Csak azért, mert a leírásod teljesen ráillik az Egyesült Királyságban olyan 10 évvel ezelőttig - többek között az Ikarusokon - használt rendszerre is. Nyilván nem ugyanarról a típusról beszélünk, de az elve ugyanaz. Pénz bedob egy átlátszó perselybe, ha az összeg stimmel akkor a vezető adja is a jegyet és a pénz az átlátszó perselyből a gyűjtő kazettába leesik.
Úgy ellenőrizték, hogy a pénz két plexilap közt csúszott le, de nem tudott leesni addig, amíg a gépkocsivezető egy gombot meg nem nyomott. Egy pillantással felmérte az összeget, gombnyomás, jegytépés. Elég gyorsan ment, emlékeim szerint.
A SZU-ban volt olyan "automata" típus is, aminél az érmebedobás és a jegykiadás között szerkezeti függés nem volt. Ha jól emlékszem, a gép nagyobb része átlátszó burkolat alatt volt és nyilvánvaló szándékkal láthatóvá volt téve az utolsó 2-3 vásárlás ellenértéke egy gumiszalagon, mielőtt az a perselybe esett. Így a szerkezeti függést az önérzetes utastársak rosszalló tekintete biztosította végső soron.
Bocsánat, nem néztem figyelmesen a képet, az egy másik kocsi, még jobban át van alakítva (ablakok stb.). De jellegében hasonló és érdekes kísérlet, történet.
Az AKÖV/Volán a vidéki városokban a helyijáratokon (egy fajtájával egyébként a FAÜ is kísérletezett, sőt Szegeden az SzKV a 7-es számú, dorozsmai villamosvonalon is) a rendkívül bosszantó PPB-75 típusú szovjet jegykiadó automaták alkalmazása előtt használt perselyeket, amikbe felszálláskor be kellett dobni az utasnak a kétforintost vagy 2 db egyforintost. A módszer a kalauzhiány országosan általánossá válása idejében, a '60-as évek elején terjedt el. A perselyes kocsikon nem volt kalauz! Hogy ezt hogy ellenőrizték és mennyire volt hatékony, azt ne kérdezzétek. De az nem lehetett véletlen, hogy a Volán a perselyek helyett még azt a csapnivaló orosz automatát is hatékonyabbnak/jobbnak vélte annyival, hogy országosan bevezette 1975-80. között. A buszokon használt perselyeket a MÁVAUT Béke téri főműhelye készítette - többé-kevésbé időben. (Lásd a salgótarjáni írásom 2. részében: https://www.busworldblog.com/post/salgotarjan2)
Igen, lakóbusznak van átalakítva, 2019-ben csináltak egy világkörüli utat vele, ha nem is a szó szoros értelmében, de távoli országokba eljutottak. FB oldaluk is van Steyr-Ikarus Reanimation néven.
A tetején az a tető gyári, vagy utólagos felszerelés? Tetőcsomagtartó? Bár alulról kinéz napelem táblának is.
Az első felnin vajon mi célt szolgált az a laposacél karika a csavarok körül. Pótkocsi felnin láttam ilyet, de ott azért volt hogy az oldal ne a csavaroknak csapódjon lenyitáskor, nyilván itt nem azért van.
Ezt nem tudom, de simán lehet, hogy a protokollra elmenne a buszért kapott összeg...
Alapvetően készséges volt a kapcsolattartó és nem zárkózott el a magánszemélyeknek való értékesítéstől. Ez alapján én elhittem, hogy valaha lehetne a HM-től buszt vennem :)
