Urban is eleg stabil valogatott volt meg Csank idejeben, csak aztan elkezdett lelkizni hogy belole ne csinaljanak cimeres okrot es lemondta a valogatottsagot.
Az első érzés az örömé, végre a kapitányoknak nem kell törniük a fejüket, hogy ki merjék-e hagyni őket.
Reálisan értékelve az azért nem lehetett mindegy, hogy tíz éven át minden kapitánynál stabil helyük volt, a magyar mezőnyben tényleg kitűntek valamennyire.
Halmai szürke játékos volt, de hajtott, az viszont érthetetlen, hogy posztján miért nem Urbán lett közel hatvanszoros válogatott.
Illésről már a lényeget elmondtátok, nem akart soha külföldre menni, fejlődni, megelégedett azzal, hogy az itthon játszók közül többnyire a legjobb volt. Egyébként vele a kapitányok is hibáztak abban, hogy folyton irányítót akartak vele játszatni, nem az ékek mögött második hullámban érkező támadó középpályást.
Sajnos mögöttük nem dörömbölnek az ajtón a kiemelkedő tehetségek, az utánpótlás sem jobb, mint a nagyok. Nélkülük sem leszünk sokkal jobbak, de rosszabbak biztosan nem.
Halmai Gábor: neki már réges régen ezt kellett volna tennie, bár az is igaz, hogy méginkább lett volna ez a feladata a mindenkori szövetségi kapitánynak. Igazi alibifutballista, aki ha nem hozna össze minden meccsen egy tizenegyest, és nem rúgna le legalább egy játékost, akkor azt se tudnánk, hogy ő is csapattag volt. Sajnálom, hogy ez lett belőle, fiatalabb korában egy időben még a kedvencem is volt...
Illés Béla: a magyar labdarúgás (egyik) állatorvosi lova. Zseniális képességei vannak (ezt légyszi ne vitassátok el), csak sajnos tipikusan magyar futballista. Egy másodperccel nem hajlandó többet futni, mint ami kötelező, egy szikrányival sem hajt többet, mint ami ahhoz kell, hogy ebben az NBI-nek nevezett posványban érvényesüljön, és kész. Semmi több. Oda megyünk, ahol a dohány van, leteszünk annyit az asztalra, hogy itthon "nélkülözhetetlenek legyünk", aztán irány a söröző, biliárdszalon, pókerasztal. Ez ma a magyar futballista ars poeticája. Esetleg egy zsíros izraeli (máltai, ciprusi) szerződés. Pedig, ha valakiben, benne feltétlenül több volt, nem tudom meddig vitte volna, ha nem ide születik. Azért neki így is voltak jó meccsei a válogatottban, a románok elleni 1-1-en például szerintem a legjobb volt, a grúzok elleni 4-1-en szintén, BB nyitómeccsén az osztrákok ellen, stb. Lehet (sőt, biztos), hogy ő is sokszor elalibizte a meccset, de legalább nem sírt a labda, ha hozzákerült. Mindegy, az idő eldöntötte a kérdést, 34 éves, ő is befejezte (legalábbis a válogatottban).
És még egy gondolat: aki komolyan azt hiszi, hogy Gera Zoltán lehet a jövő válogatottjának a vezéregyénisége, az igencsak híján van a szakértelemnek. Még ebben a szubnulla NBI-ben is csak epizodista, arról nem is beszélve (kíváncsi leszek, ki lesz az, aki ezt ki meri mondani), hogy kondícionálisan nem alkalmas erre a játékra. Aki figyelmesen olvasgatta az NS-t a közelmúltban, találhatott benne egy igen érdekes mellékmondatot, valahogy így szólt: "Az orvos figyelmeztette Csank János vezetőedzőt, hogy Gera Zoltán fizikálian tovább nem terhelhető". Úgyhogy bármennyire is elszomorító, valszeg neki még az izraeli profiliga is elérhetetlen marad.
Szerintem Illes nelkul bravurokra lesz kepes a valogatott. Peldaul kepes lesz majd Luxemburgtol is kikapni. Az kene inkabb, ha minden magyar jatekos lemondana a magyar valogatottsagot. Bela es Gabi peldat mutatott a tobbieknek.
Álláspontjaink nem is állnak annyira messze egymástól... Abban teljesen igazad van, hogy Bélának 22-25 évesen el kellett volna húznia innen, valami jobb bajnokságba, és akkor még nemzetközileg kiemelkedő focista is lehetett volna belőle (képességei megvannak). A motiváció teljes hiányát én is negatívumnak tekintem.
Az, hogy nem mondtak nemet - sajnos az utóbbi meccsek példáit látva (nem nevesítem, hogy kik mondták le a címeres mezt és játszottak utána a hétvégi bajnokin), már pozitívum.
Azt írtam, hogy nem CSAK rajtuk múlott - én itt a magyar labdarúgást körülvevő egész szarhalmazról beszélek, kezdve az utánpótlástól a stadionokon át az edzőkig. De ez egy hosszabb ügy...
Nem mondtak nemet - Hát ez azért ne legyen már elismerést kiváltó érv!
Azt mondod meghatározó játékosok voltak, de ugyanakkor azt is mondod, hogy nem rajtuk múlott, én itt egy kis ellentmondást érzek...
Illés a tipikus magyar futballistát testesíti meg, ő még most is talán a legjobb magyar labdarugó, de soha nem próbálta többre vinni, és szerintem egy sportembernél a minimum, hogy mindig a jobbra törekedjen.
Uraim, én maradnék azért annál, hogy a képességeiket meg lehet kérdőjelezni (bár szerintem IB tényleg jó focista), de azt, hogy mindent megtettek a magyar válogatottért, azt nem. Nem ők válogatták be magukat, nem könyörögtek egy kapitánynak sem, viszont ha hívták őket - sokakkal ellentétben - sohasem mondtak nemet. Tényleg nem szeretnék most képességeikről vitát nyitni (bár lenne náluk jobb a közeljövőben), de úgy gondolom, hogy a mai (olyan, amilyen) magyar labdarúgás két meghatározó játékosáról van szó. Elsősorban nem rajtuk múlott/múlik a sikertelenség (lsd. még NB1.hu tegnapi cikke a Bozsik tervről, illetve NS mai száma - Ten Cate és Popovics az utánpótlásról). Én személy szerint sok sikert kívánok nekik és köszönöm, hogy a magyar válogatottat próbálták előrébb vinni.
A Béla legalább valamit hozzátett a mi focinkhoz (majdnem labdarúgást írtam), de ez a Halmai, ez az egész válogatottbeli pályafutása alatt csak annyit tett, hogy lerúgott egy dán játékost úgy, hogy soha többet nem tudott teljesértékű focista lenni!
