Nem tudom, kihez fordulhatnék. Láttam régebben egy szamuráj filmet, de nem emlékszem a címére. Hihetetlen hatással volt rám, ezért keresem. Nem akarom elspoilerezni, ezért csak részleteket mondanék. Van egy jelenet, amikor egy szamuráj valakinek megmutatja, hogy hogyan lehet elfogni egy madarat egy hosszú bottal/lándzsával. A lándzsa meg a technika visszatér később a filmben. Ha valaki ez alapján tudja azonosítani a filmet, akkor kérem írja meg, mert évek óta ketesem a filmet.
Kerestem japán filmes topikot, de csak ezt meg az ázsiai filmeset találtam, ott meg ugye nemcsak japán filmekről van szó. Én imádom a jp moviekat, szívesen társalognék más hasonló fanatikusokkal. Kitano a kedvencem, viszont egyéb rendezők munkáit is kedvelem. Sokak vélemény megoszlik az Autoreiji (Outrage) c. filmjéről, ami nálam elsőre nem annyira jött be, aztán megkedveltem, de tény, hogy a régebbi filmjei sokkal jobbak voltak, sőt, ez nem is jó kifejezés, mert azok műalkotások.
Csináltam egy blogot, amin megnézhető néhány jelenet számomra kedvenc ázsiai filmekből. Van egy kis kedvcsináló magyarul megjelent japán könyvekhez is.
nana, Kitano-t nem bántani, az egyik legnagyobb élő japán filmrendező, nekem személy szerint nagy kedvencem, mondom úgy, hogy 1-2 kivétellel minden filmjét láttam és imádom őket. a Zatoichi is remek, a Takeshi már kevésbé tetszett, az tényleg fárasztó.
nézd, mivel a topikot kb. 6 évvel ezelőtt hozták létre, érthető, hogy az akkor nyugaton 2 legnépszerűbb japán filmrendező kapott benne helyet (egy örök klasszikus és egy örök mai), a többiekről még nem nagyon lehetett hallani, Mo-on meg végképp. tehát ők voltak a két legismertebbek, mára már szerencsére szélesedett a paletta. nyilván az illető nem akart két külön topikot nyitni, hisz a téma elég szűk kört érintett.
1. Ez mit keres a Színház témában? 2. Hogyjön Kuroszavához (nem kell itt pozőrködni, nyugodtan le lehet írni fonetikusan) Kitano? Kb. annyira illenek össze, mint Orson Welles és Tarantino. Attól, hogy mindkettő japán, még nem sok közük van egymáshoz. Mondjuk én Kuroszavát szeretem, Kitanótól csak a Zatoichit néztem meg, de az elég volt. Zagyvaság.
szerintem add fel, tényleg elfogyhatott. a kiadóval (www.intersonic.hu) kéne még egyszer beszélni, hátha tudnak szerezni valahonnan, vagy megkérdezni, lesz-e utánnyomás. ha végképp nuku, akkor marad a másolás, azt bárki megtudja csinálni neked, akinek van dvd-írója és megfelelő programja. a dvd-t meg pl. az Odeon kölcsönzőből ki tudod kölcsönözni.
Kicsit régi már a topic, és a kérésem majdnem reménytelennek tűnik, de nem tud valaki valahol egy eladó magyar kiadású Zatoichiről (Intersonic, 2004 szept., 990Ft)? A kiadónál elfogyott, a forgalmazójánál elfogyott... viszont sehol nem tudnak róla azokon a helyeken, ahol állítólag kapni lehet(ett).
"Nem tudod véletlenül nálunk melyik filmjei kaphatók."
Ezt nem tudom. Én vagy moziban láttam öket, vagy az internetről letöltve... :-)
Nekem leginkább a Kikujiro, de méginkább a Tüzvirágok jött be...
flipper1: Hát azért az túlzás, hogy a Battle Royale Kitano film lenne (ezzel az erővel a Johnny Mnemonic is az). Amúgy nekem nagyon bejött, vicces ahogy a kis japán gimnazisták öldösik egymást (mellesleg igen ötletesen :-) )... :-)))
A második rész viszont sztem irtó rossz és unalmas... (bár még ebben is feltünik egy jelenet erejééig takeshi)
gigászi lemaraásomat pótolva tegnap megnéztem a Hét szamuráj-t. Sosem értettem mi olyan nagyszeru a mesterlövészekben, de ezt elso perctol az utolsóig fokozott izgalmi állapotban néztem végig. Zseniális volt.
Tipikus példája a két ország közti hozzáállás különbségnek, hogy míg a westernben kitárgyalták, hogy a fiatal ott marad, itt a csend is elég volt, és mindenképpen hatásosabb.
mondjuk Robert Bresson-hoz hasonlítani Kitano-t, elég dilettáns manőver. semmiben nem hasonlítanak egymásra, teljesen két külön világ. igaz, ezeket a korai filmjeit nem láttam.
nem voltam a Toldi moziban, a Kikujiro-t ezerszer láttam már (mert imádom), megvan nekem.
Harpokratesz, csak nem Te is ott voltál abban a max 10 fos Kikujiro közönség között a Toldiban?
Itt van egy Kitano életrajz, talán másoknak is mond valami újat:
<FONT face="Book Antiqua">"Japán humorista, publicista, tévésztár, popzenész, színész és filmrendező. Kitano intézmény a mai Japánban, a japán tömegkultúra istene. Ellentmondásos személyiség, széles és fanatikus rajongótábora van, sőt ennek egy része, a Takeshi gundan (Takeshi hadsereg) a vezér minden utasítását vakon követi. 1973-ban lett ismert, amikor egy barátjával megalakította a The Two Beats nevű veaudville duót: a páros közel tíz éven át működött, mégpedig úgy, hogy közben Kitano egy sor egyéb műfajba is belekóstolt: rádiós talk show-t vezetett, tévéfilmekben játszott, és humoros novellákat publikált. Egyik első nagyjátékfilm-szerepét Oshima Nagisa Boldog karácsonyt, Mr. Lawrence! című filmjében alakította: a második világháború idején játszódó történetben egy szadista tisztet alakított. Soha nem tanult filmkészítést, forgatáson akkor járt először, amikor az Erőszakos zsaru című opus levezénylését átvette az eredetileg kiszemelt direktortól. Játékfilmjei – melyekből rendezőként, íróként, színészként és vágóként is kiveszi a részét – műfajilag nem könnyen kódolható darabok: rendhagyó jakuzafilmek mellett több, nehezen belőhető zsáner színesíti az életművet. Amikor az Erőszakos zsaru (1989) és a Forráspont (1990) után Kitanót elkönyvelték Dirty Harry századvégi reinkarnációjának, egy süket kukásról (Nyár, csend, tenger, 1991) forgatott lírai opusával ejtette át és ámulatba kritikusait. Amikor ezután Robert Bresson szellemi rokonának nevezték a kritikusok, Kitano újabb gengszterfilmmel jelentkezett (Sonatine, 1993), majd két kallódásnak induló kamaszról (A kölykök visszatérnek, 1996) forgatott egy mozidarabot. Ezután készítette a Velencében Arany Oroszlánt érő Tűzvirágok (1997) című munkáját, majd két évvel később az egy kilencéves kisfiú és egy nagyszájú, kisstílű szélhámos közös utazásáról szóló Kikujiro nyara (1999) című mozit. Különös, hogy a kortárs filmművészet egyik zsenijét hazájában nemigen ismerik mint rendezőt, Kitano bármennyire is népszerű Japánban, nagyjátékfilmjei keveseket vonzanak. A direktor a 90-es évek derekán egy csaknem végzetes motorbalesetet szenvedett – ezt végül túlélte, de arca egyik fele örökre lebénult."
