A COMPUTERWORLD SZÁMÍTÁSTECHNIKA hetilap 2002 szeptember harmadiki számában a 25. oldalon olyan cikk található, amely érdekes gondolattal egészíti ki a táguló világegyetemről alkotott elképzelésünket.
A cikk címe: Csökken a fénysebesség
"... A Macquarie Egyetem elméleti fizika professzora, Paul Davies állítólag bizonyítékot talált arra, hogy a fénysebesség (másodpercenként 300 ezer kilométer) korántsem tekinthető a világegyetem egyik meghatározó konstansának, hanem az idők folyamán valójában lelassul. ..."
Ha ez így van, akkor az univerzumra is alkalmazható a második főtétel.
A szabadsági fokok szemszögéből nézve lényegtelen az egyes szabadsági fokokon tárolt energia eredete.
Ezt az állítást a rugóval összekötött két golyóból álló rendszer példájával igazolom.
Ennek a rendszernek a tömegközéppontja 3 féle irányba tud haladó mozgást végezni.
Ez a rendszer 2 a hossztengelyére merőleges tengely körül tud forogni.
Ez a rendszer 1 irányba (a rugó irányába) tud rezgő mozgást végezni.
Ennek a rendszernek összesen 6 egymástól független energiatárolási lehetősége (szabadsági foka) van.
Látható, hogy a szabadsági fokok szemszögéből az esetenként tisztán potenciális jellegű rugalmassági energiának nincs kitüntető szerepe: a hozzá tartozó szabadsági fok ugyanúgy energiatároló lehetőség, mint a többi.
Meg azt is jó lenne tudni, hogy a cold dark matter végülis micsoda, aztán gondolkodhatunk annak energiájáról, a végén eldönthetjük, hogy oszolik, vagy nem oszolik.
Szerintem megeyezhetünk egy olyan meghatározásban, amelyben:
E = m*c*c + Ea
ahol Ea a nem korpuszkuláris anyag létével összefüggő energia. A kérdés az, hogy milyen előjelű és mekkora Ea?
Ezen túl az sem világos elöttem, hogy az Ea feltételezéséből miért következhet az, hogy az univerzum olyan irányba is fejlődhet, amelyben az univerzum energiája egyre kevesebb szabadsági fokon oszolik szét?
Szerinted előfordulhat az, hogy az univerzum olyan irányba fejlődjön, amelyben az univerzum energiája egyre kevesebb szabadsági fokon oszlik szét? (Ugyanis ez következne abból, hogy a második főtétel nem teljesül.)
"Wheeler úgy gondolta, hogy a téridő ilyenfajta határozatlanságának az a feltétele, hogy a 10-33 cm-es és 10-43 másodperces, úgynevezett Planck Skálán, a téridő habszerű: hirtelen változik a geometriája mindenféle komplex alakzatra és mintázatra. Ilyen esetben 10-33 cm-nél megjelennek a fekete lyukak, aztán 10-43 másodperc alatt eltűnnek (elpárolognak). Féreglyukak is kialakulnak és feloszlanak, sőt később az elméleti tudósok azt is feltételezték, hogy ilyen feltételek mellett „bébi univerzumok” is keletkezhetnek. Az a probléma, hogy nincs bizonyítva, hogy 1) a gravitáció egy kvantum mező és 2) hogy a téridőnek ilyen szerkezete van ezen a skálán."
A lényeg,hogy ezekben a méretekben a tér-idő szerkezet nem folytonos!
Annak idején úgy tanultam, hogy az entrópia az energia (szabadsági fokokon értelmezett) szétoszlásának a mértéke. Konkrétan akkor a legkisebb, ha az energia egyetlen szabadsági fokra koncentrálódik; és akkor a legnagyobb, ha egyenletesen oszlik szét az összes szabadsági fokon.
Ezért ha a második főtétel az egész univerzumra vonatkoztatva nem teljesül, annak az lesz a következménye, hogy az univerzum energiája egyre kevesebb szabadsági fokon fog szétoszlani.
"Wheeler imagined that this indeterminacy for space-time required that at the so-called Planck Scale of 10^-33 centimeters and 10^-43 seconds, space-time has a foaminess to it with sudden changes in its geometry into a wealth of complex shapes and textures. You would have quantum black holes appear at 10^-33 centimeters, then evaporate in 10^-43 seconds. Wormholes would form and dissolve, and later theorists even postulated 'baby universe' production could happen under these conditions. The problem is that we have no evidence that 1) gravity is a quantum field and 2) that space-time has this type of structure at these scales."
