Üdv mindenkinek, merthogy először (és lelhet, hogy utoljára) írok ezen a topicon.
Passa
Ez már csak így megy (a személyes, bár biztosan nem példaértékű tapasztalataim szerint).
Ifjú (15-18) koromban a környezetemben élő olyan gyönyörű lányokról álmodtam, hogy csak na. Perze le sem xartak. Aztán eltelt úgy 15 év és az összes álmom kb 80 %-a "bejött" volna. De már nem róluk álmodtam.
Amit ezzel mondani akarok: a jó csajok a jó fejeket kedvelik, a jó fejek korán / idejében érnek, a jó csajok átmennek az aknamezőn, aztán néha úgy érzik, hogy ezért kár volt. Ez egyszerűen biológia. Mindenkinek megvan az életgörbéje. Kinek korábban, kinek később van a maximuma. Folyamatrosan senkinek sincs. Kár erőltetni. Az nem megy, hogy mindig a max-on levőkhöz húzzunk. Mert akkor más ők is a max-n levőket keresik. Az meg már a max-klövetőknek általában elmúlt.
Konklúzió: ne a tökéleteset hajszoljuk, henem inkább a mindenkori helyzetből hozzuk ki a maximumot.
Hát igen, nagy Ő-k. Valahogy a későbbi nagy Ő-k nekem se jöttek be elsőre. Vagy ellenszenv, vagy érdektelen, azután ismerkedés elfogadás és Óceánmély érzelmek. Aki viszont elsőre nagyon bejött, azt elég hamar csalódás követte.
Jó érzés hallani ilyen ellenpéldát, bár látod, benned is az előítélet szólalt meg először...
Én egyébként nem hiszek az első benyomás mindenhatóságában. Persze, adhat valamiféle irányultságot, de nem szabad kizárólag erre hagyatkozni.... hacsak nem valami számodra szélsőségesen idegen hatást jelent...
Az én nagy szerelmeim első látásra mind ellenszenvesek voltak... sőt, a másodikra is. Csak sokkal "többedik" látásra lettek számomra a nagy Ők.
Egy nőnek jobb, ha szép, mint okos, mert a férfiak jobban szeretnek nézelődni, mint gondolkodni"
Történet:
Hat éve történt, hogy új munkahelyre kerültem és, itt hamarosan találkoztam is egy gyönyörű, dekoratív lánnyal akiről az volt az első véleményem magamban hogy "cicababa, érdektelen" (néhány cicababán túlesve már persze). Az évek során megismertem, haverok, majd barátok lettünk, idestova fél éve együtt élünk, és soha ilyen jó párkapcsolatom nem volt mint ez, soha ennyire mélyen senkit nem szerettem mint őt. A szépsége és kinézete komoly hátrány volt nálam az első pillanatban. A férfiaknál a szép nő sokszor rögtön belekerül egy bizonyos dobozba, és onnan nagyon nehéz kimásznia. Ez sok szép nőnek akkor is rossz, ha történetesen buta szegénykém de jó lelkű, ha meg okos és jó jellem akkor egyenesen átok. Részemről egy "csak" szép nővel soha nem fogok barátság, szerelem, szex céljából megismerkedni. Számomra a fontos az ész, és a szív ha emellé még szép is az már úgymond gyári extra. (ha nem derült volna ki, a párom nem csak szép, de okos is és nagyon nagy szive van)
Háát, ha nem látok valamicske nyitást az ő részéről, való igaz, hogy nem nagyon mertem volna közeledni :)
A kezdeményező én voltam, de csak miután láttam a résnyire nyitott ajtót (így jobban esik a hiúságomnak ;-)).
"Egy nőnek jobb, ha szép, mint okos, mert a férfiak jobban szeretnek nézelődni, mint gondolkodni" Azon töröm szőke buksimat, hogy ez igaz-e, és h ffi, vagy nő agyából pattant-e ki? Mert -ugye- csak első blikkre vicces? Az eleje tán igaz lehet, mert amit nem tudok, az nem idegesít. A második mondatfélben felfedezhető némi előítélet, de az is lehet, hogy igaz, csak én vagyok idealista...
Üdvözöllek a topicban. N.:-)
Nem tűntem el, csak eltűnődtem: ez a topic már nem a nőkről szól nőknek, hanem a férfiakról a férfiaknak. Nagyon érdekes, amiket írtok. Csupán az a bajom, hogy minden férfi lélekben egy regényhős, s mégis önként beáll a lúzerek mellé. Mi van, az önbizalom csak a tahóságig ér?
Inkább adja mindenki önmagát, hátha megszólíttatik (ha megszólítani nem mer, vagy nem jó helyre, vagy nem jót szól), lásd alább, 154.
Olyat még nem hallottam, hogy de szép ez a lány, hogy szeretnék vele egy jót beszélgetni. Egyébként a szépség egy nőnek átok, ráadásul múlandó! Szvsz kell lennie mellette még valaminek, ami tetszik a nőben.
Félreértettél kedves telefongyula, szó sincs cinizmusról :-)
Újra elolvastam a hivatkozott hozzászólást és az utolsó hozzászólást is: jól értettem, hogy nem te voltál a kezdeményező? Ha ő nem lép először, akkor te elhitted volna magadról, hogy tényleg te lehetsz számára az igazi?
Még annyit, hogy talán választ ad a kérdésedre az előbbi (154.) hozzászólásom 2. pontja. Szóval nem tőlem függött, illetve csak annyiban, hogy nem mentem el mellette azzal, hogy "Á, ennek úgysem én kellek..!"
Hidd el, hiába írnám le, másnak nem mondana semmit. Nem hiszem, hogy létezne "kaptafa", nincs semmiféle "recept".
... jól érzem, hogy kicsit cinikus a hangvételed?
Ja, még1. Valaki említette, hogy ha az ember nem tahó pénzeszsák, akkor a jó nők rá se néznek. Na, én is ezen véleményen voltam. Mondtam is egy havernak: "Te, szerintem én nem kellek normális kinézetű csajnak, legfeljebb olyannak, mint X.Y.(itt értsd egy meglehetősen csúnyácska lány nevét, akivel jobb híján próbálkoztam, de az is dobott).
Amikor összejöttem jelenlegi - és hiszem, hogy végleges - párommal, (az alant említett magas, szőke, széparcú intelligens teremtéssel) fennt említett haver oldalba bökött: "Figyelj, szerintem ez a nő nem igazán hasonlít X.Y.-ra. Biztos, hogy nem rontottál el valamit? :-P"
Szóval srácok, ne legyetek pesszimisták, inkább várjátok ki az Igazit! Megéri...
Rossz szokásom,hogy olvasgatok Index-szerte, ha valamihez van véleményem, belepofázok, osztán tovamegyek... most ez a topic van soron :))
Szóval tapasztalataim:
1. A valaki által említett "helyes kiscsaj" típus:
150cm, szemüveg, kicsit mandulaszem, kiálló járomcsont stimmel. Egy idő után kibírhatatlanná vált, szétmentünk. Az ok: nem én kellek neki igazából. DE!!! Ez nem a macsóságon múlt. A jelenlegi párja (azóta már gyermeke apja) egy 160cm-es, kappanhangú mérnökpalánta, akivel olyan boldogok, hogy jó rájuk nézni.
2. Kedves feleségem: 180cm, hosszú szőke hajú, hosszúcombú, angyalarcú, intelligens teremtés. Egy ideig (tinikorában) hajtótt a bunkó BMW-s típusra, és amikor rájött, hogy folyamatosan átverik, elhatározta, hogy soha többet, inkább a belső összetartozás. Így jöttem én a képbe évekkel ezelőtt. Azóta is boldogan élünk, elmondhatom,hogy igazán kiegészítjük egymást. Nem azt, hogy teljesen egy hullámhosszon vagyunk, de annak nem is lenne értelme. Amiben az egyikünk gyengébb, abban a másik erősebb és fordítva, és ezt el is fogadjuk egymástól. Így élünk teljes életet.
Régen jártál erre! Megijesztettek a fiúk? Néhányan olyan fura dolgokat írtak, mintha nem is ugyanabban a korban és országban élnénk, ugyanazokkal az emberekkel körülvéve...
Nekem van olyan barátnőm, aki meglehetősen férfias jellemmel van megáldva, elvált hamar, önállóan él. Mindemellett annyira nőies nő, hogy mindig voltak barátai (egyszerre egy!), akik önként a lábai elé hordták kincseiket. Neve napján rednre felkeresik őt régi szerelmei, s rózsával van tele a szobája. Azért valamit tudhat. Együttélni viszont nem lehet vele, hosszú távon és állandóan kibírhatatlanná lesz. Men született meg az a férfi, akiért feladná "magányát".
A háromszög, amire gondolsz, az valami más lehet! Egyébként nem önként léptünk ki abból, amiről beszélsz, és muszály dolgozni munkahelyen is, ha a gyerekeket fel akarjuk nevelni. (Egyébként megőrülök attól, amikor egy háziasszonyra azt mondják, nem dolgozik. Ki lehet próbálni, elég kemények az elvárások egy ilyen nem dolgozóval szemben. De ez most és itt off.)
Bocs, de már nem bírom megállni, hogy bele ne kotyogjak ;-)
Szerintem a férfias tulajdonságok léte egy nőben nem függ kortól, iskolai végzettségtől, szakmától, földrajzi helytől, stb. Mindig is voltak, vannak és lesznek "markotányosnők", mert ők egyszerűen ilyen vérmérséklettel születnek. Aztán a nevelés és a társadalmi elvárások később vagy tompítanak ezen vagy ráerősítenek!
Nem hiszem, hogy 100 évvel ezelőtt Magyarországon kevesebb lett volna az ilyen típusú nőkből, vagy hogy egyáltalán nem létezik ez a típus az amazóniai őserdőben élő törzsekben. Hogy ez téma lehet, annak köszönhető, hogy a nők (nem minden esetben jószántukból) kiléptek a konyha-(jesszasz, mi is a másik kettő??) háromszögből, munkát vállaltak és így személyiségükkel többen szembesülnek nap mint nap.
Vagy talán létezik olyan ember a kedves hozzászólók között, akinek idősebb nőrokonai, ismerősei között ne lenne egyetlen "házizsarnok", "vaslady", stb. sem?
Jé, hát ilyenek a férfiak?!:)))
Bocsesz , de ennek a magasra feladott labdának nem tudtam ellenállni!!:))
Szerinted-szerintetek van valamilyen életkori behatároltság esetleg az ilyen férfias jellegű nőket illetően? Tehát jellemző-e valamely korosztályra? Ha igen, miért?
Az alábbi főleg férfi jellemvonások eggyüttes megléte esetén:
Agresszivítás, mindenáron dominanciára való törekvés, tüskés modor, "én pottyantottam ki a világot" szemlélet, szemellenző, vaskalap.
Olyan nőt szeretnék, kinek sose fáj a feje:))))
Ki szereti, ha dolgoknak nem változik a helye:DDD
Ki nem szedi fel utánam ledobott gönceimet,
Ki nem rakja helyére eldobált könyveimet:)))))
Ki nem csesz le, ha másra vetődik szemem,
Ki nem kérdezi meg 5x, hogy bevettem e??:DDDDD
Ki csak hetente egyszer telfonál,
De 5 percnél nem tovább:DDDDD,
Ki nem mos úntalan és nem takarít,
Örökös porszívózással megharagít:DDDDDD
Ki nem neveli hangosan a gyereket,
Amikor a TV-n nézek érdekes jelenetet:DDDD
Ki nem kérdi meg minek ez a ketyere,
Múltkor is költöttünk rá eleget!:((((((
Szóval? Qszi ilyen nőt te nem találsz!
Valld be, nem is kellene! Nahát!
Szereted te őket úgy, ahogy vannak,
Még akkor is, ha néha a pofádra szarnak:DDDDDDDDDDDD
Valószínűleg nem jött le (sőt biztos) a hozzászólásomból hogy én nem értek egyet Senkiházyvalés a cikkel. Meg kell tanulni minden férfinak, hogy nem úgy van most, mint volt régen nem minden úgy van ahogy azt mi elképzeljük.
Szeretném ha a nők tényleg mondjuk versenytársak lennének, de Rowena talán te is észrevetted, szerintem nem nehéz hogy ha egy nő ma sikeres akar lenni azt az esetek döntő többségében férfias viselkedésminták követésével érheti el. (Nem hiszem hogy ezt különösebben körül kéne írnom) Ahhoz hogy igazgató, miniszter, államtitkár stb. lehessen férfiként kell viselkednie, átélve azt hogy még így is a hasonló beosztású-poziciójú férfiak enyhe lenézéssel kezelik, a titkos rangsorban leghátul állóként.
Az átlag úgy vélekedik mint az egyik kereskedelmi TV-ben (ritkán nézek tv-t, de véletlenül ezt láttam)látott riportban ahol egy katonalányt mutattak be, a tiszthelyettes férfi kollégája szerint a nők fizikailag, és szellemileg sem képesek úgy teljesíteni mint a férfiak. Szomorú, el sem hiszem hogy ez papíron már a XXI. század.
Az impotencia problémát túlnyomórészt a valóban a túlpörgetett élet okozza, kevés lazítás, kevés mozgás, kevés friss levegő.
Kifejezetten szeretem a felszabadult emancipált nőket, az élet minden területén, szeretem hogy a párom megáll a saját lábán, és azért van velem mert szeret és feltételezem hogy addig marad velem amíg szeret és ameddig neki így jó.
Ja és még egy az impotenciához! Most újra elolvastam a cikket. Azt mondják benne, hogy a 70-es évektől kezdve -- szerintem itt jön be még a kábítószerezés is, mint potenciát okozó szenvedély + az alkohol fogyasztás megemelkedése is.
Igen nagyon tanúlságos a cikk, amit ide másoltál, több szempontból is.
Egyrészről az USA mindíg is a túlzásokba esés országa volt, ebben szerintem megegyezhetünk. Az amerikai feminizmus szerintem is csak ártott az emancipációnak, - lsd. ugye a szexuális zaklatás körének indokolatlan kiszélesítése.
Másrészről pedig ez a dolog mást is jelent szerintem. Eddig ugye a férfiaknak egy munkahelyen csak a férfiak voltak a versenytársaik. Most ugye már nem. Kétség kívül elismerem, hogy ez eléggé fusztráló. Mármint az, hogy ab start nem fognak felnézni egy férfire, csak azért mert férfi.
Másrészről az is kérdéses, hogy ki mit nevez férfias nőnek? Ez a kérdés is megérne egy misét szerintem.Kérlek fejtsétek ki, hogy ti ebbe milyen típusú nőket értetek bele. egyszerűen kiváncsi vagyok rá.
Hát hogy a nő szent állat lenne? Én azt nemigen hiszem. Indíában ugye, ahol a tehenek szent állatok, nem egy nőnek kevesebb joga van, mint ama szent tehénnek:))Félre a tréfával, tudom hogy mire gondoltok evvel kapcsolatban, de azért én nem mennék ilyen messzire ezzel a megállapítással.
A házasságok számának csökkenése és az élettársi kapcsolatok megnövekedése, illetve házasságon kívüli gyermek szülés in the USA sem vezethető vissza szerintem egyértelműen erre a kérdésre. Merthogy a házasságon/hosszabb tartamú élettársi kapcsolaton kívüli szülés az én ismereteim szerint nagyrészt a szegényebb rétegek között fordul elő leginkább.Inkább a felelősség vállalási hajlam hiánya/eltűnése, kényelem szeretet az, ami ebben inkább fellelhető.
Az impotencia növekedésére megintcsak azt tudom mondani, hogy ez lehet erre is visszavezethető, de a túlhajszoltság következménye is lehet nem egyszer. Környezeti ártalmak is szerepet játszhatnak benne + mit tudjuk mi hogy miket eszünk valójában. Szóval azért nem mindíg a nők a hibásak mindenért:))
Én csak nagyon kevés vezető beosztású nőt láttam eddig. Olyat viszont sokat, aki biológiailag nő, de egy férfi mentalitásával, gondolataival, viselkedésével. Bármilyen jó hardwer is járul ehhez, melyik igazi férfi érezne késztetést egy férfilelkü zombival történő szeretkezésre?
A két nemnek sokat kell még tanulnia egymástól, de a rossz értelemben vett, ostoba feminizmus(ami feminizmusnak hívja magát, de valójában valami egészen más)egyetlen dolgot ért el idáig, megnővelte a férfiak számát a nyugati világban, csak ezeknek a férfiaknak jó része szánalmas, női testbe zárt férfilelkű szörny... Olyanok, akiknek egyetlen dologgal van bajuk a világban, a saját női létükkel, görcsösen igyekeznek férfivé válni és eközben macsóbbak tudnak lenni a legmacsóbb férfinál is.
Olvastam egy érdekes témába vágó riportot a múlt heti Demokratában egy szociológussal. Idézek belőle:
"- Akkor beszéljünk egy kicsit arról, hogy a nők vezető pozícióba kerülése kihatással van-e a férfiak szexuális teljesítményére?
- A kérdésfelvetés durva általánosítás, és a női magazinok - amiket igazán nem akarok bántani - kevés körültekintéssel festik meg ezt a képet. Az viszont tény, hogy a femizmus előretörésével, a hetvenes években Amerikában jelentős mértékben megnőtt az impotencia előfordulása a férfiak körében. Egyszerűen A NŐ MEGFÉLEMLÍTŐ HATÁSÚ JELENSÉGGÉ nőtte ki magát (kiemelés tőlem). Ezt alátámasztották bizonyos rendeletek és törvények, tehát a nő tulajdonképpen SZENT ÁLLATTÁ (kiemelés tőlem) változott az Egyesült Államokban, Angliában, sok helyütt. Megérinteni egy nőt, vagy sikamlós bókot mondani, ez börtönbüntetéssel és a karrier teljes elvesztésével járhat. Ez az öngólja a feminizmusnak, mert hiszen értékvesztésen megy keresztül a tábor. A nőkre irányuló "kereslet" - vagyis a közösülésre képes férfiak tábora - jócskán lecsökkent.
- Tartja magát ez a csökkenés?
- Tartja.
- És mi ennek a következménye?
- A házasságok számának további zsugorodása. Máris vannak olyan rétegek az USÁ-ban ahol a gyermekek hetven (!) százaléka házasságon kívül születik..."
Forrás: www.demokrata.hu
(Lányok: vegyetek mély levegőt, és vegyetek be egy Anafranilt! ;-)))))
Jogos!
A hatvanas években volt egy brit jogász, aki utazott az ilyesmire, és felvetette magát az óvónőképzőbe. Persze ma már azt is lehet, s miért is ne.
