Megakartam várni az eb végét az értékeléssel, de nem bírom magamban tartani.
A csapat játéka picit hasonlított a pvsk euroliga döntö meccseire. Ott látszott, hogy valahogy a csajoknál nem sültek annyira a dobások, pedig nagyon akartak itt is ott is. Aki látta a bourges elleni meccset ott is elment 20-szal az ellen és onnan probáltunk meg fölkapaszkodni. Ott sem itt sem sikerült.
Sokat gondolkodtam azon vajon jó volt-e legyőzni a ruszkikat. Talán nem jobb lett volna kikapni és akkor nem a csoportelsőségért küzdöttünk volna hanem a második harmadik helyért? Nem tudom.
A másik amit nem értek ez a rengeteg elhíbázott dobás. Úgy mentünk ki az eb-re, hogy mindenki azt mondta, hogy a külső sorunk világszínvonalú, meg, hogy ezzel nem lesz baj. Hát sajnos pont ezzel volt a baj.
Két ország van amelyeknek két klubcsapata is benne volt az euroliga legjobb nyolcas mezőnyébe. Az egyik a francia, a másik a magyar. Miért nem tudtuk ezt az előnyt kihasználni? És akkor eszembe jutott egy érdekesség: A gysev az eb-re 2 azaz kettő válogatottat adott. Érdekes, hogy ennyi játékos mondta le v. nem kellett a válogatottakba. Remélem semmi fajta klubérdek nem húzodik e mögött. Példaként a pécsből (KNA-val és Delmissel együtt) 9 ember volt itt a eb-n. Nem akarom én tovább élezni a két csapat közti ellentétet, de hát meg lehet nézni minden ország az euroligában szereplő csapatára építi a válogatottat. Na most ahol kettő ilyen van ott nem könnyebb lenne egy ütőképes válogatottat összehozni?
Ami szembeötlött a különbség az euroligában játszók és a többi csapat ( posta, bse ) játékosai közt. Ezért nem értem miért mondjuk le a külföldi kupákban az indulási jogot ezen csapatok, így a játékosaik nem fognak feljődni.
Továbbra is állítom, ha a kinti dobóink egy picit pontosabban dobnak a mi válogattottunk erölködés nélkül bronzérmes. így viszont....
A tegnapi közepes védekezés mára sokat gyengült. A palánkunk alatt épphogycsak több lepattanót szedtünk (18-15), borzasztó sokat faultoltunk, a tegnapi meccshez hasonlóan tipikusan jó dobás mellett. Ezt a rengeteg ütemtelenséget vagy fáradtságnak, vagy gyakorlatlanságnak lehet betudni.
A támadásunk a szokásos volt (40% 2p), azzal fűszerezve, hogy hárompontos vonalon túlról mostanra teljesen eredménytelenek maradtunk (0/11).
Azt már az EB előtt tudtuk, hogy a négy közé jutás nagy bravúr lenne. Nem is jött be. De hogy azoktól a jugoszlávoktól szenvedjünk kiütéses vereséget, akikkel közvetlenül az EB előtt többször is játszottunk és háromszor meg tudtunk verni, arra nemigen számítottunk. Mindezt úgy, hogy a meccs kezdetétől nem volt esélyünk.
Kíváncsi vagyok, hogyan fogja értékelni a vezetés a szereplést, és mit fognak lépni annak érdekében, hogy végre ismét eljuthassunk egy olimpiára.
A K.O. ma is folytatódott, közte húsz nem nekünk.
Sajnos még a ziccereket is nagy számban sikerült elpackázni, a leppattanókról meg ne is beszéljünk...
Nos, a továbbjutáshoz elég lett volna 60 alatt tartani a spanyolokat...
A védekezésünk a 71 kapott pont ellenére nem volt katasztrófa. Igaz, hogy a sok gyors labdajáratással sokszor zavarba tudtak hozni minket, de az első félidőben pl. a palánkunk alatt az összes lepattanót megszereztük és a másodikban is csak kettőt engedélyeztünk, ráadásul egészen kivételesen sok, 23 labdaeladást kényszerítettünk ki, no és magukhoz képest kevés triplát tudtak megkísérelni és rosszabb hányaddal is dobták, mint szokták. A fő fegyvereik ellen tehát viszonylag jól felkészültünk, még a viszonylag sok faultot is relatíve jól sikerült "elosztani", csak egy kipontozódásunk volt (azért Iványinak volt két teljesen fölösleges faultja, amivel nehéz helyzetbe hozta a csapatot, mert hamar kigyűlt neki a négy). Mindezzel együtt nem sikerült jobban védekeznünk a spanyolok ellen, mint a francia vagy a jugoszláv csapatnak (ugyanúgy 50 mezőny% körül és 70 pont fölött tudtak dobni a spanyolok, ahogy "szoktak"). Mondjuk szokatlanul sokszor tudtak elérni a jó kosár mellé büntetőt, és itt azért azt is el kell mondani, hogy a büntetőzésük (29/29!!!) sem volt mindennapi, még magukhoz képest is nagyszerű teljesítményt nyújtottak - pont ellenünk (ha a korábbi átlagukat hozzák, 6 vagy 7 büntetőjük kimaradt volna).
Hanem a támadás - pontosabban "azok az időszakok, amikor nálunk volt a labda" - az a meccs nagy részében ugyanolyan gyenge maradt, amilyen a szlovák, a cseh vagy a litván meccsen volt. Rengeteg előkészítetlen dobásunk volt, és gyenge volt a dobószázalék (egyedül Hagara, Papp és - a 0/4 triplakísérleteit nem számítva - Seres vette fel a versenyt a spanyolokkal ebben a mutatóban). A spanyol palánk alatt "képződő" 44 lepattanóból kb. 30-ért egyáltalán nem is indultunk, a többin nagyjából fele-fele arányban osztoztunk.
Azon a tényen már régóta rágódom, hogy ebből a spanyol válogatottból mindenki otthon játszik, és spanyol klubcsapatok nemzetközi sikereiről az utóbbi években gyakorlatilag nem hallottunk, mégis egész ügyes csapatot sikerült belőlük kovácsolni (már a 98-as VB-n is az 5. helyükkel az ezüstérmes oroszok után a második legjobb európai csapat lettek). Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy Spanyolországban 1000 lakosból 12-szer(!!!) annyi igazolt női kosárlabdázót találunk, továbbá ott 1863 emberre jut egy kosárlabdaklub, nálunk kb. 60 ezerre! (Forrás: basketeuro.com) Összehasonlíthatatlanul nagyobb tehát a merítés, és kisebb a tehetségek elkallódásának a veszélye.
Nagyon nehéz meccsek várnak ránk, de a remény hal meg utoljára!
