Nyugodjék békében a Professzor Úr. Azt hiszem, az ország tán legnagyobb fizikatanára volt(többek közt). Csak "A fizika kultúrtörténeté"-t meg egypár cikket ismerek tőle, nem lévén fizikus; de ezeken is bőven átjött: kivételes ember a Szerző.
Nehéz volt felfogni a halálhírét...
Kiváló ember volt minden tekintetben. Sajnálom, hogy sok méltatlanság érte megérdemelt elismerés helyett.
Tudásával, tanításával, emberségével és egész életével példát mutatott. Kár, hogy oly kevés követője akad.
Isten nyugosztalja
...eljott az ideje, mint mindenkinek... nagyott alkottott, meghurcoltak, de itt maradt es itt dolgozott, megmaradt magyarnak, nem ment el masokat gazdagitani...
Amikor elveszítünk valamit (vagy valakit), akkor ébredünk rá, hogy milyen kincs birtokában voltunk. Nem tudom, hogy hogyan lehetne jobban megbecsülni -vagy legalább ismerni- értékeinket.
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]Simonyi Károly 1916-ban született Egyházasfaluban. Gimnáziumi tanulmányait a budapesti III. ker. Árpád gimnáziumban végezte. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1940-ben. gépészmérnöki oklevelet, majd műszaki doktori címet szerzett; párhuzamosan a Pécsi Tudományegyetem Jogi és Államtudományi Karának is hallgatója volt, és 1941-ben az államtudományi doktori címet is elnyerte. 1940-től tanársegéd a Villamosgépek és Mérések tanszéken, majd 1942-től 1948-ig az újonnan szervezett Atomfizikai tanszéken és az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumában dolgozott Bay Zoltán vezetése alatt. 1948-1952 között a Sopronban működő Erdő-, Bánya- és Kohómérnöki Karon, 1952-től a Villamosmérnöki Karon tanít mint egyetemi tanár; 1952-től 1970-ig az Elméleti Villamosságtan Tanszék vezetője; egyidejűleg 1952-1958 között a Központi Fizikai Kutató Intézet Atomfizikai Osztályának vezetője, majd az intézet igazgatóhelyettese. 1986-ban „A fizika kultúrtörténete” című könyvének harmadik kiadásakor a Híradástechnikai Elektronika Intézetben dolgozik. Tudományos vizsgálatai elsősorban az elektrotechnika elméleti kérdéseivel és a fúziós energiatermelés lehetőségével kapcsolatosak. Több szakkönyve és egyetemi tankönyve jelent meg. Ezek közül az Elméleti Villamosságtant 5 nyelven adták ki; a könyv a Deutscher Verlag der Wissenschaften (Berlin) kiadónál 1986-ig 8 kiadást ért meg. Az idegen nyelvekkel hobbiként való foglalkozásának egyik eredménye az 1962-ben a Tankönyvkiadónál jegyzetalakban megjelent, az itt tanuló kínai diákok és aspiránsok számára összeállított Kínai-Magyar Elektrotechnikai Szótár. Az első hazai magfizikai gyorsítóberendezés megépítéséért 1952-ben Kossuth-díjat, szakírói tevékenységéért pedig 1985-ben Állami Díjat kapott.
Elhunyt Simonyi Károly akadémikus; a fizika és a villamosságtan világhírű
tudósa, mérnökgenerációk legendás tanára október 18-án lett volna 85 éves
- tudatta a Magyar Tudományos Akadémia sajtótitkársága. Egyik fő műve a
négy magyar és három német kiadást is megért A fizika kultúrtörténete.
Simonyi Károly - akinek nevét egy róla elnevezett égitest is megörökíti - életútja
Egyházasfaluból indult.
A Műegyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet, és egyidejűleg a pécsi
egyetemen jogtudományi doktorátust.
A Műegyetem Atomfizika Tanszékén dolgozott, ahol aktív részese volt az első
Föld-Hold radarkísérletnek.
Négy éven át a soproni kar Elektrotechnikai Tanszékét vezette. Ott alkotta meg az
első magyarországi magfizikai részecske-gyorsítót, amelyért 1952-ben
Kossuth-díjat kapott. Ennek köszönthetően Budapestre került, megalapította az
egyetem Elméleti Villamosságtan Tanszékét és a Központi Fizikai Kutatóintézet
atomfizika osztályát.
1956-ban a kutatóintézet forradalmi bizottságának vezetőjévé választották, amiért
egy év múlva el kellett hagynia az intézetet, sőt, nemsokára fel kellett állnia az
általa alapított tanszék vezetői székéből is.
A tudományos közéletből visszavonultan is alkotott. Egyik fő műve az azóta négy
magyar és három német kiadást is megért "A fizika kultúrtörténete" című munka
ezekben az években született.
Simonyi Károly 1993 óta a Magyar Tudományos Akadémia tagja, számos hazai és
nemzetközi kitüntetés tulajdonosa. Munkásságát a Kossuth-díj mellett Állami
Díjjal, Magyar Örökség Díjjal, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje,
az MTA Aranyérme kitüntetéssel is elismerték. Elsőként nyerte el az 1996-ban
odaítélt "Év Ismeretterjesztő Tudósa" címet. Tagjai sorába választotta az Európai
Tudományos és Művészeti Akadémia is.
