Nem volt az "kalibrálva". A pénztáros/kiszolgáló ránézett, és ha úgy ítélte meg, hogy rendben van az összeg, megnyomta a nagy fekete gombot, mire az apró lezuttyant a perselybe.
:-) Igen, stimt!! :-) Arra már nem emléxem kristály tisztán, hogy ez eredetileg, "alapüzemben" csak a "bélások fogadására volt-e rendszeresítve, illetve kalibrálva", vagy esetleg fogadott-e más méretű fizetőeszközt is? :-)
Valóban pedig egész jól néz már ki! Én sem értem, hogy miért nem lehet már akkor befejezni frissiben, lehetőleg minél hamarabb..
A BU 86-67-ről nincsenek esetleg hasonló felvételeid? Csak kíváncsiságból, hogy nézhet most ki, hogyha már ilyen sokan temetik szinte a vázának állapota miatt gondolom én. Pedig nem lenne baj, ha egy későbbi szériás 280.00 is megmaradna (ugye azért 1973. és '83. közötti 10 évben elég sok idő telt el, és még több minden változást eszközöltek anno az Ikaruszokon is ez idő alatt, ergo a 2 jármű 'megmutathatná' ezeket is, hogy egy első és nagyjából tizedik szériás egykori BKV-s 280-asokon milyen változtatások különbségek voltak).
Illetve még egy érdekes irányba menő kérdésem is lenne a 280-asok kapcsán: ugye ha jól tudom három prototípus példány volt belőlük (280.P vagy K most nem tudom melyik betűvel jelölték ezen járműveket) amik már 1971-ben elkészültek - egy fehér kísérleti replika (ez volt a K1, erről konkrétan SEMMI többet nem tudok), a K/P2 amiből később GC 05-10 lett és a legelső Volán-tulajdonban lévő 280-as lett aztán belőle a Hajdú Volánnál; a harmadik P3 pedig a közismert GA 95-87 volt ami ugye a BKV kísérleti busza is volt és aztán BU 13-07-ként egészen 1982-ig az állományában tartotta. Na most a kérdésem az lenne, hogy ezen három proto-kocsi közül mind a 3 végzete egészen biztos hogy selejt lett? Vagyis nem volt egyiknek sem már semmiféle utóélete a hivatalos (és jegyzett) nyilvántatásban lévő korszakuk után? Elsősorban az első kettőre gondolok, amikről alig lehet tudni valamit, hiszen csak a BU 13-07-ről volt leírva hogy egész biztosan kivágták utána.
A kérdésemet arra is kihegyezhetném, és úgyis feltehetném, hogy akkor ezek szerint ez a GC 52-29 akkor a széles e világon a létező legidősebb 280-as Ikarus? És nincs a közelében még csak hasonló korú társa sehol egy sem, igaz? Az imént említett GC 05-10 debreceni pályafutása, és 1977/78-as ex-Hajdús selejtezése után mi történt vele, vagy képesek voltak kidobni akkoriban egy alig 6-7 éves buszt?
Ha esetleg Valakit érdekel vagy nem tudná mire gondolok, itt van róla, avagy a belső teréről két rendkívül ritka és igencsak nagybecsű felvétel:
Csak azért, mert a leírásod teljesen ráillik az Egyesült Királyságban olyan 10 évvel ezelőttig - többek között az Ikarusokon - használt rendszerre is. Nyilván nem ugyanarról a típusról beszélünk, de az elve ugyanaz. Pénz bedob egy átlátszó perselybe, ha az összeg stimmel akkor a vezető adja is a jegyet és a pénz az átlátszó perselyből a gyűjtő kazettába leesik.
Úgy ellenőrizték, hogy a pénz két plexilap közt csúszott le, de nem tudott leesni addig, amíg a gépkocsivezető egy gombot meg nem nyomott. Egy pillantással felmérte az összeget, gombnyomás, jegytépés. Elég gyorsan ment, emlékeim szerint.
A SZU-ban volt olyan "automata" típus is, aminél az érmebedobás és a jegykiadás között szerkezeti függés nem volt. Ha jól emlékszem, a gép nagyobb része átlátszó burkolat alatt volt és nyilvánvaló szándékkal láthatóvá volt téve az utolsó 2-3 vásárlás ellenértéke egy gumiszalagon, mielőtt az a perselybe esett. Így a szerkezeti függést az önérzetes utastársak rosszalló tekintete biztosította végső soron.
Bocsánat, nem néztem figyelmesen a képet, az egy másik kocsi, még jobban át van alakítva (ablakok stb.). De jellegében hasonló és érdekes kísérlet, történet.
Az AKÖV/Volán a vidéki városokban a helyijáratokon (egy fajtájával egyébként a FAÜ is kísérletezett, sőt Szegeden az SzKV a 7-es számú, dorozsmai villamosvonalon is) a rendkívül bosszantó PPB-75 típusú szovjet jegykiadó automaták alkalmazása előtt használt perselyeket, amikbe felszálláskor be kellett dobni az utasnak a kétforintost vagy 2 db egyforintost. A módszer a kalauzhiány országosan általánossá válása idejében, a '60-as évek elején terjedt el. A perselyes kocsikon nem volt kalauz! Hogy ezt hogy ellenőrizték és mennyire volt hatékony, azt ne kérdezzétek. De az nem lehetett véletlen, hogy a Volán a perselyek helyett még azt a csapnivaló orosz automatát is hatékonyabbnak/jobbnak vélte annyival, hogy országosan bevezette 1975-80. között. A buszokon használt perselyeket a MÁVAUT Béke téri főműhelye készítette - többé-kevésbé időben. (Lásd a salgótarjáni írásom 2. részében: https://www.busworldblog.com/post/salgotarjan2)
Igen, lakóbusznak van átalakítva, 2019-ben csináltak egy világkörüli utat vele, ha nem is a szó szoros értelmében, de távoli országokba eljutottak. FB oldaluk is van Steyr-Ikarus Reanimation néven.
A tetején az a tető gyári, vagy utólagos felszerelés? Tetőcsomagtartó? Bár alulról kinéz napelem táblának is.
Az első felnin vajon mi célt szolgált az a laposacél karika a csavarok körül. Pótkocsi felnin láttam ilyet, de ott azért volt hogy az oldal ne a csavaroknak csapódjon lenyitáskor, nyilván itt nem azért van.
