Jó kérdés!
Mert nemigen látom hogy mennyiben más az, hogy "visszafogjuk magunkat", annál, hogy előre elkerüljük a visszafogást igánylő helyzeteket. Szvsz ez ugyanaz, vagy rosszabb, nem?
Emberi kapcsolatot racionalizálni? Akkor csak üzletfeleim lennének, nem? Mert az racionális dolog. Meg azt sem tudom, hogy akkor hogyan választjuk ki előre, mi az, amit racionalizálni kell, és hol kellene szabadjára engedni érzelmeinket? Vagy ha már egyszer szabadjára engedtük (tehát szerelemben élünk), akkor onnantól kezdve kell racionálni minden mást?
Floodolok ezerrel, bocs.
Off
TaXin:
1. Köfff.
2.- Jézus, most látom csak, hogy miről is beszélsz! Na, asszem kicsit én is kiszállok...:(
Hát én ezt azért nem egészen így gondolom. A szeretet az folyamatosan megvan benned, akkor is, amikor éppen nem gondolsz rá. És nem csak akkor nem gondolsz rá, amikor éppen másnak adsz szeretetet, hanem sok más esetben sem. Egy érzés, ami benned él, és amiben élsz Te. Valójában egyetlen embernek sincs arra szüksége, hogy FOLYAMATOSAN tevőlegesen szeresse valaki - hosszabb-rövidebb időre van szüksége a másik tevőleges szeretetére, visszatérő jelleggel. Egyébként elég neki a passzív szeretet, amiről tudja, hogy bármikor "aktivizálható". A passzív, benned lévő szeretet pedig se nem szaporodik (minél többet szeretsz) se nem osztódik. Ha valakit szeretk, akkor még szerethetek mást is (most ne feltétlenül szerelemről beszéljünk) éppoly intenzitással. Persze az aktív szeretetigények ütközhetnek (ld. gyerekere vonatkozó példád) és akko igaz, amit állítasz.
Mielőtt félreértés esnék: én kimondottan problémának érzem, hogy én ilyen vagyok, és így érzek. Tehát nem azt akarom elmagyarázni, hogy milyen jó ez így, csak annyit, hogy ilyen van.
Rohadtul szeretnék ám megváltozni, és valahány "lebukás", bevallás, bármi történik is az életemben (olyan sok azért nem volt), rövid ideig mindig próbálom ezt rendezni, "normalizálni az érzéseimet. Aztán újra meg újra belecsúszom ugyanabba.:( És még amikor sikerül is megállnom azt, hogy megcsalás legyen a dologból a szó testi értelmében, érzelmileg túlontúl elkötelezem magam a másik irányba is. Aztán ez tetéződik néha (jóval ritkábban) fizikai megcsalással is.
A létező kapcsolatok kedvéért leépitettem a TV-t. Mondjuk a TV ujságot megveszem (2,5 éve)feleslegesen. Innen tudom, hogy a hétvégén lesz a Conan a barbár.
Most akkor miről van szó?
A TV átkairól van itten szó, vagy az érdekel, szerintem miért nincs igazad vallás-úgyben, vagy Árpádkát vitassuk meg, akitől kiragadott idézeted egyikhez sem kötődik, vagy - maradván az idézetnél, arról beszéljünk, Te lennél-e az a bizonyos hatökrös gazda, aki egyedül baszik itten?
Sokan (nem csak a papok - pedagógusok is, de nem offolom szét a saját vallásgyalázásomat), tehát sokan foglalkoznak a családdal, és megmondják a frankót.
Csakhogy éppen a legfontosabbal nem foglalkoznak - tudniillik azzal, hogy 100 szerelmi kapcsolatból (ami SZÁNDÉK szerint nem futó kaland stb) 99, vagy mégtöbb széthullik.
Házasságból talán kevesebb. Itt nem számitanak a jogilag letezo hazassagok.
Amennyire meg tudom itelni, a dolognak (stabilitas) nincs koze a vallashoz. Vallasos barataim kapcsolatai is estek szet, ugyanolyan ostoba okok miatt.
Itt fel lehetne hozni ellenem, hogy - de visszakerdezek : es mi az eredmeny ?
"Szart sem ér a mestersegök
alhatnak ők afelöl" L.Á.
Az X ezer éves keresztény egyház, a család nagy barátja ennek a valóban létező problémának a megoldásában felmutatott-e nagyobb SIKEREKET, mint a budhisták, sámánisták stb ?
"Az ember altal kiadhato szeretet kapacitasa nem no meg a szeretett szemelyek szamaval aranyosan"
Ez ÖNMAGÁBAN igaz, de SZVSZ nem része a problémának. Egy tucat ember simán beleférNE (asszem a gyári limit 20 körül lehet), tehát beleférne, de IDŐ, na az nincs.
Egy dolgozó embernél az időlimit a jelentős. Én ezt totális TV bojkottal stb kompenzálom.
Na látom, nem csak vallásgyalázásról esik itten szó..
Gorilla!
Ez itt nagyon ingoványos talaj lesz, mert semmi idő alatt fogják majd a hozzám hasonló erkölcstelen egyedek a gyerekkekkel kapcsolatos szép példádat átkonvertálni a külső kapcsolatra és fogják majd annak logikus indoklására felhasználni!
Egy a lenyeg: Az ember altal kiadhato szeretet kapacitasa nem no meg a szeretett szemelyek szamaval aranyosan, tehat minel tobb van, annal tobb darabra oszlik meg. Ez azt jelenti, hogy az adott pillanatban az eppen aktualis szemelyt szereti, de a tobbiek eszebe sem jutnak, csak majd a veluk valo talalkozas, vagy egyutlet idejen. Tehat, amikor az egyikre koncentral akkor a masik iranyaba kiadott szeretet lelassul vagy atmenetileg eltunik. A szeretet nem csak erzes, hanem gondolatvilag is, es cselekedetsorozat is. Ezek viszont megoszlanak es feldarabolodnak tobb szemely eseten.
Ez igy van akkor is, ha az embernek sok gyereke van. Akinek 6-7 gyereke van, nem kepes oket egyenkent ugy, mint akinek egy van, hiszen a figyelem, a szeretet megnyilvanulasok, a ra gondolas, a szeretett szemellyel valo kapcsolatepites es fenntartas feldarabolodik es megoszlik. Ez pszichologiai teny. Ha az egyik gyerekemmel jatszom, es vele foglalkozom, akkor nem tudok arra gondolni, mennyire szeretem a masikat, es vajon a szeretetemet hogyan jelezem neki. Kovetkezeskeppen ezalatt kikapcsolom a neki szant szeretetemet
OK, gyűjtés-project elindult, megyek haza, összeszedem a gondolatokat.
TaXin!
Ember! Nem Te mondtad, nem ez a cél? De hát végülis a Te topicod, így engedélyeddel belehomorítok, s ha összegyűlt valamennyi, s még erről szól majd a dolog, bedobom ide....
Sajnos igy van. Legalabbis 99 szazalekban. Altalaban az ilyenek nem hisznek azoknak, akik azt allitjak, hogy husegesek es a parjuk is az. En lassan 10 eve foglalkozom hazassag, meg parkapcsolati lelektannal (hobbybol, de intenziven)., es erre jutottam.
Hát ez az. Hogy jönnek.:) Persze, lehet, bennem van a hiba. Szóval, az ember szeret, nagyon szeret, sokáig szeret, aztán "rájön", hogy az ott a gond, hogy a szeretetét tulajdonképpen nem kell megosztania attól még, hogy mást is szeret. És akkor szeret mást is. Soxor nagyon. Sajnos én nagyon tudok szeretni egyszerre kettőt is (a szám volt ennél nagyobb is). És hogy akkor melyik az igazi? Nem azért szeretem a másikat is, mert az előbbiből valami hiányzik. Akkor hogy is van ez?
Nem a szex kedvéért. A szerelemért. Mert az olyan jó. Engem pl. nem érdekelnek a futó kapcsolatok. Mégis többször fordult elő, hogy többet szerettem egyszerre. És úgy éreztem, tényleg. Sokmindent megtettem értük és ők is értem.
Persze, mindig volt egy "először érkező" aki nem tudott a másikról. Esetleg harmadikról, akiről már a második sem tudott.:) vagy inkább :(. Ő volt a legfontosabb. De a másik is fontos volt. És nem rövidtávokról beszélünk. (6 éves kapcsolat melletti 3 éves szeretői viszony - és tényleg mindkettőt nagyon szerettem.)
Ilyenkor aztán melyik az IGAZI? Közülük pl. bármelyikkel szívesen leéltem volna az életem. (Talán le is élem.) Mégis, nem hívhatjuk igazinak, hiszen megcsaltam. Vagy mégis, és attól még?
Ez mondjuk én vagyok. (Sajnos.) De másokat sem igen láttam boldog, szórakoztató(!) és valóban bizalmas kapcsolatban együtt és csak együtt és senki mással ÖRÖKKÉ. Sőt, azt hiszem, 8 év volt legtöbb, amit láttam. Nekik kicsit tapsikoltunk, bár a befejezés ott aztán annál gyászosabbra sikeredett.
Az a furcsa ézésem támadt, hogy az embereknek két csoportja van:
- akik boldoggá tudnak tenni egy másik embert és emellett persze magukat (alapfeltétel!)
- akik nem képesek erre, unalmassá válnak, vagy követelőzővé vagy mindkettővé.
Csak az a gond, hogy akik az első csoportba tartoznak, általában szeretik az izgalmakat is - ez persze jó lenne, ha nem egy kezdődő szerelem lenne a világon az egyik legszebb izgalom. És akkor indulnak a gondok.
És nagyon kevesen vannak azon szerencsések, akik az első csoportba tartoznak, mégsem vágynak többé erre a fajta izgalomra.
De ettől még Te lehetsz az egyik ilyen, TaXin. A másik meg esetleg a feleséged. Ezt vedd bíztatásnak:)))
