Nálam a tévedés nem okoz problémát, hiszen magában a P-DoX-ban is szerepel, hogy a tévedés az emberi lét velejárója. A tévedést nem elismerni, amikor már egyértelműen az, az a szégyelnivaló.
Továbbá, az is egy alapelvünk, hogy az a biztos, hogy semmi sem biztos. Tehát mi nem gyártunk megdönthetetlennek kikiáltott elméleteket. Ha valamelyikről bebizonyosodik, hogy nem működik, akkor azt mondjuk egyszerűen, hogy tévedtünk és adaptáljuk az újjat, ami éppen akkor még működni látszik.
Tehát mi nem ragszkodunk semmihez sem, csak addig, ameddig szerintünk megállja a helyét, illetve esetleg más emberek elgondolkoztatása, tükörmutatás miatt szükség van rá. Mint pl Karakuttyra "Isten" teremtőjére is szükség van addig, ameddig a bibliában leírt"Isten"-t sokan valóságosnak igyekeznek elhitetni másokkal.
Ja a cikkemet megint bezabálta egy virus. Még az első háriom oldalam is elszállt.Tehát megint megyek szkenelni és küldöm az utolsót. Valamikor megkapod. Üdv: Iván Gábor
Sajnálom, ha komolyan gondolod, hogy nem jössz erre többet, még akkor is, ha láttam, hogy egy hónapig bírtad :-( A lényeg a mértéken van, s nem kell mindent komolyan venni... ezektől a sokatmondó - :-))) - bölcsességektől eltekintve, én pl. a következőket gondolom:
Hogy mit mondanék Istennek, ha összefutnék vele? Először is azt, hogy jobb napokat, másodszor megkérdezném, hogy eddig hol járt, harmadszor azt kérdezném, hogy most én vagyok ott, vagy ő van-e itt :-))) ...a többi az előbbiektől erősen függő viszonban van...
No de komoly(abb)an:
Ha 1.: részben dettó, azonban nem hinnék továbbra sem, mert már nem kellene :-)
Ha 2.: ...ha élmény lenne a halál, az igen örvendetes lenne... csakhogy egyelőre nem úgy néz ki...
Ha 3.: ...nehéz dolog biztos kijelentéseket tenni, ez már most így van, ám hibahatáron belül a dolog müxik, megnyugodhatsz :-)
Ha 4.: Az életnek lehet célja, csak meg kell magadnak azt találni, ki kell tűzni, nem kell azt hinni, hgy ezt mások jobban tudják nálad, s azzal a lendülettel törekedni kell az elérésére, amit leírtál :-)))
Ha 5.: Itt bajban vagyok... ha a Te illúziód, akkor én ki vagyok? Ha az enyém, akkor én nagyon szomorúvá válnék, s kezdhetném helyrehozni a "hibáimat"...
No és végére: üdvözöllek újra a fórumon :-)))
...lya, és tévedni emberi dolog, ezt ne feledd, s ha valami Istennel találkoznál, ezt említsd meg neki is :-)))
Az emberi es isteni tudas ellenteteben rejlik egy olyan motivum, ami az ujkori tudomanytortenetben uj, meghatarozo jelentoseguve emelkedett. Ez a filozofia tudomanyossaganak vitathato jellegere utal. Sem az okori szohasznalatban, sem a kesobbiekben nem jutott igazan ervenyre a szonak az a platoni ertelme, hogy a filozofia pusztan az igazsagra torekves,{erre gondoltam en}.
Kar, hogy elmesz, annak ellenere, hogy mi ket vilag polgarai vagyunk.
Filo-szofia nem tudast jelent, hanem a tudas vagyat, a szofia, a bolcsesseg utani torekvest az igazsag Istennek fenntartott birtoklasat. {Tehat vitathato jellegre utal !}
A filozofia es a tudomany kolcsonos kapcsolata is ujra meg ujra atgondolando kerdese maganak a filozofianak.
Fogalomkent elesebbe valt es ezzel a szoval azt a feladatot szoktuk nalunk jelolni hogy hogy inkompatibilis, egymassal ossze nem ferheto dolgokat hozzunk ossze egy egyseges gondolati osszefuggesben. A tapasztalat szerint ossze kell egyeztetni a tudas filozofianak nevezett hagyomanyos egeszet.
Az en kiserletem nem sikerult nalad, talan masvalaki mefog gyozni, vagy sajat praxis vilagod, es onmagadra talalsz.
En sem hittem, hogy rakenyszeritek valamit is rad. :-)
De az emberekkel foglalkozo tudomany a maga sokfelesegeben mindnyajunk erkolcsi es filozofiai feladata.
Jo eszme megvalositast kivanok, {und alles gute !}
ELmenni a fórumról a legkönnyebb: én is elmentem már vagy 3x...
Ha kiderülne, hogy abból, amiben hiszek semmi sem igaz (a semmi azért túlzás szvsz...) akkor sem tudnék máshogy hinni, máshogy élni, legfeljebb belátnám, hogy tévedtem.
Az, amiben hiszek, vsz. jó, és igaz, legfeljebb én magam csinálok rosszul sok mindent, vagy én beszélek (írok) néha hülyeségeket.
Ég veled - viszlát: tr :-)
" HA kiderülne, hogy csak illuzió amit TŐLED OLVASTAM E Topicon és nem tény, akkor örülnék.
Az életnek pedig van célja,csak lehet, hogy az orrodtól nem látod.
Legyél jó és térj vissza minél előbb, mert vitázni és beszélgetni építő dolog az emberiségnek
Akkor most lenni vagy nem lenni?
Őszintén sajnálom az elhatározásodat (bár megértem, ha függőségtől tartasz, az ellen valóban tenni kell) és biztosan hiányozni fognak a pozitív értelembe vett provokatív és mindenképpen elgondolkodtató kérdéseid, amikkel elárasztottad a Fórumot. Jómagam legalábbis porfitáltam belőle. Remélem, hogy idővel visszatérsz.
(off. a macskás topicban azért még válaszolok, ha úgyis olvasod még a fórumot)
"Mi van, ha mindez nem úgy van, ahogy gondolod, hogy van? (;"
Megszokottan jó kérdés, de nem ért váratlanul. Ezt minden meggyőződésembe a magam részéről belekalkulálom. Sosem tévesztem szem elől, hogy tudni nem tudhatunk biztosan semmit. :-)
Nem rendülnék meg az alábbi feltételezett tévedésektől, mert nem vagyok tévedhetetlen:
Hiszem Isten létét, de ha történetesen mégsem lenne vele soha találkozásom, biztosan nagy csalódás és szomoruság lenne, de azt hiszem az istenhit adta életmódot és felfogást akkor sem tartanám kárbaveszettnek, ha az életem után a nagy semmi jönne. Meggyőződésem, hogy az élet minőségére és a környezetére is pozitív hatással van, és ez akkor is mindent megér, ha néhány ember-léptékü évtizedre szól.
Hiszek a feltámadásban, de ha történetesen reinkarnáció létezne és új életformában újra megjelennék bárhol a világban, nem okozna különösebb traumát ennek a feldolgozása (már ameddig ez módomban áll).
Ha kiderülne, hogy teljesen mégis biztosak lehetünk sokmindenben, az emberiség tudása miatt iszonyu büszke lennék, legfeljebb a saját egyéni képességeimről lenne meg a lesulytó véleményem. De azért a lelki egyensúlyom ettől sem rendülne meg túlzottan. Ennyire vagyok képes, és kész.
Ha kiderülne, hogy az életnek mégsincs semmi célja, talán az vígasztalna, hogy még így is megérte.
Ha kiderülne, hogy a magzatnak nincs tudata, érzése, az abortuszt a kárbaveszett lehetőség miatt akkor is helyteleníteném.
Ha kiderülne, hogy az állatoknak mégsincs tudata, akkor az érzelmekre és az ösztönös viselkedésre apellálva változatlanul, töretlen lelkesedéssel keresném a kommunikációs lehetőségeket.
Viszont komolyan megrendülnék az alábbi feltételezett tévedéseknél, mert ezekben több általam értelmezett valamilyen konkrét tapasztalat van:
Ha kiderülne, hogy a liberalizmus (vagy egyéb ideológia) egy valóban káros dolog és főként attól, hogyha kiderülne, hogy minden követője egyforma rossz tulajdonságokkal megáldott, az komoly traumát okozna.
Ha kiderülne, hogy a homoszexualitás tudatosan vállat bűn, meghasonlottan elfordulnék tőle.
Ha kiderülne, hogy nem minden embernek van egyenlő joga az élethez, olyan értékrend borulást idézne bennem, amit nem tudom hogy hoznék helyre.
Ha kiderülne, hogy a szeretetet valóban érdem szerint kellene "adagolni" azt hiszem továbbra is ragaszkodnék az akkor már tévhitnek minősített meggyőződésemhez.
Azt hiszem, kb. ennyi, de ha eszembe jut még valami, kipótolom.
A továbbiakban kivánok neked nagyon kellemes Fórum-olvasgatást és olyan időbeosztást, amibe belefér azért egy-két időnkénti szolíd hozzászólás is.
Én is megköszönöm az eddigieket és minden jót kívánok.
Mindenek előtt megjegyezném, hogy ezt egy búcsúzó topicnak szánom.
Az elmúlt közel háromnegyed év, életem legtanulságosabb időszaka volt. Nem akarok nagyon csöpögős lenni, de tény, hogy rettenetesen élveztem a társaságotokat és köszönöm mindannyiotoknak, azt - amit amúgy nincs értelme köszönni -, hogy megosztottátok velem is legmélyebb gondolataitokat.
Hiányozni fog a fórum és még tartok a függőség elvonási tüneteitől, de egy időre most mindenképp le kell lépjek! Szeretnék még visszajönni, de ezen majd akkor gondolkozom, ha több információm lesz lennedő időbeosztásomról.
Azoknak, akikkel már nem lesz módom kommunikálni /t most már az asztalt csapdosva bömböl/, sok boldogságot, és yoo szerencsét kívánok az életben, de ha ez épp nem így jön ki is, kívánom, hogy legyen elég lélekejenlétük átvészelni a nehezebb időszakokat, az élet alatt mindíg elérhető boldogság reményében!
A topic: Kérnék minden ezt olvasót, írjon néhány sort! Nem szeretnék neveket írni (bár vannak akiknek a véleményére különösen kíváncsi vagyok!), de kérlek legyél materialista, legyél idealista, vagy kövesd a saját világképed, válaszolj a kérdésemre!
Mi van, ha mindez nem úgy van, ahogy gondolod, hogy van? (;
Arra volnék kíváncsi, hogy ki miképp értékelné, ha kiderülne, hogy tévedett! Mit mondana a materialista, ha összefutna Istennel, és miképp gondolna a világra az istenhívő, ha feltételezné, hogy nincs Isten. Persze ugyanígy a szellemtudományokkal, és az összes világképpel!
(note: nem kell megtagadni ehhez Istent, elég csak belegondolni 1 feltételezésbe)
Akkor engedeletekkel kezdeném is a sort, a leghosszabb ideig tartó vitáimban való tévedésem feltételezve:
Ha kiderülne, hogy Isten van meglepődnék ugyan, de nem esnék kétségbe. Azon kívül, hogy tagadom létezését, nem teszek semmi rosszat és ezt Ő is tudná. Rendesen át kellene alakítani a világképem, de idővel ez is sikerülne, boldog hívővé válnék, de csak hinnék, 1 vallási eszmét sem követnék.
Ha kiderülne, hogy a szellemtudósoknak van igazuk, és a halál nem a vég, akkor roppant boldog lennék, hiszen ki ne örülne annak, hogy a halál csak 1 élmény a sok közül, semmi több. Ekkor sokat meditálnék, és igyekeznék magam is megvilágosulni, hogy elérjem az abszolút tudást, és bejáratos legyek a belső világokba.
Ha kiderülne, hogy a közvetlen tapasztalató világra nem lehet biztos kijelentéseket tenni, a továbbiakban csak a saját gondolataimban, és azok mibenlétében lennék biztos.
Ha kiderülne, hogy az életnek van célja és persze megtudnám mi az, a legjobb tudásom szerint lennék azon, hogy ezt a célt elérjem.
Remélem nem hagytam ki semmit, azt hiszem ezek a legfontosabbak...
Jah, igen:
Ha kiderülne, hogy az egész világ az én illúzióm, állati büszke lennék magamra! (;
Arra kérnék mindenkit, hogy írja le saját szavaival, mit gondolna, ha kiderülne, hogy élete legnagyobb vitái során, végig a "rossz" oldalon állt! Biztos vagyok benne, hogy lesznek ismétlések, mégis kérlek, hogy ne más véleményére hivatkozz, hanem őszintén gondold végig a felvetést és csak utána reagálj!
Engedelmetekkel azt tervezem, hogy többet nem szólok hozzá 1 topichoz sem, ehhez sem. El fogom olvasni az ideszólásokat ezt megígérem, de kivételesen pusztán kíváncsiságból, nem pedig azért, hogy vitatkozzak!
Lekötelezéntek, ha sok szép, kerek hozzászólás gyűlne össze!
