Washingtonban 2001. szeptembere előtt tudtak a tervezett merényletekről - állítja az FBI volt munkatársa. A Szövetségi Nyomozóiroda korábbi fordítója egy brit lapban szemérmetlen hazugságnak nevezte Condoleezza Rice nemzetbiztonsági főtanácsadó kijelentését, amely szerint a terrortámadások előtt a titkosszolgálatok semmilyen figyelmeztetést nem kaptak.
Általános információk álltak rendelkezésre a merényletek várható időszakáról, az elkövetés módszereiről, a készenlétben álló emberekről és megbízóikról - állította a volt szövetségi alkalmazott.
HírTV
Csak most figyeltem fel arra a felvételre, amely a tornyokról készült fentről, madártávlatból abban a pillanatban, amikor a baloldali toronyba cspódik be a repzaj hátulról!!!:((((( Nem emlékszem, hogy ezt annakidején mutatták volna!! Tévedek??? A két becsapódás között úgy tudom nem egészen 20 perc telt el!!!
Hivatalban lévő és egykori minisztereket, nemzetbiztonsági tanácsadókat hallgat meg egy független bizottság az Egyesült Államokban, hogy választ kapjon arra a kérdésre, valóban megtett-e mindent az amerikai elhárítás a szeptember 11-ei merénylet előtt.
A tíztagú, kétpárti bizottság jelentése, illetve a miniszterek meghallgatása éppen azután következett, hogy egy, a Fehér Háznak mindkét kormányzat alatt dolgozó terrorelhárítási tanácsadó, Richard Clarke új könyvében azt állította, Bush eljátszotta a szeptember 11-ei terrortámadás megakadályozásának lehetőségét.
Új könyvében Clarke emellett azt állítja, Bushék is elszalasztották az alkalmat az al-Kaida elleni határozottabb fellépésre. Bush tisztviselői nem hallgattak rá, amikor 2001 elején figyelmeztette őket az al-Kaida jelentette növekvő veszélyről, sőt - idézi fel Clarke a pillanatot - "Condoleezza Rice nemzetbiztonsági tanácsadó olyan benyomást tett rám, mintha életében először hallotta volna az al-Kaida nevét." Clarke-ot egyébként szerdán hallgatja meg a bizottság.
INDEX
Ha Buchanan számára ez nyilvánvaló volt, akkor nem egészen világos, hogy miért nem volt nyilvánvaló azon emberek számára, akiket azért fizetnek az adófizetők pénzéből, hogy ezeket a dolgokat megakadályozzák. Amellett a cikk viszonylag érdekes. Ennyi az egész.
Executive Intelligence Review
Megjelenik: 2001. szeptember 28-án az Executive Intelligence Reviewban
LaRouche: Csillapodjanak! Az ellenség itt, az USA-ban van!
2001. szeptember 18.-án Lyndon LaRouche mélyinterjút adott az Executive
Intelligence Review számára John Sigerson főszerkesztőnek. Ennek átiratát
olvashatják most. Hanganyagban is hozzáférhető.
- Az első rész folytatása! -
LaRouche: Az Egyesült Államokon belül. A veszély belül van. Külső támadás
ellenünk bármilyen ellenségre veszélyes lenne. Nem sok erőnk maradt, de
azért az a fajta hatalom még megvan.
Kívülről nem meri megtámadni senki az Egyesült Államokat. Mi a belülről jövő
támadás ellen vagyunk védtelenek. És ez az, ami a vezetésben sok embert
megijeszt, azokat, akik sejtik, hogy igazat beszélek.
Hogyan mondjuk meg az amerikai embereknek, hogy a veszély belülről fakad,
ott keressék? Hát nem kényelmesebb azt mondani, hogy kimegyünk és rajtaütünk
valakin, mint ahogy azt az idióta CNN és a Fox News teszi? Megyünk és
megvívjuk a "civilizációk összecsapását", az egész földgolyót egy totális
vallási háborúba sodorjuk, muszlimok millióit támadjuk meg - mert nem tudunk
mást tenni?
Idióták. Az első dolog lenne ezeket a fickókat bezárni. Ne fosszuk meg őket
emberi jogaiktól, de álljunk ki és mondjuk: "Ezek bohócok, ne figyeljenek
rájuk."
Ha az Egyesült Államok elnöke azt mondja: "Ne figyeljenek a CNN-re, ne
figyeljenek a a Fox News-ra, felelőtlen idióták, hazudnak, bolondítják
magukat" - ez nagon jót tenne.
Sigerson: Rendben. Akkor ...végülis elmondta, hogy mitől nem kell félniük az
amerikaiaknak. Mit tegyen tehát egy átlag amerikai ilyen körülmények között?
LaRouche: Előszöris, nézzen szembe az igazsággal.
Segítségre van szüksége. Úgy gondolom, hogy amit teszünk, amit én és a
munkatársaim tesznek, működik. Hogy azok az emberek, akikhez beszélünk,
megértik. Hogyan beszéljünk velük? Nyugodt hangon "Nyugodj meg, barátom"
"Gondolkodjunk egy kicsit, mit is mondtál, mit is mondtak neked. Gondolod,
hogy ez tényleg igaz?"
El kéne érnünk, hogy a pánik elmúljon és végre gondolkodjanak. Azt hiszem,
sikerülni fog. Persze vannak emberek akik már beleőrültek abba, ami történt.
De a legtöbben hajlandóak gondolkodni, hogyha a megfelelő közeledünk
hozzájuk.
Előszöris én és munkatársaim és mások is, nyugodtan beszéljünk az
amerikaiakkal : "Nézze, ez egy szörnyű fenyegetés. Nem tagadjuk. Nehéz idők
jönnek. Törődjőn bele." De elmondjuk azt is, hogy túl fogunk jutni rajta.
Legyőzzük az ellenséget. Megoldjuk a problémát. Egész jól átvészeljük.
Megtettük már Roosevelt alatt is, megtanultuk a leckét - újra képesek
vagyunk rá. Nem kell emiatt aggódnunk. Amiatt kell inkább aggódni, hogy
össze tudjuk-e szedni magunkat, és a kormányunk azt teszi-e, amit tennie
kell.
Alapjában véve ezt kell tenni. Ha felsorakoztatjuk magunk mögött az
amerikaiakat, ilyen hangnemmel, ilyen eltökéltséggel, máris van hadseregünk,
az Egyesült Államok népe. Ez a hadsereg mozgósítható, harcol az ellenséggel
és jól teszi a dolgát.
Sigerson: 1995-ben az Ön újságja, az Executive Intelligence Review, egy
speciális jelentést készített, mely részletesen taglalta a brit
titkosszolgálat részvételét különféle brit és nemzetközi terror
cselekményekben. Gondolja, hogy a britek a mostani akcióban is
résztvehettek?
Larouche: Igen. A briteknél is létezik az a kettősség, amiről itteni
viszonylatokban beszéltem korábban.
Például, a terrorizmus, a modern terrorizmus, jelenlegi formájában,
elszabadult, mintegy tömegjelenséggé vált Európában, az Egyesült Államokban
és más országokban1968-ban. Azok közül az emberek közül, akik akkor,
1968-ban vezetők, illetve kulcsfigurák voltak, mint pl. a baszk terroristák
Spanyolországban, a mai napig is sokan terroristák maradtak.
Sigerson: Ez ugyebár az ETA.
LaRouche: Az ETA. Részt vettek a műveletben. Emlékezzen, szeptember végére
terveztek egy terrorista toborzást Washingtonban. Ennek élén egy nemzetközi
hírszerző, Teddy Goldsmith állt, annak a Jimmy Goldsmithnek a bátyja, aki
kulcsember volt az Irán-Contraban, mely szervezet megtervezte az afgán
hadműveletet és vele együtt megalkotta Osama bin Ladent, sőt, még őt magát
is Ez egy brit-amerikai-izraeli művelet volt, terrorista akció, melyet
politikai célok vezéreltek. Nem egy csapat független terrorista volt, akik
futkároztak terrorista szervezeteket összegyűjteni. Ezek fentről
szerveződtek, az úgynevezett titkos, illetve speciális hadi kormányzati
ágazatokban, vagy hasonló kormányzati ügynökségekben, hatalommal bíró egyéb
ügynökségekben, pénzügyi körökben és így tovább.
Tehát, ezek egy része a brit titkosszolgálat; mely jelen van az USA-ban.
Vegyük az Egyesült Államokat az elmúlt 25 évben:
Azt a terrorizmust, melyből az afgán terroristák is gyökereznek, Zbigniew
Brzezinski indította útnak, az az ember, aki Jimmy Cartert jelöltette az
Egyesült Államok elnökévé, és akinek nemzetbiztonsági tanácsadója lett.
Ekkor képezték ki az afgánokat a szovjet rendszer ellen.
Tehát erről a terrorizmusról beszélünk. Ez folytatódik a mai napig is.
Az 1980-as években terrorista-ellenes vonalként jött létre a
Nemzetbiztonsági Tanács egyik ágából az Iran-Contra. Ez egy másik szint.
Ekkor következett az 1970-es évek terrorizmusa, melyet kormányügynökségekből
hoztak létre. Olaszországban, Franciaországban, és így tovább. A 80-as
években is ők működtek. Brit, brit-izraeli és USA erők adták a szervezet
magját. Néhány nagyon-nagyon furcsa NATO csoport - is benne volt.
Azokat az embereket akik a hónap végén a Washingtonban szervezett
terroristaellenes rendezvényen a terrorizmus hadműveleti aspektusait fogják
elemezni, olyanok tanították, akik 1968-nak, valamint az 1970-es, 1980-as
évek terroristagenerációinak tagjai voltak. Van tehát egy lekötetlen
terrorista kapacitás a világban.Mindez köztudott, azonosítható, kezelhető,
nyilvánosságra hozható, és ha így igaz, megsemmisíthető.
Sigerson: Tehát azt mondja, hogy az az ellenség, amelyik ezt az akciót egy
hete elkövette, legyen bár teljesen, vagy részben USA központú, ugyanazokat
az jellegzetességeket viseli, mint ha bin Laden tette volna.
LaRouche: Azt gondolom, bin Laden egyáltalán nem fontos. Szerintem ebben az
akcióban nincs jelentősége az ő személyének. De azoknak igen, akik a 60-as,
70-es, 80-as évek terrorista cselekményeit végrehajtották, akik az
Iran-Contra szereplői voltak, melyről pedig tudjuk, hogy egy kifejezetten
hadi célokra létrejött terrorista szervezet volt. Ezek az emberek szabadon
vannak, és szabályzatukban szerepel, hogy bárki összehozhatja a csoportot,
akinek megfelelő hozzáférése van a forrásokhoz és tudja, hogyan kell ezt
kivitelezni.
Az az agy, amely ezeket a speciális hadműveleteket kiterveli, különleges
hadi-agy. Tehát egy felsőszintű hadi-stratégát kell keresnünk, aki tudja,
hogy kell megfelelően és technológiailag korrektül kivitelezni ezeket a
támadásokat. Ezt amatőr nem tudja összehozni, sem valami kemény, de
képzetlen terrorista. Néhány dologra képesek ugyan magában az akció
kivitelezésében, de nem ők azok, akik egy ilyen műveletet, mint a New york-i
vagy washingtoni, meg tudnának tervezni.
És van itt még egy dolog, a vezetés kérdése. Senki nem fedte fel, kik
lehetnek. Nem sikerült nyomukra jutni. Újra támadhatnak. És a CNN ilyen
viselkedésével még bíztatjuk is, hogy csapjon le, amikor csak akar.
Az egyetlen dolog, amivel védhetjük magunkat, az a tudatosság; tudatosság a
politikai vezetésben és egyéb fontos helyeken. Beleértve a Fehér Házat,
ahol, bár nyilvánosan nem hangoztatnák, de elismernék a probléma létét. És
ezzel megkezdődhetne a cselekvés.
Az egyetlen dolog, ami megakadályozhatja az ellenséget a további akciók
kivitelezésében, ha meghozzuk a szükséges megelőző intézkedéseket. Ha
nyilvánosságra hozzuk a problémát - a terrorizmus problémáját, a
félrevezetés taktikáját - nagymértékben gyengíthetjük az ellenséget, akár
meg is semmisíthetjük.
Sigerson: Gondolja, hogy valahol az oklahomai bombatámadás is illik ebbe a
képbe?
Larouche: Igen, ez is effajta akció. az oklahomai bombatámadás megkívánt
olyan képességeket, mellyekkel sem Timothy McVeigh, sem társai nem
rendelkeztek. Valaki elhatározta, hogy őt áldozzák fel. Ő pedig, mint az ügy
mártírja, vállalta ezt a szerepet, még halála árán is.
És most nézzük meg azokat, akik nekiirányították a gépeket a Pentagonnak és
a New York City-i ikertoronynak. Ők is vállalták a mártírságot az ügyért.
Örömüket lelik a saját halálukban, és pontosan tudják azt kivitelezni.
Timothy McVeigh úgy állította be magát, mint aki képes az Oklahoma City-beli
akció pontos elvégzésére; igazából nem volt pontos, nem volt elég képzett
hozzá. De vannak, akik képzettek, vannak ilyen szervezetek - és valószínűleg
McVeigh is egy ilyennek volt a tagja - ezért elleneztem én annyira Mc Veigh
gyors ítéletét. Őt feláldozták, de a szervezet sértetlen maradhatott. Akik
nekünk kellettek volna, azok szabadon vannak és leginkább a kémelhárításban
keresendők.
Az a baj, véleményem szerint, hogy amikor ez a dolog történt Oklahoma
Cityben, a felsőbb hatóságok nagyon gyorsan akcióba léptek, védve azokat a
vezetőket, akik más felsőbb vezetőkhöz is juttathattak volna minket -
"Megvan az emberünk! Állítsuk bíróság elé! Akasszuk fel! Szabaduljunk meg
tőle! Tüntessük el!" Mint a macska, amelyik a piszkát elkaparja.
Sigerson: Mit gondol, a világ kormányai mit tehetnének most, hogyan
segíthetnék az Egyesült Államokat? Tudom, hogy van sok olyan kormány,
amelyik nagyon-nagyon aggódik amiatt, hogy az Egyesült Államok mit fog
tenni, mi lesz a Közép-Keleten. Meg vannak rémülve.
Larouche: Azért félnek, mert azt gondolják, hogy Az Egyesült Államok valami
őrültséget fog tenni. Például bosszúhadjáratot indít. A hadtudományban a
bosszú a legrosszabb ideológia. Sohasem merül fel a bosszú - soha! Háborút
nyerni lehet - a háború alatt békés, sikeres konfliktus-megoldásra gondolok.
És a cél hogy ezt a legkevesebb költséggel, legrövidebb idő alatt, legkisebb
erőforrás igénybevételével érjük el, leginkább az élet védelmét szem előtt
tartva.
Bosszúból nem kezdünk háborút. Az európai történelemben volt ugyan ilyen
1511-1648 között, ez az az időszak, mikor Európát leigázták, sőt, majdnem
elpusztították a vallásháborúk.
Sigerson: A harmincéves háború.
Larouche: 1511. A háborúk legnagyobb része, a németalföldi háborúk és szinte
mindegyik vallási okokra vezethető vissza. A vallásháborúkban a hadviselés
jellege a bosszúállás. A keresztesháborúknál is ugyanez a helyzet. Mindenütt
vallási okokból harcoltak.
Vannak a történelemben ilyenek. Sosem üldözünk legyőzött ellenséget és
kényszerítünk rá háborút. Kényszerítjük a megadásra, vagy tárgyalásokkal
megszüntetjük a háború okát. És, ha van egy békeegyezmény, értékelni kell!
Nem nézzük az áldozatokat, nem akarunk bosszút.
A bosszú olyan mozgatóerő, mely új sötét középkorba dönti a civilizációt.
Azok, akik mellette szavaznak, nem tudják, mit tesznek, távol kell őket
tartani a politikai és katonai vezetéstől! El kell távolítani őket! Nem a
helyükön hagyni! Veszélyt jelentenek a békére és civilizációra.
Ez egyfajta nézőpont, de vannak egyebek is. A világ kormányai félnek. Nem
olyasmitől, amit az Egyesült Államok esetleg tenni fog - nem ettől félnek. A
félelmet, mint ahogy azt Franciaország és Németország kinyilvánította a múlt
héten - a civilizációk esetleges várható összecsapása okozza.
"Civilizációk összecsapása" ez Zbigniew Brzezinsky nyelvezete. Brzezinsky
olyan mentalitást képvisel - nem mondom ugyan, hogy ő volna a New York-i és
washingtoni támadások mögött - de ő olyan beállítottságú, hogy akár meg is
akarhatná tenni. Lehet, hogy ő maga személy szerint nem szándékozik
megcselekedni, de belevihet másokat, hogy megtegyék.
Sigerson: Mint egy esetleges támadás a korábbi Szovjetúnió ellen?
Larouche: Nem, itt az ok nagyon egyszerű. Fennál a lehetőség - és ez nagyon
gyorsan közeleg - hogy az Eurázsiai kontinens, és szigetei lépésről-lépésre
együttműködésre lépnek, megújítják azokat, hogy elkerüljék az esetleges
pénzügyi és gazdasági válságot. Ez azt jelenti, hogy a kontinens egy
gazdasági erővé egyesül, gazdasági célok megvalósítására.
Nyugat-Európa, például, mely csődhelyzetben van, most nyitott piacot
Kínában, Indiában és más helyeken a magasszintű technológia exportálására.
Hosszútávú egyezmények, infrastruktúra kialakítására szóló projectek,
hatalmas munkaerő-igénnyel, új gazdagságot teremtenek Eurázsiában. Ez
hatalommá teszi Eurázsiát.
Vannak azonban bizonyos emberek az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában,
akik magukat olyan, angolul beszélő, hatalmas erőnek tartják, akiknek
uralniuk kell a világot. Ők az ilyen fejlődést, mint ami végbemegy Japánban,
Oroszországban, Kínában, Indiában, Délkelet-Ázsiában és Nyugat-Európában -
veszélyesnek tartják saját világuralmi terveik, pénzügyi és gazdasági
hatalmuk szempontjából.
Ezek az emberek, mint Brzezinsky vagy Kissinger, azt mondják "Törjük szét
őket" - De hogyan törjük szét? Hát, kezdjünk háborúkat. Volt már emiatt két
világháború. A britek szervezték az elsőt, kizárólag ők felelősek érte. A
többiek idióták voltak, de a brit monarchia kivitelezte, mert meg akarta
akadályozni Franciaország, Németország, Oroszország, Japán és Kína
együttműködését olyan horderejű ötletek megvalósításában, mint a
Transz-Szibériai vasút, vagy a Berlin-Bagdad vasút. Hogy ezt
megakadályozzák, a britek összeugrasztották Franciaországot és
Oroszországot, Németországot és az Osztrák-Magyar Monarchiát, és így tovább.
De ez geopolitikai háború volt.
A II. Világháború is geopolitikai háborúként indult. Brit és néhány New York
City-beli pénzügyi érdekeltség - Averell Harriman és vállalata - 1933
januárjában hatalomra juttatta Hitlert azzal a szándékkal, hogy Hitler
háborúba viszi Németországot a Szovjetúnió ellen és utána Franciaország és
Nagy-Britannia hátulról támadja a németeket, mialatt Németország a
Szovjetúnióval van elfoglalva. Ez volt a terv, de nem működött. Ezért a
britek belekergették az Egyesült Államokat is. Mi pedig boldogan mentünk,
mert le akartuk győzni Hitlert.
De ez annak a háborúnak a története. Most egy lehetséges harmadik
geopolitikai háborúnak nézünk elébe az elkövetkezendő száz évben. És,
Brzezinski el akarja indítani, hogy megakadályozza Közép-Ázsia,
Kelet-Ázsia és Nyugat Európa kooperációs törekvéseit.
Nézetem szerint igenis érdekünk, hogy Eurázsia egyesüljön és gazdaságilag
felemelkedjen. Reméljük, ebben a folyamatban az Egyesült Államok is
résztvesz, piacként tudja majd hasznosítani. De néhányan nem így
gondolkodnak.
Ezeknek az embereknek egy kulcs-fegyver van a kezükben: akarják, de vajon
képesek-e Izraelt háborúra kényszeríteni a Közép- Keleten? Izrael nem tudna
most háborút nyerni. Van történelmi képességük megnyerni a háborút, de
területet elfoglalni és megtartani nem tudnak. Itt le lehet őket győzni.
Tehát bele lehetne hajszolni őket egy tömeges fegyveres konfliktusba. Ez
elegendő lehetne az egész kontinens lángba borítására. Néhányan azt mondják:
nem, mi nem akarjuk, hogy az izraeliek ezt tegyék. Ki kell rekesztenünk az
izraelieket, mint ahogy az a Sivatagi Vihar hadművelet során történt.
Tartsuk távol az izraelieket, majd mi elvégezzük a munkát, Irakban. Most
ugyanez várható.
Vannak tehát olyanok, akik ilyen mentalitásúak és ilyen sémákban
gondolkodnak. Van egy olyan háborús játék, amit 2000 júliusában játszottak
New Yorkban, a CFR-ben.
Sigerson: Council of Foreign Relations (Külkapcsolatok Tanácsa)
Larouche: Igen. Ők szimulálták a helyzetet, hogy mit kell tenni egy
fenyegető gazdasági válság helyzetében.
A Brzezinsky típusú emberek tehát vannak. Vannak magas helyeken is, vagy már
nyugdíjban, ezzel a gondolkodásmóddal. "Mi tettrekészek vagyunk. Valamit
majd teszünk." mondják. Hogy lehetne az Egyesült Államokat ebbe az irányba
terelni? Megfélemlítjük, lehetetlenné tesszük a vezetésüket, katonai
diktatúrához hasonló helyzetet teremtünk. És akkor helyben vagyunk!
Ez a valódi veszély.
Ami Oroszországban történik - kulcskérdés. Az Egyesült Államokkal
Oroszország együtt fog működni. Rossz idők járnak arrafelé - és itt is!
Oroszországnak nincs olyan hadereje, mint volt tíz éve. De nagyhatalom, még
mindig. Megvannak a megfelelő emberek a vezető pozíciókban, a hírszerzés a
helyén van, és az egyéb irányító szervezetek is. Az Egyesült Államok mellett
Oroszország a legnagyobb hatalom a világon, a képességeit tekintve.
Oroszország talpra akar állni. Van elnöke, Putyin, aki szintén a kilábalás
híve és az Eurázsiai együttműködés támogatója. Hajlandó és keresi is az
Egyesült Államokkal való kooperáció lehetőségeit. Ha mellettünk van
Oroszország és az Egyesült Államok és Oroszország elnöke egyetért, a tervet
véghez lehet vinni, és Nyugat Európa népei is örülnek és együttműködnek. És
a világ többi része is együttműködik. És akkor, mint az egyesült nemzetek
globális ereje, partnereinkkel együtt meg tudnánk oldani ezt a problémát.
Igen, a külföldi kormányok aggódnak. Amitől félnek az az, hogy nem jön létre
az együttműködés az Egyesült Államok és Eurázsia, az Egyesült Államok és
Oroszország, Nyugat-Európa, Kína, India, Japán, stb. között, és ha valóban
nem, akkor a pokol felé tart a világ.
Következésképp az azonnali, kézzelfogható veszély az, hog az Egyesült
Államok valami ostobaságot követ el, katonai akcióba kezd, visszacsapásként.
Az általánosabb fenyegetés az, hogy ha nem működünk együtt egy sokkal
magasabbrendű célért, nem tesszük rendbe ezt a világot, hogy ne merülhessen
fel újra ilyen fenyegetés.
Sigerson: Kicsit váltsunk témát. Valamit a pénzügyekről: tegnap megnyitott a
tőzsde. Jelentősen lejjebb mentek az árfolyamok. A légitársaságok képviselői
tegnap a Fehér Házban kormányzati hitelekért folyamodtak, azonnali
hitelekért, hogy kilábaljanak a jelenlegi krízisből. A kormány hajlamosnak
mutatkozik rengeteg pénzt áldozni a World Trade Center újjáépítésére is, de
máshová is szán pénzeket. Jó irányba megy vajon? Mi lesz a hatás, ha így
osztja a pénzt?
Larouche: Ez a bőkezűség nem helyénvaló. Két tendencia van ezzel
kapcsolatban: egy általános vélemény, hogy foglalkozni kell a pénzügyi
krízissel. A Wall Street támogatja. Nem kérdés. Greenspan és a hasonlóan
gondolkodók megnyomták a pánik-gombot: "Támogatást! Hitelt! Bármi áron! Már
holnap! Nem érdekel a jövő hét!" Bolondok. Kétségbeesett emberek.
Vannak mások, bankárok, befolyásos politikusok, akik nem osztják Greenspan
véleményét és szerintük másképp kell a dolgokkal most foglalkozni - mint
ahogy én is javaslom.
A kormánynak most nem szabad szórnia a pénzt, hogy csődbement vállalatokat
finanszírozzon. Ha egy magáncég csődbe megy, akkor sem teszi. Van egy cég.
Mint kormány, meg akarod menteni. A cég számai azt mutatják, hogy mind
technikailag, mind pénzügyileg csődbe jutott. Mit teszel hát? Csőd elleni
védelmet indítasz. Azt akarod, hogy tovább működjön.Néhány dolgot
befagyasztasz. Véded, hogy ne kelljen bezárnia. Hitelt adsz, nem pénzhitelt,
más kormányzati hitelt, például raktárkészletre. Hitellehetőséget
biztosítasz, garanciát vállalsz, hogy a vállalat képes lesz működni nomál
módján az elkövetkező tíz, húsz évben. Átszervezik, lesz mód a fizetetlen
számlák kifizetésére is, amit most nem tud megtenni.
Nem akarsz már a tőzsdén spekulálni. Nem akarsz nagy pénzeket befektetni.
Oda akarsz menni és azt mondani: "Rendben, fiúk. Adok nektek, mint iparnak,
csődvédelmet. Vészhelyzet van, amit a pénzügyi válság idézett elő, és amely
még súlyosabbá vált azzal, ami New Yorkban és Washingtonban történt. Ezeket
a körülményeket figyelembevéve adunk nektek segítséget. A kormány hatalma
megvéd benneteket. Hosszútávú hitelt kaptok. Mire van szükségetek: Tíz, húsz
év, az újjáépítéshez? Megkapjátok, de nem készpénzt kaptok. Nem kaptok pénzt
a részvényeseknek történő kifizetésekre. Olyan biztosítékot kaptok, hogy
folytathassátok azt, amit most. Hogy működni tudjatok. Megtarthatjátok a
felszereléseiteket. Megtarthatjátok a légijáratokat."
Ugyanígy kellene védeni a vasutat. Össznépi érték. Nemzeti infrastruktúránk
alapvető része. Szükségünk van rá! Nem nézhetjük karosszékből, ahogy eltűnik
a süllyesztőben. A mienk. Beszélhetünk akár magáncégekről is, azok is a mi
tőkénk. Ezért megvédjük az érdekeinket és tovább működtetjük őket.
Számos ilyen eset van. Sok ilyen helyzet van az energia és közüzemi
szférában is. Ugyanerről van szó. Sok olyan szegmense van most a
gazdaságnak, ahol ugyanez történik. Át kell szerveznünk a pénzügyeket.
Hiteleket kell nyújtani, nem a pénzt szórni, az embereknek pedig vissza kell
menniük dolgozni.
És mindenekelőtt az amerikai gazdaságot kell a megfelelő kerékvágásba
visszaterelni. Az elmúlt években ugyanis az Egyesült Államok jelentős folyó
fizetési mérleg deficitet halmozott fel. Kevesebbet termelt meg, mint amit
költött. Csődben voltunk hosszú éveken át. Veszteségesek voltunk. Már nem
tudjuk a számláinkhoz a pénzt mi generálni. Kölcsönkértünk a világtól - yent
és mást, nyomtattuk a pénzt, hiperinflációt okoztunk, csak hogy menjenek a
dolgok. Ezt nem lehet tovább így csinálni.
A megoldás: Újra kell szerveznünk mindent. De hogyan tudunk egy életképes
vállalatot, életképes gazdaságot teremteni utána? Növekedni kell. Ez azt
jelenti, hogy az embereknek dolgozniuk kell és gazdagságot termelniük. Itt
is és a világban is óriási infrastruktúra hiányosságok vannak. Két dolgot
kell tennünk: exportálnunk, együttműködnünk, elsősorban Eurázsiával. Ha ezt
tesszük, elkötelezzük magunkat olyan termékek mellett, melyek szükségesek az
egész világ számára az infrastruktúra fejlesztéséhez, vasútvonalak, fejlett
technológia a közösségek számára.Hosszútávú megállapodások alapján gyártjuk
ezeket a termékeket. Emellett a hazai munkaerőt is foglalkoztatjuk az
infrastruktúra fejlesztése területén, erre feltétlenül szükség van.
Tehát tudjuk, mit kell tennie a kormányzatnak.
Sigerson: Nagyon jó. Van még valami hozzáfűznivalója a beszélgetés végére?
Larouche: Nem, azt hiszem, az elején már elmondtam. Szörnyű krízis idejét
éljük, talán a legrosszabbat a polgárháború óta. És az európai civilizáció
életében is hosszú idő óta ez a mélypont. Borzasztó, ami New Yorkban és
Washingtonban történt. De lehetett volna még rosszabb.
Néhányan arról is elgondolkodnak, mit ér az ő életünk az emberiség jövője
szempontjából. És, tenni akarunk érte, nem csupán a saját magunk számára és
nem csak itt és most. Gondolunk az emberiség jövendő generációira is. Amikor
az embereknek gyerekei születnek és családot kellett fenntartaniuk, és nem
válnak el minden alkalommal, mikor nem ízlett az ebéd, akkor lehetett
hosszútávú terveket szőni a gyerekekkel és unokákkal kapcsolatban. Azelőtt
emberek családban gondolkodtak. Ez manapság már nem divat. Általában a
gyerekeknek azt tanítják, hogy ne szeressék a szüleiket: a helyzet nem túl
jó.
De vagyunk azért jópáran, akik még azt gondoljuk, hogy az életünk értelme
nem az, amit kapunk, hanem amit adunk az emberiségnek. Azok az emberek, akik
így gondolkodnak - köztük vagyok én is - vezetők. És nem csupán azért
vezetők, mert képesek rá, hanem, mert elkötelezettek. Ez hivatás. Ez olyan,
mint az orvosi hivatás. Vagy a tanári. Nem azért csinálod, mert megfizetnek
érte, néhány kivétellel, persze. Hanem azért, mert úgy gondolod, hogy mint
embernek, neked ezt kell tenned az életeddel. A tanár ránéz a gyerekre és
azt mondja: "Mi lesz ezekből a gyerekekből, hogy éppen én lettem a tanáruk?"
Az orvos azt kérdi magától: "Mi lesz a környezetemmel, hogy éppen én lettem
az orvosuk?" Van személyiségük, amely túlmutat halandó mivoltukon. Vezetők,
minden szinten.
Nekünk, akik vezetők vagyunk, vagy azoknak, akiknek megvan a vezetői
gondolkodásmódjuk, a mostani válságot ezzel a vezetői ésszel kell megélnünk
és a jövő építésének gondolatát át kell adnunk többi honfitársunknak is. Azt
kell mondanunk nekik, hogy dacára annak, ami mindnyájunkkal történt,
garantáljuk, hogy az életük nem vész kárba. Hogy azt a jót, amit tesznek
mások szolgálatában, a jövő nemzedékeiért is teszik. Mosolyoghatnak, mert a
jövő, ilyen módon, biztosítva van - ha van elhivatott személyiséged.
Executive Intelligence Review
Megjelenik: 2001. szeptember 28-án az Executive Intelligence Reviewban
LaRouche: Csillapodjanak! Az ellenség itt, az USA-ban van!
2001. szeptember 18.-án Lyndon LaRouche mélyinterjút adott az Executive
Intelligence Review számára John Sigerson főszerkesztőnek. Ennek átiratát
olvashatják most. Hanganyagban is hozzáférhető.
Singerson: Lyn, egy hete történt a támadás a Pentagon és a World Trade
Center ellen. Egész héten nyilatkozatokat adott ezzel kapcsolatban, kezdve a
keddi nappal. Most mit tud mondani az amerikaiaknak?
LaRouche: Az első és legfontosabb dolog az, hogy az emberek félnek - erre
figyelnünk kell. Az esemény rémisztő, különösen ennek a generációnak, és
természetesen az egész lakosságnak. Nagyon aggódnak, leginkább Washingtonban
és New York környékén. Ilyen körülmények között az emberek találgatnak.
Képzelegnek, rossz következtetéseket vonnak le. Tehát, nézzük, mit is tenne
egy hadvezér háborús körülmények között - és sajnos itt sok olyan tényező
van, ami megfelel egy igazi háborúnak.
A harcoló csapatoknak nem szabad pánikot mutatniuk, nyugodtak, tényekre
támaszkódóak kell, hogy legyenek, nem szabad őket túlzott önbizalommal
bíztatni, reális helyzetképpel kell rendelkezniük. Érezniük kell, hogy aki
vezeti őket, felelősséggel bír, és tudja, mit csinál. Ez kell most az
amerikai népnek, ellentétben azzal, amit a CNN, vagy a Fox News közvetít. Ez
a legrosszabb, amit tehetnek az amerikai néppel, krízishez vezethet.
Előszöris, arról, ami az Egyesült Államokkal szeptember 11.-én, kedden
történt, a misztikus erők által végrehajtott támadásról - pontosan tudom,
hogy az Egyesült Államok biztonsági erőin belül szervezett félrevezető
művelet volt. A támadás nem a Közép-Keletről jött. Nem Európából. Nem
Dél-Amerikából. Lehetnek olyan nemzetiségek a világ számos tájáról, akik
részt vettek benne, de egy ilyen finoman tervezett és végrehajtott műveletet
nem lehetett volna az Egyesült Államokon kívül végrehajtani, senki rajta
kívül nem tudhatta volna azt megtenni, ami itt megtörtént. Tehát tudjuk,
hogy ez egy magasszintű félrevezető hadművelet az országon belül.
De nem ez az egyetlen probléma. Amikor ilyesmi történik, egy sor más dolog
is elkezd tönkremenni. Őrült emberek őrült dolgokat kezdenek csinálni. Az
emberek, akik félnek, "bekattanhatnak" ezektől az eseményektől, és
őrültségeket követnek el. Tehát az országban veszélybe kerül a biztonság.
Le kell higgadni. Az Elnök még nem tudja, kik lehetnek a cselekmény mögött -
ezt biztonsággal állíthatjuk. De fel kell vennünk a vezér-álláspontot,
csakúgy, mint egy vadász esetében. A vadász - ellentétben egy összevissza
lövöldöző amatőrrel, aki abban bízik, hogy majdcsak eltalál valamit -
szisztematikus módon cserkészi be a vadat. Olvassa a nyomot, próbál annak az
állatfajnak az agyával gondolkodni. Határoljuk be a fajt, olvassuk a nyomot,
tudjuk meg, milyen állattal állunk szemben. Állat esetében.
Most egy bűntény elkövetőit próbáljuk megtalálni, nemcsak megbüntetni, de
megakadályozni is őket abban, hogy újra elkövessék tettüket, vagy hasonlót,
vagy a szeptember 11-inél még rosszabbat. Ezért olyan vezetésre van szükség,
mely tudja, mit tesz, kideríti, ki az ellenség, olvas az agyában a nyomai és
tettei alapján, szisztematikusan végére jár a problémának, majd az amerikai
néphez fordulva kijelenti:
"Ez a helyzet. Ellenség van belül. Erős, veszélyes ellenség. Nem tudjuk,
meddig akar elmenni, de azt kell feltételeznünk, hogy még a szeptember
11.-énél is messzebb. De a helyünkön vagyunk. Meghozzuk az intézkedéseket."
Valami ilyesmit kell mondani. Érezni kell az amerikai népnek, - és leginkább
az amerikaiaknak - hogy törődünk velük, megértjük a gondjaikat, helyünkön
vagyunk, vállaljuk a felelősséget. Ilyesféle hozzáállással kell higgadttá
tenni őket. Ezt próbáltam átadni a beszélgetéseimben. Beszélgettem Jack
Stockwellel a műsorában, és Jack meg én, amellett, hogy egymással
beszélgettünk, tudtuk, hogy rengetegen figyelik a műsort. És tudtuk, hogy a
műsort továbbítják az ország más részeire is. Ezért feladatomnak érzem, úgy
is, mint elnökjelölt, és mint aki tudja, mit jelent elnöknek lenni, hogy el
kell mondanom az amerikai népnek azt, amit elnökként elmondanék, és remélem,
ezen a véleményen lesz az elkövetkezendő időszakban jelenlegi elnökiünk is.
Erre van most szükség.
Nincs garancia. Úgy gondolom, túljuthatunk a problémán. De ha az amerikai
nép megvadul, vagy megrémül attól, amit a CNN és a Fox News csinál a
médiában, valóban nagy pácba kerülünk.
Sigerson: Gondolja, hogy az Elnök megfogadja a tanácsát?
[larouche_portrait.gif (44135 bytes)] LaRouche: Azt hiszem, hogy mostanra
talán vannak arra mutató jelek, hogy az Egyesült Államok egyes intézményei
egyetértenek velem, és hálásak azért, amit tettem. Biztosan tudom, hogy
számos külföldi kormány és ezen kormányok vezető körei osztják a
véleményemet. Ezek közül az emberek közül sokan szakértők, és megvan a
lehetőségük az Elnök felé tolmácsolni azokat a dolgokat, amiket én
szeretnék, hogy tolmácsoljanak. Még sok a félreértés. Még mindig sokan és
sokmindent mondanak, és a dolgok nem úgy zajlanak, ahogy kellene. De, úgy
gondolom, bizonyos mértékig átjut az üzenet, remélem, és remélem ez a mérték
elégséges és még időben vagyunk.
Sigerson: Más kérdés, hogy úgy látszik elég nagy, - a média szerint igen
nagy - katonai akció indul Afganisztánban, Osama bin Laden megbüntetésére.
Gondolja, hogy az Egyesült Államoknak valóban Afganisztánba kell mennie?
LaRouche: Nem, egyáltalán nem. Lehet ok arra, hogy valami hasonlót tegyünk,
Afganisztánban, vagy más országban, de most nem elfogadható ez az álláspont,
most nem.
A célravezető dolog egy Közép-Keleti béke megteremtése azonnal, az izraeli
háború haladéktalan beszüntetése. Reméljük, hogy Sharon együttműködik velünk
és felismeri, hogy az Oslo-ban elindított békefolyamat el nem fogadásával
nagymértékben veszélyezteti az Egyesült Államok és más országok biztonságát
a jelen helyzetben. Nagyon bízunk abban, hogy észre tér és más izraeli
vezetőkkel egyetemben ezt a problémát higgadtan megoldjuk. Ez a fő
veszélyforrás.
A gondok gyökere az Egyesült Államokon belül keresendő. Két dolgot kell
figyelembe vennünk. Ez a támadás ellenünk nem a véletlen műve, pontosan
abban az időszakban történt, mikor pénzügyi és gazdasági hanyatlás volt
megfigyelhető, krízis következett be. És ezek az események pontosan ilyen
időszakokban történnek. Tehát kézenfekvő, hogy néhány nagy hatalommal bíró
csoport, országon belül, esetleg külső segítséggel, de alapvetően országon
belül, elhatározta, hogy puccsnak megfelelő akciót indít az Egyesült Államok
ellen. Ez azt jelentené, hogy a lakosság terrorral való megfélemlítésével
elérné, hogy az ő akaratuk érvényesüljön, majd kellő időben előtérbe kerülve
az Egyesült Államoknak új kormányt kíván adni, a jelenlegit leváltva. Ez a
céljuk.
Ezért, az egyik tennivalónk, hogy ezt megakadályozhassuk, a pénzügyi és
gazdasági krízis kezelése. Például, szemünk előtt omlik össze az Egyesült
Államok légiforgalmi rendszere. Természetesen nem maguk a gépek, hanem a
pénzügyek mennek tönkre. Ezt nem lehet hagyni. Nem engedhetjük a
létfontosságú repülőgépipar összeomlását, hiszen ez a nemzeti infrastruktúra
része. Ezért a kormánynak közbe kell lépnie, nem egy Wall-Street-féle, hanem
egy olyan tervvel, mely hitelek és átszervezés segítségével biztosítja a
működést. És egy olyan tervvel, mely egy, 10 vagy 20 év távlatában
talpraállítja és ismét önállóan gazdálkodó, stabil szervezetté teszi. Ilyen
közbelépésre gondolnék.
Vannak további feladatok is. Először is tennünk kell a világ mostani feszült
helyzete ellen, a nemzetközi pénzügyi-gazdasági krízis kezelésére, mely nagy
veszély. A Közép-Keleti háborút el kell kerülni. Óriási veszély. Meg kell
nyerni az amerikai népet ezekhez a feladatokhoz. És lépni kell. Ezekkel a
lépésekkel tudjuk meggyengíteni az ellenséget, aki most ismét lecsapni
készül. Ha az Egyesült Államok népe számára világossá tesszük a helyzetet,
nem lesz lehetőség az országban puccsot véghezvinni.
Ebben az esetben az ellenség mind erkölcsileg, mind politikailag
megsemmisül, bármilyen hatalmat is képvisel. Úgy gondolom, ezek lennének az
azonnali tennivalók.
Sigerson: Hosszasan fejtegette a múltban a Pearl Harbor effektust az
amerikai nép vonatkozásában, mint az egyetlen lehetőséget a cselekvésre
késztetésére, annak felismerésére és megvalósítására, amit Franklin Delano
Roosevelt foganatosított Pearl Harbort követően. Tehát, Ön szerint, ez a
krízis, melyet sokan Pearl Harborhoz hasonlítanak, ugyanolyan hatásokal
járhat.
[lar_010918.jpg (7464 bytes)] LaRouche: Reméltem, hogy elkerülhetjük a Pearl
Harbor effektust. Tettem néhány javaslatot. Világszerte sokan, beleértve a
Vatikánhoz közeli személyiségeket, vezető olasz politikusokat, szenátorokat,
képviselőket, aláírták javaslatomat egy Új Bretton Woods-sal kapcsolatban,
melynek lényege, hogy kezelni próbáljuk a jelenlegi krízist, annak
elismerése mellett, hogy ami volt az elmúlt 30 évben, megbukott.
A Nixon által 1971 augusztusában életbe léptetett, úgynevezett lebegtetett
árfolyamrendszer, majd Carter intézkedései voltak az Egyesült Államok XX.
századi történelmének legnagyobb gazdasági katasztrófája - hiba volt! 1945
és a 60-as évek közepe között a hibák ellenére működött a gazdaságunk.
Európa kilábalt a háború okozta depresszióból. Dél-Amerika is túlélő lett.
Japán újjáépült. A világ egyes részei jól működtek. Mások nem. Nem működtünk
együtt mindenkivel, de a rendszer működött. A régi rendszer.
Tehát, mint ahogy említettem, az amerikai nép még nem áll készen, úgy, ahogy
más nemzetek sem, hogy kísérletezzen valami újszerű megközelítéssel.
Hajlamosak azt mondani: "Hé, ez a rendszer nem működik. Menjünk vissza
ahhoz, amelyik működött." Ezért aztán, ha van elég politikai erő, amely
meghozza azt a döntést, és kihirdeti az amerikaiaknak, hirtelen változást
tapasztalhatsz a viselkedésükben. Mert az emberek, és a mi amerikai népünk
is, fél. Nem mondja meg az igazat. Tagadják azokat a dolgokat, amitől
félnek. Azt tettetik, valami más a gond, nem az, ami a leginkább ijesztő
számukra. Nem akarnak szembesülni az általános pénzügyi összeomlás
gondolatával, ami fenyegeti bankjaikat, állásaikat, közösségeiket, - nem
néznek szembe ezzel a valósággal, egészen addig, míg nem jön egy Franklin
Roosevelt, aki tisztán látja, hogy ki kell mondani: "Ismerjük a gondotokat
és meg fogjuk oldani."
Ezen a ponton, mikor hihető javaslat van a probléma megoldására, elismerik,
hogy a probléma létezik. Ilyen körülmények között, ha elég amerikai polgár
és vezető kimondta volna a 2000-es évben, az elnökválasztási kampány idején,
hogy. "Ez a helyzet. Ezt kell tennünk, és készek vagyunk megtenni", az
amerikai emberek figyeltek volna - legalábbis nagy részük. Akkor a
politikusok elnyerték volna az amerikai nép támogatását, és a dolgokat
tudnánk irányítani.
Ha egy problémával nem foglalkozunk időben, és egy kormány azt mondja, amit
a Gore vagy Bush kampány során 2000-ben, hogy "Nem beszélünk róla", ide
jutunk. Egy szó nem esett a történelem legnagyobb pénzügyi válságáról. Egy
árva szó sem. Elnökök akartak lenni. A legnagyobb probléma, amivel 2001-ben
elnökként szembesülni kell, az a modern történelem legnagyobb pénzügyi
válsága. Egy szót sem. Egy utalást sem. Olyasminek tették ki pszichológiai
értelemben az amerikai népet, amire az nem volt felkészülve.
Ha ilyen politikát folytatsz és folyton halogatsz, tetteted, hogy nem igaz:
"Nem, a piac mindig kiheveri" - akkor, ha jön a csapás, az emberek idegesek
lesznek, a viselkedésük kiszámíthatatlanná válik, irracionálisakká és
veszélyesekké válnak. Ez történt most is.
Most értünk a Pearl Harbor effektushoz. Azon a híres 1941 december 7.-i
vasárnapon, ahogy Manhattanban sétáltam, valami fura légkör volt
tapasztalható az utcákon. Vasárnap, azt utcák kihaltak. Bementem egy
szálloda halljába, ahol üzleti megbeszélésem volt, és akkor tudtam meg, hogy
Pear Harborra lecsaptak. A nap hátralevő részében az emberek megrohanták am
sorozóirodákat.
Egy pánikban lévő embertömeg: "Csatlakozni akarok, be akarok lépni." Ez volt
hát a Pearl Harbor effektus, mely egy nap alatt megváltoztatta az amerikaiak
viselkedését.
És most elérkeztünk, mikro Pearl Harborhoz hasonló a helyzet. Nem jó dolog,
de olyan hatás, amitől meg kell változnunk most. Ezért a vezetőknek
válaszolni kell erre a valóságra, biztosítani az amerikai embereket a
helytállásunkról, de nem talmi ígéretekkel, hanem avval, hogy szembesülünk a
problémával. Utána kidolgozzuk a megoldásokat.
Sigerson: Azt mondja tehát, hogy az ellenség belül van. További támadásokra
számít-e? Ha igen, - nehéz ugyan megjósolni, - de hamarosan-e, vagy talán az
ellenség megvárja, míg kissé megnyugszunk?
LaRouche: Nem. A támadás New York és Washington ellen történt, az amerikai
emberek ellen. Mit találtak el? New York Cityt. New York City az Egyesült
Államok pénzügyi hatalmának szimbóluma - csak egy szimbólum, valójában nem a
világ pénzügyi hatalma, de az emberek fejében mégiscsak az. Ez - Londonon
kívül a legnagyobb pénzügyi központ, és annak populációja. Támadást intéztek
a Pentagon személyzete ellen, mely a katonai erők irányító központja. Ezek
pszichológia támadások az Amerikai Egyesült Államok népessége ellen. Nem
irányultak az elnök ellen - nincs ilyen jel. És - ahogy azt az ellenség
agyából kiolvasom - nem volt szándékukban az Elnök megölése - ez alkalommal.
Igen, később elképzelhető.
Akik azt mondják, veszélyben volt az élete, azoknak is igazuk lehet. Minden
ilyen alkalommal a titkosszolgálat és más szervek feltételezik, hogy az
Elnök veszélyben van, és úgy cselekszenek, mintha valódi fenyegetettségről
lenne szó, még akkor is, ha valós veszély nincs. A New York City elleni
támadás ténye felveti az Elnök fenyegetettségét is, és ezt azonnal hárítani
kell. Az Elnök életét lehet védeni, de egy egész országét nem.
Miért akarná valaki az Egyesült Államokat megtámadni? Természetesen, hogy
legyőzze. És hogy lehet egy ilyen támadással legyőzni? Tulajdonképpen
lehetséges, ha a kormányzati központokat támadják. De most nem ez volt a
helyzet. Pánikot akartak okozni az amerikai lakosság körében.
Ez azt jelenti, hogy a puccsra még nem készültek fel. Ez azt jelenti, hogy
készülnek a következő műveletre, mely - az állat elméjét ismerve - más lesz,
mint a mostani. Nagyobb szabású támadás lesz az amerikai népesség ellen.
Amikor aztán a népesség kellőképpen meg van félemlítve, akkor következhetne
be a puccs. Az Egyesült Államok kormánya elleni puccs veszélye fenyeget.
Jól tudom, hogy ezek a dolgok hogy történnek. Hosszú ideig dolgoztam a
kémelhárításnál. Tehát egy gondolatolvasó játékot játszunk egy állat ellen,
az erdőben, egy olyan állat ellen, akinek a nyomára jutottam, akinek
fajtáját ismerem, de nem tudom a nevét. Nem tudom, hol van, de sejtem. Tehát
az ellenség, vagyis az állat ellen játsszuk a játékot, - a potenciális
puccs, a biztonsági erőink elterelő akciói és az esetleges szövetségeseik
segítsége ellenében. Nemcsak megtalálnunk kell és semlegesítenünk, de olyan
csapást mérnünk rá, hogy a céljait ne tudja elérni.
Ezért kell azt tenni, amit mondok. Megnyugtatni a lakosságot; meg kell
mondani, ki az ellenség. Abbahagyni az arab terroristáról szóló
mendemondákat: nem ez a mi problémánk. Vannak ilyen gondok a világban, de a
mienk most nem erről szól. Nevezzük nevükön őket - amennyire tudjuk. Mondjuk
ki, mi a veszély. Mondjuk ki, hogy el vagyunk szánva a megfékezésére,
mondjuk ki, hogy puccsot szervez, és az amerikai nép ezt meg fogja
akadályozni.
Legelőször ezeket kell tisztázni. Nem tudjuk, hol van. Nem tudjuk, hol
vadásszunk rá. Nem tudjuk a nevét, de tudjuk, milyen állat, és ismerjük a
játékát. Ezért úgy manőverezünk, ahogy olyan háborúban, ahol nem láthatjuk
az ellenség szemét. Tudjuk, hogy itt vannak, ennek megfelelően viszonyulunk
hozzájuk.
Sigerson: Fogalmazzunk kicsit világosabban. Vannak emberek az Egyesült
Államokban, akik azt állítják, hogy az amerikai kormány tette. Olyat is
hallottam, hogy maga Bush csinálta. Ön most azt mondja, elterelő hadművelet
a kormányon belül.
LaRouche: Valószínűleg a kormányon belül, nevezzük Mr. X-nek. Mr. X. lehet
kormánytisztviselő, a biztonsági szervezet egy tagja. Lehet magasrangú
tiszt, valamilyen más beosztásban. Ismerjük tehát a "jó" nevét, a mindennapi
nevét.
De van egy másik személyazonossága a másik szervezeten belül. Tudni kell azt
is, hogy egy ilyen műveletnek megvan a maga végrehajtási szervezete. Ez egy
hatékonysági alapon centralizált szervezet, de amolyan "mindenkinek tudnia
kell a dolgát" alapon, sok befolyásoló tényező alakítja, így aztán sokszor
már nem is igazán tudják, mit is csinálnak. Láttuk ezt már korábban.
Sigerson: Az Egyesült Államokon belül.
LaRouche: Az Egyesült Államokon belül. A veszély belül van. Külső támadás
ellenünk bármilyen ellenségre veszélyes lenne. Nem sok erőnk maradt, de
azért az a fajta hatalom még megvan.
ANALYSIS: Conspiracy theories arise from Sept. 11 attacks
By JAMES ROSEN, McClatchy Washington Bureau
(Published Friday, January, 11, 2002 9:01PM)
WASHINGTON (SMW) - Even in the wake of unspeakable evil, some people can't leave bad enough alone. Four months after the Sept. 11 terrorist attacks, a fresh crop of conspiracy theories is growing in American pop culture.
While the vast majority of Americans accept their government's claim that Osama bin Laden and his al-Qaida network launched the attacks, a number of boisterous malcontents are peddling alternative explanations.
Fueled by factual nuggets gleaned from mainstream news reports and spread on the Internet and radio talk shows, the conspiracy theories point electronic fingers of blame in every direction.
Jump on the Internet or open some unsolicited e-mail, and you can quickly find knowing claims to the REAL VILLAINS behind the attacks.
- President Bush did it, the better to forward his ultimate aim of quashing individual liberties and creating a police state.
- The first President Bush did it in order to complete the New World Order he started with his international coalition during the Gulf War.
- President Clinton allowed it to happen by letting bin Laden roam free despite numerous opportunities for his capture.
- The Israeli Mossad secret service did it - and warned thousands of Jews who worked at the World Trade Center to stay home that day - as a pretext for suppressing the Palestinian revolt.
- The KGB - which still exists, by the way, despite the demise of the Soviet Union - did it to draw the United States into war against the ruling Taliban militants across the Russian border in Afghanistan.
"It is the latest and most dramatic attempt to move the world towards a state of fear, so that the people who control the globe - called by many 'the Illuminati' - can speed up their agenda for a One World Government, a One World Currency, One World Bank and total control of the masses," Richard Higgins, identified as a "popular television journalist," wrote in an essay carried on www.conspiracyplanet.com.
President Bush castigated those who spread such claims in a speech at the United Nations in November.
"We must speak the truth about terror," Bush said. "Let us never tolerate outrageous conspiracy theories concerning the attacks of September the 11th - malicious lies that attempt to shift the blame away from the terrorists themselves, away from the guilty."
Bush didn't specify any theories, but he may have been talking in part about widespread reports in Middle East newspapers, some of them state-run, linking Israel to the attacks.
Those articles have been spread around the Internet, by both conspiracists seeking culprits and pro-Israel groups discrediting them.
...
Americans' propensity to believe in conspiracies, Goldberg and other scholars say, was magnified in recent decades by rising distrust in government through a pattern of secrecy, distortions and outright lies. (Akkor mit mondjunk mi, magyarok?:))
...
By now, more than three-quarters of Americans don't believe that Lee Harvey Oswald acted alone in killing Kennedy. Two-thirds believe that the government is withholding information about its contact with aliens from other planets. More than half of African-Americans believe the CIA helped introduce crack cocaine into black communities. One in 10 Americans think the 1969 moon landing never occurred.
Americans are hardly alone in their love of conspiracies. There are 3,600 Web sites about Princess Diana, many of them offering nefarious notions about the cause of her death.
...
"Your father-in-law, a couple of your cousins and your barber all believe in a Kennedy conspiracy theory," McAdams said. "Twenty or thirty years from now, there will be Sept. 11th conspiracy theories, but only hardcore people who are radically alienated from the government are likely to believe them. The vast majority of Americans will be quite happy to blame Osama bin Laden rather than the U.S. government. They have an explanation that seems simple and understandable - that the attacks were done by some crazy Muslims who hate America."
...
Not all of the Sept. 11 conspiracy theories are being spread on wacky Web sites. Some have been given currency by mainstream media:
- Agence France-Presse, the main French wire service, quoted a former German parliament member, Andreas von Bulow, as saying the Israeli Mossad was behind the attacks.
- The British Broadcasting Corp. aired a program reporting that FBI agents who had been pursuing bin Laden were told to back off after Bush became president. Joe Trento, author of "The Secret History of the CIA," said, "The sad thing is that thousands of Americans had to die needlessly." An unidentified American spoke of "a hidden agenda at the very highest levels of our government."
- CNN in recent days carried extensive reports on a new French book. It claims that a former FBI deputy director, John O'Neill, resigned in protest last year because U.S. pursuit of bin Laden was slowed while the Bush administration tried to negotiate a deal with the Taliban to build an oil pipeline across Afghanistan.
- David Schippers, former chief counsel to the House Judiciary Committee during the Clinton impeachment hearings, claims to represent FBI agents who believe that bin Laden was tied to the 1995 Oklahoma City bombing. And he says the government has ignored his requests for the agents to testify in closed congressional hearings.
- Le Figaro, a French newspaper, reported that a senior CIA official met with bin Laden last July at an American hospital in the Saudi capital of Dubai, where he had been treated for a kidney infection.
- The Los Angeles Times carried a column by Mansoor Ijaz, a member of the Council on Foreign Relations, who said he had negotiated several opportunities for bin Laden's capture, but that Clinton ignored them.
- A Pakistani general, Hamid Gul, told The New Yorker magazine that Israeli Prime Minister Ariel Sharon was behind the attacks.
- The Wall Street Journal reported extensively on ties between bin Laden's family in Saudi Arabia and former President Bush, former Secretary of State James Baker, and former Defense Secretary Frank Carlucci.
...
"When you boil it down, you find out that this al-Qaida terrorist network we're supposed to be fighting was our creation," Marrs said. "We created this bunch of mercenaries. We armed 'em, we trained 'em, we funded 'em. And now we're expected to believe that they're operating entirely on their own. I agree that we've got to find out who is behind this terrorist attack, but I don't think you can stop with one bearded guy in a cave in Afghanistan."
...Martin Indyk? ...akit elfogultsága miatt nagyon nem akartak elfogadni az izraeliek, s akit vissza kellett hívni a posztjáról? ...ügynök?!
1)
Martin Indyk Investigation
Emanuel A. Winston, a Middle East analyst & commentator September 29, 2000
FORRÁS:"http://www.gamla.org.il/english/article/2000/sept/win3.htm"
2)
U.S.Department of State - Press Briefing
FORRÁS:"http://www.fas.org/sgp/news/2000/09/dos092500.html"
3)
Back to the Bazaar by Martin Indyk
From Foreign Affairs, January/February 2002
FORRÁS:"http://www.foreignaffairs.org/Search/document.asp?i=20020101FAESSAY6558.XML"
SUMMARY
_______
The United States has an opportunity to set new terms for its alliances in the Middle East. The bargain struck with Egypt and Saudi Arabia after the Gulf War seemed successful for a decade, but now the United States is facing the consequences: Washington backed Cairo's and Riyadh's authoritarian regimes, and they begat al Qaeda. The Bush administration should heed the lesson.
4)
a (3)'interpretációja'
FORRÁS:"http://index.hu/politika/kulfold/tamadas/jegyzet/bazar/"
>>akit elfogultsága miatt nagyon nem akartak elfogadni az izraeliek<<
Az "izraeliek" álláspontját nem ismerem. Az idézett linkekből csak az derült ki, hogy egy cionista lobbiszervezet nem szimpatizál egy olyan nagykövettel aki a kormánya nevében a "területet a békéért" rendezési elvet támogatja.
(>>Martin Indyk Investigation<<)
Valamint, hogy megsértett bizonyos biztonsági előirásokat, amivel kapcsolatban csak egy csomó sumákolást lehet olvasni.
>>...ügynök?! <<
Biztositási? Vagy milyen ügynök? Erről nem olvastam semmit.