Ezt pont te mondod, aki kritikai érzék nélkül tapsikol örömében, bármit tesz kedvenc pártocskája...de csak tapsolj hazaárulóidnak, úgy mint a balosok teszik...semmiben nem különbözöl azoktól, akiket kritizálsz...
A továbbiakban átadom a szót a pártok
talpnyalóinak...
Akit én ismerek, bármerre nézek, azoknak a pénztárcáján nem látom, nem látom a villamoson, nem látom a kosztól bűzlő hajléktalanon akik alamizsnáért lépnek hozzám. Nem látom az autókon, csak akkor, ha Budapestre megyek a az állami MFB bank, vagy a Lendvai utca, vagy az ISM, vagy a Vegyépszer, vagy a MEH környékére. Nem látom a budapesti közlekedésben, csak a komcsi metrót látom.
Hi!
Hála istennek (bokrosnak) a gazdasággal nincs különösebb baj. Az nem probléma, ha a pártok össze-vissze ganajozzák egymást, csak a gazdasági folyamatokba ne turkáljanak bele a kontraszelektált majmok. Amíg ez így lesz nem lesz gondunk, de ha a feudalista pártállami módszereket kezdik el a gadaságra erőltetni, akkor azt hiszem, hogy újabb rendszerváltást kell csinálni.
By
Pláne, ha az átlagpolgár semmit nem érzékel belőle, max. annyit, hogy új autópályák épültek, amiket eddig sem, és ezután sem használ...új Nemzeti, de sosem jár színházba...neki mi növekedett?
A gazdaság fokozódó növekedése volt a szocializmus kedvelt érve...elhallgatva az aránytalanságokat...
Pl: lakásépítés...régen több lakás épült...mégse elégedett az aki a panelban nyomul...de most a kevesebb minőségi szempontból jobb...
Az oktatásban is nagy jelszó volt, hogy több lett a diplomás...csak éppen a minőség rovására...
Szóval ez az ország még nem gyógyult ki a régi kórságból, értve alatta mai roppantpolgári kormányunkat is...
Nyugtassatok meg, hogy nem a régi dallamot hallom...ez a kormány is a gazdaság voluntarista szemléletmódját követi, azaz növekedést mindenáron?
Ezt már negyven éven át nyomatták a fejekbe, akkor fejlődő szocializmus volt, most mi a neve?
"Sokéves rekord a folyó fizetési mérlegben
2002. február 5. (1. oldal)
Munkatársunktól
Kellemes meglepetést okoztak a Magyar Nemzeti Bank (MNB) által kiadott folyó fizetési mérleg adatai: a tegnap nyilvánosságra hozott, előzetes számok szerint tavaly decemberben 177 millió euró deficit keletkezett, így az éves hiány 518 millió eurót ért el. 2000-ben a folyó fizetési mérleg hiánya 1,62 milliárd eurót tett ki, így ehhez képest a múlt évben több mint 1,1 milliárd euróval javult az egyenleg. A jegybank közleményében szereplő indoklás szerint a kedvező mérleg kialakulásában meghatározó volt az áruforgalom kiadási többletének csökkenése, illetve a szolgáltatásokon megjelenő nagyobb bevételi többlet." Magyar Nemzet 2002.02.05
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
Januártól a nyugdíj adómentes jövedelem. Immár használt lakás után is igénybe vehető a megemelt, 240 ezer forintos összegű adókedvezmény. A vállalkozások pedig akár a korábbi háromszorosával, 30 millió forinttal is csökkenthetik adóalapjukat. A kiemelt adózóknak az elektronikus bevallással kell az idén megbarátkozniuk - foglalja össze a változásokat a Világgazdaság. "
"Jó hazánk hitelminősítése 2001. november 19. 19:20
MTI
Megerősítette hétfőn a hosszú futamú magyar szuverén devizaadósság A mínusz osztályzatát a nemzetközi hitelminősítő ipar európai központja, a londoni Fitch, amely szerint Magyarország az elsők között csatlakozhat az Európai Unióhoz.
A hétfői londoni közlemény szerint a ház ugyancsak megerősítette a hazai valutában kibocsátott, hosszú lejáratú szuverén adósság A plusz besorolását és a rövid adósságok F2 osztályzatát is, változatlan stabil kilátással.
A Fitch kedvezően értékelte a monetáris és az árfolyampolitikában idén végrehajtott változtatásokat, egyebek mellett azt, hogy az ERM II.-követelményeknek megfelelően feloldották az utolsó devizakorlátozásokat is, és a forint most már plusz-mínusz 15 százalékos sávban mozoghat a megszabott középérték körül az euróhoz képest.
A ház fentartotta azt a véleményét, hogy Magyarország - esetleg már 2004-ben - az elsők között csatlakozhat az EU-hoz a közép- és kelet-európai tagjelölt országok közül, és teljesíthetőnek tűnik az a a kormányzati célkitűzés is, hogy az ország 2006-2007-re az euróövezetnek is tagja legyen - monda James McCormack, a Fitch szuverén minősítésekért felelős igazgatója.
A hitelminősítő megjegyezte ugyanakkor azt is, hogy - főleg a jövő évi parlamenti választások, de a ciklikus gazdasági lassulás által is meghatározott módon - jelentős költségvetési lazítás van folyamatban. A Fitch becslése szerint a költségvetési ösztönzők elérhetik a hazai össztermék értékének hozzávetőleg 4 százalékát.
A közlemény szerint - a megnövekedett bevételek révén, valamint a kiadások egy részének a költségvetésen kívüli szervezeteken keresztül történő bonyolítása miatt - valószínűleg tartható lesz a 2001-re tervezett 3,4 százalékos, és a 2002-re előirányzott 3,2 százalékos konszolidált központi deficit. A Fitch szerint a költségvetési politika egyértelműen expanzionista hajlama nemigen javítja e politika hitelességét. - A kétéves költségvetés a 2002-es választások előtti lazítás kizárását célozta, s a költségvetésen kívüli kiadások felvetik az átláthatóság kérdését - mondta McCormack. Az igazgató szerint a következő kormányzat középtávú feldatai között lesz azt egészségügyi ellátási rendszer és az önkormányzati finanszírozás reformja.
A ház szerint a Magyarországot érintő bármiféle jövőbeni osztályzatmódosítás szempontjából fontos lesz az állami eladósodottság folytatódó csökkenése, a költségvetési szféra átláthatóságának javulása és az államháztartási hiány hiány mérséklése.
A Fitch tavaly november 30-án javította az elsőrendű A mínuszra Magyarország hosszú lejáratú szuverén devizakötelezettségének besorolását az 1999. október 29. óta érvényben tartott BBB pluszról. "
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
Miért nem kell a baloldalnak a belső gazdaságélénkítő program?
Egykor, még a szakértői Horn-kormány idején is voltak költségvetési többletek. Akkor azonban ez a szakértelem jele volt, s a nép örült, hogy saját jövedelmének nagy csökkenése idején a kormány nagy szabad összegekről dönthet. S döntött is: adósságcsökkentésre fordították a pénzt, mivelhogy a hitelezők érdekei valószínűleg ezt kívánták.
Most is vannak többletpénzek, de ezek a kormány szakértelmi hiányait és demokráciaellenes aljas szándékait mutatják. S mindezt még tetőzi azzal is, hogy a pillanatnyilag érvényesülő világgazdasági dekonjunktúra idején belső állami gazdaságélénkítő programra akarja költeni a pénzt. S még rettenetesebb az, hogy nem is titkolja: mindezzel – mint a korábbi hazai vállalkozásokat előnyben részesítő lépésekkel – a magyar tőkét, gazdaságot, társadalmat (mondhatjuk középosztályt) kívánja erősíteni. Erre pedig – mint tudjuk Medgyessy Pétertől – nincs szükség, mivelhogy mindez versenyellenes, amely torzítja a mindenre jó szabadpiac érvényesülését.
A szocialisták tehát egy közismerten (még mindig) tőkeszegény társadalomban nem óhajtják a hazai gazdasági tényezők erősödését, hanem ehelyett a liberális csodafegyvert, az adócsökkentést részesítenék előnyben. (Mellékesen persze közben a szocialisták tízmilliárdokat ígérnek nyugdíjasoknak egyrészt, másrészt viszont elvetik a sokgyerekes családok adókedvezményét.) Nem kétséges ugyan az, hogy a magyar társadalom túladóztatott, s e téren csökkentő lépésekre van, lesz szükség. Az azonban szerfölött kétséges, hogy a vállalkozásoknál (főleg a nem hazaiaknál) maradó – az egyéni önzés rendelkezési jogával terhelt – pénz közjót fog szolgálni. A mostani állami törekvések viszont azt a reálszocialista gazdálkodási és társadalmi csődtömeget akarják eltüntetni, illetve csökkenteni, ami nélkül a magyarság nagyrészt csak „bedolgozó” cselédnép maradhat, mint volt az államkapitalizmus idején. Senki nem hiheti komolyan azt, hogy egy nemzeti közösség sorsát, felemelkedését elsőrenden a transznacionális vagy bármilyen külföldi tőkére kellene bízni. Mert noha a haszonszerzés lehetősége óriási mozgatóerő, az üzleti érdekeltség manapság még a későbbi (nagyobb) haszonért sem szokott áldozatot hozni. Elvégre nem jótékonysági szervezetekről van szó, amelyeknek netán az elavult hazafisághoz bármi közük lehetne.
A világ mint szabadpiac című neoliberális szappanoperának állandó műsoron tartói, a (feleslegesen pazarló) szociálpolitikát/kisembervédelmet hangoztatva felejtő „szociáldemokratáknak” nálunk csak annyi kínálatuk van, hogy állítsák: ami jó a transznacionalista globális tőkének, az jó Magyarországnak (gázárban, ipar- és infrastruktúra-politikában, garantált nyereségű közműüzemekben stb.). Hiszen az „Emberiség” nagy kozmopolitizálódott internacionalizmusánál nincs politikailag korrektebb módszer arra, hogy mindenki, aki számít, boldoguljon s mindaz, ami általuk „fasizmusnak”, „antiszemitizmusnak” stb. minősül, elvesszen.
Mire is lenne jó Magyarországon a nemzetileg is elkötelezett tőke és netán egy erős, közösségi szellemű középosztály akkor, amikor a nagy mindenféle politikai ellenőrzéstől és szabályozástól mentes globális tőkeközpontokban ülnek a legjobb pénzcsináló szakemberek, akik teljesen mentesek holmi erkölcsi-közösségi szentimentalizmustól? A hatalomra törő magyar „szociáldemokrácia” elutasít tehát magától mindenféle valódi népvédő gazdasági paternalizmust, mivelhogy a népnek – ha nem tudna érvényesülni a végtelenül igazságos piacon – humanista szegénypolitika jár. Olyan, Bokros Lajos-típusú ellátás, amelynek kemény és igazságtalan ösztönzői minden tehetséget maximális teljesítményre sarkallnak, aki pedig képtelen, az lemarad. A nemzetközi pénzügyi szervezetek régóta tudományosan állítják – s ez a legfelső tudomány! –, hogy a legminimálisabbra redukált költségvetési szociál-, egészségügyi, oktatás- és nyugdíjpolitika, s a pénzkidobást jelentő mindenféle más állami/közösségi kiadás megszüntetése vezet a harmonikusan boldog és elégedett társadalomhoz.
Így lehet elkerülni azt, hogy túltápláltsági, túlfűtési, túltisztálkodási s egyéb sokba kerülő tömegtünetek üssék fel a fejüket a peremvidéki, zártságra hajlamos, elmaradott társadalmakban is. Amelyeket a tudományos közgazdasági fogyókúra rugalmassá tesz majd, harcosan hatékony piaci költségleverőkké, amivel később a centrum elhízott, folytonos veszteségeket produkáló társadalmait is móresre lehet tanítani. Azok sem hihetik ugyanis örökké, hogy a szent befektetői érdekek profitrátájának kárára élvezhetnek „piaci teljesítményekkel” alá nem támasztott kényelmet. Végül is a gazdaság nem értük van, sőt ők vannak a gazdaságért, a tőzsdeindex szárnyalásáért, s a csúcsmenedzserek állandóan emelkedő jövedelméért.
Vegyük tudomásul azt, hogy a proletárforradalomért is lelkesedő, de egyébként velejéig „tudományos” Marx csodálta a világot átszabó és csak a hasznot néző burzsoáziát s az ipari és mindenféle konkrét termelést egyre inkább behálózó tiszta ésszerűséget, spekulációt jelentő bankvilágot. Új, Istent trónfosztó emberi félisteneket lokalizált a mindent átgyurmázó Tőkében, amely egyetlen pénztermelő gépezetté teszi a földgolyót s annak minden lakosát. S mint a tudományos társadalomalakító reálszocialista nagy kísérletek csődjei mutatják, nem a proletárok, hanem a befektetők (bankárok) teremtik meg az evilági emberi paradicsomot. (Marx első csodálata volt tehát a helyes!) Most ebben kell hinni, nem a munkásforradalomban.
Napjainkban tehát nem a burzsoák, hanem a proletárok feleslegesek, hiszen piaci teljesítményekkel alá nem támasztott segélyeik csökkentik a boldogságmennyiséget. Ezért arra kell törekedni, hogy csökkenjen a számuk, és nemkívánatossá legyen általában is a nem befektetői létezés. De nincs szükség globalizálódni nem tudó vállalkozásokra sem, hiszen méreteik miatt eleve gazdaságtalanok, viszont mint tulajdonosok, a proletároknál nehezebben kezelhetők. Nincs szükség semmiféle helyi szellemi életre sem, hiszen az eleve színvonaltalanabb, mint a mindenki számára készült humanista, politikailag korrekt világkultúra, amely egyetemes, s ezért üzletileg is rentábilis fogyasztói normákat vés be.
A mai magyar „szociáldemokrácia” egyre jobban beletanul a neoliberális „tudományos” handabandába, amelyben örömmel fedezheti fel az örök materialista boldogság hatékony ámítását a kádári életszínvonal-politika nehéz népboldogító ígéreteinek követelménye nélkül. A szociális szöveg régi lemeze ugyan még imamalomként forog, de aki okos, az tudhatja: csak a neoliberális jelszavak érvényesek. A siker mindenkié lehet, de akié nem lesz, annak legyen elég a virtuális világ boldogságkínálata – s egyébként újra lehet reménytelenül kísérletezni.
Az öngondoskodó társadalom nagy boldogító víziója semmivel sem kisebb hazugság, mint a magántulajdontalan közösségi egyenlőség szükségletek szerinti világa. A tiszta önzetlenségre éppúgy nem lehet építeni, mint a tiszta önzés realitásaira – noha kétségtelen az, hogy az utóbbi illeszkedik az örök emberi gyarlósághoz. Tartósan életképes erkölcs- és értékmentes társadalom azonban lehetetlen, mert veszítenivalója nincs, a tömeget a legtökéletesebb technikájú erőszak s manipuláció sem tarthatja örökké kordában, s a gyűlöletre csak örök káosz épülhet.
Amikor egy, a magát tiszta ideológiából desztilláló pragmatizált pártot ismét elragadja az erősek mellé álltak örökkévalósági magabiztossága és a látszatok uralma, akkor sajnálhatjuk csak igazán, hogy a történelem tényleg nem az élet tanítómestere.
"Mond miért állna érdekében egy gazdasági kérdésekkel foglalkozó cégnek, hogy az előző éves adatokat meghamisítsa, hogy valótlanságokat állítson be?"
nem allitottam a hivatkozott hozzaszolasomban, hogy barkinek erdekeben allna ilyesmi. Es az ellenkezojet sem.
"Az, hogy van egy előrejelzés, és az előrejelzés egy adott hibaszázalékon belül van – amit majd az elkövetkező időszak igazol – az semmi esetre sem tekinthető szisztematikus hibának."
Szisztematikus hiba alatt azt ertettem, hogy a hiba elojele megjosolhato. Peldaul mindig pozitiv: a tenyleges adat mindig tobb, mint az elorejelzese, azaz az elorejelzes keszitoje szisztematikusan alabecsul. Ha a hiba veletlenszeruen oszlik el 0 korul, akkor az elorejelzes torzitatlan.
Azzal egyet értek, hogy egy politikai napilap lehetőleg olyan adatokat szeret közölni, amiket az olvasói rendszerint elvárnak, vagy legalább is részben szeretnének olvasni. Amennyire csak lehet mindig figyelemmel szoktam kisérni a különböző kutatóintézetek véleményét. Össze is hasonlítom őket. Nekem – legyen az bármelyik is –, mindig az a gyanus, ha valamelyik véleménye nagymértékben eltér a többitől. Két-három százalékos eltérést kutatóintézeteknél elfogadhatónak tartom. A gondom csak ott kezdődik, amikor valamelyik intézetnél hirtelen egy-egy adat, vagy adathalmaz kiugróan eltér a többitől. Ez mindig gyanus. Sajnos elég soxor lehet ilyennel találkozni.
Az legyen akár közvéleménykutató, vagy gazdaságkutató, vagy KSH, vagy akár MNB adat.
Kedves Tgyta,
az előző éves adatokat nem igazán tudja meghamisítani senki, gond inkább az előrejelzésekkel lehet. A gazdasági előrejelzések mindig is a politikai viták középpontjában voltak - az utóbbi években leginkább az infláció és a gzadasági növekedés. Ez a két fő indikátor valószínűleg a választási kampány fő témái között is szerepel majd. Nem mindegy, hogy ki mit mond, és ezt milyen beállításban.
Nem véletlen, hogy az ellenzéki média két kutatóintézetet favorizál - alig van olyan gazdasági adat, amivel kapcsolatban nem ennek a kettőnek a véleményét kérdezik ki. Borítékolni lehet, hogy ha holnap inflációs adatot közölnek, vagy az MNB tesz valamilyen bejelentést, a holnaputáni Népszavában, Magyar Hírlapban stb. ki lesz az a két-három ember, akinek a véleményét közlik.
Ennek egy oka van: ennek a néhány embernek a véleménye eleve kiszámítható, és az ilyesmit kedvelik a szerkesztok. Majd hogy nézne ki, hogy piaci elemzoket kérdezünk meg, és nem lehet elore tudni, jót vagy rosszat mondanak? Hová lesz a lap politikai irányvonala, ha igazat szeretnénk írni?
Hát így muködik. A kutatóintézetek véleményét jó meghallgatni - természetesen, ha sejted, milyen irányú torzításra számíthatsz -, de naprakész és jól értékelheto politikafüggetlen véleményt csak a piaci elemzoktol várhatsz. De a politikai napilapokban ezt ne keresd, úgysincs benne.
Mond miért állna érdekében egy gazdasági kérdésekkel foglalkozó cégnek, hogy az előző éves adatokat meghamisítsa, hogy valótlanságokat állítson be?
Az, hogy van egy előrejelzés, és az előrejelzés egy adott hibaszázalékon belül van – amit majd az elkövetkező időszak igazol – az semmi esetre sem tekinthető szisztematikus hibának.
"Egy gazdaságelemző cég politikailag akár elkötelezet, akár nem, hazúg, meghamisított adatokat eleve nem közölhet."
Mondod, majd belinkeled a GKI friss ELOREJELZESET. Azt hogy dontod el, hogy egy elorejelzes, tehat egy meg meg nem tortent esemenyre adott becsles, meghamisitott-e vagy sem? De en se akarok politizalni. Tenyleg.
Egyebkent, ha egy elorejlzo multbeli elorejelzeseiben szisztematikus hiba van az mar jelenthet valamit. De persze ehhez ki kell szamolni a dolgot. Es igy mar nem is lenne politizalas a dolog, hiszen a kijott szamok nem lehetnenek hazugak es maghamisitottak. Ugye?
az utolso mondatodat mintha nem is olvastam volna, mert semmi kedvem ebben a topikban civakodni.
az elso mondataidrol meg csak annyit, hogy ha nem tunt volna fel, akkor NEM arrol van szo, hogy a GKI mikent interpretalja a mar korabban kozolt adatokat, hanem arrol, hogy a prognozisai elkotelezettek-e politikailag vagy nem.
ez a vita nehezen eldontheto, ezert javasoltam azt, hogy gazdasagi vitakra NE hasznaljuk a nem piaci elemzok elorejelzeseit.
igy hozzaszolasod utolso mondata is teljesen irrelevans, en ugyanis nem tekintem a GKI-t piaci elemzonek, mivelhogy nem is az.
Egy gazdaságelemző cég politikailag akár elkötelezet, akár nem, hazúg, meghamisított adatokat eleve nem közölhet. Az egy más téma, hogy a statisztikai adatok közlésénél milyen szempontokat vesz, vagy nem vesz figyelembe. Egyébként elemezgetheted az adatközlését.
A GKI GAZDASÁGI KUTATÓ Rt. PROGNÓZISA Megjelent: 2001. október 29. Szerinted csak azok a jó piaci elemzők, melyek a jelenlegi kormányt csak dicsőítik, mert a Fidesz maga a tökély!
Az év első nyolc hónapjában 5,6 százalékkal, ezen belül augusztusban 5,1 százalékkal haladta meg a kiskereskedelmi forgalom volumene az egy évvel korábbi szintet - áll a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szombati gyorsjelentésében."
teljesen igazad van abban, amit mondasz. a teljesitmenymeresben is, en is hasonlo megoldasi javaslatokra jutottam korabban.
a pozibol beszelo elemzok szerintem inkabb reszvenyfronton jellemzoek, mint kotvenyfronton.
nem nagyon tudok olyan elemzorol - legalabbis makrofronton nem -, akit disznek tartananak PR szempontokbol. ez sokkal inkabb a kapcsolati tokejukbol elo kutatointezetekre jellemzo. lasd pmz.
mindent egybevetve az a velemenyem, hogy a piaci elemzok minden lehetseges es feltetelezett torzito hatas ellenere is sokkal megbizhatobbak, mint a kutatointezetek elemzoi es prognozisai.
(nem beszelve az ecostat-rol, amelyik megmondja neked, hogy jovo augusztusban mennyi lesz a BUX :)