Sziasztok!
Most kaptam, kérlek, adjátok tovább annyi embernek, ahánynak tudjátok!!!
Köszi szépen!!!
Az Alapítvány a Macskákért és a Rex Kutyaotthon Alapítvány a Hontalan
Állatok Világnapján, 2003. augusztus 16-án (szombaton) 20 órai kezdettel fél
órás gyertyás virrasztást rendez a Budapesti Állatkert főbejárata előtt.
A virrasztást azon állatok emlékére rendezik meg, akik a gyepmesteri
telepeken és másutt az életükkel fizettek, mert nem jutottak jó gazdához,
aki megbecsülte volna őket. Egyidejűleg ez főhajtás azon önzetlen emberek
előtt is, akik életüket az állatok szenvedésének enyhítésének és gazdához
juttatásának szentelik.
A virrasztást követően a jelenévőknek módjuk lesz aláírni az aláírásgyűjtő
íveket, és ezzel szorgalmazni azt, hogy az Országgyűlés tűzze a napirendjére
az állatkínzásért végrehajható szabadságvesztés Btk.-ba emelését.
Minden állatbarátot szeretettel várunk.
Alapítvány a macskákért
Rex Kutyaotthon Alapítvány
Már van bejegyzés itt, a fórumban a csíkos mókusokról. Bizony, ezek igen aranyos, de érzékeny állatok. Ezért úgy érzem, nem hagyhatom szó nélkül azt, amit a minap láttam.
A budapesti Westend Citycenterben található Galapagos Zoo Centrumban jártam. Van ott sok érdekes, részben egzotikusnak számító állat - egy igen kis üzletben. Elöször a degukra lettem figyelmes. Szegények kettesben, hármasban nyomorogtak igen kicsi kalitkáikban, ahol nyoma sem volt a számukra oly fontos faodúnak vagy házikónak. Nem is néztek ki túl egészségesnek, szegények elnyúlva feküdtek a kalitka alján.
Legjobban azonban a csíkos mókus kalitkája háborított fel. Sajnos nem volt alkalmam méretet venni róla, de szerintem nem lehetet nagyobb 30cm x 40cm x 50 cm-esnél. Ugyan hol van ez az ezen állatoknak szükséges legkevesebb 100 cm x 150 cm x 60 cm-töl! Ráadásul a kalitkában nem egy, hanem KETTÖ állatka nyomorgott! Persze ök is odú vagy házikó nélkül. Pedig ez számukra különösen egy ilyen forgalmas üzletben nagyon fontos lenne.
Szegényeket nagyon sajnáltam, és mélységesen felháborított az üzlet felelötlensége és ŔLLATKĚNZŔSA.
Nem tudom, hogy mióta élnek már itt ezek az állatok, és hány mókust adtak már el így.
Vajon tudják-e azok, akik egy így tartott állatot vásárolnak, hogy ezáltal ök is csak az effajta állatkínzást támogatják? Vagy hogy a 24000 Ft-ért megvásárolt mókusuk nem lesz hosszú életü, és ha egyáltalán túléli a szállítást, igen kevés az esélye annak, hogy valaha is szelíd lesz?
Persze az üzlet tulajdonosának jogában áll úgy tartani az 'áruját', ahogyan ö akarja. De nem lehet-e mégis valamit tenni annak érdekében, hogy ezeknek a kis állatoknak a tartási körülményei megjavuljanak?
Sajnos vannak ilyen emberek, akik állatukat felhasználva más élőlényeket "rombolnak, őlnek, stb"... Ezekben a szitukban közvetlenül az állat a vétkes, viszont az állat antiszocializációjáért az ember (azaz a "gazda") a felelős... Az állatok tetteiért meg az enber...
Tehát minden gaztettért az állat gazdija felelősségre vonható, pl. az állatvédelmi törvény értelmében...
lehetséges megoldás:
- a helyi önkormányzat általános igazgatási osztályánál fel kell jelenteni a gazembert. Ezt konkrét eset megnevezéssel, az ügylet után közvetlenül, TANUK felsorolásával kell megtenni...
ilyenkor max 100.000.-ig büntetik az embert, de általában 5000-a büntetés, amit röhögve fellebbeznek... és aztán azt is elengedi a hivatal...
- önbíráskodni nem lehet (pl. bosszúval...), mert akkor mi is olyan gennyekké válnánk, min ő...
ezek az állatuszítók, állatokat mérgezők, állatokat kizsákmányolóan szaporító-bizniszelő, viadalozó emberek valamilyen szinten sérültek, ezáltal vannak kiéhezve az erőszakra, így élik ki komplexusaikat...
A véleményeteket és a tanácsotokat szeretném kérni. Van a falunkban egy faszkalap aki minden este egy boxert vagy pitbullt sétáltat végig az utcán. A kutyám meg a szomszédoké is meg vannak vadulva ilyenkor, de ez nem zavar, viszont ma mondta a szomszéd, hogy nemrég azt csinálta ez a faszfej, hogy amikor egy macska sétált az úttesten előttük, lecsatolta a pórázt a kutyájáról és ráúszította. Az meg elkapta, átroppantotta a gerincét, majd ez a genya a macska tetemét egyszerűen berugta az árokba.
Lécci sűrgősen adjatok tanácsot, hogy milyen jogi lehetőségek vannak az ilyen esetekre. Másrészt valami tanács kellene, hogy hogyan ijesszek rá erre a faszfejre, mert nem szeretném, hogy valamelyik macskámmal (öt van) is ez történne. Délután ugyanis el akarom kapni ezt a buzit és beszélni akarok vele mielőtt lefejelném.
Nekem is van kutyám, német-juhászom, nagyrészt ki van képezve örző-védő munkára, de soha nem bántja a macskáimat. Együtt alszanak, a macskát a fejétől fogva a szájába veszi olyan óvatosan mintha tojást fogna és úgy játszanak.
Lehet, hogy most nagyon agresszívnek tűnök, de amikor egy ártatlan állatot kegyetlenül, brutálisan legyilkolnak felforr a vérem.
Kb. 3 héttel ezelőtt a Csizmás Kandúr Állatmenhelyhez egy
kétségbe esett állatbarát levele érkezett, amiben kér
minket sürgősen, hogy fogadjuk be a Warndorfer Imrénétől
összegyűjtött állatkákat, akik borzalmas körülmények között
egy falusi házban vannak bezárva, ahol nemcsak kosz
uralkodik, hanem az állatok a saját piszkukban vannak
tartva.
A házban sem villany, sem víz már nem működik, így az
állatoknak, sem az asszonynak nincs lehetősége semmiféle
higiéniára. Miután a hölgy a nyugdíjából él, aminek egy
része már le van foglalva adósságokra, így az állatokat már
etetni sem tudta.
Viszontagságok és nehézségek útján elértük a hölgyet, és
miután a polgármesteri hivatal már csak 1 hetet adott az
állatok elszállítására, vagy azonnali elaltatására, így
kötelességünknek éreztük az állatokat azonnal befogadni.
Miután az alapítványunknak kellett az összes költséget
vállalni, azaz a szállítási – szervezési költséget stb.
Warndorfer Imréné felajánlotta, hogy elkísérné az
állatokat, és segítene addig ameddig a menhelyben teljesen
saját helyüket meg nem találnák. Mindebbe az állatok
érdekében mi beleegyeztünk nem gondolván arra, hogy
Warndorfer Imrénének egész már szándékai voltak.
Miután a Csizmás Kandúr Állatmenhelynek „szent” kötelessége
az állatoknak minél előbb jó és szerető gazdát találni, úgy
találtuk, hogy a hölgy minket teljesen félrevezetett,
miután „menhely-politikájában” nem szerepel célként az,
hogy a befogadott állatoknak új gazdát keressen.
Továbbiakban megérkezése után teljesen megpróbálta
bojkottálni az állatoknak az örökbefogadását. Ez többek
között abban nyilvánult meg, hogy mint egy őrült kirohant a
menhely bejáratához, és üvöltött a szerencsétlen, leendő
gazdával, hogy az ne vigye el az ő „gyermekeit”. Miután ezt
a viselkedést többször megismételte, és kérésünk ellenére
sem hagyta abba, így kényszerítve éreztük magunkat, hogy
távol tartsuk az emberektől és állatoktól egyaránt, miután
a hölgy lelki és szellemi kondíciója egyarányban
életveszélyes.
Warndorferné honlapját olvasva nem vonjuk kétségbe az
állatok iránt érzett szeretetét, mégis azt tapasztaljuk,
hogy esetében a többet árt, mint segít szomorú tényét
látjuk igazolva.
Felhívásunkat akkor éreztük végképp szükségesnek megtenni,
amikor a Warndorferné menhelyéről hozzánk érkezett állatok
szörnyű állapotát megláttuk. A kutyák, három kivétellel,
mind félszeműek - amikor ennek okáról kérdeztük, zavaros
magyarázatot adott -, rühesek egytől-egyig, és semmiféle
oltással nem rendelkeznek. Egy 4 kölykös kutyát kölykeivel
együtt egy macskaketrecbe zsúfolva találtunk. A macskák
helyzete hasonlóan rossz: bolhásak, oltást nem kaptak, egy
macska olyan rossz állapotban érkezett, hogy 2 nap múlva
kimúlt. Az állatok karanténba zárva, a szükséges oltásokkal
és gyógykezeléssel ellátva jelenleg is menhelyünkön
tartózkodnak.
WANDORFERNÉ FELHÁBORODÁSA ELLENÉRE SEM TERVEZZÜK
VISSZASZÁLLÍTÁSUKAT A BORZALMAS KÖRÜLMÉNYEK KÖZÉ, AHONNAN
ÉRKEZTEK!
Nem kívánok személyeskedni, de nem hallgathatom el azt a
beteges ragaszkodást, ami állataihoz fűzi. Mivel otthona
nem vállalja fel az állatok új gazdához közvetítését, az
eredmény: a legelemibb állattartási körülményeket is áthágó
otthonában az állatok egyre csak gyűlnek. Megfogalmazódott
bennünk az a gyanú – az otthona viszonyait ismerő
emberekkel konzultálva -, hogy Warndorferné a különböző
forrásokból szerzett anyagi támogatást nem az összeszedett
állatok körülményeinek javítására fordítja, ugyanis azok
állapotán semmiféle javulás nem tapasztalható.
Mindezekre a körülményekre felhívva figyelmüket arra
szeretném kérni Önöket, hogy semmiféleképpen ne adjanak
állatot Dr. Wandorfernének, és másokat se irányítsanak oda.
Felhívásait és megnyilatkozásait pedig megfelelő kritikával
kezeljék!
Bárki, akinek további információra van szüksége az
asszonnyal kapcsolatban, vagy segítséget kér az állatok
nevében, kérjük, hogy azonnal hívja a Csizmás Kandúr
Állatmenhelyt! Ugyan Magyarországon úgy találjuk, hogy
rosszabb esetekben is nehéz financiális segítséget kapni,
mégis azt kérjük, ha valakinek módjában áll, akkor jöjjön
ezeknek a szerencsétlen állatoknak a segítségére! Egy kis
állat teljes lekezelése oltással együtt kb. 3000-5000 ft
között lesz, nem beszélve arról, hogy a menhelynek a többi
állatát is fertőzés veszélye fenyegeti, miután az első két
napban egy menhelybéli szobába zsúfolva akarta őket
tartani. A szerencsétlen körülményeket megnehezítette az,
hogy a menhely alapítója Éva Rhodes Wandorferné érkezési
napján egy vírusos betegséggel kórházba került. Az ott lévő
gondozók és állatbarátok kényszerítve voltak a magából
kikelt és hisztérikus asszonyt egy szobába állataival
beengedni. Ez a helyzet természetesen nem állt volna elő,
ha a menhely vezetője ott van. Ezzel semmiféleképpen nem
akarjuk vádolni, vagy felelősségre vonni azokat a kedves
állatbarátokat, akik kijöttek segíteni, vagy az ottani
gondozókat, akik szintén abszolút kényszerhelyzetben voltak.
Amennyiben lehetőségükben áll, kérjük továbbítsák
levelünket ismerőseiknek, állatbarátoknak, menhelyeknek stb.
Tisztelettel:
Éva Rhodes
Csizmás Kandúr Állatmenhely és Alapítvány
Győr, Páskom u. 1.
06 - 30 - 290 35 35
.
Szerintem az emberek felé nem kicsit kellene szigorítani. :((
Azt vettem észre környezetemben, hogy aki állatot tart a töredékét sem teljesíti annak, ami kötelessége lenne.
azt kell elérni, hogy a mai helyzet változzon, mert mostanság sokkal több kisállatot szaporítanak / tenyésztenek, mint amire szükség van -> ez eredményezi az alacsony tartási minőséget, és azt, hogy évente 150.000. állat pusztul sintértelepek révén... ez a szám nagyon magas, de számomra még az 1 is sokk...
a tenyésztő/szaporító kultúra higiéniasodásával el lehetne érni, hogy az állatokat felelősebben kezeljék az emberkék...
persze a rendeletekbe és törvényekbe is szükséges lenne kicsit az ember felé szigorítani.....
Nekem sikerült ettől a párostól macsekot elhoznom. Bevallom őszintén bennem is volt egy sanda gyanú, lehet, hogy csupán menhelynek mutatkozó piti csalókkal állok szemben. De a szívem engem is vitt, főleg amikor megláttam a pár hetes csöppségeket, abban a csöppnyi ketrecben. Annyi azért volt a nőben, hogy közölte velem "a cica csupán 5-6 hetes lehet és hogy a lelketlen gazdi idehozta és megesküdött rá, hogy a cicák elmúltak 8 hetesek". Egyébként az állatorvos is kb. ennyire saccolta a kismacs életkorát. Eléggé legyengült kis vézna állatkák voltak, amikor én odamentem 3 gyönyörű hófehér házimacska lány volt (szerintem testvérek), az egyik kiscicát nem adták, mert még nem tudott önállóan enni. Volt másik 2, kiválasztottam az egyik macsekot és elhoztam. Nem telt el 2-3 nap sem, a macsekon azt vettük észre, hogy étvágytalan és feltűnően gubbaszt, és persze meg kell hagyni eléggé pocakos is volt alultápláltsága ellenére. Elvittem állatorvoshoz, ahol megkapta kapott egy féregtelenítést és kiderült a kiscicusról, hogy eléggé ki van száradva. Hordtam több, mint egy hétig infúziós kezelésekre, utána nem sokkal kapott egy újabb féregtelenítést. Vele tulajdonképpen piszok szerencsém volt, ugyanis nem volt annyira rossz állapotban és hála a gondos orvosi kezelésnek mára tökéletesen rendbe jött. Most múlt 3 hónapos és élete 2. oltására vár, én pedig igyekszem neki minden olyat megadni amiről csak álmodhat egy macsek, sajnos az a baj, hogy ezt nagyon sok emberről nem lehet elmondani (még csak a töredékét sem, pedig nem kell extra dolgokra gondolni, én úgy érzem, hogy amit itt kap a macs, az az elvárható minimum, amit minden cicc, meg kellene, hogy kapjon: KORRA, NEMRE ÉS FAJTÁRA VALÓ TEKINTET NÉLKÜL.)
Egyébként valószínűleg ugyanazokról beszélünk, valóban van egy páros akik mindig ott vannak a Nyugatiban, ritkábban a Keletiben.
A nő egy elég rossz fogazatú, hullámos rövid hajú. A férfi pedig szintén ápolatlan sötét hajú, szakállas. Ha bárkit érdekel, meg tudom mondani a hölgy nevét (márha róluk van szó) és telefonszámot is adhatok.
Sajnos mint írtam embereink tipikus újgazdagok. 3 m-es átláthatatlan kerítés , 5 lakat, kutyák stb. Tőlem nem áll messze ez az akció sem, de itt kicsit nehéz az ügy.
Ezen kívül felmerült egy problema, hogy a segítőkész ismerősöm (a szomszédék) nem egy feljelentő tipusuak. Ők élnek ott, nekik lehet problémájuk abból, ha én tőlük távolról tevékenykedek az állatok érdekében.
Tehát őket is rá kell beszélnem.
Holnap találkozom velük, és majd el mondom a lehetőségeinket.
Tegnap még érdeklődtem több alapítványnál is, az egyikben működik egy Állatvédelmi Jogsegély Szolgálat, akik konkrét segítséggel látnak majd el.
A folytatásról majd írok, atopikodat meglátogatom!
Kérem segítsetek! Mit lehet akkor tenni, ha tudom, látom, hogy valaki szándékosan elhanyagolja cicáját? Nem eteti, nem gondozza. A beteg cica egy ismerősöm szomszédjában van. Akkor kap enni, ha az ism. ad neki. Ezen kívül bélfertőzése van (állandó hasmenés)... alig él. A cicának 4-5 (4-5 hónapos) kiscicái voltak. Akikből a még megmaradt kettőt (azokat sem gondozzák), 2 hónapja utolsó elkeseredésében átcincált az ism.höz.
A cicák az ism.nél voltak azóta, amig a "gazda" át nem jött és haza nem vitte őket (1 hete). Az anyacicát bezárva tartja, hogy ne jöjjön át. Az állat 3 napja talán véletlenül kiszabadult és átjött éhesen az ismhöz. Azok kihívták az egyik helyi állatorvost aki ingyen! adott neki egy antibiotikumos injekciót. Ezt ma meg kellett volna ismételni, de az állatot, ha még él valszeg elzárták nehogy meggyógyítsuk!? Igy pedig az antibiotikum ellenkezőleg hathat!
Az is borzasztó, hogy a fiatal házaspár rengeteg állatot tart (szárnyasok, kutyák stb) akiket rendesen (a kutyákat túlságosan is) gondoznak. Ezen kívűl a taplóék (tipikus újgazdagok akik az inteligenciát, felelösségtudatot, emberiességet nem tudták megvenni) igen jólétben élnek.
Az állatkínzó a tolnamegyei Hőgyészen "tevékenykedik".
Tudom, hogy az állatvédelmi törvény alapján kínzásnak minősül a "megfelelő gondoskodás elmulasztása". Itt élek én is, és tudom, hogy ez alapján sajnos a fél országot el lehetne ítélni.
Van-e reális esély, hogy a fickót elítélik vagy megbüntetné a bíróság? Mivel járna az egész procedúra számomra?
Érdemes-e megfenyegetni a bunkókámat, hogy feljelentem, ha nem gondoskodik vagy adja nekünk az állatokat?
De legalább is avval, hogy csinálnék róla egy jó kis weboldalt (képekkel). Had lássa ország világ...berakom a keresőkbe, elküldöm minden alapítványnak az adatait is tartalmazó weblapot. Persze a síkagyú valszeg annyit tud az internetről amennyit a tv-ben lát (rtlklub.hu stb). De lehet, hogy hamarosan többet is kénytelen lesz?=;-)
Segítsetek, mit javasoltok?
Mentsük meg a cicákat!!!
emberek, én most 4szer voltam a héten a Nyugati aluljáróban, direkt a kölyökkereskedőket kerestem... kicsit én is szaglászni akartam... nagy meglepetésemre egyszer sem találtam ott egyiküket sem. (ma sem voltak) Először azt hittem, bizti rendőrségi razzia volt, mert senki nem volt ott, aki kéregetett volna, de tegnapelőtt, meg ma koldulókat már láttam, rendesen felszerelve, paplan, doboz, edényke, stb, de állatosakat nem.
Ha valaki látja őket, kiabáljon nekeeem egy emilben! :)) (cica@victorinet.hu)
csobolyo> bizonyosan úgy van, ahogy írod, de az állatszerető ember nem tudja megállni, hogy ne segítsen, amikor egy kis kölyök ott téblábol az aluljáróban. Nem azért veszi meg tőlük a többség az állatot, hogy az árusokon segítsen, hanem, hogy a kölykön. Hogy ők ebből élnek? Sajnálatos és szégyenletes, de a kiskutyák helyzetén még se változtat. Ha ott nem venné meg tőlük senki, mennének a Petőfi Csarnokhoz, vagy másik aluljáróba. Az emberek még a mai napig jobban kinyílik a pénztárcájuk, ha gyerekekről, vagy az állatokról van szó.
A kisállatárus aluljáró a Nyugatinál az egyik legdurvább hely a városban.
A kölyköket részben összefogdosság, részben maguk szaporítják (valamelyik elárulta, hogy pitbullja kölykeit viszik, mint a cukrot, úgyhogy direkt fedeztet vele), részben pedig lopják, legalább is a fajtatiszta kölyköket, mert idônként az is akad.
Van egy ápolatlan fiatal pár, egy negyvenöt körüli, molett nô egy szutyok pasival, meg egy tolókocsis cigány. Ez utóbbinál az "áru" gyakran napról-napra változik, náluk láttam fajtatiszta kölyköket is. Akadt westie-kölyök is, kétlem, hogy szegény, nyomorult, kidobott kutyák lettek volna.
A molett nô a pasijával régebben egy ismerôsöm házát bérelte. állandóan tele voltak kiskölykökkel, de a kajával, állatorvosi ellátással nemigen törôdtek, az állomány jó 70 %-a rendszerint elpusztult parvóban. A dögöket heteken át a sütôben tárolták.
A fiatal pártól hallottam a pitbullos történetet, azt hiszem, ez sem igényel kommentárt.
Ezek egyértelműen ebbôl élnek. Én magam másfél év alatt háromszor vettem tôlük kiskutyát, egy elpusztult parvóban, kettônek találtam gazdát. Kezdem azonban azt gondolni, épp az efféle "jótét lelkek" tartják el ezeket a nyomorultakat. Ha senki sem venne tôlük, akkor nem lenne miért lopniuk és szaporítaniuk. Persze, ez sok kisállat életébe kerülne, de így is ugyanez a helyzet.
Mokuss, okulásodra közlöm, hogy a kicsiknek rendszerint nem a kajától dudorodik a pocija, hanem orsóférgek százai nyüzsögnek bennük.
ma voltam pesten, es az aluljaroban lattam az allatarusokat...
meg regebben mondtam valamit rolluk, de ma azt tapasztaltam, hogy ezek nem azok, mint akikrol en beszeltem, tehat az aluljarokban torteno allatarusitas, azokkal valo kunyeralas mar szakagga valt budapöcsön...
de még igy is nagyobb az esélyük jobb gazdihoz kerülni, mint ha kóborolnának... csak kérdés, hogy kik, és milyen célokra vesznek az aluljarókban ökölnyi állatokat...
Az orpheus Egyesület tagja a Szervezőnek (magyar állatvédő és természetbarát szövetségnek), mivel székhelyünk szeged, így csak szállingózva, de ottleszünk:))
