Azt hiszem jobb lesz, ha lezarjuk a tema komolyabb oldalat, mert tenyleg felsultel ezzel a hatalmas elmelettel.
Te parhuzamot probalsz vonni az anarhia es az altalad krealt ultraliberalizmus kozott. En, mint egyszeri halando, csak annyit fuzok hozza, amit a falon barki el tud olvasni, es ebbol probalom levezetni a vilag egyseget. Szoval,
Az anarhia nem kaosz! @
Evvel teljesseggel egyetertek, csak nem az emberi tarsadalomra igaz. Mondjuk a hangyakra. De hangyak hol vannak ? Termeszetesen a fejedben, ahol az ultraliberalizmus is megszuletett!!!! Es itt talakozunk a sajat farkaba harapo kigyoval, illetve az egyetemes vilagrenddel, amit meg eddig nem tudott leirni senki.
Baratom.... Te nagyon unatkozhatsz a munkahelyeden!!!
Szvsz az ultraliberalizmust Magyarorszagon nem kepveseli egy part sem.
Bar azt hiszem Te is egy szdsz-es fortellyal probalkozol: kiatalasz egy nem letezo problemat, amit aztan megmagyarazol es lehuzod a vizes lepedot mindenkirol.
Amit az egyén szabadságának és biztonságának fordított arányáról írsz azt vagy átgondolatlannak vagy cinikusnak kell tartanom. Vegyük a rabszolga esetét: 0 szabadság és maximális kiszolgáltatottság. Biztonságát az jelentette, hogy nem halt éhen, de gazdája azt tehetett vele amit csak akart.
De vegyünk egy olyan államot amelyik a szabadság megvonása ellenében jólétet ígér. Ismerjük ezt és egyikünk sem választaná újra.
Én az egyenes arányra szavazok.
Megpróbálom leginkább mit értek szabadság alatt:
Az ember önrendelkezési joga, jog arra, hogy más ne szólhasson bele az életembe, .
Na várjál, mert te itt politikáról és állam szerepéről beszélsz, vagyis itt arról van szó, hogy mennyire szólhat bele az állam az egyén életébe és nem arról, hogy más mennyire szólhat bele. Ugyanis amikor már az állam lekorlátozza azt, hogy teszemazt te nem szólhatsz bele egy másik ember életébe, akkor az ő szabadságát növeli, a tiedet csökkenti, mégpedig nagyonis az egyenlőség nevében.
Vagyis amikor valaki törvényekkel akarja a minél nagyobb szabadságot megvalósitani, akkor valójában burkoltan csak az egyenlőséget erőszakolja rá az emberekre, hiszen minden egyes dolog engedélyezésével gyakorlatilag védelmébe veszi az adott cselekedet végrehajtóját, azzal szemben, akit az adott cselekedet esetleg zavar. Márpedig ezt az egyenlőség nevében teszi és nem a szabadság nevében, hiszen azt a másik embert az önvédelem jogában korlátozza.
Jelenleg mégcsak ott tartunk, hogy azt a dogmát, hogy - bizzuk rá mindenkire mit kezd az életével, ne legyenek korlátok-, nem engedik megkérdöjelezni.
Lépten nyomon megkérdőjelezik. Nincs is ilyen dogma. Hiszen van egy záradéka. "Egészen addig, amig másokat nem zavarok vele." Ezzel már az egyenlőség csempésződik vissza, mégpedig nagyon is ez válik majd a fontosabbá a két elv közül. Ha a két elv ellentmond, akkor mindig az egyenlőség alapján döntenek.
Ez természetesem maga is egy korlát, ami megakadályozza, hogy az emberek közös érdekeiket bárkivel szemben érvényesíteni tudják, így az eröszakosabb, gátlástalanabb egyének "szabadabbak" lesznek, még többet megengedhetnek maguknak.
Ez mindig is igy volt... :-(
De a lényeg az, hogy az "erősebb, gátlástalanabb" egyének (politikusok, és a mögöttük állók) tulajdonképpen csak annyit tesznek, hogy eldöntik, hogy mit szabad és mivel "zavarok másokat"... Gyakorlatilag kialakul egy merev, az élet minden területét szabályozó jogrend, ami minden helyzetre meghatározza, hogy mit szabad és mit nem, természetesen ugyanolyan jogokat és lehetőségeket biztositva minden ember számára.
Örülök, hogy azt értetted belőle (részben) amit akartam.
1, Kollektív cél: törökjárás és tatárdúlás idején egyértelmű, hogy fontosabbak bizonyos kollektív érdekek mint egyes emberek érdekei. Szerencsére nem ilyen időket élünk. Lehetőség van arra, hogy mindenki egyéni céljai megvalósításáért dolgozzon. Pl 3 gyerek 4 kerék stb. ami kollektíve is nagyon szép eredmény lesz majd.
2, Nem létező veszélyekkel történő fenyegetés: ilyen pl az ultraliberalizmus réme. Senki nem tudja, hogy mi is akar ez lenni igazából, de a hatalom gyakorlás szempontjából nagyon hasznos. Kell egy misztikus ellenség ami ellen egyénileg tehetetlenek vagyunk, de pártunk és kormányunk és bölcs vezérünk segítségével urrá lehetünk a helyzeten. Tehát résen kell lennünk.
A fejlődő arabokat én nem érzem túl veszélyeseknek. Sőt. Egy ismerősöm Szaud-Arábiába exportál fogyasztási cikkeket. Szerintem nem bánná ha más arab ország is tudna vásárolni ezekből.
Bard:
Ez jó kérdés, bár kicsit elbizonytalanodtam, tényleg jó alapokra építem-e az érvelésem komoly támadási felületet nyújtva. :-) Mindegy nekem legalább logikusnak tűnik amit írok, hátha van benne igazság és mint gondolatkísérlet legalább nekem tetszik :-)
Az egyenloség az a lehetoségek elvi egyenloségét jelenti, a szabadság pedig a lehetoségek mennyiségét. Miután az emberek csak elvileg egyenloek, a szabadság növelése csak egy réteg számára érezheto, így az egyenloség még jobban csökken, még inkább elvi lesz. Az egyenloség növelése - mint ahogy azt jól meg lehetett figyelni 40 éven át - azt jelentette, hogy mindenkitol elvettek lehetoségeket - csökkentették a szabadságot. Most úgy érzem kezdünk átbillenni a másik oldalra. A testvériség a leghomályosabb pontja az egésznek, tegnap óta nem tudom eldönteni, hogy viszonyul a lehetöségekhez, talán a kiegyenlítést szolgálja (a jobb helyzetben lévök segítenek a rosszabb helyzetben levökön), ugyanakkor akadályozza egy-egy csoport hirtelen elöretörését a hierarchia segítségével, így stabilitást nyújt.
Megpróbálom leginkább mit értek szabadság alatt:
Az ember önrendelkezési joga, jog arra, hogy más ne szólhasson bele az életembe, .
Pont itt van a gondom: meddig nem szólhat bele más az életembe?
Beleszólhatnak-e hitembe?
Beleszólhatnak-e a szexuális életembe különös tekintettel a házasság elöttire?
Beleszólhatnak-e abba, hogy merre utazom a nagyvilágban?
Beleszólhatnak-e abba, hogy egyszál fogtömésben sétálok végig a körúton?
Beleszólhatnak-e abba, hogyha van két alkalmazottam, azokat mennyi pénzért mennyit dolgoztathatom?
Beleszólhatnak-e abba, hogy a saját telkemen milyen hangos gépet üzemeltethetek vagy milyen büdös állatot tarthatok?
Beleszólhatnak-e abba, hogy mekkora bicskát hordhatok magamnál?
Bezárathatnak-e elmegyógyintézetbe, ha elborult aggyal az ablakom elött sétálókra lövöldözök légpuskából?
Ezek a kérdések szvsz nem az egyenlöségröl szólnak.
"Ha csak dogmatikus szabadság lenne, az már önmagában is ellentmondás, mert az azt jelentené, hogy semmiféle törvény nem szabályozná az emberi életet, vagyis nem lenne dogmatikus..."
Ez így igaz. Jelenleg mégcsak ott tartunk, hogy azt a dogmát, hogy - bizzuk rá mindenkire mit kezd az életével, ne legyenek korlátok-, nem engedik megkérdöjelezni. Ez természetesem maga is egy korlát, ami megakadályozza, hogy az emberek közös érdekeiket bárkivel szemben érvényesíteni tudják, így az eröszakosabb, gátlástalanabb egyének "szabadabbak" lesznek, még többet megengedhetnek maguknak.
1valaki:
A néger rabszolgákról szóló példád rávilágított az egész kérdés legfontosabb problémájára: az egyén szabadsága és biztonsága (lét és szociális) közötti fordított arányra. Minél jobban csak magával kell törödnie az embernek, annál kevésbé is számíthat másokra. Pl. ha keveset von el az állam a fizetésembol, akkor kevesebbet is kapok mikor szükségem lenne rá. (Kórházat, rendort...) A biztonságérzet hiánya vezet oda, hogy egyre több ember érzi úgy, hogy a biztonsága fontosabb mint a szabadsága. Ez ismét a már jól megtapasztalt kollektivista ideológiák felé hajtja az embereket.
Az arabos mondatodat nem teljesen értem, a kölköt meg tényleg nem tudom hogy bírom rávenni, hogy a kamerák keresztüzében szerezze be az anyagot. :-))
alfredoo:
Az itteni szakszervezetek, akik gyakorlatilag hatalmi szervek voltak a szocializmusban nem ugyanazok mint a nyugati szakszervezetek, amelyek tényleg a tulajdonosok egyéni profitérdekeivel szemben képviseljék a dolgozók érdekeit.
AmBesten, Derek:
Nincs és nem is lesz olyan politikai szervezödés, amely a tevékenységének a hatását írná bele a programjába. A kommunisták sem azt mondták, hogy jól bekorlátozunk mindenkit, hanem hogy mindenki egyenlő lesz. Nem a szabadságnak vagyok ellene hanem a tendenciának, amelynek eleme pl. az amerikai filmekböl ömlő egyéni hös kultusz. Most mindenki egyéniség akar lenni és ö egyedül lenni a gyöztes függetlenül mindenki mástól. De ez nem megy, viszont több hátránya van: kudarcélmény -> depresszió -> magánéleti problémák, mindenáron gyözés ("nem baj ha valami nem etikus, elég ha nem törvénytelen") -> másokon átgázolás, bizalmatlanság ("csak magadra számíthatsz") -> szavazásokon alacsony részvételi arány -> a demokrácia egyre kevésbé demokrácia.
A témafelvezetést én írtam némi saját tapasztalat és különbözö olvasmányaim alapján, a legfontosabbak a következök:
Konrad Lorentz: Agresszió, A civilizált emberiség nyolc halálos bűne;
Csath Magdolna: Kiút a globalizáció zsákutcájából, ebböl különösen David G. Myers amerikai pszichológus The American Paradox: Spiritual Hunger in an Age of Plenty könyvének kivonatolt változata.
Kapanyányimonok:
Csak a pontos definíció érdekében (miután ezt elég sokan használják a világban, érdemes figyelembe venni): a neoliberalizmus az a gazdasági irányvonal, amely az állam gazdasági szerpvállalásának radikális csökkentésére ("Az állam a legrosszabb tulajdonos") irányul, illetve hogy a cégek csak és kizárólag az üzlettel - profittal foglalkozzanak, mad a gazdasági érdekek idövel minden egyéb problémát megoldanak. Magának a gazdasági globalizációnak ez az alapideológiája, érvényre jutásán minden országban keményen dolgozik a Világbank, az IMF és a WTO.
Amit leírtál, azzal egyetértek, ez szvsz normál liberális értékrend.
Üdv.
Az individualizmust ne keverjük össze a csoporttudat hiányával. Nekem a neoliberalizmus azt jelenti hogy egyszerre lehetek magyar nemzetiségű, ízraelita, balkáni, homosexuális, xy család tagja. És egy adott döntésem meghozatalánál szabadon választhatom ki melyik a fontosabb nekem, és nem leszek ettől mindjárt „idegenszívű, b..í, stb.”, csak egy ember aki vagy szimpatikus vagy nem. De ez nem a ráagatott címkén múlik, hanem az egyiníségen és nem is az általános elvárásokon, hanem hogy egyetértek e vele.
Derekem, igazad van, tényleg ez így leegyszerusített. Huntington azért tartja "károsnak" az individualizmust, mert gyengíti a keresztény kultúrkör erejét azokkal a világrendszerekkel szemben, amelyekben az egyénnek nincs ekkora értéke, ahol az egyén élete korántsem olyan értékes. Két eltéro világrendszer között (keresztény-iszlám pl.) közötti összeütközések során a keresztény kulturkörhöz tartozó országok "gyozelme" ezért erosen kétséges... mondja Huntington. A nagy népszaporulattal bíró, az élet értékét nem nyugati mértékkel méro kulturkörök fognak gyozni.
Tökéletesen egyetértek veled abban,hogy a túlzott leberalizmus enged teret az ilyen miép féle vadhajtásoknak.Épp ezért nevetséges,hogy pont ők azok, akik a legjobban támadják.
" O valami hasonlót mondd, az individualista keresztény világ el fog pusztulni a kollektivista világrendszerek által stb. stb. "
Ez azert eleg leegyszerusitett kep, mert az invidualista kereszteny vilag sem invidualista , hanem bizony nagyon is kollektiv,hisen maga a keresztenyseg is az es ha nem igy lenne akkor civil tarsadalomrol sem lehetne beszelni, hiszen szinte mindenki tagja vagy horgaszegyesuletnek, sportkornek, sakkornek, partnak, szakszervezetnek, vagy eppen egyhaznak. Az individum onmagamaba emmit nem er ha nincs kollektiva ahol ezt az individiumsagat meg tudja elni. Csak tarsadalomban van ertelme,ami eleve egy kollektiva, mert a soliter individum az a kivert bika a nyajbol. Inkabb az a lenyeg ,hogy a kollektiva ne szuntesse meg az individiumot, ne oldja fel. Es eddig az eziranyu kiserletek, nacizmus, kommunizmus ,mind elbuktak az invidualista de megis kollektiv tarsadalmakkkal szemben , mert egyzeruen nem versenykepesek, mert egy termeszetes aranybeallast sertenek meg es ezert nem produktivak, es nem lesznek sosem versenykepesek hosszu tavon, csak fellangolasaik vannak ,iszonyu raforditasok aran.,
Devil,
kezdelek érteni. :-)
Számomra a szabadság egyike a legfontosabb értékeknek. Sohasem fogom elfelejteni azt az érzést, amit 1989-90-ben átéltem. :-)) A szabadságom azonban nem korlátlan, hanem csak odáig tart, amíg más embert nem akadályoz, zavar, hátráltat. Nyilvánvaló, hogy nem rázhatom ki a portörlot az ablakon, mert egy másik ember fejére hullna a por. A társadalmi együttélés szabályainak betartása végeredményben helyes: mert én is méltányos elbánásban részesülök az emberektol, amiként ok is tolem. Errol ennyit.
Nincs olyan politikai irányzat Magyarországon, ami azt tuzte volna ki célul, hogy az emberek gázoljanak át egymáson, mert így lehetnek csak szabadok. Én nem olvastam egyetlen párttól sem ilyen értelmu irományt.
Ami pedig az arab kulturkör és a keresztény kultura közötti konfliktust illeti, olvastad Huntington vízióját a nagy világrendszerek összeütközésérol? O valami hasonlót mondd, az individualista keresztény világ el fog pusztulni a kollektivista világrendszerek által stb. stb. Persze nem íly egyszeruen van megfogalmazva... :-)))
Az itt folyo vita szinvonalat jelzi - nekem - hogy valaki felad egy magas labdat t.i.
hogy ha jol ertem amerikaban a szakszervezetek individualista alapon torteno
szetverese levitte a bereket.... es mindenki hallgat. Tobb mint egy napig. Hat tudod jo lenne ha mar itt is szetvernek a szakszervezeteket..
Na mindegy azt amugy is a végén zárójelezni akartam... A lényeg nem a nevekben van, hanem a három jelszó (szabadság, egyenlőség, testvériség viszonyán). Tehát mindenki felejtse el az utolsó mondatom, tényleg nem sokat tudok az anarchizmusról.
Az aki kizet csókol jótevőnknek talán elhiszi azt, hogy nekünk jó, hogy az araboknak nem jó. De azt nem tudom elképzelni, hogy hogyan fogod rávenni a kölköt, hogy kamerák elött bonyolítsa a drogügyleteit.
Asszem nem jól látod. Amiről te irsz, ott erősen keveredik a "szabadság" eszméje az "egyenlőség" eszméjével nem? Pl. cigányok, stb. Szerintem pont az a gond, hogy ezek elég sok helyen egymás ellen működnek. Pl. Bűnözés növekedése. A bűnöző is ember, nincs halálbüntetés, nincs önbiráskodás. Ez inkább az egyenlsőséghez és nem a szabadsághoz kapcsolódik. Ha csak dogmatikus szabadság lenne, az már önmagában is ellentmondás, mert az azt jelentené, hogy semmiféle törvény nem szabályozná az emberi életet, vagyis nem lenne dogmatikus... Ezt hivják egyébként anarchizmusnak.
AmBesten:
Akkor veszélyezteti, ha nem lehet megkérdőjelezni semmilyen téren és semmilyen indokkal az egyéni szabadságot.
Nézzünk egy aktuális példát: az iskolák bekamerázása.
Egyéni érdek: sehol senki ne vegye fel mit művelek, mert senkinek semmi köze hozzá.
Közösségi érdek: meg lehessen figyelni ki mikor hol ad speedet, bélyeget, miegymást a kölköknek.
Teljesen egyet bírok érteni az egyéni érdekkel, én is rettenetesen utálom, ha valahol meg akarnak figyelni, ha a belügy jöttment cégeknek eladja a személyes adataimat, stb. Viszont hosszútávon nem nagyon örülnék, ha a gyerekem az iskolában (vagy bárhol) lazán jutna droghoz, így ebben az esetben a bekamerázás mellett voksolnék.
A közértelmezés szerint szabad vagyok mint mindenki más (sőt agglegényként még szabadabb. :-)) és asszem liberális az életvitelem. Viszont szvsz hosszútávon a túlzott individualizmus gyengíti a nyugati társadalmakat és ezt idővel a sokkal kollektivistább arabok ki is fogják használni. Mindamellett a nagyobb egyéni szabadság önmagában mégcsak boldogabbá sem teszi az embereket. Nem azt mondom, hogy vezessük be az indiai kasztrendszert, hanem hogy ezt az ideológiát is ugyanúgy kritikusan és némi szkepticizmussal érdemes kezelni, mint minden más , az emberiség megmentésére önmagát egyedül hivatottnak tartó ideológiát.
MuERTe:
Nem.
Miután a MIÉP maga eléggé antiglobalista, nem véletlen, hogy hasonlítanak a nézeteink, de ők egyrészt radikálisabbak (szóval átesnek a ló másik oldalára a kollektivizmussal), másrészt populistán belemennek a számomra rettenetesen taszító zsidózásba, nemzetgyilkosozásba. (Különben meglehetősen groteszk módon pont az ultraliberalizmus az, amely a MIÉP féle szélsőséges pártok megerősödéséhez vezet egész Európában.)
Többiek:
Talán nem definiáltam elég pontosan kifejezéseket. Elképzelhető, hogy rosszul, érthetetlenül fogalmaztam. (Ebben nincs túl nagy gyakorlatom.) Az is lehet, hogy van a szövegben - ill. a gondolkodásomban - logikai bukfenc, esetleg nem vettem figyelembe valamilyen szempontot.
Sajnos abból, hogy ez zöldség, nem tudok rájönni mi vele a gond. :-O
Debil Insdie félelmeit szeretném alátamasztani egy példával.
A liberalizmus egyik vadhajtása volt a rabszolgafelszabadítás Észak-Amerikában. A rabszolgákat a szabadság hamis illúziójával etették közben rosszabb körülmények közé kerültek mint elötte. Míg a gyapotföldeken minedenki biztos megélhetést talált addig a látszatszabadság után sokan munkanélküliek letek és ezáltal kiszolgáltatottak.
A másik probléma, hogy a négerek egy része egzisztenciát tudott teremteni magának (kosaras, repper) ezáltal korábbi kollektív érdekeik semmisé váltak. A négerek megosztottakká váltak. A szegény nem szeretti a jobban élőt, a jobban élő számára kínos a szegény rokon.
Egy megoldás van: le az ultraliberalizmussa, feketék vissza a gyapotföldekre.
Nekem többnyire tetszik, amit Devil irt. Általában csak gazdasági jellegű szövegeket olvashatunk az ultraliberalizmus ultrakáros hatásairól, igy ez a társadalmi-személyes nézőpont elgondolkodtató lehet. Szerintem.
"mások is szabadok, nem csak én, így van mikor mások szabadságának érdekében
önmérsékletet kell tanusítanom"
Ehhez hasonlót John Stuart Mill írt, a filozófus.
Devil,
azt írod a szabadság katasztrófába sodorja az emberiséget.
Remélem jó példával jársz elol....azaz Te nem tartod magadat szabadnak és és ráadásul jól is érzed magad rabságban. Gondolom akkor a gyerekeid (ha vannak), a szüleid, a férjed/feleséged sem szabad és ok is jól érzik így magukat.... és áruld már el, ki a rabtartótok?
Gondolom szeretitek ot, hiszen így vagytok boldogok...
Érzed már micsoda képtelenséget írtál a szabadságról?
Volt egy jelszó: "Szabadság, egyenlőség, testvériség", amiből kettőnek a szélsőséges formájával a XX. században már megismerkedhettünk és az utóbbi tíz évben is sok szó esik ezek veszélyeiről: balról a kommunizmusról - amely az egyenlőséget emelte ki, jobbról a fasizmusról ill nemzetiszocializmusról - amelyek a testvériséget.
A világban most folyik egy kisérlet, hátha a harmadik jelszó - a szabadság - kiemelésével ismét sikerül katasztrófába sodorni az emberiséget. Az ehhez tartozó ideológia az ultraliberalizmus.
Márpedig az ultraliberalizmus ugyanúgy veszélyes a demokráciára és a társadalmakra, mint bármelyik másik szélsőség, csak még nem volt alkalma bebizonyítani.
Az ultraliberalizmus a liberalizmus dogmásított, az egyén szabadság - mint egyetlen fontos szempontot kiemelő ideológia. Miután dogma és az egyén szabadsága szinte vallási alaptételként megkérdőjelezhetetlen, nem tud mit kezdeni az olyan alapvetően liberális eszmékkel, mint hogy "mások is szabadok, nem csak én, így van mikor mások szabadságának érdekében önmérsékletet kell tanusítanom". A kollektív érdekeket csak akkor tartja elfogadhatónak, ha azok nem csorbítják semmiben az egyéni jogokat. (Elég kevés ilyen van.) Ez az értékrend egy individualista társadalomhoz vezet. Az individualista emberek csak magukért, csak a saját előrehaladásukért hajlandóak tenni bármit is, a közösségért nem. Ebből következik, hogy szétesnek azok a közösségek (család, stb.), amelyek az emberek normális együttéléséhez szükséges normákat - erkölcsöt - átadják és betartatják (ami kezdődik a "köszönj szépen a bácsinak"-al és végződik a "főnököt nem gyilkoljuk le, akármilyen szemét"-el). A külső-belső erkölcsi normák hiányában nincs olyan gátja az embernek, amelyek megakadályoznák, hogy a közösség többi tagjának vagy egészének ártó tevékenységet végezzen és a baromi nagy egóval rendelkező individumokból álló meggyengült közösség ez ellen nem képes védekezni.
Az ultraliberalizmus nem tűri, hogy bárkit bármilyen szempontrendszer szerint hozzá hasonló egyénekkel együtt csoportosítsunk. Így pl. se szociális, se kultúrális helyzet alapján nem lehet társadalmi csoportokat képezni, a csoportok általános problémáit feltérképezni és ezekre a problémákra megoldást keresni. Ez gyakorlatilag a szociológia tagadása. Így az ultraliberalizmus nemcsak hogy semmiféle megoldást nem tartalmaz különböző társadalmi rétegek szociális és egyéb problémáira, hanem még a problémát magát is tagadja és felvetését élesen elitéli. Ez jól megfigyelhető pl. a cigánykérdésnél: a cigánysággal szociális (rossz szakképzettség -> kevés munkalehetőség -> rossz anyagi helyzet -> magas bűnözési arány) helyzete miatt van probléma, de ennek felvetését az ultraliberálisok azonnal faji alapon történű diszkriminációnak ill. rasszizmusnak bélyegzik, meghiusítva azt, hogy érdemi vita alakulhasson ki a cigányság helyzetének javításáról és felemeléséről.
Az ultraliberalizmus a demokráciával azonosítja magát, így minden más - általában kollektív érdekeket tartalmazó - megnyilvánulást demokráciaellenesnek bélyegez. Ez a szociológiai nézőpont hiányából adódik, ugyanis az ultraliberálisok különálló individuumok tömegének tekintik a társadalmat, amiben mindenki csak saját érdekeit képviseli - képviselheti, holott vannak olyan csoportosulások, amelyek egyes, általuk kollektívnak tartott érdekeket helyeznek az előtérbe. Ezzel egyáltalán nem a demokrácia létjogosultságát kérdőjelezik meg - sőt hosszútávon ezzel ők a biztosítékai a demokráciának-, mindössze az egyéni szabadságot igyekeznek korlátozni, ugyanis az emberek a túlzott szabadsággal nem csak élnek, hanem vissza is élnek veszélyeztetve a társadalom stabilitását.
Az ultraliberalizmusnak ideológiailag ellenségei az egyházak, ugyanis jelenleg Magyarországon a történelmi egyházak közvetítik azt a konzervatív értékrendet, amely az egyén mások és a közösség iránti felelősségére helyezi a hangsúlyt. Ez a felelősségérzet vezet oda, hogy az ember a "közjó" érdekében lemondjon saját vágyairól, álmairól, érdekérvényesítéséről. (Sokszor akármennyire is idejétmúltnak tűnnek ezek a normák, érdemes belegondolni, hogy ezek segítségével maradt fenn a zsidóság bő 3000 éven keresztül, olyan történelmi helyzetekben, ahol tizesével tüntek el, olvadtak be népek; és az európai civilizáció is ennek köszönheti sikerét.)
Ezen felelősségérzet hiányának köszönhetőek pl. a globális környezetvédelmi problémák ("Akármi is lesz, mi annyit füstölünk el amennyit akarunk.", "Beleömlött egy tankhajónyi olaj az óceánba, ki nem szarja le.").
Az ultraliberalizmusnak - bár manapság ez nincs annyira reflektorfényben - ideológiailag ellenségei a szakszervezetek, mivel ezek szociáldemokrata - az egymásról való gondoskodásra irányuló - értékrendje szintén sérti az egyéni érdekeket: "Elveszünk tőled valamennyit, hogy olyanoknak adjuk, akiknek kevesebb van, viszont ha te leszel szarban rajtad is segítünk." Ez az ultraliberalizmos gazdaságpolitikai megjelenésénél a neoliberalizmus hatásainál látszik igen jól: az utóbbi 20 év alatt mind Amerikában, mind Nyugat-Európában szétverték vagy meggyengítették a szakszervezeteket. Ez a munkabérek lenyomásához és a munkabiztonság eltünéséhez vezetett, így a munkavállaló rossz fizetésért kockázatviselője lett a vállalkozásnak - bár a munkavállalók nagyrészének semmi befolyása nincs egy cég gazdasági helyzetére, az ő egzisztenciája forog leginkább veszélyben.
Emellett szociális gondoskodás gyengülésének köszönhető pl. a bűnözés erőteljes növekedése.
Talán jól összefoglaltam, miért látom veszélyesnek ezt az ideológiát és politikai irányvonalat, lehet rajta vitatkozni.
Box. :-))
ui: Magyarországon az ultraliberalizmust politikailag szvsz az SZDSZ képviseli és gazdaságpolitikailag (sajnos) az MSZP vezetőségében is fellelhető.
