Az Edesviz honlapjan a kovetkezo szerepel az elokeszuletben levo konyvek kozt:
Cím: Semmi sem véletlen
Szerző: Richard Bach
Sorozat: Örök igazságok
Megjelenés: 2003
Oldalszám: 264
Méret: 119x197 mm.
Ár: 1.890,- Ft.
Leírás:
„A nehézségeknek az egyetlen okuk, értelmük és céljuk, hogy legyőzzük őket. Hát nem ez az emberi természet titka? Hogy a korlátokra fittyet hányva bizonyítsa végtelen szabadságát. Nem a kihívás teszi próbára az embert, nem a kihívás határozza meg, kik vagyunk és mivé leszünk, hanem az a mód, ahogyan szembenézünk a kihívásokkal, hogy egyetlen fellobbanó gyufalánggal megsemmisítjük-e a roncsot, vagy lépésről lépésre újraépítkezünk belőle, amíg újra kivívjuk szabadságunkat. A gondok célja, hogy felülkerekedjünk rajtuk. A szabadság célja a bizonyítás. És amíg hiszünk az álmainkban, nincs semmi, ami a véletlen műve lenne.”
freeality: Teljesen igazad van, hogy nem az a lenyeg, csak az erdekesseg kedveert irtam.
Sz. Istvan: A Seth-konyvek Jane Roberts neve alatt jelentek meg. Magyarul 5 konyv van: Seth Megszolal; Seth Konyve (A lelek orok ervenyessege) 2 kotet; A szemelyes valosag termeszete (2 kotet).
Termeszetesen nem kell egyre (v. az Egyre? :-)) gondolnunk. Nekem errol rogton a Bucsu a biztonsagtol ugrott be (mert ott folytat parbeszedet a 60 eves, illetve a gyerekkori Enje).
A „Minden és mindenki egy” jutott eszembe. Neked melyik? Nekem juthat másik eszembe róla, vagy szerinted egyre kell gondolnunk? Kár, hogy nem mindenkinek vannak ilyen „bűvös” hangok a segítségére, illetve, hogy nem vesszük észre őket.
Egy másik aspektusból a „jó sugallatok”: érdekes mód felfokozott, kritikus helyzetekben, pillanatokban valamiféle szubjektív tudattalanunkon túl (még talán a legelvetemültebb emberek is) a nemesebb szellem szavára elkapjuk hirtelen a mellettünk elesni készülő öreg mamit, a kisfiút a kocsi elől, stb. És csak egy perccel később ismerjük fel, hogy esetleg velünk is történhetett volna könnyen a mentés közben valami baj.
A jelenbeli döntéseink természetesen mind egy-egy új lehetséges út (talán végtelen számú), amelyik közül csak egyet választunk. De szerinted a jó szellemünk hatására választott jelenünkben érdemes sokat elidőzni gondolati szinten a másik út eshetőségén, ami valószínűleg nem adott volna olyan jó jelent? – igen, hogy a konklúziójait hasznosíthassuk. (Ez csak privát vélemény, no meg Bach is hasonló fikcióval játszadozik a fent említett könyvében.) Tényleg jó ez a Seth (vagy ki).
Az információról: nem lehet, hogy mindig ugyanarról a pár egyszerű dologról beszél minden értelmes ember már évezredek óta, csak a feladat a miénk, hogy mivel jók ezek a gondolatok, mi újraértelmezve, megforgatva magunkban (mindenki igazsága egy icipicit másabb) mondjuk kiadjuk „A sirály” – című könyvbe ezeket újra (mint már megannyiszor)? És nincs is vége, mert a búcsú valamitől egy új találkozásnak az eleje is. (Ezt tényleg Ő írta!)
Magadtól is idézhetnél. Most akkor kinek a nevén is lehet ezeket a gondolatokat megtalálni a könyvtárban? Milyen művei vannak még?
Richard Bach valamelyik Seth könyv ajánlójában azt írja, hogy az egyik legjobb könyv, amivel valaha is találkozott. Csak az érdekesség kedvéért álljon itt két idézet A személyes valóság természete c. szellemüzenetből, amit ugyebár egy Seth nevű személyiség írt, Jane Roberts (Ruburt) közvetített, és Robert Butts (Joseph) jegyzett le.
1. A következő Seth-idézetet olvasván melyik Richard Bach könyv jut eszedbe? :-)
"Tegyük fel, hogy életed bizonyos szakaszában döntést kell hoznod, és nem tudod, mitévő legyél. Érzed a veszélyt, hogy eltérhetsz a célodtól, de egyéb okok miatt erős késztetést érzel, hogy megtedd. Álmodban vagy ábrándozás közben egyszer csak megszólal egy hang az agyadban, és azt mondja, tarts ki az eredeti szándékod mellett. Más módon is kaphatod ezt az információt: valamilyen késztetés, látomás formájában, vagy egyszerűen úgy, hogy egyszer csak tudod, mi a teendő. Ez mindig a jelenedben történik.
Másrészt azonban a jövőbe kivetített Éned bátorítóan üzen abból a lehetséges valóságból, amelyet megteremthetsz. Az a fokuszált Én viszont a maga jelenéből fejti ki hatását, és valamikor a jövődben azon kaphatod magad, hogy nosztalgikusan gondolsz vissza valamely múltbéli pillanatodra, amikor még bizonytalankodtál ugyan, mégis a helyes utat választottad.
Ekkor ilyesmi járhat az eszedben: "Örülök, hogy megtettem"; vagy: "A jelenlegi körülmények ismeretében, milyen szerencse, hogy akkor így döntöttem". Abban a pillanatban valójában ugyanaz a jövőbeli Éned vagy, amely "egykor" bátorítón szólt ahhoz a személyhez, aki a múltban voltál. A lehetséges jövő utolérte a gyakorlati jelent."
2. Seth A Sirályról. Az idézet Robert Butts jegyzetével indul:
"Néhány később hozzáadott megjegyzés: Dick Bach úgy érezte, nem maga írta A sirályt. Ma már közismertek a könyv születési körülményei: 1959-ben egy késő este Dick egy csatorna mellett sétált a nyugati partvidéken, amikor egy hangot hallott: „Jonathan Livingstone sirály”. Senkit sem látott a közelben. Megdöbbent. Még inkább megdöbbent, amikor hazatért, és a hang olyan képeket idézett fel, amelyek megadták a könyv anyagát háromdimenziós formában. A maga erejéből Dick sikertelenül próbálta befejezni a kéziratot, mígnem nyolc évvel később egy nap hirtelen felriadt, és ismét meghallotta a hangot - a könyv hátralévő részével.
Ki írta? Dick nem tartja fenn magának a szerzőséget. Átrágta magát a Seth szövegeken, hasonlóságokat fedezett fel Jane és a maga élménye között, és eljött, hátha Jane vagy Seth magyarázatot tud adni a jelenségre. Bizonyos viszonyítási pontok természetesen csak Jane-nek adattak meg, nemcsak egy hanggal, hanem mindjárt egy egész személyiséggel, Seth-tel, aki a könyveket írja, miközben Jane módosult tudatállapotban van. Igy aztán Jane-t és Dicket módfelett érdekelte, mi közlendője lehet erről Seth-nek.
... Nézzünk néhány csaknem szó szerinti idézetet abból az információból, amelyet Seth adott Dick Bach-nak és kísérőjének 1972. szeptember 27-én este: "Információ önmagában nem létezik. Hozzákapcsolódik mindazoknak a tudata, akik megértik, felfogják, vagy létrehozzák. Objektív értelemben tehát nincsenek egyszer és mindenkorra egyaránt hozzáférhető adatbankok, amelyekre csak rá kell hangolódnod. Inkább arról van szó, hogy a tudat, amely hordozta, vagy hordozza, vagy hordozni fogja, úgy vonzza az információt, mint a mágnes... Maga az információ a tudat felé akar haladni. Nem holt vagy tehetetlen. Nem olyasmi, amit megragadsz, hanem olyan is, amely azt akarja, hogy megragadd. Igy vonzódik azokhoz, akik törekednek felé.
A tudatod vonzza azt a tudatot, amelyik már összeköttetésben áll az anyaggal. Ez az egyik jó hírem ma estére! Az információ ekkor megújul és újjászületik, ahogy egy új tudaton át jut kifejeződésre, ahogy A sirály esetében is történt.
Lényed belső része a mindig is rendelkezésedre álló képességeket használva, önmagad lényének kaleidoszkópján át értelmezte az információt személyiséged legjavának felhasználásával - és létrehozott egy új köntösbe öltöztetett káprázatos igazságot, olyan köntösbe, amelyet rajtad kívül senki más nem adhatott rá. Bizony mondom: ha másnak tulajdonítod A sirály szerzőségét, azzal a magad belső Énjének páratlanságát utasítod el.
Az igazság eljött hozzád, az igazság megadatott néked, de az eredetiséget és az egyediséget belső Éned nyújtotta, amely most olyannyira különálló lehet a tudatos Énedtől, hogy teljesen önállónak tűnhet.
Tehát egyéb tényezők is benne foglaltattak - nem csak a könyv születése, hanem a belső Én megjelenése a fizikai univerzumban a művészet révén. Most a fókusz és az erő egy része ebből a két születésből fakad, és a mögöttük feszülő intenzitás ugyancsak hozzájárult, hogy olyannyira megrendítette a világot a könyv létrejötte. A kettő összeolvadt a könyvben. A sirály szerzőjét keresed, és bizony mondom, megtaláltalak. Nem ugyanolyan az arca, mint amilyet a tükörbe nézve látsz, egyszerűen azért, mert a tükörben nem láthatod igazi identitásod. De én mindezt látom A sirály szerzőjéből és neked kellene a legjobban ismerned. És el fogom mondani neked az évek folyamán, hogyan ismerkedhetsz meg és kerülhetsz vele bizalmas viszonyba."
Akkor jó, mert én nem is gondoltalak kötekedőnek.
:)
Sőt, magamat sem. Kicsit foglalkoztam a horoszkóppal nemrégiben, annál azért sokkal mélyrehatóbban, mint a magazinokban található "ne foglalkozzon ezen a héten pénzügyekkel, mert megütheti a bokáját minden szűz" meg ehhez hasonlók. Nemcsak a tizenkét csillagjeggyel, mert ugye akkor minden 12-ik embernek egyformának kellene lennie. Inkább azzal az oldalával, hogy minden mindennel összefügg, még az is, hogy hány levél van a fán. Meg a csillagászat is, meg az emberek sorsa is, meg az is, ha felütünk egy könyvet "véletlenszerűen", stb.
Az önfejlesztésben újabban megértett gondolatomat is részben Ricsi bácsinak köszönhetem. Azt, hogy nem (csak) magam felé irányulva kell fejlődnöm, nem az elszigetelt egyéniséget kell kialakítanom magas szinten, hanem a világgal, a természettel kell önmagamat harmóniába hozni.
És erre az egyensúlyra kell rátalálni.
Nos elég a közhelyekből!
Ó, bocs! Nem mindenáron kötekvőnek (krakélernek) szerettem volna tűnni. Csak, hogy is mondjam? – eddigi – nem túl nagy – élettapasztalatom arra a következtetésre engedett vezetni, hogy minél kifinomultabb lélek a górcső alá vett illető, a nem személy szerinti, szóval az általános horoszkópok által neki szánt beállítottságtól, általánosítgatásoktól jellemileg igencsak el szoktak térnek. Valahogy felette állnak
Az említetteiddel egyetértek („egész”-ség), és talán pontosan ez adja meg a választ is, hogy miért térhetnek el ők annyira: az individuumuk fejlesztésében már olyan szép szinten állnak, amire való törekvés azt hiszem mindenkinek a feladata lenne. Hogy is mondja ő: „a szellemi fejlődés a lényeg”, akár egy lelkitárssal, akár másképpen. Az objektivitás felé, feljebb a lépcsőn, hogy minél nagyobb teret tudj belátni így, empátia a környezeteddel. Ha csak fele annyira fontosnak tartanánk másokat (nem a szerelemre gondolok), mint önmagunkat; az már nem semmi lenne!
Olvasgatok/gattam komoly könyveket nagyszerű elméktől Platón, Nietzsche, Schopenhauer, Jung, Bach, stb. Mindig oda kell kilyukadnom; ahhoz az egyszerű dologhoz, hogy mehetek a sutba a nagy „bölcsességemmel”, ha a környezetemben meg jogot adok ahhoz magamnak, hogy rosszindulatú legyek másokkal, hogy ne figyeljek rájuk, hogy ne tegyem fel a „Miértet”, ha annak a másiknak rossz kedve van. Hasonló apróságok. Nem lenne itt gond, ha igazán megértenénk Bach „egy”-ségét, akkor mindez evidens lenne.
Na; ne haragudj tényleg! Te is egy szép része vagy az egésznek. Örülök, hogy beszélgethetünk, nem ellenségként, hanem segítve egymást. Melyik évben született?Írd meg.
Kedves Szisti!
:)
Szerintem Richard Bach is ember. És mint ember, ő is egy nagyszerű világ. Nagyon sok ember él ezen a földön és legtöbbjük (de szerintem mindannyian) egy külön egész világ, egy csodálatos egység.
És vannak olyan csodálatos egységek, akik kedvtelésből szeretik például megtudni a többiek csillagjegyét, hogy ezeknek az - akár valós, akár képzelt - kapaszkodóknak az alapján még jobban eligazodjanak a nagyvilágban.
Ha úgy vesszük Richard bácsi sem áll mindezek felett, hiszen a csillagok óriási és gyönyörű dolgok...
:)
És, mint tudjuk, a világban minden mindennel összefügg. Úgy is mondhatnám: Minden és mindenki EGY!
Free
UI: Nem vagyok csillagjegy-mániás, csak érdekes lenne tudni. (van tippem)
Szóval van valaki, aki tudja? (Mert én csak a születési évet tudom.
Hellósztok!
Itt, a fórumon hallottam Richard Bach könyvéről, az Illúziókról. Abban a másik, 5 hozzászólásos topicban, ami kimondottan arról a könyvről szól. 19 éves vagyok, és éppen olyan életszakaszban, amikor folyamatosan változok. Az utóbbi időben több könyvet, verset olvasok, filmeket nézek, ismerkedek a filozófiával, nálam okosabb emberek gondolataival próbálom tágítani a meglátásomat a dolgokról.
Szóval kihoztam a könyvtárból ezt a könyvet, és, hát mit mondjak... NEM SEMMI! Még nem olvastam végig, de fantasztikus ez az elmélet, amit feltár... Elég mély, és - ahogy mondani szokták -, "elvont", de mások szemében én is az vagyok, szóval mindegy. :) Személy szerint nem vetem el eleve, amiről a könyv szól, már eddig is sok gondolatot ébresztett bennem.
Sziasztok!
Első találkozásomat Richard Bach-hal egy csodálatos lánynak köszönhetem, egy olyasvalakinek, akivel a sors kiszámíthatatlansága, a véletlen vakszerencse (legalábbis akkor még ezt gondoltam :))hozott össze, és akit első találkozásunk óta lelki társamnak, a fizikai távolság ellenére is hozzám legközelebbnek állónak érzek.
Ha ez az ismeretség volt jelen létidőm legfontosabb adománya, akkor szerintem már érdemes volt részt vennem benne.
Az Ő ajánlására kezdtem neki az Illúziók-nak, és akárcsak az Övét, az én életfelfogásomat is egy csapásra megváltoztatta.
Sok - még magamnak sem megfogalmazott - kérdésre adott választ, egyfajta útmutatót ahhoz, hogy eligazodjak ebben a "valóság"-ban.
Ez az eszme, melyet talán sosem fogok teljes egészében megérteni, vagy csak nagyon sok létidő múlva, sok mindent világossá tett, de ezt
roppant nehéz szavakban megfogalmazni, szerintem erre mindenkinek magának kell ráeszmélnie.
Sokszor megállok olvasás közben és elképedve gondolom át a leírtakat: fantasztikus érzés felismerni, mennyire igaz mindez.
Eddig 4 Bach könyvet olvastam (Illúziók, A Sirály, Búcsú a biztonságtól, Minden és Mindenki EGY) és mindannyiszor lenyűgözött ennek az életfelfogásnak a nagyszerűsége.
Leginkább az Illúziók foglalja ezt össze, a többi mind kiegészítései az egésznek.
Én nem vagyok vallásos, és sztem maga Bach sem akarta egy új vallás alapjait lerakni, ő "csupán" a szeretet mindenhatóságát hirdeti:
"A hit egy nagy humbug. Hit egy csepp sem kell. Amire szükség van, az a képzelet." -Illúziók.
Ezt még inkább megértettem a Minden és Mindenki EGY 10-es fejezete után,
mely számomra a legfontosabb tanulságot adta:
"Fény-teremtmények vagytok. Fényből érkeztek, fénybe fogtok távozni, és minden lépéseteket örök létezésetek fénye kíséri. Saját választásotok szerint tartózkodtok most egy magatok teremtette világban. Ami szívetek vágya, az válik valóra, és amilyenekké lenni törekedtek, olyanokká lesztek.
(...)
Formákat teremtő élet vagytok. Kard vagy az évek terhe éppúgy nem okozhatja halálotokat, mintha egy szobából egy másikba mennétek át. Minden egyes
szobában újabb mondanivalót tanultok, hogy mondhassátok, minden egyes átjáróban újabb dalt, hogy dalolhassátok."
Mindezt olvasva Leslie és Richard, vagy akár bármelyikünk azt gondolja, hogy milyen nagyszerű "vallás" lenne ez, hiszen megszabadíthatná a világot a szenvedéstől.
A könyvbéli remete vezet rá minket, hogy ha nevet adunk neki, ha kiállunk mellette, az eszme intézményesül, lesznek védelmezői, akik életük árán is megvédik, ölnek miatta, de ezzel újra csak ott vagyunk, ahol indultunk!
Ahogy only_brigi példája is bizonyítja, nem lehet ezt senkire ráerőszakolni, erre valaki vagy rájön, vagy nem.
"Minden vallás fényárban kezdődik. De a fényt csak a szívek őrzik tartósan. Pergamenlapok nem képesek megőrizni."
Hát, ha megparancsolná, akkor bizony boldognak kéne lennünk, nincs mese, haha. Nem ártana egy kis pozitív diktatúra nekünk tévelygőknek. De szerintem Isten nem parancsol, csak megadja a könnyeket és úgyszint a mosolyokat (boldogságot; esetleg is is), ezután pedig Te következel, választhatsz, formálhatod a környezetd aszerint, hogy mit szeretnél ezek közül jobban – szabad akarat. Kizárólagos hatálya valószínűleg nem lesz egyiknek sem - az örömbe egy kis üröm, de talán pontosan azért, hogy tudd a másik mit jelent. Valami olyasmiképpen, hogy addig nem tudjuk igazán, milyen értéke van igazán a víznek, amíg nem kellett nélküle mondjuk 3 napot egy sivatagban barangolnunk. Jó kis muri az élet!
Szerinted nem kifinomultabb lélek Bach, annál, hogy beszélhetnénk akármiféle determinációról is rá vonatkozólag a csillagjegyét illetőleg? Vagyis szerintem fölötte áll azoknak a sémáknak, amiket ráhúzhatnánk a csillagjegyét tudva az azok kínálta behatárolások alapján. De azért tényleg érdekes a kérdés; gondolom valami nyári jegyű. FIGYELEM, ha valaki tudja írja meg nekünk!
Válaszolva magamnak, én egy ilyen oldalon legszívesebben azt látom, hogy mik formálódnak bennünk, jelen esetben Bach hatására.
Hát, ha megparancsolná, akkor bizony boldognak kéne lennünk, nincs mese, haha. Nem ártana egy kis pozitív diktatúra nekünk tévelygőknek. De szerintem Isten nem parancsol, csak megadja a könnyeket és úgyszint a mosolyokat (boldogságot; esetleg is is), ezután pedig Te következel, választhatsz, formálhatod a környezetd aszerint, hogy mit szeretnél ezek közül jobban – szabad akarat. Kizárólagos hatálya valószínűleg nem lesz egyiknek sem - az örömbe egy kis üröm, de talán pontosan azért, hogy tudd a másik mit jelent. Valami olyasmiképpen, hogy addig nem tudjuk igazán, milyen értéke van igazán a víznek, amíg nem kellett nélküle mondjuk 3 napot egy sivatagban barangolnunk. Jó kis muri az élet!
Szerinted nem kifinomultabb lélek Bach, annál, hogy beszélhetnénk akármiféle determinációról is rá vonatkozólag a csillagjegyét illetőleg? Vagyis szerintem fölötte áll azoknak a sémáknak, amiket ráhúzhatnánk a csillagjegyét tudva, az azok kínálta behatárolások alapján. De azért tényleg érdekes a kérdés; gondolom valami nyári jegyű. FIGYELEM, ha valaki tudja írja meg nekünk!
Válaszolva magamnak, én egy ilyen oldalon legszívesebben azt látom, hogy mik formálódnak bennünk, jelen esetben Bach hatására.
-sziapisti-
Sajnos csak a Sirályt olvastam tőle eddig, ezt imádom. Terjesztettem az ismerőseim között, eddig mindenkit elvarázsolt. Ha meglátok egy magányos sirályt körözni valahol, mindig eszembe jut Jonathan Livingstone.:)
Mit érdemes vajon egy ilyen lapon írni? – gondolkodtam. Persze szép felsorolni, miket olvastam már Bach bácsitól, bizonygatva a kollektív művelődgetésünk áldásosságát. Vagy elég hűnek lenni az „egyszerűen nagyszerű”, mondott, ki nem mondott elvhez – ami Bachnál is sokszor feltűnik – és azt mondani, annak, aki véletlenül téved közénk: „olvass tőle, mert jó”! Valószínűleg most le kellene írnom nekem mitől jó. Mennyire hasonlít ez a rövid felszólítás a SZERETET szóra, neked, aki veszed; szóval rajtad áll megtöltöd-e tartalommal, vagy marad egy igéből keletkezett nyolcbetűs főnév.
Only_brigi jó, amit írsz a felkészültségről. Bizony így van. Lelki vitalitásunk adhat csak kulcsot/kat a zárakhoz; ámbár a következetesség és a lépcsőzetesség számon kér, ha figyelmen kívül hagyjuk őket. Magyarul: hiába nyitogatjuk a zárat, amihez még nincs meg a kulcsunk. Nem kell emiatt szégyenkezni, egyszerűen csak az abc-vel kell kezdeni, ha olvasni szeretnél, de ha akarsz fogsz olvasni és kész. Ha felismered, akik még felkészületlenek a „felismerésekre”, talán inkább segíteni kellene nekik, mintsem, hogy lenézd esetleg őket. Meglehet az élet egy másik aspektusából ők adhatnak neked leckét, úgy bizony. Ők nem ismernek egy pár szeletet, de az egész sok-sok szeletből áll. Nem lehet, hogy a legtöbb disszonanciánk a külvilággal a belső diszharmóniánk következménye? Ismerd meg magad, tegyél végre rendet belül, és meglásd a bajod is mind elcsendesül. (Pumukli azt mondta, hogy ami rímel, az igaz és jó!)
A végére egy gondolat, nekünk segítségre szorulóknak: gondoljatok bele, hány számotokra fontos dolgot értetek el az életben úgy, hogy ne kellett volna érte valamiféleképpen megküzdeni? Ugye milyen kevés. Közdelem ergo győzelem (győzelem=maga a küzedelem?) Lehet, hogy az út a célhoz az maga a cél?
Okosak, jók vagytok mind, örülök, hogy közöttetek lehetek és írjatok még!
Sziasztok! Én is olvastam néhány RB könyvet. Az én kedvencem a Sirály és az Illúziók. Az előbbit 3-4X olvastam, az utóbbit pedig sokkal többször. 6-nál abbahagytam a számolgatást... :)
Richard Bach... Hmmm. Nagyon érdekes lény lehet! :) Én eddig az Illúziókat és a Sirályt olvastam el tőle, az előbbit egy érdekes egyéniség ajánlotta nekem. Az előbbi után sokminden megváltozott, többeközt elkezdtem mélyebben foglalkozni az ezoterikával, valamint ennek köszönhetően sok hasonlóan érdekes emberrel találkoztam. Több könyve olvasására eddig nem szántam rá magamat, úgy gondolom legalább egy kicsi idő teljen el két könyve között, amikor lehet gondolkozni, "emészteni" az ott leírtakat.
Sokáig úgy gondoltam ezt a könyvet mindenkinek ajánlanom kell akivel csak találkozom az életem során, de később rádöbbentem, hogy vannak akik egyáltalán nincsenek felkészülve erre a fajta igazságra, vagy mondhatnám az Én igazságomra, világomra. Sok ismerősömre próbáltam úgymond ráerőszakolni, de később azt a visszajelzést kaptam, hogy nem érti, és összezavarodik... Bántott ez a felismerés, de ez is egy tapasztalat. Talán túl sok dolgot látok másképpen, s azért mondom hogy túl sok, mert a könyv olvasása előtt teljes ateista személyiség voltam, viszont sokmindenre kerestem a válaszokat. Nem mondom hogy a könyv segített vagy ilyesmi egyszerűen azt mutatja, hogy így is lehet. S ha így is lehet, márpedig ez tűnik a legegyszerűbb formájának a Lét és az Élet megindoklására, akkor sok kérdésre azonnal választ lehet kapni. Persze ehhez keresni is kell, feltétlenül!
Richard Bach csak egy az olyan emberek közül, akik látnak valamit, valamit ami számukra harmóniát, és Öntudatot hoz. Ez számukra a Valóság!
És számomra is kialakult egy "hit": az Életemben való hit! Amit mindig is akartam, csak nem vettem észre a kérdéseimre adott bonyolult válaszoktól. Ráébredtem, hogy az egyszerűség nagyszerűség, s a kérdésekre a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb válaszok a számomra "helyesek".
Számomra ezt adta a könyv.
Ajánlom még Számotokra a Beszélgetések Istennel c. könyvet is. Ez kicsit meredekebben tárja fel a "Valóság lehetséges elméletét".
Szia, Hüm, és mindenki!
A Híd meg a Szárnyaló szerelem ugyanaz, csak az első kiadás címe meg a fordítók, hát szóval...
Amúgy ide való vagyok, minden Bach-könyvem rongyokban hever, na jó, ez nem igaz,mert a legutolsó, az nem tetszett, amelyikben a légben átélt vihart írja le. Csak a címe nem ugrik be...
Szárnyaló szerelem.. hűha na ezt nem sikerült megkapnom. Ő miről szól?
Úgy van sorjában a könyvek, hogy Sirály, Illúziók, Híd, Minden és mindenki Egy, Búcsú a biztonságtól. A Szárnyaló szerelem hova való a sorba? hülye vagyok, hogy sorba szeretném:)
A Hídba belezúgtam. Annyira csodálotos, a kérdések amiket fejteget. Odavagyok tőle. Ma fogom befejezni a végét. Jonathan volt az első, aki megfogott. Az Illúziókhoz meg lehet nem nőttem fel? Nem tudom.
A Híd az annyira de annyira.. huhh.. nem csoda, hogy nem tudom megfogalmazni.:) Richard Bach fog tehetni arról ha nem lesz párom;)
És itt van még egy Richard Bach rajongó...
Minden könyvét olvastam, a Sirályt és az Illúziókat többször is. Csodálatos lélekszépítő, gondolatébresztő művek...
sziasztok!
Az biztos hogy sokkal tobben olvassak R. Bachot, mint amennyien itt vagyunk...
nekem mult heten kerult a kezembe a Hid, de mar az Illuziokat is elolvastam...
igaz hogy az olvasasra "rament" egy vizsgam, de megerte!
mindenkinek csak ajanlani tudom!
A Minden és Mindenki EGY azért nekem volt hogy unalmas volt, mert nem vagyok éppen vérprofi Bach-olvasó, és naivan a cím magyarázatát kerestem. De amúgy jó volt, és föleg a vége, az igen.
