Mosolyognom kell indulataidon, bocsáss meg! Eszem ágában sincs senkinek a jogát kétségbe vonni az iránt, hogy konzumidióta legyen. Magam is az vagyok, épp a Tesco-ból jövök nagybevásárlásból, asszony süt-főz a konyhában, jönnek a nővéréék a három gyerekkel vendégségbe. Vettem egy új gyönyörű kis szürke egeret a notebookomhoz, és ez örömmel tölt el. A fene sírja vissza a szocializmust!
Ha gondolkodnál Rocky a helyett, hogy elküldöd az embert a vérbe, talán rájönnél, hogy nem a fogyasztói társadalom megszüntetésére, hanem megváltoztatására törekszem. És ha lekommunistázol is érte - ezen is röhögnöm kell barátom, vagyok én itten már minden: komcsi, fasiszta, még mit talál ki néhány pihent elme, csak erre várok:-) - azt mondom: a szocializmus nálunk megvalósított változatának volt néhány pozitív oldala, amelyet 89-ben kidobtunk úgy, ahogy volt. És kár értük.
Alapvetően tisztában vagyok azzal - mert volt szerencsém tanulni közgazdaságtant és pszichológiát is -, hogy az embert a jutalom motiválja. Legyen az egy szelet csoki gyermekkorban, egy új egér a számítógéphez, vagy egy nagyobb lakás, vagy akár csak egy új cipőfűző, az ember azért dolgozik, tesz meg valamit, vagy tartózkodik valamitől, mert jutalmat vár érte. Mi itt a fórumon például elolvassuk saját és egymás magvas gondolatait, és úgy érezzük, okosat mondtunk, megsimogatjuk a kis fejünket. Nekünk ez a jutalom.
Egy olyan társadalomról álmodni tehát, ahol a jutalom fogalmát, mértékét nem a teljesítmény szabja meg eleve kudarc. Sok egyéb mellett ezért ment csődbe a szocializmus. Mi a fene motiválna bárkit is tanulásra, nagyobb teljesítményre, ha a mérnök max. 5-10%-kal keres többet, mint a melós, és az is megkapja a fizetését, aki egész nap a blattot veri. És ugyanannyit kap, mint az, aki tisztességesen dolgozik.
Hát eszem ágában sincs olyan társadalomról álmodozni barátom, amelyikben újra virsliujjú elvtársak mondják meg, hogy mi a jutalmam, és mennyit kaphatok belőle.
Én csupán felhívnám arra a figyelmed, hogy egyre erősebb jövedelemeltolódás figyelhető meg világszerte. Az emberi és természeti erőforrások egyre nagyobb része összpontosul egyre kevesebb ember kezében, és ez veszélyes. Ugyanis teret és lehetőséget enged a diktatúrának. Színtiszta politológia és szociológia. Ha szűk és zárt a vezetőréteg, ha nincs belső verseny, kiválasztódás, átjárás az egyes társadalmi osztályok között, akkor nő a feszültség, és csak erőszakkal lehet rendet tartani. Azt meg már láttuk - és látjuk pl. Észak-Koreában, Kubában vagy Afganisztánban -, hogy hová vezet.
Amit én szeretnék az az egyén közösség iránti felelősségének megerősítése. Szeretném, ha mindannyian tudatára ébrednénk, hogy nem zárkózhatunk be a négy fal közé, a szomszéd problémája a mi problémánk is, és ha segítünk rajta, elvárhatjuk, hogy ő is segítsen. A társadalom túlságosan atomizálódott. Mondok egy példát: a múltkorjában az IKEA-ban vásároltam. Mikor kijöttem, szállok be az autómba, és látom, hogy a velem szemben lévő sorban egy srác egy öreg VW Transportert próbál betolni, egyedül. A parkoló tele volt emberekkel, mégis én voltam az egyetlen, aki odamentem hozzá és segítettem neki. Nem tudom, érted-e mire gondolok?
Egy olyan közösségben, amilyent én szeretnék látni, többen mennénk oda segíteni, és ha van, aki ért egy kicsit az autókhoz, az lehet, hogy felajánlaná, hogy belekukkant a motortérbe is, megnézni, mi a baj. Ennek a közösségi érzésnek az egyik akadálya az a rohanó tempó, amelybe az anyagi javak megszerzése iránti mesterségesen keltett vágyunk kényszerít. Magam is elgondolkotam azon, hogy ráérek-e erre a hülyeségre, vagy induljak inkább a dolgomra. Pedig öt perc sem volt az egész. Egy piros lámpánál többed dekkolunk.
Szerintem nem lehet másképpen megközelíteni ezt a témát, mint a vezetők és vezetettek közötti kapcsolat átformálásával, átértékelésével. Erről már írtam alant éppen eleget, nem akarom magam ismételni. Valami olyasmi van a fejemben, mint a Kis Szemtanú amis közössége, de eszem ágában sincs petróleummal világítani és szekéren járni.
Azt én sem tudom, hogy megvalósítható-e mindez a mai tömegtársadalmak több tízmilliós számában. Csak remélem.
Üdv:
mondolat
(aki most kommunista, de egy másik topic-ban fasiszta)
Az élet célja: ÉLNI!
Nem értem: heppi leszek ha elfogyasztok 2 problémás filmet, visszasírom a W123-as merciket?
Család, szerelem, szex, barátok, stb. - boldogság. OK, de ezek elmúlnak.
Mi végre nyüzsgünk, mint hangyák, a Földön? Miért keressük az Élet Értelmét? (Vallás?) Miért gondolkodik az ember erről? (élhetnénk úgy is, mint a lovak a pusztában, ménesben)
ui.: mivan rocky, a mondolat rálépett a profitrátádra?
Nagyon jó, hogy ilyen böven kifejtetted gondolataid. Kitünö példát szolgáltattál arra, hogy pártod, a Fidesz valójában egy radikális baloldali csürhe, amihez néhány rabló és tolvaj csapódott. Tudod kik nyomják az öko-adót? A Molotov-koktél dobáló szélsöbalos Fischer vezette meglehetösen szélsöbalos német Zöld párt (s Fischer még a mérsékelt szárny hangadója, gondold akkor meg, hogy milyen a többi!!!). Meg hitvallásod Csurkáék mellett. Öreg, a szöveggel, amit nyomsz, bármely rendszerváltás elötti marxista szemináriumon vagy a Szabad Népben simán díjat nyerhettél volna. Ugye az a rothadó kapitalizmus, kizsákmányoló imprilizmus, és dekadens fogyasztói társadalom, amely ellen csak az egészséges cucilista társadalom és sokoldalú szocialista embertípus, meg a szocialista humanizmus tudja felvenni a harcot. De azért milyen jó illata van annak a rothadásnak. Egyébként nem kell konzumidiótának lenned, nyugodtan elvonulhatsz Észak-Koreába, Kubába, vagy Afganisztánba, s ott gyakorolhatod a fogyasztásról való lemondást. De engedd meg a csendes többségnek, hogy a mag életét élje, mert az emberek döntö többsége nem kér a hozzád hasonló megváltókból. Meg abból sem, hogy megint lenyúlják összes keresetüket, s kegyként átengedjenek egy kis zsebpénzt, mint komcsi elödeid tették, s azután ha szépen pitizünk, akkor az állam bácsi nagy kegyesen valamit visszapotyogtat abból, ami tulajdonképpen a miénk. Hát öreg, egy nagy lófaszt a seggetekbe. Külföldi munkaadód helyébe pedig villámszerüen kirúgnálak páros lábbal, mert kinek kell egy ostoba szélsöbalos alkalmazott, egy KISZ titkár gyerek a zavaros hülyeségeivel? Neked öcsi fingod sincs arról, mi a jobboldal, te egy szimpla kis szélsöbalos szájtépö vagy, aki önálló gondolkodásra képtelen.
Persze azért az Internet fejlődés azért a problémák egy részét meg (elidegenedés, gagyikultúra) enyhíteni fogja. Egyébként nem látom sötétnek a jövőt, a jelent látom annak :) Hamarosan fel fogjuk ismerni, hogy nem kizárólag a birtoklás, szerzés, fogyasztás az élet lényege, a boldogság útja. Ehhez nem kell semmiféle fennkölt morál vagy kinyilatkoztatás vagy efféle, csupán egy kicsit leülni, és elgondolkozni azon, hogy mely dolgok okoztak eddig az életedben igazi mély örömöt, amikor kitágul a tér. Tuti, hogy nem az a pillanat volt, amikor az új tévét megvetted. Ezeknek a dolgoknak nagyon örül az ember, amíg gyerek vagy tini, de aztán felnő. Ennyi csak az egész, nincs ebben semmi bonyolult. További ajánlott olvasmány : Dr. Howard C. Cutler pszichiáter és őszentsége a Dalai Láma: A boldogság művészete.
Megmondom: mindenki boldog akar lenni. Ilyen eccerű. Csak az a gond, hogy belénk van nyomatva, hogy az a boldogság, ha ezt vagy azt megveszed (tapasztalataim szerint a valódi boldogság a szerelem és a barátság környékén keresendő, és ez nem moralizálás, hanem tapasztalat), és az igazi gond ott van, hogy egyre gagyibbak a termékek. Van egy-két terület, ami fejlődik (informatika, távközlés), de hasonlítsuk már össze egy 15-20 éve gyártott és egy 5 éve gyártott dízel Merci motorhangját - akkor még valahogy tudtak autót csinálni.
Vagy hogy milyen szinten volt a tévében látható popzene 15 éve, 10 éve, 5 éve és ma. Szerintem egyre lejjebb.
De fölösleges tépnem a pofám: nézzétek meg a Harcosok Klubját ! :)
Én már 1988-ban is ott voltam a Kínai Népköztársaság Nagykövetsége előtt Tibet katonai megszállása ellen tüntetni.
Azzal pedig sajnos nem tudok mit kezdeni, hogy neked mindenről - így erről az egészről is - a pártközeli cégek jutnak eszedbe. Húzd ki a tévét, és ne olvass újságot egy kis ideig - csak ezt tudom tanácsolni. És még annyit: sajnálni azt érdemes, aki sajnálatra méltó. Hogy kettőnk közül melyik az, az majd elválik.
Őszintén sajnállak, ha te a felsoroltak miatt egyformán és nagymértékben aggósz és nincs kedved ezen a földön élni.
Bizonyos körökben ma divat USA és kapitalizmus ellenesnek lenni. Divatnak jó, lehet mondani, hogy pl. én a nyugat seggét nyalom, de az egésznek kb 0 értelme van.
Pl. tőkekoncentráció. Készíts évi x ezer BMW-t egy garázsban.
Kioto halva született gondolat volt.
Miért növelnéd az adóztatás mértékét? Esetleg, hogy pártközeli cégek többet kaszáljanak?
Arra a kérdésre, hogy mi a jobboldal és mi a baloldal értelmes választ még nem találtam. Segíthetnél.
Hát ha baloldaliak azok a közgazdászok, akik erősebb közteherviselést szorgalmaznak, ha jobboldaliak, velük értek egyet. Bizony adóztatni kell a tőkemozgást, bizony - kedves Derek, veled is egyetértve - sávos adórendszer kell, bizony öko-adóra van szükség.
És arra, kedves mindannyiunk, hogy ne kalmárok igazgassák világunkat!
Nem tudok azokkal egyetérteni továbbra sem, bármely módokon próbálnak is meggyőzni a pofontól a higgadt érvelésig, akik azt állítják, hogy ma szabad a választás. Mert nem az. Elsődleges célként és szent fétisként a fogyasztás istenének szobrai állnak lakásainkban, és mi hódolunk is előttük. És ilyen szempontból kedves pofozkodók és érvelők teljesen mindegy, hogy Arany Jánost, vagy akciófilmet fogyasztunk.
A lényeg a fogyasztáson, a magatartási formán van. Bizony én is nagyon örültem, amikor a Balatoni és a Kőbányai helyett Tuborgot és egyebeket ihattam, és a Tisza helyett Adidas cipőt hordhattam. És nem is a minőség ellen beszélek. Jobb minőségű a Tuborg (vagy a Gösser, vagy az Amstel, gyerekek senkit nem akarok megsérteni, magam borivó vagyok, csak itt az előbb valaki a Balatoni Világos-t emlegette), és jobb minőségű az Adidas, hát evidens, hogy a jobbat isszuk és hordjuk és vesszük. Ez eddig világos.
Én nem a szükségletek magas minőségű, sőt nem is a luxusminőségű kielégítése ellen vagyok. Pl. szívesebben járnék BMW-vel, vagy Jaguár-ral, mint - ahogy most teszem - Opel-lel. Én a kvantitativitás ellen vagyok. És a tőke koncentrációja és társadalmi felelősségének elenyészése ellen szólok. Az ellen emelem fel a szavam, hogy ma már a politikusok is kizárólag a profit szellemében képesek gondolkozni, miközben társadalompolitikai célok (leszámítva - és ezt most és itt igenis hozzáteszem - a konzervatív ideológiát követő pártokat) nem fogalmazódnak meg. Mert politikusaink, vezetőink is a nagy fogyasztási láncolat részei, az anyagi javak szószólói.
Eszem ágában sincsen senkinek sem megmondani - és nem a pofonoktól való félelmemben -, hogy mit olvasson, mit fogyasszon. (Már csak azért sem, mert pl. engem remekül ki tud kapcsolni egy jólsikerült akciófilm.) De én igenis szeretném, ha arra fordítanák a pofozkodók és az érvelők adóforintjait is, hogy a pénzt értékek és ne csak fogyasztási javak újratermelésére fordítsák. Hogy szélesebb körben támogassák a művészeteket, és legyen akár ingyenes a színházba járás, és plakátokon ne csak mosópor vételére, hanem színházba járásra is buzdítsák az embereket. (Láttam ilyet nyugati városban.) Hogy az embereket - már gyermekkortól - olvasásra buzdítsák, hogy helyi közösségek szerveződéséhez adjanak inspirációt, akik pl. a lakótelepen egy-egy napfényes őszi délelőttön mondjuk kalákába összeállva felújítanák a játszóteret (ahelyett, hogy otthon a konyhában az önkormányzatot szidnák, amiért az nem tette meg), stb. Hogy tegyék kötelezővé 16 éves korig a tanulást, és tegyék valóban ingyenessé. Ingyenes tankönyvekkel, ingyenes iskolabusszal, ingyenes iskolai étkezéssel, ruhasegély-jel, aki arra rászorul, stb. És legyen ugyanígy valóban ingyenes az egészségügyi ellátás, a tanulás közép- és felső fokon, és ne csak nálunk, a "fejlett" nyugati világban, de mindenhol máshol is. És ne csak az európai kultúrkörrel legyen kötelező megismerkednünk, hanem ismerhessük meg más kultúrák tanításait is. Kötelezően, széles körben.
Egészen apró dolgokban látom a világ fejlődésének helyes irányát. Az előbbi példák is ilyenek voltak, ahogy a következő is az: szeretném pl., ha a parlamenti mandátummal együttjárna mindenfajta gazdasági társaságban való közvetlen vagy közvetett érdekeltség mandátum megszerzésétől az elvesztését követő 15 évig való kizárása, szigorú összeférhetetlenségi szabályok rokonság és személyes ismeretség körében.
Egy másik példa: a világkormány. Nagyon nem szeretem, hogy az ENSZ nem tud így működni. És többek között azért nem tud, mert az USA Biztonsági Tanács-beli szövetségeseivel folyamatosan megvétózza azokat a szankciókat, amelyeket szövetségeseire (pl. Izraelre) vetett volna ki a szervezet. És gyűlölöm, hogy Dzsordzs Dábelvjú Buss odamondhatja a világ egészének az arcába, hogy ő felmondja a Kiotói Egyezményt, és továbbra is előállítja az üvegházhatású gázok 40%-át, vagy hogy magánháborút vívhat gazdasági érdekeinek megvédésére (itt most az Irak elleni háborúra gondolok) ENSZ támogatással. Nagyon nem szeretem, hogy Kína bekerülhetett a Világkereskedelmi Szervezetbe, csak azért, mert az újabb háborúhoz szükséges volt a támogatása. Nagyon nem szeretem Kínát, mert a politikai foglyokat rabszolgamunkára használják. És nagyon nem szeretem, ahogy a világ szemérmesen hallgat Tibet-ről, a Tienanmen téri borzalmakról. Én nagyon nem szeretek egy ilyen világban élni.
Azt szeretném, ha elérnénk először itthon, magunk között, hogy nevén nevezzük a dolgokat. És ezt ma egyedül Csurka István teszi meg sajnos. És azért teheti meg, mert nem köti semmilyen konvenció, nem kell "nemzetközileg szalonképes"-nek lenni, ahogy kell minden kormánynak, amely kénytelen elfogadni azokat a játékszabályokat, amelyek szerint ez a világ jelenleg működik. Amelyek megengedhetővé tesznek Tienanmen teret, afrikai népirtásokat bizonyos európai országok (köztük elsősorban Franciaország) máig érvényesíteni kívánt koloniális érdekei miatt, és egyéb borzalmakat, ha az illető, aki elkövette gazdaságilag - tehát katonailag - kellően erős.
Aztán azt szeretném, ha világviszonylatban is elkezdenénk végre nevén nevezni a dolgokat, és kimondanánk végre, hogy egy gyermekkorú nép - nevezetesen az usa-i - tartja kezében a világ erőforrásainak 20-40%-át, katonai erejének jelentős részét, amellyel élni képtelen, visszaélni eléggé felelőtlen. Hogy tűrhetetlen, ami Afrikában és Ázsia jelentős részén a szegénység, műveletlenség, civilizálatlanság szintjén zajlik. Hogy tűrhetetlen az a kegyetlen és embertelen bánásmód, ahogy bizonyos országok - Kína ezek között elsősorban - saját polgáraikkal bánnak. Hogy tűrhetetlen, hogy 30 éve lakik több millió palesztin a saját népe által 1500 éve lakott földön menekülttáborban (gyakorlatilag sátorban) embertelen körülmények között. Hogy tűrhetetlen, ahogy a kurdokat irtják, elviselhetetlen bolygónk egészének szempontjából, hogy kicsinyes üzleti érdekek miatt kivágják a dél-amerikai őserdőket, és sorolhatnám még igen hosszan.
Én arról álmodom, hogy az ENSZ Közgyűlése egyszer majd olyan világkormány lesz, ahol nem lesznek egyenlőbbek (Biztonsági Tanács), és egy magyarországnyi méretű ország javaslatára szankcionálni lehet majd Dzsordzs Dábeljú Bust, amiért az fel merészel rúgni egy a világ országainak jelentős része által parafált nemzetközi szerződést csak azért, mert az olajlobbi pénzelte a választási kampányát. Én arról álmodom, hogy biztonságban és jólétben élek egy olyan világban, ahol a kalmárok végre újra a helyükre kerülnek: kiszolgálnak.
Az odáig oké, hogy az emberek 90%-a alapvetően buta, és tényleg nem tud magasabb szintet befogadni, mint a szappanopera.
Nem értek egyet. Ay emberek nem buták. A társadalom igénytelenné teszi őket. Hogy én miért nem vagyok igénytelen az rejtéj :-))
De tényleg. Nemrég olvastam egy XIX századi szocialista irását, William Morrisét, aki már akkor arról papolt, hogy gagyikultúra, meg minden, és minden ember alkalmas lenne arra, hogy művész legyen, ha nem nyomnák el benne ezeket a hajlamokat... (most röviden vázoltam csak a dolog lényegét). Hivatkozik egyébként a paraszti, meg a törzsi társadalmakra, ahol minden egyes munkaeszköz és használati tárgy művészi alkotás, és az emberi környezetet nem a gagyi határozza meg. Tehát a dolog elvileg lehetséges, csak a vadkapitalista profitorientált világban a munkások már erre az életmódra képtelenek és a vágy sincs meg bennük rá. Hangsúlyozom, nem a fejlődés ellen van, csak a profitorientáltság ellen. Eléggé egyet tudok érteni vele.
Ismerek zenekiadókat, ismerek könyvkiadókat, akik csak úgy tudnak megélni, hogy kiadnak 5 gagyit, az hozza a nyereséget, és abból meg lehet finanszírozni egy igényeset, ami tuti veszteséges.
Pont ilyet ismerek könyvkiadóban, de sajnos az ipse bedarálódott, egyre romlik az arány... :-(
A szegények és gazdagok közötti jövedelmi különbségek csökkentésére ott a sávos SZJA. Ennél jobbat nehéz kitalálni. Gondolat szintjén sem hallottam jobbat. De van egy másik dolog is: mit kockáztat az eccerű melós és mit tőketulajdonos vagy annak a működtetője. A jövedelmeknek alakulásának a kockázatviselést is méltányolniuk kell.
Az adózási fegyelmet illetően egy lehetséges megoldás van: hatékony adórendszer és hatékony ellenőrzés. Az egyént ne akard megváltoztatni.
Emberek!
Tulajdonképpen ugyanazokat a köröket futjuk, egészen enyhén más nézőpontból!
Ami a szerencse ebben a társalgásban, hogy legalább nem nagyon akasztottunk rá semmiféle ideológiai maszlagot, és ez így van jól. (Végre!!!!)
Lecsupaszítva a véleménykülönbségünk abban áll:
Én azt gondolom, hogy bármennyire is fájdalmas nekem, hogy a legjobb barátom Scootert hallgat - nekem ez egy szar - de nem erőszakolhatom rá a saját ízlésem, nem mondhatom neki, hogy hallgass bluest vagy Pege Quartettet, mert ő sikongató lábrázást kap tőle, hiába mondom neki, hogy ez a fasza!
Nem avatkozhatsz bele semmilyen módon senkinek az ízlésébe, mert egyszercsak begurulnak a "konzumidióták", lekötöznek egy székre és egy héten keresztül hallgathatod Lagzi Lajcsit, és agyhalott leszel...
Élni és élni hagyni, avagy mindent szabad, ami másnak nem árt.
Ez az alapelv, amit törvényeknek kell szabályozniuk.
Minden más mesterséges beavatkozásnak számít, ami csökkenti a stabilitást.
Tökéletesen pedig nem fog működni.Lehet itt akármilyen katasztrófa, bármekkora háború, az emberi lénynek - sajnos - nincs kollektív emlékezete, nem tanul a saját hibáiból, pláne, ha csak a történelemkönyvek lapjairól ismeri meg.
Hát akkor legalább a boldogságát hagyjuk meg.
Ha neki ez a brazil szappanopikat jelenti, legyen meg neki a mindennapi boldogsága.
Dear mondolat,
a pofánvágást nem szó szerint kell érteni, ez szófordulat képletes, részemről azt jelenti, hogy ellenzem az adott gondolatot.Egyáltalán nem akarok úgy odamenni hozzád, hogy bemázolok egyet... Félreérthető volt persze, ezért elnézést kérek.Amúgy nem voltam indulatos...
Hát Jamaicában meg a magyar operett az igényes - minden, ami az adott helyen kicsi, egyedi, underground, nem mainstream, nem üzlet, nem járnak le tömegdivat-emberek, szóval ellenkultúra, érted :-)
Meg aztán a szerves fejlődés lényege, hogy nem szok megállni.
Nincs itt semmi gond, csak ne higgyük, hogy megállt a történelem, megy az tovább, ezen az önző koron is túl fogunk lépni, mint a fejlődés egy fázisán. Valszeg egy globális ökológiai katasztrófa észheztérít majd, hogy egymásra vagyunk utalva mind a hatmilliárdan. (Egyébként jobboldali pártoktól semmi jót nem várok, mert nemzetben gondolkoznak, nem emberiségben.)
A túllépéshez meg kritika kell - csak az a fontos hogy előrefele próbáljunk meg kikeveredni a csapdából, ne a régmúlt aranykort rinyáljuk vissza, ami valójában sohasem létezett.
Az odáig oké, hogy az emberek 90%-a alapvetően buta, és tényleg nem tud magasabb szintet befogadni, mint a szappanopera. Mindaddig, míg az igényes 10%-is megtalálja a maga számítását, akár hagyományos, akár modern (pl. elektronikus zene, reggae, Cronenberg-filmek stb. ) kultúrát keres, addig oké a szitu.
A gond ott van, hogy ma már ez valahogy nem működik. Egyszerűen nem tudsz megélni úgy, hogy igényes zenét adsz ki, mert megfojtanak a major kiadók, akik csak eladási számokban és nem értékekben gondolkoznak, akkor valami gond van.
Ez tudod nem más, mint a pénz gravitációja: nagy pénz magába szippantja a kicsit. Ismerek zenekiadókat, ismerek könyvkiadókat, akik csak úgy tudnak megélni, hogy kiadnak 5 gagyit, az hozza a nyereséget, és abból meg lehet finanszírozni egy igényeset, ami tuti veszteséges. Működik, de meddig tud ellenálni a faszi a csábításnak, hogy csak gagyit adjon ki és kaszáljon, mert egy kor után a legtöbb ember elveszti az idealizmust és inkább ház, kocsi stb... régi nóta ez.
Mit lehetne csinálni ? Hát mint pl. a franciák. Ha egy francia kis kiadó vagy, az állam bármilyen nemzetközi kiállításon megvesz egy focipályányi területet, és ingyen adja a standot - na valami ilyesmire gondolok, az igényes kultúra ilyen támogatására, legyen az akár hagyományos, akár modern.
De nem is ez, hanem a gondolkodásmódunkon változtatni, hiszen minden azon múlik. Én nem hiszek abban, hogy felülről, törvényekkel meg lehet változtatni a dolgokat, belül, a fejünkben kell változtatni. Hiszen a gagyit mindenki csak azért adja ki, mert pénz. De ha 80 évesen visszagondol az ipse, hogy miről szólt az élete, bizony nem fog tudni találni benne semmi értelmet. Egyszerűen meg kellene próbálni úgy gondolkozni, hogy nem a profit érdekel, hanem hogy legyen az életemnek igazi értelme, ne csa kapni, hanem adni, ez a 60-80 év, amit itt töltök, adjon valami pluszt, valami értéket a világnak. Ez egyébként édesapám hatása, aki építőipari vállalkozó, és úgy gondolkozik, hogy megszülettem, 200 romhalmazból csináltam 200 élhető házat, amiben jól érzik magukat az emberek, majd eltávozok - volt valami értelme az egésznek, adtam valamit. Így kéne szerintem - és ha így gondolkoznának, nem csak a profiton, akkor biztosan kevesebb gagyi lenne.
Hiaba kene mar egy Engels Frigyes, mert azert eleg fantaziatlan dolog,hogy mas nem jut eszebe ma a baloldali ideologusoknak kb a mult szazad 20-as eveitol kezdve a magasabb adokon illetve uj adofajtakon kivul a problemak orvoslasara.
Mert azt hiszem ez nem fog semmifele megoldast hozni. Ugyanis ez megint csak egy oriasi burokracia kiepiteset kovetelne, ami onmagaban felemesztene a tobbletben beszedett adokat sajat mukodtetesere.
Valami ujat kellene mar a baloldalnak kitalalni, mert istenbizony otthagyom oket a francba, ha ennyire futja a fantaziajuk es belepek a NET-partba, vagy valami mas vadliberalis tarsasaghoz.
Régóta javasolgatnak - természetesen baloldali :) - közgazdászok egy adóreformot, aminek egy sarkalatos pontja a tőkemozgás megadóztatása lenne, másik pedig az energiáé és a szállításé (öko-adó) - úgy láccik, lassan, de tanul az MSZP, de tényleg nagyon lassúak... tessék odafigyelni Szalay Erzsire ! :)
Itt is elmondom, mint már százezer topicban, hogy kib***ott nagy kár, hogy a globális nagytőke kritikáját Magyarországon meghagytuk Csurkáéknak, mert Nyugaton természetes, hogy ez is a baloldal feladata, élükön kedvenceimmel, a zöldekkel. Nader rulez ! :-)
Bár talán nem is kellene deklaráltan baloldali kritikát mondanom, ez túlzott leegyszerűsítés, egyszerűen csak nem populista, nem ultranacionalista, nem rasszista, nem izolacionista kritikát. Erre szükség van. Olyanokra gondolok itt, mint másik nagy kedvencem, a Római Klub (vagy a Budapest Klub László Ervinnel, kérek egy nagy tapsot nekik :-))) ), akik szerint a jövő két fő problémája az egyik a globális nagytőke, a másik az erre adott primitív válaszok (pl. nacionalizmus, iszlám fanatizmus).
A globalizáció önmagában pozitív folyamat, ha úgy vesszük, mint az országhatárok eltűnését, az egy emberiség - egy Föld - egy jövő felismerését. Kultúrák kellemes keveredése, minden sarkon más nemzetiségű étterem, a magyar boltokban Bali népzene és a Los Angeles-i boltokban magyar zene (Yonderboi - Fogarasi Laci pl.). Ez nagyon jó.
Ami nem jó, az az, hogy a nagytőke kihasználja ezt, és elég durván. Kib***a a termelést Malajziába, és a túlnépesdés miatt ezt nem fogja egyensúlyba hozni a munkaerőpiaci verseny: ott a csávó fillérekért dolgozik, mert örül, ha dolgozhat, Európában meg munkanélküliség stb.
Szintén problémás a globális gagyikultúra. Ez megint az alapvetően jó globalizáció rosszra használása.
A lényege persze mindennek, hogy korunk túl anyagelvű, haszonelvű, túl önző, híján van az idealista, altruista, önzetlen értékeknek. Valahogy vissza kéne hozni a hatvanas éveket: a hippik gondolkodásmódja nagyon jó volt... Innen ered minden más, mert innen jön a gagyikultúra is (amikor a művészet is árucikk csak), innen jön a munkaerőval kapcsolatos gond is (mert csak a profit számít, az nem, hogy mennyi embernek adok munkát, megélhetést - ezt hívják "racionalizálásnak" :-((( ), innen jön az egész. Innen jön a fő rossz, a környezetrombolás is.
Mit lehet tenni ? Mittomén. Azt biztos nem, amit Csurka vagy Haider. Valami olyat, amint Nader vagy az angol zöldek (greenparty.org.uk) - valahogy belevinni egy kis idealizmust és harmóniateremtést ebbe a sok sz*rba...
ne felejtsük el: már Soros szerint is nagy gáz van.
Vagy ez: megjelent egy könyv, a címe A globalizáció csapdája, (Hans-Peter Martin és Harald Schumann), és az a poén benne, hogy nem ám a Püski vagy valamelyik hasonló "népnemzeti" adta ki, hanem a Perfekt, az ismert pénzügyi szakoktató és tankönyvkiadó... na innen kezdve lehet elkezdeni gondolkozni. Mindenkinek.
