A City-meccs a vereség ellenére lökést adhatna... De idén már volt ilyen momentumunk, ami után semmi sem történt: megvertük a Spurst 0-2-ről a Ligakupában, és azóta se nyertünk. Rice-t és Fernandest a csapatban tartanám, Sakhóval támadnék a Chelsea ellen, mögötte Arnautovic, Lanzini, Antonio.
A szopóág legmélyebb pontján vagyunk: Rooney kihagyott tizije jó helyre pattan, a miénk oldalra. Mi kapufát rúgunk, ők gólt a félpályáról. Mi hiányzott? Egy öngólt még lőhettünk volna 20 méterről... Na majd vasárnap a City ellen. Csúnya meccs lesz.
Nem értettem, hogy Antonio helyett miért Carrollt hozta be Bilic. Ayew vagy Sakho jobb döntés lett volna, szélsőre szélsőt. Carroll aztán két eladott labdával nyitott, mindkettőt beverte a Spurs. Nem mondom, hogy ezek nélkül más lett volna a vége, de ki tudja. Remélem, Lanzini visszatérése lendít valamit a támadójátékon, mert az kábé egyelőre nem létezik.
Szerintem a kiesés problémája egy percig nem volt valós, szerintem épp elég gáz az, hogy itt a csili-vili új stadion, és a tavalyi búcsúszezon produkciójának felét nem tudtuk hozni. Függetlenül a sérüléshullám problémától.
Visszakerült a WHU arra a szintre, ahol tartott évekkel ezelőtt
Szerintem kijelenthetjük nyugodtan, hogy a West Brom idén jobb csapat, mint a WHU. Nem sokat hoztak el tőlük még pontot sem, de idegenben is veszélyesek. Folyamatosan a 7.-8. hely körül tanyáznak. ELlenük a 2-2 a mi helyzetünkben jó eredmény, és még jobb is lehetett volna.
Tegnap jól felbasztam magam a bírókon, első WBA-gól előtt Feghoulit faultolták, tovább. Az egyenlítő góljuknál nekünk kellett volna taccsot dobni, ők kapták, szöglet lett belőle, és gól. Bilic földhöz kúrta a mikrofont mérgében az oldalvonalnál, és a bedobás miatt üvöltött. Amúgy nagyon pörögtünk, nálam ezúttal Lanzini volt a meccs embere, Snodgrass már többet tett hozzá a dolgokhoz.