EDZÔSORS. Peking nagy terén csupán azt állapíthatta meg Bicskei Bertalan, hogy annyian vannak, mint a kínaiak
A Senjang huszonöt pontja
PIETSCH TIBOR
NS, 2002-10-09
Jelen állás szerint a Dalian Sidénél nincs jobb a Jia A-ban.
A fenti mondatot illik megmagyarázni: a 15 résztvevő alkotta kínai labdarúgó-bajnokságot az imént említett, ta-liani székhelyű társulat vezeti. Ami talán ennél is fontosabb (legalábbis a számunkra), az az, hogy a Senjang Ginde együttese 21 forduló elteltével – igaz, akadnak gárdák, amelyek még csak húsz fellépést tudtak le idáig – a kilencedik helyet foglalja el. Egy olyan csapattól, amely tavaly – nincs rá jobb kifejezés – tök utolsó lett, ez több mint jó eredmény. És ezt a gárdát edzi Bicskei Bertalan.
Bicskei Bertalan a leggyengébbnek kikiáltott csapatot felhozta a kilencedik helyre (Fotó: Németh Ferenc)
– Idáig tényleg minden rendben van – szögezi le mindjárt a távoli keleten ténykedő szakember. – Az utolsó öt meccsünk felettébb jól sikerült, éppen ezért sajnálom is, hogy az Ázsia-játékok miatt most egy hónapig szünetel a bajnokság. Legutóbb szeptember tizenötödikén léptünk pályára, míg legközelebb október tizenharmadikán vár ránk tétmérkőzés.
– Legalább lazíthattak egy kicsit a gyeplőn.
– Ugyan már, hová gondol. Hiába a hosszú szünet, mi gőzerővel készülünk a folytatásra. Mindössze két napra engedtem el a játékosokat, igaz, nem tehettem mást, elvégre nemzeti ünnep volt itt. Az alkalmat kihasználva mi is kirándultunk egyet, a feleségemmel felruccantunk Pekingbe, és talán hozzá sem kell tennem, hogy csodálatos élményekkel gazdagodtunk. Én azt saccoltam, ötszázezredmagunkkal látogattunk el a Tienanmen térre, de az esti híradóból kiderült, kissé alábecsültem a tömeget, hiszen egymillióan jártak arra. Komolyan mondom, annyian voltak, mint a kínaiak…
– Térjünk vissza Senjangba és a Gindéhez: a klubvezetőknél boldogabb embereket nehezen találnánk a városban, nemde?
– Örülnek, örülnek…
– De…
– …de nem mindennel elégedettek. Speciel amiatt nagyon bosszúsak, hogy a légiósok bevásárlásával alaposan befürödtek. Az egyik támadónkat, a kameruni Tchamit például már hazaküldték, pedig emlékezhet rá, egykoron kiválóan bánt a labdával, és tudomásom szerint hasonló sors vár egy másik csatárra, a nigériai Akwuegbura. A védelemben szereplő brazil Eliseura nem lehetne panasz, ha játszik, kiváló teljesítményre képes…
– …fogadni mernék, hogy most jön az újabb de…
– …de túl sokat bajlódik sérüléssel. A középpályán Jovicevic személyében még harcba vethető egy horvát labdarúgó, ráadásul a betegségek is elkerülik, csakhogy őt nem sorolnám a kiemelkedő tudású futballisták közé. Megjegyzem, az ő állása nem forog veszélyben.
– Miként, ha jól sejtem, az öné sem.
– Már jelezték az elöljárók, szeretnék, ha meghosszabbítanánk a bajnokság végén lejáró szerződésemet.
– Gratulálok!
– Köszönöm, de még korai. Tudniillik nem döntöttem el, maradjak-e vagy menjek. Örömmel, valamint büszkeséggel tölt el, hogy máshonnan is akad érdeklődés, hívnak kínai csapatok, és csábítanak Európába is. Azt viszont engedje meg, hogy neveket hadd ne mondjak még.
– Cserébe annyit áruljon el: haza nem várják?
– Arról nem hallottam, hogy bármelyik magyar egyesület engem akarna. Holott hiába dolgozhatok itt irigylésre méltó körülmények között, hiába keresnék tisztességesen valamelyik európai alakulatnál, a legszívesebben otthon folytatnám. Na mindegy, nem kesergek emiatt. Inkább mondok egy jó hírt: képzelje, nemrég azzal kerestek meg a kínai szövetség vezetői, egyezzek bele, hogy az általam készített és az utánpótlás-nevelést elősegítő videokazettákat hadd küldjék el az összes itteni klubnak. Persze hogy rábólintottam, és ahogy hallom, az illetékesek hasznát is veszik a szalagoknak.
– Meglehet, ha tíz év múlva megkérdeznek egy, a felnőttválogatottban éppen bemutatkozott kínai focistát, kinek köszönhet a legtöbbet, Bicskei Bertalan nevét említi majd…
– Megtisztelő lenne.
– Maradjunk azért a jelennél: az interneten láttam, hogy ötvenötezres arénában játszhatnak. Gyakorta megtelik a stadion?
– Inkább ritkán… Van, amikor húszezren, van, amikor negyvenezren kíváncsiak ránk. Különben a Senjang azon három klub egyike, ahol nem csökkent a nézőszám a világbajnokság után. Hiszen a vébé előtt a kínaiak már hajlamosak voltak azt hinni, a bab is hús, erre úgy leszerepeltek a tornán, hogy az sokkolta a fociért rajongókat. Ennek következménye, hogy másutt elég kevesen váltanak jegyet a bajnokikra. A legkevesebben pedig a Sanksi Guoli csapatára vevők.
– Nem csoda, itt van előttem a tabella, s az eddigi eredmények alapján ennél roszszabb gárdát nem találni.
– Nem ez a népszerűtlenség első számú oka, hanem az, hogy az együttes stadionját egész évre betiltották. Valamelyik hazai meccsen a fanatikusok csináltak egy kis tüzet a lelátón, ez lett a vége. Nem érdemes itt balhézni, a karhatalom olyan erőkkel vonul fel egy- egy találkozón, hogy az már önmagában rémisztő. Szurkolni természetesen lehet, a tizenöt üstdobossal az élen a mi táborunk is roppant lelkes, ám aki megbontja a rendet, az pórul jár…
– Mindössze nyolc kör van hátra, így aktuális a kérdés: november végére hányadik helyre kellene befutni ahhoz, hogy elégedetten álljon fel a kispadról?
– Ha azt veszem alapul, hogy ez a csapat tavaly hét pontot gyűjtött öszszesen, miközben most huszonötnél tart, akkor már elégedett lehetek. Az csak hab a tortán, hogy a szezon előtt ránk ragasztott "leggyengébb” jelzőt sikerült átruháznunk egy másik együttesre…
Azóta eldőlt a dolog, aláírta a szerződését,
www.nb1.hu:
---
Volt kapitányunk Gálhidi Györgyöt viszi magával Kínába.
A volt szövetségi kapitányunk mai tárgyalása nem tartott sokáig, ugyanis a klub vezetői a rövid megbeszélésen közölték vele: ha Bicskei Bertalan tartja magát a tegnapi megállapodáshoz, akkor ő a csapat edzője.
A válasz természetesen igen volt, így a részletek írásba rögzítése után Bicskei alá is írta szerződését, amely egyelőre egy évre szól. A mesteredző holnap este tér vissza Magyarországra, de nem sok időt tölt itthon, ugyanis január 2-án a feleségével már utazik is vissza Kínába, ahol harmadikán megkezdi új csapatával a felkészülését. Bicskei Bertalan egy magyar pályaedzőt visz magával, mégpedig Gálhidi György személyében.
---
Ha minden jól alakul, akkor a tízmillió lakosú Senjang város együttesét, az FC Senjangot irányítom jövőre.
- Mit értsünk azon, hogy ha minden jól alakul?
- Fogalmazzunk úgy, hogy eddig jól haladnak a tárgyalások. Várhatóan csütörtökön, legkésőbb pénteken eldől, engem választanak-e a vezetők.
- Merne tippelni a befutóra?
- Dehogy merek! Egytől egyig kiváló szakemberek a riválisok, örülök, hogy egyáltalán felmerült a nevem.
- Mi az, amit mindenféleképpen tudnunk kell a senjangi csapatról?
- Azt, hogy lehetne jobb is... Kaptam ugyanis én is néhány kazettát a vezetőktől, ezeket végignéztem, és mit tagadjam, láttam már acélosabb gárdát is ennél.
- Miért, tavaly hogy szerepeltek Senjang büszkeségei?
- Tök utolsók lettek.
- A másodosztályban dolgozna?!
- Szerencsére nem, mert éppen most növelik az élvonalban rajthoz álló csapatok számát, és az átszervezésnek köszönhetően a Senjang megmenekült a kieséstől.
- Hála istennek... Őszintén válaszoljon: szívesen edzősködne Kínában?
- Csábító a feladat, vagyis a válaszom igen. Arról nem beszélve, hogy egy csodálatos világ várna rám. Legutóbb tizenöt éve jártam itt, hihetetlen, hogy másfél évtized alatt mennyit fejlődött ez az ország. Kedden szabadnapom volt, fogtam magam, felmentem Pekingbe, és csak ámultam-bámultam a szinte a semmiből kinőtt harminc-negyven emeletes felhőkarcolók láttán. Figyelje meg, húsz év múlva már a japánokat is lehagyják majd.
:o)))))))))) Ez tényleg zseniális húzás lenne !!! Az összes frissen végzett uefapróliszenszes barmot rászabadítani Európára !!! Díszlépésben nyernénk a selejtezőket :-)))))))))))
Azért lenne még kit gyengíteni. Az emberanyagunk adott a feladat megvalósítására. Innentől már csak Lichensteinre, Luxemburgra, Andorrára, San Marinora, stb. kellene koncentrálnunk.
Ha BB edzi őket, akkor nem. Zseniális fogás lenne. Verebes menyjen az olaszokhoz, Komora a svédekhez, Varga a románokhoz, Szurgent a szlovákokhoz, és már kint is vagyunk a következő EB-n.
Albánia a jelenlegi selejtezőkben abszolút egyenrangú ellenfele volt Németországnak, Angliának, Görögországnak. Ezek után azt mondom, hogy BB-nek túl nagy falat a Tirana.
Forrás: sportforum.hu-(Munkatársunktól)
A Time-Press információja szerint: a magyar válogatott volt szövetségi kapitánya, Bicskei Bertalan Albániában vállalhat munkát. A hírszolgáltató úgy tudja, hogy Bicskei előrehaladott tárgyalásokat folytat egy albán élcsapattal. Ugyanakkor az érdekelt egyelőre nem hajlandó erről nyilatkozni, mindössze annyit mondott: „…ezt a hírt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom”.
Az FK Tirana dúsgazdag elnöke igencsak szereti a magyar edzőket és elismeri szakmai tudásukat, mi több, ha teheti, szívesen foglalkoztatja őket. A fővárosi klubot nem is olyan rég magyar edzőpáros irányította, nevezetesen: Temesvári Miklós és Dzurják József…
