Igen fontos! Ha a fióka nagyon kiéhezettnek tunik, feltehetoen fél nap óta vagy még hosszabb ideje nem kapott enni, akkor haladéktalanul (egy órán belül) próbáljuk megetetni, megitatni. Minél fiatalabb egy fióka, annál kevésbé tudja elviselni a tartós éhezést. Sajnos[...] Bővebben!Tovább »
Segítséget szeretnék kérni, egy szarka fiókával kapcsolatban. Ma találtam és próbálom etetni. Sikerül, de azt nem tudom hányszor ès mennyit adhatok neki. Üdv.:Andi
És ha mondjuk az ágat körbetekerném tüskés dróttal? Szerinted van kedve azon átalmászni egy mitzunak?
Igazán nem szívesen csalnám oda a madarakat azért, hogy a cicáim fölfalják ôket.
Egyszer már történt ilyesmi. Magát az aktust ugyan nem táttam, de a cziromzatos matskám odahányt egy félig emésztett, tollas-pépes rigót a bejárat elé.
Hoh! Nem akarlak én megenni, csak megsütni! 'oszt odaadlak a csobi micujánk, had örüljék! :-))
Madáretetés. Kb. már 15 éve kajáltatom a madarakat télen és tudom, hogy kiemelt fontossággal bír a rendszeres etetés. Egyébként az erdőbe is ki szoktam menni még ha bazi nagy hó van akkor is. A huszárokra mindenhol, mindenki bizton számíthat! :-)
Látom Kicsihuszár jó étvággyal bírsz, de azt hiszem belém törne a fogad, különösen ha figyelembe vesszük, hogy testtömegem majdnem eléri a 120 kilogrammot.
Viccet félretéve, én már fogyasztottam vadlibahúst, s bár nagyon szeretem a természetet, vele együtt az összes tollast, azért a spéci módon elkészített libucpecsenyének képtelen voltam ellenálni... De maradjunk annyiban, hogy a szabad természetben született madárnak nem illik a serpenyőben végeznie.
Apropó madáretetés. Remélem, télen rendszeresen etetik a dermesztő hidegben néha nemegyszer csonttán gémberedett madárkákat?! Azonban létezik egy fontos szabály, december előtt, ha egy mód van rá, ne kezdjük el, onnatól kezdve viszont egészen február közepéig, végéig etessünk folyamatosan. Persze most senkit nem akarok oktatni, mindazt, amit leírtam, kimondottan a tollas barátaim érdekében tettem. Részletesebb kérdésekre -ha lesznek- nagyon szívesen válaszolok, akár a Madarak c. topic-ban is.
Hogy van az, hogy némelyikteknek a vadmadarakról a leves jut eszébe? Vagy ez csak a fácánokra vonatkozik? Mi a helyzet például a mostanság látványosan vonuló, és éjszakázóhelyeikre hulló falevelek módjára beszálló, néha több tízezres vadlibatömegekkel?
Viszonylag rendszeresen (durván két-három hetente) járok a természetbe, többé-kevésbé a halastavakat pásztázom, de még véletlenül se pecsenyeként gondolok az iszappadokon szondázgató sárszalonkákra, melyekről pedig nyálcsorgató recepteket lehet a szaklapok hasábjain olvasgatni?!
Egyszer egy vörösvércsét tanítottun kézre repülni és kézen enni. Ehhez a könnyű kis madárhoz nem volt jó az uhunál alkalmazott kesztű, ezért puszta kézzel csináltuk. Sok-sok tsillagot láttam, ha véletlenül reáfogott a kezemre.
Egyszer aztán +lógott a kis hamis, talált egy likat a volier oldalán. Persze nem ment meg, de egészen furcsmód sikerült újra kézre keríteni. Amikor vittem a hollók vacsoráját, lecsapott a kezemben lévő kajára, és eközben hagyta magát megfogni.
Különben a lik, amelyen keresztül meglógott, 0 alakú volt... :-)))
Mostanában egy fácántelepen töltöm a hétvégéket, ahol kilencezer növendék madarat igyekszünk megôrizni negyven hektáron.
Ez a csôszködés elég kimerítô, viszont rengeteg érdekes dologgal találkoztam.
Van ott például három holló, akik rettentô jópofák. Nagy huligánok, egymásnak felelgetve jönnek-mennek, a múltkor pedig, állítom, megkisérelték utánozni a kutyák ugatását.
Vannak ölyvek is és persze héja, ezeknek a fácános völgy valóságos paradicsom, és sikerült odáig eljutnom, hogy megkülönböztessem ôket.
Nagyon szépek a fácánok is. Sosem rajongtam a madarakért különösebben, de ezeket még megsímogatni is jól esik, olyan nagyszerű állatok.
Láttam egy fenyôrigót, de az sajnos már nem élt. Viszont tökéletesen ép volt és megint csak elcsodálkoztam, milyen gyönyörű és milyen remekül van megszerkesztve.
No, szerintem ezek érdekes dolgok.
Írjatok, ha nektek is van vadmadaras élményetek.
