A Satyananda jógának van sok könyve, ahol többnyire kérdés felelet formájában írnak a mesterek. 20-nál több ilyen jó könyv, mindegyik angolul van. Azokban vannak jó írások a jógáról. Nincs összegyűjtve egy helyre, innen onnan kell kinyerni az információt, amit persze mindenki aszerint tud értelmezni, amennyi tapasztalata van. A Satyananda rendszerben 3 mester van, sok előadásukat (15-nél többet) hallgattam, azok között is voltak nagyon jók, amik formálták a jógáról kialakult tudásom. A neten is van valahol egy hatalmas cikk gyűjteményük, ott is lehet böngészkedni, de a legütősebbek az előadások és több könyv.
Rendeltem a himalája jógából is anno angol előadásokat dvd-ken, amiket itthon nem lehet beszerezni. Azok nem hagytak bennem mély nyomot, sőt, volt ami lehangoló volt.
Patanjalin és a HYP -án kívül vannak még más régi jóga értekezések, azokat is olvasgattam.
Máshol is hasonlóak vannak, ilyen szempontból ezt is olvashatod. A fő problémám az volt ezzel, hogy a jóga is elvileg olyan lenne, ahol van egy jóga mester, aki megpróbálja átadni azt, amit tud. Ezen az oldalon az oktatóknak nincs mestere. Ha vkit tényleg érdekel a jóga, legalább próbáljon találni egy mestert, akitől tanulhat vmit, ne csak jóga tanfolyamokat végezzen el. A napokban otthon belenéztem egy letöltött kundalini jógába, ahol egy fehér turbános ember vezette a foglalkozásokat. 3-4 helyen belenéztem, aztán letöröltem. 10 éve tölthettem le, sose néztem még jobban bele. A jóga tudása 2500 évvel ezelőttől talán 500 évvel ezelőttig élte az aranykorát, amikor csak néhány ember gyakorolta. Amit ők gyakoroltak, az a tudás elveszett. A tömegek számára biztos elveszett az a tudás. Patanjali egy magasabb szintű jógáról ír. Ha vki arra sem érez késztetést, hogy egy jóga mestert keressen, akkor fölösleges leírnia patanjali által leírt lépcsőket, nincs semmi gyakorlati haszna, vagy legalábbis nem sok. Érdekességnek jó esetleg, meg jó, ha tudunk róla, de dolgozni nem nagyon tudnak vele az jógások. Erre írtam a 0-át, de ezen korrigálok, 10-es skálán 2-3 szintű haszna van, és tényleg jó, ha legalább egyszer kétszer elolvassuk.
A jógában a 8 lépcsőfokban a pratyahara után, van a dharana, dhyana, és samadhi.
Ez az utolsó három belsőleg történik, van olyan jóga mester, aki ír és beszél is ezekről, milyen állapotokat is jelentenek ezek a gyakorlatban. Ezeknek az állapotoknak a fontos jellemzői a legtöbb jógázó előtt ismeretlenek. Már a dharana szintű tapasztalat is egy komoly és ritka állapot, a dhyana-t általában nem érik el az emberek. Swami Satyanandához sok jógi ment, akik elmondták neki a különféle látomásos tapasztalataikat, és kérdezték, ez már a dhyana? Satyananda pedig mindig mondta, nem, ez még nem az. Sok jógázó, aki olvas a 8 lépcsőről, mindjárt a samadhiba próbálja képzelni magát, amikor még a pránayámát sem érzik rendesen a testükben.
Találkoztam mostanában egy emberrel, aki azt mondta, hogy ő sosem meditál, minek, mert ő nála egyszercsak bejelentkezett a dhyana állapot, ő abban van. Itt be is fejeződött számomra a beszélgetés ezzel az egyénnel.
Egy másik fickó, aki 30 éve buddhista, azt mondta, hogy a jógában csak arra használják a meditációt, hogy ellazuljanak, ami számára nem tűnt egy nagy célnak. Míg, ő, amikor elér egy másfajta tudatállapotot a buddhista meditációjával, ott ő kérdéseket tesz fel magának, így jobban megismeri magát, és, ennek már van értelme. Vele sem beszéltem utána sokat a témáról, csak annyit mondtam, hogy sok fajta jóga meditációs gyakorlat van.
Olvastam egy jóga mesterről, aki azt írta, hogy fotó memóriája volt, azaz mindenre emlékezett, ami történt vele, vagy amit olvasott. A Himalájában vmi füvet használt a meditációihoz, aminek a hatására elvesztette a fotó memóriáját.
