Pont azért lennél jó kereskedő, mert nem akarod őket eladni. A jó antikvárium titka szvsz ilyesmi lehet.
Van Canis. Írtam egy másik topicba ezt. Időnként kiviszem a könyveim a napra. A Bibliának például kifejezetten jót tesz. Mostanában vettem egy régi Schiller válogatást. Köhögött, prüsszögött és morgott. A napon színt vallott: elkezdett bukfencezni, fickándozni és úgy elszaladt, hogy nem győztem utána futni. Amikor utolértem be is csaptam gyorsan. Azóta nagyon büszke magára.
Írtam már Canisnak. Kisvárosi Ulyssesek vagyunk. Időnként. Kellemes.
Véletlenek. Járt már Canis barátom a szőregi domb tetején? Gyalog, természetesen.
Annyit emlegeted az antikváriumot, hogy szavadon foglak! Azt mondják az ismeröseim, hogy nem lennék jó antikváriumos, mert a jó könyveket sajnálnám eladni :-) Könyvkiadás... nem, az túl szép lenne. Kis bolt a sarkon, öreg, elsárgult könyvek, por (ez nagyon fontos, anélkül nem az igazi!). Ez lenne az én világom. Állítólag van élet ezen kívül is, de nem bizonyított. :-)
A mesevilágról írottak valóban stimmelnek. Ennyi véletlen már nem lehet, ezt gondolom egy napja.
Ezért szeretem ezeket a régi meséket. Olyan élőkké tudnak válni, ha egy kicsit is rájuk figyel az ember.
Semmit sem túlságosan! Nehéz betartani, mert annyira szépek, hogy az ember igen könnyen belelovalja magát, mintegy "feléleszti" őket. És a dolog könnyen megfordulhat: a realitássá maga Katalin válik. De nem dumálok, látod ezt.
Antikvárium, könyvkiadás. Nyitunk még egy turista-irodát is: meseországba. Nem kell oda se vízum, se hitelkártya. Csak egy játékos kedv. Amit bármikor bárkiben igen gyorsan fel tudunk éleszteni. :-)
Ja, és még a fórumon is akad egynehány igazán "avatott" idegenvezető!
A regényszereplöi között mindig szerepel a "könyvember". Talán a Lúdláb királynöbeli Coignard abbé a legvitálisabb, de azért - mintegy önmaga megtagadásaként - szenedélyes Boethius-rajongó + mániákusan fordíja Panopoliszi Zószimoszt. És a könyvtár ott is leég a végén. Az igazán jó könyvtárak közös sorsa ez.
Nem ismerem sajnos. De most kapaszkodj meg. Tegnap - a Te hatásodra megint elövettem az Angyalok lázadását. Már az elején találtam egy mondatot Szent Mihályról. Hátralapozok, a végén van egy ABC sorrendes névmutató. Kit találtam benne? Alexandriai Szt. Katalint... Valahol szerepel a könyvben. Ez már sok a véletlenböl. :-)
Érdekes összefüggésekre mutatsz rá. Sejteni vélem, miért szeretjük France-szot. Könyvtárak, romok.
Katira ránéztem. Nem tudom ismered-e, az Arany legendákat? (Legenda Aurera?) XI. 25. a napja.
Valóban filozófus volt Katalinunk! Még a "rendszerének" felosztását is érinti ez a középkori legendagyűjtemény! Vázlatosan.
És a legfontosabb! Katalin nagyon-nagyon szép volt! (Jézus jegyesei inkább a belsőjükre büszkék.) Nos, annyira szép volt, hogy szerintem Canist elbűvölné. Úgy, mint engem. (Szőregen Katalin napon búcsú szokott lenni.)
Na, ezt még nem tudom kihagyni:
Van egy olyan sejtésem, hogy France minden könyve könyvtárban, antikváriumban vagy ásatáson kezdödik. Ezért is szeretem annyira. És az iróniája: különösen mulatságos a Pingvinek szigetének elsö pár oldala.
Talán vannak akiknek rosszul esik, ha valaki agya másként jár. Nekem ez kifejezetten tetszik. De ezt: Azt hiszem kezdem kimeríteni szűkre szabott lehetőségeimet. akkor sem értem.
Mára ennyi, legyen egy jó napod!
Baráti üdv:
Canis
Jól van. Frusztráció oka: gyakran kapok ilyesféle kritkákat. Nem győzök csodálkozni.
Könyvesbolt könyvkiadással együtt az igazi. Pl. Canis&Kopáncsi Rt. Hogy komolynak hasson ill. a tőkeigény miatt: Rt.
Nem értelek. Írtam. Nekem most semmi dolgom tábornokokkal. Ezt most nem értem nálad. Úgy látom egyébként megkedvelted Szent Mihályt. Ez tetszik, mert én is.
Azt hiszem kezdem kimeríteni szűkre szabott lehetőségeimet.
Egyébként a könyvtár, mint jelenség tényleg izgat. A Rózsa neve is leginkább a könyvtár miatt fogott meg. Ha egyszer nyerek a lottón, nyitok egy antikváriumot.
Szó sincs róla, kedves Kopáncsi! Nem szokásom megsértödni, ha
- nem láthatólag rosszindulattal írták,
- indokolt.
Kioktató? Nem, nem tüntél annak. Nekem nem. Tudod a véleményemet Rólad ill. egyesekröl, akiket említettem mikor beszélgettünk.
Visszatérve 144-hez: pozíció vs. személyiség. Azt hiszem az én véleményem meglehetösen jól harmonizál a Te Szt. Mihályos példáddal... Mégsem tünik úgy, hogy elfogadnád.
Bocsánat, de csak óvatosságból élcelődöm, amikor el próbál a "hév" bennünket ragadni, lefékezzük magunkat: ne felejtsük el, tulajdonképpen miért, miről kezdtünk el beszélgetni? Ezt fontosnak érzem. Bocsánat, ha esetlegesen félreérthetőnek vagy kioktatónak tűntem számodra itt-ott. Nem akarok az lenni.
Hamvas Béla szerint könyvtárosnak lenni mercuriusi foglalatosság. Én ezt úgy egyszereűsítem magamnak le; könyveket komolyan venni "hermészi elfoglaltság". "Hermetikus iőtöltés". :-))) Hamvas azt is írja, hogy korunk mestere a könyv. Azaz Hermész. :-)
Nos Canis valamilyen alexandriai könyvtár útvesztőiben bolyong. :D
Úgy tudom, Hermész és Sophia között van valamilyen, számomra nehezen érthető kapcsolat. Hermész amúgy mintha egyszerre védené az útonjárókat, a kereskedőket és a tolvajokat is.
A Maxentius korabeliröl semmit. Ez viszont nagyon érdekes. Konkrétan erre a szövegre gondolok:
Thus, Jewish theologian Philo could discuss a mother goddess figure, Sophia, spirit of wisdom, the messenger from Jehovah, whose logos or existence would otherwise be incomprehensible to humanity. God itself was made up of a trinity, and, again, conversed with man through Sophia.
Te aztán tudod inspirálni az embert...
Ha nem haraxol meg, szembesítelek önmagaddal. Itt azért látok egy kis ellentmondást:
De ha igazi harcos akarsz lenni, akkor amikor a kardodat felemeled nem szabad semmit érezned. Ez azt jelenti, hogy tudod, hogy "a világ feletti rend" igazi őre vagy, azt véded, de birtokolni nem akarod. Aláveted magad a rendnek. Erre szokták mondani, hogy eggyé válsz a karddal. Tehát TE magad vagy a rend őre. Szent Mihály napja közeleg. Az isteni seregek vezére - Őt karddal szokták ábrázolni. Arca szenvtelen, szeme átszúrja a világot: félelmetes.
Írod, hogy a pozíció. Hát majd kiteszem én is a ruhám és hajolj meg előtte. Bizonyára nem fogod megtenni.
Még nem :-) mert nem lenne igaz. Főleg a veled való összevetésben.
A szövegből annyi kederült, hogy Alexandriai Szt. Katalint ábrázolja a kép. Sajnos nem vagyok túl járatos a katolikus szentek történeteiben, most utánanéztem egy lexikonban. Nem rossz:
"Maxentius császár keresztényüldözéseinek kezdetén a 18 éves szépséges leány a császár elé járult, megfeddve őt zsarnoki uralma miatt. Mivel Katalin érveire Maxentius képtelen volt válaszolni, ötven filozófussal szembesítette a lányt. Miután a tudós emberek megvallották, hogy Katalin érvei mindannyiukat meggyőzték, a császár máglyahalálra ítélte őket."
Filo-Szófia vs. Szófia? :-) Szegény Maxentius, naív volt...
