Az én kereztszüleim jaszberényiek, kb 100 kilométerre laknak tőlünk.Talán nemkell mondanom hogy nem éppen gyakori vendégek nálunk Salgótarjánban.Mint ahogy mi se náluk.
Tegnap pont találkoztunk velük, nyáron baltonsóstón vannak ,van nyaralójuk.Ezért 30 éve minden nyarat ott töltenek,csak akkor mennek haza Jászberénybe,ha kezdődik a tanév,ugyanis tanárok voltak(keresztanyam most tavasszal, kersztapam 10 éve leszázalékolt).Az autójukat is szinte csak akkor használjak, ha ,,birinykéből kell a sok cuccot levinni a balcsira, meg vissza 2 hónappal később.Opel astrájuk van lassan 30 éves.Nem sűrűn használják, jó így. Egyébként vonattal, busszal járnak.
Ritkán találkozunk velük,ez születésemtöl így van.Most már 60 + mind ketten, kersztapam ráadasul komoly reumatikus gondokkal küzd ideje,állítólag összecsuklik néha járás közben.Mivel nem vagyunk velük napi kapcsolatban,erről is csak hallomasból tudunk.
Skype ön tartjuk a kapcsolatot évközben, meg telefonálás nk ha van ünnepük, vagy szervezünk túrát.Tavaly mátráhan voltunk.Sajnos hozzánk Salgótarjánba ritkán jutnak el, de amikor igen, általában nálunk alszanak 1 ét(ilyen 2016 van volt utoljára)hiszen 1 napba nem férne bele sok.Jászberénybe mi strandra járunk, idén 2 szer voltunk.Lakasra nem igen megyünk.Tudjuk hol laknak, de nem ott talizunk.Amikor otthon vannak, kijönnek a strandra velünk.bár mivel ők nyáron a Balatonon vannak, mi pedig akkor megyünk Berénybe, így többször nélkülük strandoltunk.
Tanárként keresztanyam végig jaszberényi volt, k.fater viszont Jászjákóhalma A lakott nagynénjénél? egy ideig fiatalkorában.Twfhnika tanár, majd letette az ének zene szakot.Par éve leszázalékolták ideg alapon.(Erről írtam máshol)így nem dolgozott.Napközben elintézte a bevásárlást, van tescojuk is, gondolom rendszeres latogatója volt .
Keresztanyam most ment nyugdíjba.
Mindketten rendes emberek, ha gyakrabban talalkozhatnánk, maga lenne az álom.
Többször nyaraltunk rgyütt, 2016 ban Prágában ,2018 van erdélybe is együtt töltöttünk 1 hetet.Utana nem is vágytunk találkozni egy ideigxd
Van egy lányuk,ők 2001 es,egy évvel fiatalabb mint én.A születése előtt pár hónappal házasodtak össze, de 1997 től együtt laktak, akkortájt jártak Salgótarjánba először.Kiskoromban sokszor ittaludtak nálunk, aztán megritkultak ezek .
A lányuk már kirepült a fészekböl párkapcsolatban êl, nem sűrűn találkozik szüleivel,a balatonra se sűrűn latogat hozzájuk nyáron.Óvodapedagógus így lenne nyári szünete.
Egyszer busszal jöttek volna hozzánk, de elakadtak a sárban így nem tudtunk találkozni velük.
Szerintem a keresztszülőséget komolyan kell venni, és az én szótáramban rendszeres kapcsolatot jelent a gyerekkel és persze a szüleivel. Mi úgy gondolkodtunk, hogy a legjobb barátainkat akikkel úgyis tartjuk a kapcsolatot, meg kb. egyforma az értékrendünk és vallásunk, kérjük fel. A rokonok így is úgy is rokonok. Nem tartom jónak, hogy csak azért legyen a keresztpapa keresztpapa, mert úgyis ő a nagybácsi, és ez így szokás. Aztán sose látod őket mert 500 km.- re laknak, vagy jól összevész a család. Persze a barátokkal is megtörténhet mindez...
Agallis
Ez válasz vót nekem, ugye?
Az én keresztányom, most érettségizett és hadd dicsekedjem, a pontjaival jutott be egyetemre, nem is kellett felvételiznie.
Hát mindenképpen valami rokont hívjatok keresztszülőnek, ne idegent. Nálunk mindkét gyereknek a "hivatalos" keresztszülei idegenek. Mert a családban aki katolikus volt, azt nem akartuk, akit meg akartunk az nem volt katolikus. Azok lettek a tartalékosak....Aztán több év távlatából szépen elrendeződtek a dolgok, az idegen, aki csak papíron:-), az az igazi, na nem azért, mert ajándékot hoz, hanem ,mert fontos neki, hogy mi van a gyerekkel. Sőt, amikor kórházban volt, akkor 700 km-ről ideutazott a keresztapa megnézni a vásott keresztfiát. A rokonok közben elváltak és 2 éve semmit se tudunk róluk:-(((
A másik gyereknél, ott a hivatalos tűnt el, mint szamár a ködben, és a tartalékos lett az, aki tényleg fontosnak tartja ezt a szerepet. Sőt a keresztpapa felesége akkora szeretetet zúdít picipetra nyakába, hogy néha le kell állítanom. Az a típusos eset, amikor az ő kielégítetlen gyerekkori vágyait /csipkés ruha, lakkcipő/ az én lányomon és a saját pénztárcáján hajtja be.
Aztán van az az eset, amikor a gyerek már iskolás, és a két nagymama:-O) még mindig nem tud kiegyezni, hogy milyen vallásúra kereszteljék a gyereket:-(((((((((((
Szerintem fontos, hogy "elérhető" közelben legyenek. A fizikai távolság lehetetlenné teszi az intenzív kapcsolattartást, márpedig ideális esetben arra mindkét félnek szüksége van: a gyereknek is, meg a keresztszülőnek is.
Én a húgomat fogom felkérni, ha eljön az ideje. Most, gyerek nélkül is szoros a kapcsolatunk (ha nem is mindig felhőtlen), a párommal is nagyon jól kijön és - remélem - a babát is szeretni fogja majd, ha lesz.
Mint megtudtam, a katolikusoknál (de leht, hogy minden vallásban) a keresztszülő valóban felvállalja a második anya szerepét egy esetleges haláleset után, de nem tudok róla, hogy a jog valóban előírja-e, hogy ezt el kell vállalni. Ha gyerekem lenne, én biztos, hogy az édesanyámat kérném meg, hogy a halálom esetén nevelje fel őt.
Keresztanyának viszont a legjobb és legkedvesebb barátnőmet kérném fel és neki el is vállalnám, ha ő kérne.
A rokonságomban nincs olyan, aki annyira közel állna hozzám, hogy erre megkérjem.
És a barátnőmről tudom, hogy gondoskodna a gyerekemről, ha én nem lennék, gyakran látogatná és foglalkozna vele, mint ahogy biztos vagyok benne, hogy így lesz majd akkor is, ha életemben egyszer szülök.
Arra vigyázz, hogy ne hajszoljon bele valamelyik oldali felmenő abba, hogy akkor is egy rokont kell választanod, ha nem szeretnél. Az én keresztanyám a nagynéném, aki sose szeretett, de ő akart a keresztanyám lenni, mert azt úgy kell és úgy illik! Ez hülység! Ne engedd!
Az nem baj, ha messze is lakik, mert messziről is lehet szeretni, csak igazi keresztanyaság legyen és mindkét oldalról meglegyen az indittatás. Anyukám legjobb barátnője sokkal inkább volt mindig is a keresztanyum, pedig kb. 100 km-re lakik.
Kedves Ebihall, hiába olvastam el kétszer is a történeted, nem látom, hogy hibáztál volna. Szerintem ők nem jártak el korrektül: meg kellett volna mondaniuk, hogy bocs, így akkor mégsem megy a dolog - el lehet ezt normális módon intézni. De még jobb lett volna, ha ELŐRE tájékozódnak a vallási hovatartozásod felől, akkor el lehetett volna kerülni ezt a kínos helyzetet.
Szóval, szerintem nincs okod a lelkiismeret furdalásra.
Még valami: szvsz az ember nem tud egy érzésre "törekedni" - az vagy van, vagy nincs.
Nekem is van egy olyan keresztlányom, akit a férjemtől örököltem, de ő már nagy, 17 éves. És van egy teljesen saját, illetve közös persze, alig egy éves pici lány. de nagyon messze laknak, és soha nemt udom, hogy lehetnék én egy ilyen picinek jó keresztmamája, mikor olyan nagyon messze van! És még nem tudok vele telefonon beszélni vagy ilyesmi. Küldtem neki csomagot a névnapjára meg a mamáától mindig megkérdem, hogy van, de ennél többet nem nagyon tehet az ember. talán majd ha nagyobb lesz.
Viszont nehéz kérdés: kit kérnétek meg keresztszülőnek a gyereketekhez? Mi most várjuk az első babánkat és már sokat gondolkodtam ezen. Ki az ideális keresztszülő?
"azóta nem is találkoztunk, mert én is érzem, hogy a hiba igazából bennem van, nekem kellett volna törekednem, hogy keresztmaminak érezzem magam!"
Szerintem: egy francot! Ők kellett volna hogy tisztességesebben kezeljék a dolgot.
Valószínű, hogy azért is nem találkoztatok azóta, mert ők még jobban szégyellik ezt az egészet.
Szerintem az én esetem elég gázos, de elmesélem, hogy ilyet is haljatok. De szeretném, ha nem ítélnétek meg utána!
Szóval az egyik nagybácsim szólt, hogy rám gondoltak, mint keresztanyára, de sajna, mivel nem vagyok katolikus (hanem evangélikus, vagy református, sose emlékszem), nem lehetek keresztanya, mert a katolikusok azt nem engedik. Mivel elég fiatal voltam, túléltem a csalódást, de jól esett, hogy rám gondoltak.
Pár évre rá a másik nagybácsim is felkért, hogy első és mindezidáig egyetlen gyermeküknek én legyek a keresztmamija. Őket nagyon szerettem, gimi alatt és egyetemista éveim eleján sokat jártam hozzájuk (másik város kb. 80 km-re). Már teljesen beleéltem magam, mikor kiderült, hogy ők is katolikusok. Szerintem ciki volt nekik, hogy ez a felkérés félrement és azt mondták, hogy az anyuka legjobb barátnője (mellesleg szomszéd) lesz a keresztanya hivatalosan, de én leszek a másik! Akkor én még nem is értem fel ésszel, mibe másztam bele, csak a keresztelőn jöttem rá, milyen kínos helyzet ez! A lány tartotta a kicsit a kezében, mint minden nap a születése óta, hisz összejártak, én meg lestem a gyereket mögülük a második sorból és éreztem és tudtam, hogy nekem itt semmi keresnivalóm. A szertartás után pedig megmutatták a paírt, amin annak a lánynak a neve szerepelt, és mondták, hogy azért persze én is keresztmami vagyok! Csak én nem éreztem belül semmit!
Közben elkezdtem dolgozni, lett második és harmadik munkám is párhuzamosan és kb. egy évig nem is jutottam el feléjük. Aztán egy családi összejövetelene találkoztunk és "bemutattak" a kisgyereknek, mint keresztmamit. Hülye helyzet volt, mert azonnal éreztem, hogy milyen eröltetett ez, miközben van neki egy igazi keresztmamija, akit szinte minden nap láthat, akit ismer, és csak a kínos helyzet miatt nem meri senki kimondani, hogy én nem vagyok keresztmami. Kb. még egy évig húztam a dolgot, rém kínos volt az egész és nagyon szégyenkeztem, de végül összeszedtem a bátorságom és E-mailen megírtam, hogy mit érzek és miért is nem szeretném, ha továbbra is eröltetnénk a "keresztmamaságomat".
Ennek is pár éve, azóta nem is találkoztunk, mert én is érzem, hogy a hiba igazából bennem van, nekem kellett volna törekednem, hogy keresztmaminak érezzem magam!
De nem ment és szerintem jobb volt belátni, mint csak még tovább húzni a dolgot. De azért még mindig nagyon bánt, amit tettem.
Sajnos igen . Ettől rémültünk meg mi is. Azóta visszamondtam egy másik felkérést, pedig ők "megérdemelték" volna. Szerintem megtiszteltetés az, ha valakit erre a szerepre kérnek fel, de a fent említett esetben túllépték a határokat.
Szó nélkül nevelném a gyereket, ha mondjuk meghalnának vagy ilyesmi...
Megjegyzem az én gyerkőceim nincsenek megkeresztelve, mert még nem találtuk meg rá a megfelelő személyeket.
Alig volt 6 hónapos a keresztgyerekünk, amikor beállítottak a gyerek szülei és közölték, hogy ők válnak és mivel mi vagyunk a keresztszülők neveljük tovább a gyereket, mert állítólag ilyesmit is vállaltunk a keresztelőn.
Aztán persze nem így lett, a mamával maradt a gyerkőc, de azóta is furdall a lelkiismeret, pedig tudom, hogy nem kéne !!!
Tudom, hogy nem a dolog hivatalos része a fontos, hanem a hozzáállás és más egyebek. Fruh jó keresztmami lesz, tudom! A szóban forgó csemete ugyanis az unokaöcsém... :)
én nem vagyok keresztmami, viszont van két unokahúgom, akik még ugyan apróságok, de csípem őket :) szerintem hiába vagy keresztszülője, ha aligis látogatod, és lehetsz úgy jó "keresztszülője", hogy hivatalosan nem is vagy az. (na, ez spec nem rám vonatkozott, csak úgy írtam...) amúgy az én keresztmamám nagyonnagyonnagyon jó keresztmama volt. egy bibi van, hogy mióta nagy lettem, eltűnt az életünkből :( volt egy sikertelen kapcsolatfelvétel (süteményezés gyerekkel, férjjel, de már odavolt a gyerekkorban még élő meghitt hangulat... tudja fene mért.)
na, röviden: ha szereted, olyannagyon mindegy, hivatalos-e. ha meg nincs meg az a közös akármi, akkor hiába vagy kereszmami/papi - ahogy szinte mindenre érvényes ez...
Hát, sajna én ezt a jó érzést nem tapasztalhatom meg, mivel nem vagyok megkeresztelve... Úgyhogy nagyon irigylem a topiknyitót, hogy őt kérték fel e nemes és szép "feladatra" ! :)))
Hát, amig pici a baba, addig nagyon jó. Aztán, ha ballag az oviból, suliból, gimiből, egyre macerásabb. A legrosszabb, amikor este 11-kor beállít a barátjával/barátnőjével, hogy nálatok szeretnének aludni, mert haza egyik se viheti a másikat:-(((
Na jó, én spec. örököltem egy keresztlányt, ami a férjem "hozománya" volt, de megpróbáltam nagyon jó keresztanya lenni. Csak néha nagyon oda kell figyelni, mert nem ildomos a szülők ellenében tanácsot, segítséget stb. adni, annak, akiért amúgy csak akkor vagy felelős, ha komolyan úgy is érzed.
Most ennyi, majd, ha még mások is írnak, akkor talán még eszembe jut valami.
