Veszély? Valóban a szélsőjobbról"?
2002. augusztus 30. (6. oldal)
Szemkeő Judit
www.mno.hu
Folyamatos vád éri a rendszerváltozás óta mindazokat, akik kertelés nélkül, egyértelmű véleményt mondanak.
Hamarosan megkapják a szélső, többnyire jobboldali eposzi jelzőt, és az eposzi jelző szabályai szerint ettől a minősítéstől nem szabadulhatnak. Mindazokat, akik a megbélyegzettekkel szóba állnak, beszélgetnek, meghallgatják a véleményüket, hamarosan szintén eléri a vád. Paktálnak, szövetkeznek a szélsőségesekkel, maguk is szélsőségessé válnak a mai médiavélemények szerint.
Kiotóban, Japánban van egy buddhista kolostor. Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt, amit ott láthattam s megérthettem. Mindenkit, aki szerepet vállal a magyar politikai életben, szívem szerint hoszszas meditációs gyakorlatra küldenék oda és csak akkor kaphatna vezető szerepet, ha megértené az üzenetet. Nagyon egyszerű a meditáció tere: egy téglalap alakú, nagy, focipálya-méretű udvar a továbbiakban pálya , amelyet lelátó vesz körül. A pályán 13 hatalmas, szabálytalan alakú, különböző sziklát helyeztek el úgy, hogy a lelátó egyetlen pontjáról sem látszik mind a tizenhárom. Van olyan hely, ahonnan csak hat-hét szikla látszik, van olyan, ahonnan tizenkettő. A sziklák más-más részét lehet látni más-más helyről. A meditációban részt vevőknek egy-egy helyen hosszú időt kell eltölteniük, majd átülve egy másik helyre, arról kell elmélkedniük, hogy a hely változtatásával milyen más lett a világ. Mást lát, másként látja.
Igen, ezt kellene mindenkinek megértenie! Ha leülünk egy helyre, az igazat mondjuk el az elénk táruló látványról, ha pontosan leírjuk, amit látunk, ami esetleg semmiben sem egyezik a velünk szemben ülő elé táruló képpel! Azokat fenyegeti a legnagyobb veszély, akik nem kaptak megfelelő tájékoztatást. Ezek az emberek azok, akik elhiszik, hogy azon érdekcsoportok, amelyek már 1990 előtt, 1994 és 1998 között bebizonyították, hogy nem szívügyük a nyugdíjasok helyzete, most majd évente legalább a jelenlegi mértékben emelik a nyugdíjukat. Ők azok, akik nem veszik észre, hogy miközben kaptak egyszeri 19,5 ezer forint nyugdíj-kiegészítést, értéktelenedett a nyugdíjuk, hiszen a kezdő diplomás béremelésekor senki sem ígért elégtételt a szakképzett, esetleg diplomás nyugdíjasoknak. Aki ma nyugdíjba megy, legfeljebb 80 ezer Ft-os nyugdíjra számíthat 40 éves egyetemi oktatói szolgálat, vagy egyéb diplomás munkakör után. Ez alig több, mint a kezdő diplomás nettó bére. Nem a kezdő diplomástól sajnálom a magasabb fizetést, azt jelzem, hogy máris méltánytalanság éri az idősebb diplomásokat. Méltánytalanság éri majd a béremelésnél a középkorú, elismert pedagógusokat is, ők ne nagyon számítsanak 50 százalékos emelésre, magasabb nyugdíjra. Az információk, amelyeket eltitkoltak előlük, egyre több helyen fognak gondot okozni. Nem lesz olyan békés a hajóút, mint amire számítottak. Mi lesz a gyerekek iskolai tanulásával, ha a beiskolázási családi pótlékot a családban nem tankönyvek, taneszközök vásárlására fordították? Mi olyan beiskolázási támogatást adtunk, amelyet az önkormányzatok az úgynevezett természetbeni ellátáshoz (pl. ingyen tankönyv) használhattak fel, ha a gyermek érdeke azt kívánta. Hány gyermek megy szeptemberben tankönyv nélkül iskolába?
Sokan vádolhatnának az elmélkedési kép alapján azzal, hogy relativizálom a dolgokat, mindenkinek igazat adok. Érhetne is ez a vád akkor, ha mindössze a fentiekből állna az elmélkedési javaslatom. A történetet nem fejeztem be! Az elmélkedés előtt és végén meg kell ismerni az alapigazságot, meg kell tekinteni a pálya makettjét felülről. Felülről, és csak felülről látszik a tizenhárom szikla. Látszik, milyen különösen formálta ezeket a természet, milyen különös alakjuk van. Van tehát egy igazság, amelynek az ember csak vetületeit látja a földön. Erre az igazságra alapulnak azok az értékek hit, erkölcs, szerető családi közösség, amelyben anya és apa neveli a gyermekeket, amelyben fontosak az idősödő, beteg családtagok is, a nemzet, amelyhez tartozunk, amelyért felelősek vagyunk , amelyekre mi azt mondjuk, hogy meg kell védenünk. Meg kell védenünk, nem másoktól, hanem az elértéktelenedéstől, a relativizálástól. Nem mások ellen, hanem mások, különösen a következő generációk érdekében. Csak akkor tudjuk egymás látásmódját elfogadni, ha tudjuk, hogy van alapigazság, ha elfogadjuk, hogy ott van a pályán a tizenhárom szikla.
Az ember akkor bölcs, ha mások véleményére is kíváncsi, ha mások véleményére is figyel. Hiheti talán, hogy ő más, ő felülről látja a dolgokat, ő középen van. Kiábrándítom, legfeljebb a makettet láthatja, és csak ha elég ostoba, hiszi azt, hogy ez a valóság és ő a mindenség ura. Mi nem vagyunk ostobák, nem hiszszük azt, hogy a makett a valóság, de tudjuk, hogy van tizenhárom szikla, vannak értékeink. Tudjuk, hogy a részletek ismeretéhez sokszor közelebb kellene mennünk egy-egy sziklához, vállalva, hogy beszűkül a kép. Nagy segítséget jelent, ha ezt a közeli képet valaki, aki ezt látja, elmondja nekünk, hiszen az ördög a részletekben van. Szeretnénk elmondani a saját véleményünket, szeretnénk megismerni mások véleményét, szeretnénk hallani a részletekről, a mindennapok problémáiról. Azt is szeretnénk, ha gyermekeink, unokáink az általunk kitapasztalt, jónak bizonyult útvonalon biztonságban haladhatnának. Ne téríthesse el őket hatalomvágyból, gazdasági előnyökért reklám- vagy médiaszakember. Legyen lehetőségünk arra, hogy a média egy része határolódjon el az erőszaktól, ne kényszerítsen rá arra, hogy folyamatos reklámhadjárattal szembesüljünk. Legyen olyan médium, amely közvetítésre méltónak tartja az ép, jól működő családok bemutatását, a becsületes életutat, amely a jó híreket bárkitől is származnak közvetíti felénk.
Ne vegyék el tőlünk azt a jogot, hogy a helyünkön maradva nézhessük a pályát! Ne akarjanak arra kényszeríteni, hogy mindenki azonos helyre üljön, mert az úgysem megy. A polgári körök mozgalma arra törekszik, hogy lehetővé tegye, hogy azok, akik nem a kiválasztottak helyén ülnek, elmondhassák a véleményüket, figyelmeztethessék az általuk látott veszélyekre a többieket. Jöhetnek ezek a vélemények valahonnan a jobb sarokból, bal sarokból, alulról, felülről. Ezek a vélemények fontosak. Ezek a vélemények teszik lehetővé, hogy kialakítsuk a saját véleményünket, ami ésszerű kompromisszum, tehát középen van. Különösen fontosnak tartom, hogy egy vezető egyaránt figyeljen jobbra és balra, felfelé és lefelé. A vezető attól lesz középen, hogy mindenkire figyel, sőt mindenkit fontosnak tart. Attól válik vezetővé, hogy képes megszűrni a fontos és kevésbé fontos dolgokat, képes arra, hogy döntést hozzon. A polgári körökben megjelenő kemény, esetenként szélsőségesnek minősített vélemények nem azt jelentik, hogy a polgári körök mindegyike, kiemelten a vezéregyénisége ezzel a véleménnyel azonosul. Nem azt jelenti, hogy a szélsőjobb (ha egyáltalán van olyan személy, akire ez a minősítés köreinkben jogosan alkalmazható), átveszi a polgári körök feletti uralmat. Azt jelenti, hogy vannak, akik vészhelyzetet látnak és leadják a kötelező jelzéseket. A bölcs vezető figyel, meghallgat és ha dönteni kell, dönt. Nem szélsőjobb, nem liberális módra, hanem a helyzetnek, az őrá hagyatkozóknak legmegfelelőbb módon. Kérem ugyanakkor, hogy a polgári körök tagjai ne várják egy kapitánytól, aki hosszú úton hajózik egy cél felé, hogy azért, mert éppen egy tengeri szikla vagy időjárási viszontagság nehezíti az utat, rángassa a kormányt! A hajó sohasem fog célba érni, ha minden mérlegelés nélkül döntések születnek. Közös ellenségünk a közöny, a mának élés, a lekicsinylés.
Reméljük, azok, akik most a másik oldalon ülnek, és esetleg meditáció helyett csak felülről szemlélik a makettet, bízva saját bölcsességükben, nem hallgattatják el a máshol ülők hangját, belátják, hogy ránk is szükség van. Ha másként nem érzékelik az egyoldalúság veszélyét, képzeljék a meditációs pályát egy hajóra, ahol bizony azonnali katasztrófát jelent, ha minket is átparancsolnak az ő térfelükre. Középen pedig nem ők vannak, hanem a sziklák, a való világ, amelynek legfeljebb csak egy szeletét ismerik és birtokolják.
A szerző a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör tagja
Kedves Bogyó, most hogy mondod, mennyire igazad van. Éppen akartam javasolni, hogy mivel engem a veled való beszélgetés egyszerűen untat, és semmi újdonságot nem sikerül megtudnom belőle, ezért ne beszélgessünk tovább egymással. Bízom az egyetértésedben.
Azt a "Ha" szócskát is vedd figyelembe. Ilyen helyzet természetesen ritkán fordul elő manapság. Általában sok előzetes tudásom van azokról, akiket látok, akikkel találkozom. Ezért ettől egyáltalán nem nehéz az élet.
Aki viszont teljesen ismeretlen terepen jár, sosem látott kultúrájú emberekkel találkozik annak bizony nehéz dolga van. Nem tudhatja például, hogy a saját hazájában semleges vagy barátságos gesztusoknak nincs-e provokatív jelentésük az ismeretlenek számára.
Nyugalom, addig nem alszunk el, amíg tisztába nem tessszük ezt a kérdést. A tényálladék a következő: én eddig még egyetlenegy olyan fasisztát sem láttam, aki ne lett volna antiszemita is. Ebből (és másból is persze) számomra nem az következik, hogy "minden fasiszta antiszemita", hanem az, hogy a fasiszmus ideológiájának igencsak gyakori velejárója az antiszemitizmus. Most összefutottam egy olyan fasisztával, aki állítólag nem utálja a zsidókat. Sajnos ebből nem sok újdonság következik. Legfeljebb annyi, hogy "van legalább egy fasiszta, akinek egy bizonyos állításáról -a megfelelő ellenőrzési lehetőségek hiányában- nem tudom eldönteni, hogy igaz-e, vagy hamis. ;-)
Igen, konfúziórol. Ha neked a fasizmus és a nemzetiszocializmus egyforma, vagyis antiszemita, akkor mitôl akarod megkülönböztetni a bevallottan fasisztát egy antiszemtia önismereti teszt segítségével?
Kedves gyere a papához, úgy látom ugyanabba a végtelen cilkusba esünk, mint n darab eddigi vitánk során: nem kívánom ezt a hobát újra elkövetni. Azt azért megteszem, hogy összefoglaljam, mit láttam én eddig az egészbôl.
Fasizmus: fogalmad sem volt, mi ez, de használtad. Most hogy tudod mi, elveted - ez már valamivel jobb.
Jobboldal: míg te nem ismered el a jobboldal szükségszerűségét, én elismerem a balos erôk létszükségletét. Persze nem szeretem, ha kormányoznak, de ez egy dolog. Te viszont megkérdôjelezed a létét is: ez nem alap normális beszélgetésre, de még vitára sem. Butaságod és vitakultúrád egyenesen arányos: "Én nemhogy szinteket nem ismerek el itt, hanem konzervatív "nemzeti értékeket" sem." Hát tedd azt, de akkor mit vársz egy ilyen topiktól? Önigazolást? Ugyanúgy, mint a progrock esetében: be szeretnéd bizonyítani hogy csak és kizárólag az a jó, amit te szeretsz: ez nem egy társasági tempó (bár mit vár az ember egy kommunistától). Hiszen fel lehet vetni a fenti kérdést úgy is pl. hogy: "nemzeti értékek? na nem mondd, melyek azok?" - és máris intelligensebbnek tűnsz. Lehengerlônek látszani nagyon könnyű, ha szeretnéd leszek ilyen, de méltóságomon aluli, úgy érzem az ilyen erôszakos vitázás. Remélem tudod mi a különbség az erô és az erôszak között?
Azzal meg ne gyere, hogy ne személyeskedjek, mert te úton-útfélen ezt teszed.
Végül azért meg szeretném kérdezni, hogy te ezért látsz különbséget mondjuk Horn Gyula és Orbán Viktor nemzeti kérdésekben tanúsított hozzáállása között, vagy nem? Amúgy igazad van, nincsenek "konzervatív nemzeti értékek", csak "nemzeti értékek". A különbség ott van, hogy a baloldal szarik rá, míga konzervatív jobb felvállaja.
Még te beszélsz konfúzióról? Mit írtál le te nekem egyszer? Azt hogy te is szociáldarvinista felfogást követsz? Vagy azt, hogy a Becsületes kollégád az olyan? Mert erről éppen vele, és nem veled beszélgettem. Egyébként készségesen elhiszem rólad, ha te is...
A kérdésedre válaszolva (remélem arra válaszolok, mert különben ez egy nem igazán világosan feltett kérdés volt): Csak merő elméleti kíváncsiságból tudakoltam azt, hogy a fickó (ha már fasisztának vallja magát), egyben antiszemita is-e? Hiszen az álmoskönyv szerint ez a 2 szép "tulajdonság" többnyire kéz a kézben szokott sétálni. A válaszát vagy elhiszem, vagy nem, de nem is ez az érdekes, hanem inkább az, hogy ők újabban hogy határozzák meg magukat.
"Ha semmit sem tudok rólad, családodról, népedről, istenedről, vallásodról, akkor bizony - amíg az ellenkezőjéről nem vagyok meggyőződve - addig potenciális veszélyforrásnak tekintelek."
Nehéz lehet így élni. De ez persze a magánügyed, nem is faggatlak róla tovább. Köszi a beszélgetést.
Az én értékeim közt nem szerepelnek az egyetemes emberi jogok, a nyomorultak joga, meg az ilyen olyan kissebbségek jogai, meg a nôiruhákban parádézó városi humánszemét jogai, mert NINCSENEK ILYEN JOGOK.
SÔT! Nincsenek elôre determinált jogok!
Joga az erôsnek van. Éspedig olyan joga, amilyet megteremt és számonkér, amíg van ereje.
Egyszóval, nincs semmi, ami mentén választ lehetne adni neked.
Szeretnék végre egy olyan választ kapni tőled, ami nem kioktató, lesajnáló, torzító, mellébeszélő, hanem tárgyszerű. Mert az előbbi írásod nagy része nem olyan volt. Engem nem érdekelnek a zavaros hiteid a fasizmus történelmi eredetéről, amikor a téma a mai helyzetről szólt. De javaslom, ezt fejezzük is be, mint Becsületes kollégádtól megtudtam, a mai fasizmussal egyéb bajok is vannak, nekem már nem is hiányzik belőle a rasszizmus (továbbra sem azért, mintha nem lenne benne).
A jobboldal szükségességét firtató kérdésemre adott válaszkísérletedet mindenesetre köszönöm. Csak sajnos... Amit a kétpólusú demokrácia gyarló embereiről írsz, azzal persze egyetértek, de itt már megint a tipikus hibát követed el: nem a kérdésre válaszoltál. Továbbá, biztosan én vagyok a hibás, de nevetnem kell az olyan kitételeken hogy: ... "a baloldal tipikusan nem értékelvű politizálást folytat"..., meg hogy ... "a konzervatív jobboldal pedig a magasabb szinten (tehát nem a proletár-szinten) levô (nemzeti) értékek ápolását és megôrzését hivatott végezni."... Mit lehet erre a töketlen hülyeségre (proletár terminológiával szólva) válaszolni? Én nemhogy szinteket nem ismerek el itt, hanem konzervatív "nemzeti értékeket" sem. Legalábbis nem olyanokat, amik nem lennének részei egy baloldali értékrendnek is. Ha meg azt elvesszük belőle, akkor nem marad semmi...
Az az érzésem kedves Rézeleje, hogy a liberális politika alapvetô érdeke, hogy önmagán kívül minden más eszmét kiheréljen. És ehhez a morált használja eszközként...
Ha Te magad deklarálod békés szándékaidat, akkor nem elég azt mondani, amit először mondtál, mert az csak annyit mond, hogy szereted istenedet, hazádat, családodat, de nem mond semmit a másokkal szembeni érzéseidről, szándékaidról. Ehhez szerintem - és ezért írtam - a második változat kell, még akkor is, ha Te magad akarod kinyilvánítani jószándékodat, külön kérés nélkül.
"De ha nem beszélgetünk, csak azt látod, hogy békésen ülök a családommal egy istentiszteleten, akkor potenciális veszélyforrásként könyvelsz el?"
Ha semmit sem tudok rólad, családodról, népedről, istenedről, vallásodról, akkor bizony - amíg az ellenkezőjéről nem vagyok meggyőződve - addig potenciális veszélyforrásnak tekintelek. Mint egy indián a sosem látott, ismeretlen fehér embert, mint egy fehér ember a sosem látott, ismeretlen indiánt.
Ha más van ismeretem, tapasztalatom, amelyek megszerzéséhez idő és türelem kell (lásd a Kisherceget és a Rókát) akkor ezektől függ, hogy minek tekintelek. De ez már túlmegy a kérdéseden.
No igen. De szegény papának én már nem mertem elôhuzakodni a francia forradalom és az elsötétedés korának máig ható következményeivel...
Ja igen. A Fasizmus antinacionalista. Ez nem a közösség elvetését, hanem az idológia elvetését jelenti. Mert bizony könnyen lehet, hogy az ellenség közössége jobban szervezett és jobb harcosokból, kereskedôkbôl, papokból, vagy vezetôkbôl áll. Viszont mindez nem jelenti, hogy a saját közösségedet ezért el kéne hagynod...(ez itt lehet, hogy sok lesz papának...)
Szerinted miről beszélünk mi itt alapvetően? Mi itt a lényeg? Az, hogy a Duce fasizmusa mennyire volt rasszista, vagy arról, hogy ma a közvélekedés, és mindenféle "szótár" szerint hogyan kapcsolódik össze a két fogalom? Hol találsz ma te olyan böcsületes mezei fasisztát, aki legalább a lelke mélyén nem rasszista is egy kicsit?
Bébi, ha elmondod egy bôvített mondatban, hogy alapvetôen mirôl beszélünk mink itt, van egy láda söröd, mondjuk Kôbányai, hogy passzoljon politikai nézeteidhez :-)
A viccet félretéve, és a dolgokat egyszerűsítve: az a "mezei fasiszta" nem fasiszta. Attól, hogy te összevissza mindenkire mindenféle jelzôt aggatgatsz, nem azt jelenti, hogy rendelkezel is ehhez megfelelô információval és tudással. A fasizmus nem rasszista, akármennyire is szeretnéd összemosni a fogalmakat. Az az ideológia, amely hellyel-közzel erôs, központosított hatalmat és vulgár-fajelméletet vallott, a nemzetiszocializmus volt.
Itt a látóköröd szélesítésére beiktatnék egy kis kitérôt: nem tudom, hogy tudod-e, de a nemzei alapon való politizálás baloldali találmány. A nacionalizmus elsô felerôsödése és virágzása a nagy francia forradalom idejére tehetô, amely az elsô baloldali forradalom volt. Ezután virágoztak fel Európa országaiban a nacionalista mozgalmak. És hogy még árnyaljam a képet: ezt megelôzôen, az arisztokráciában a nemzeti hovatartozás a legkevesebb esetben volt szempont, a társadalom nem vertikálisan, hanem horizontálisan (nemesi/harcosi rang szerint) volt tagolva. A fasizmus ennek valamilyen restaurálását tűzte ki célul, míg a nemzetiszocializmus egy alulról jövô, alapvetôen balos-anarchista emberek beteg és buta nézeteit jelentette.
Hogy miért kell kétszínű és kétpólusú demokrácia? Hát azért, mert politikai nézeteik alatt (ami elég vékony máz) ugyanazok a gyarló emberek vannak, akik szétlopják és csalják az országot. Egy politikailag kiélezett ellentétben többek között lopni sem hagyják a másikat, így az un. "demokrácia" elve érvényesül.
Felhördültél, mikor azt mondtam, hogy az SZDSZ maoista. A te többszínüség elleni fröcsögésed viszont tipikusan maoista, az ellenségnek nemcsak fizkai ellehetetlenítése a célod, hanem ideológiai kiradírozása is... Válaszolva a kérdésedre, hogy miért is kell konzervatív jobboldal? Azért kell, mert szavaznak rá, elsô körben. Második körben pedig azért, mert a baloldal tipikusan nem értékelvű politizálást folytat, és tegyük fel, hoy védi a szegényeket (mint ahogy nem védi), a konzervatív jobboldal pedig a magasabb szinten (tehát nem a proletár-szinten) levô (nemzeti) értékek ápolását és megôrzését hivatott végezni. Nem is beszélve pl. a határonm túli magyarok helyzetérôl, amelynek rendezéséhez a magyar baloldalnak se fingja, se indíttatása, se motivációja nincsen. Satöbbi.
Szóval kedves gyap, szinte ilyesztô az a sok marhaság, amit it elôadsz, remélem csak provokálsz.
Őszintén szólva nem szívesen vállalnék veled semmiféle hasonlóságot (már ami az elveinket illeti). Én csak annyiban vagyok militarista, amennyiben nem vagyok pacifista. Tehát, ahogy anno az elvtársak mondták: harcolnák a békéért. A hozzád hasonlók ellen.
Tudod, most errôl a szituról Misima Jukio szavai jutnak eszembe, miután részt vett egy vitán a Tokyoi egyetem kommunista diákjaival (akiktôl a palesztinok késôbb eltanulták a kamikáze taktikát):
"nagyon hasonlítunk egymásra, militaristák vagyunk, szigorú fegyelmet követelünk, de mindig szögesdrót fog elválasztani minket egymástól..."
Enyje, ki mondta, hogy én békés vagyok? Én egy militáns kommunista vagyok. És. Nem utálom az erkölcsöt. Azt utálom, amikor erkölcsről papolnak olyanok, akiknek az nincs. Továbbá: minek a létét tagadom én le? Hiszen a te létedet is tudomásul veszem ;-).
"Ha azt mondod - és miért ne modanád? - hogy tiszteletben tartod mások isteneit, hazáját és családját, és amíg nem akarnak nekem ártani, addig - elsőként - soha kezet nem emelek rájuk, akkor természetesen más a helyzet. "
Igen, ezt mondom. Ha megkérdezed. De ha nem beszélgetünk, csak azt látod, hogy békésen ülök a családommal egy istentiszteleten, akkor potenciális veszélyforrásként könyvelsz el?
Én is utálom az erkölcsöt. A természetjog miatt. Tudod, fasiszta vagyok:-)
Namost akkor te rosszabb vagy mint én. Hiszen a te véleményed nincs jól megfogalmazva, ami meg nem illik a világképedbe annak a létét letagadod. Hmm. Fasza.
