Ön többször hívő embernek és szocialisának határozta meg magát. Ez a kettő előttem furcsa egyvelege az együbe nem illő dolgoknak. (Jól látom-e ezt?)
E fenti két belső hit a XX. század második felében létező szocializmusban egymással szemben állt, a második üldözte az elsőt.
Ha a nyugati szocializmus vesszük, ott is azt látjuk, noha talán nem a nálunk jellemző negligálással, hogy a két hit nem fért meg egymással.
Én csak a felszínt látom, s a miérteket sem nagyon értem. Szívesen venném, ha néhány szóban megvilágítaná, hogy mennyire volt ez szükségszerű folyamat, s hogy mennyire lesz az a jövőre nézvést?
Lát-e komolyan veendő (nem körmenetes magamutogatást) erőt a hitben, s annak megjeneítőjében az egyház(ak)ban?
Hát jó a baloldalnak, ha tényleg hisz MP-ben. Nekem az a benyomásom, hogy mintha nem lenne egyöntetű a támogatása, dehát ez nem az én bajom. Világos, hogy védeni kell a mundér becsületét, tehát azt valóban hiába várnánk, hogy Ön itt kiáll, hogy "OK, fiúk, nekem is komoly fenntartásaim vannak...".
Lehet, hogy a Budai Polgárok Társasága fórumán épp jól szerepelt MP, de azért azt a véleményemet tartom, hogy ez az ember nagyon sokszor nem átütő, bizonytalan, nem a legjobb kommunikátor, nem hiteles a baloldali szavazók jelentős részének sem! És ha tényleg azt próbálják magukkal elhitetni, hogy "de, 100%-ig OK a fickó", akkor szerintem becsapják magukat. De ez megint nem az én bajom...
De még egy megjegyzés: OVI agresszív lenne??? Hát ha az is volt valamikor, most nagyon jól titkolja. Nem arról szólt az egész előző 4 év FIDESZ-kommunikációja, hogy a miniszterelnököt minden ütközésből kivonni? Hogy OVI a nyugalom szobra, az ország jótevője stb? Ő a legutolsó, akire a jobboldalon az agresszivitást rá lehet majd sütni. Próbálkozzanak mással :)
(Még egy zárójel: még mindig sajnálom, hogy a másik topikban kihagyta a kitűnő státusztörvényes kérdéseimet... határon túliak támogatása stb...)
Ha nehéz is, kénytelen vagyok elfogadni, hogy nem világítja meg régebbi gondolatait.
Noha formálisnak tűnik, de mégis lényegi kérdés: kész lenne-e ezzel szemben a régebben leírt gondolatait a mai tapasztalatai alapján kérdéseim alapján az Indexen közzétenni?
Ha igen, ezen az optikán keresztül olvasom írásait, s fogalmazom meg a nekem ellentmondásosnak tűnő részeket. Sok érdekes rész van még írásaiban, amik méltóak a mai valóságban való újrafogalmazással.
Hivatkozik egy mégejelenés alatt lévő cikkére, amiben több ponton újra megvilágítja az általam felvetett gondolatokat.
Közzétenne egy pársoros werket belőle itt?
Az aktuálpolitikai válaszát más hozzászólásból vettem, s magam nevében köszönöm is. Nekem őszintének tűnik, hogy hisz a pártja választásában. Végülis az idő már belátható, hogy ki tévedett, hamarsoan kitudódik.
Magam is láttam a fényképet, csupa fiatal és értelmiségi volt, csak nem a maguk gyülésén.
Nekem mindegy, hogy mit gondol a választások alakulásáról csak unalmas a szocialisták részéröl az ellenségkeresés.
A választasokon nem ellenség hanem ellenfél van.
Budán nem sok babér termett, ugye Hegyi úr?
Medgyessy milliói?
Medgyessy Péter mellett ültem múlt héten a Budai Polgárok Társasága fórumán. Még a Magyar Nemzet is kénytelen volt elismerni, hogy zsúfolásig megtelt a terem, pontosabban a termek a kihangosítással. Az emberek legalább felét sohasem láttam, bizonyosan nem MSZP-közeliek voltak. Ehhez képest vastapsot kapott MP, oldottan és színesen beszélt, egészében nagyon jó benyomást tett, végül egy vállalkozó hölgy (soha nem járt előtte MSZP-rendezvényen) úgy jellemezte, hogy "fehérek között egy európai".
Szóval nem tűnt sótlannak. Szerintem sokan lesznek, akik OVI agresszivitásával szemben MP gentleman-stílusát (és megjelenését) díjazzák majd.
Ahol két nagy néppárt harcol egymással, ott a kapitalizmuskritikára vállalkozó baloldalnak két választása van: vagy szétmorzsolódni kis pártként, vagy a nagy baloldali néppárton belül képviselni az értékrendet. Magam az előbbinek nem sok értelmét látom.
Ez egy elég korrekt válasz volt. Éljen a szociális piacgazdaság! De ANNYIRA sajnálom, hogy Scotus aktuálpolitikai kérdését kihagyta... Nem lehetne mégis??? Csak egy picikét válaszolni rá...
Kedves Scotus,
az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Ebben késlekedtem, beismerem.
De valóban úgy áll a helyzet, hogy nem szeretem magyarázni azt, amit leírtam. (Már csak ezért sem lenne jó próféta vagy diktátor belőlem.) Amellett mostanában írtam egy cikket arról, mit gondolok ma egy igazságosabb társadalom elvi lehetőségéről. De amíg nem jelenik meg, a lappal szemben méltatlan lenne előbb a netre feltenni.
A kapitalizmust ma ugyanúgy utálom, mint tíz esztendeje. Én még csak dialektikának sem nevezném, hogy ennek ellenére most elfogadom a tőke uralmát. Nevezhetjük a jó öreg szociáldemokrata megalkuvásnak is...)))
De az államszocialista kísérlet valóban megbukott, elsősorban a demokrácia és az önkorrekció hiánya miatt. Európának ebből a térségéből aligha indulhat el még egy társadalmi kísérlet. Szerves fejlődéssel, a legfejlettebb országokban kellene megindulnia egy olyan radikális reformnak, amely egy igazságosabb társadalomba vezet el. (Ahogy ama nagy szakállú gondolkodó hirdette is, mielőtt Leninék "oroszosították" volna.)
Marxnál a szocializmus az elidegenedés megszüntetését, az ember felszabadítását jelentette, míg a szovjet értelmezésben a kapitalista társadalmak erőltetett ütemű utolérését, ahogy Erich Fromm Marx-könyve nagyszerűen bemutatja. Most keresek kiadót ennek a műnek - bár nem én fordítottam, csak kaptam egy példányt az évtizedekkel ezelőtt készült, mindmáig kiadatlan magyar fordításból.)
Az elmúlt években számos rokonszenves mozgalom született a legfejlettebb kapitalista országokban, amely a környezetvédelmet, a szociális igazságosságot és a kisebbségek emancipációját összekapcsolja. Szerintem akárki akárkit mond, hosszabb távon szeptember 11-e sokkka is azt a felismerést erősíti, hogy ez a világ nem a létezhető világok legjobbika.
Sok mindent én sem tudok, de azt tudom, hogy a dolgok megváltoztathatatlanságába való beletörődés a szellemi halál biztos jele.
Szóval, gondolkodjunk együtt!!!
Türelemmel vártam, hogy beváltsa igéretét. Gondolom, mostanában elég sok dolga van, sokminden történik a pártjában, s talán nem is az a legfontosabb dolog, hogy régebben írt gondolatit kommentálja, de azért én még mindig bízom igéretében, s visszahozom a beírásomat, nehogy végleg elvesszen.
[Ha már alkalmam van Önnel pár sort vállasztani, feltennék egy aktuálpolitikai kérdést is: biztos, hogy Medgyessy volt a legalkamasabb köreikből miniszterelnöknek? Tudom, hogy nehéz rá, s talán nem is lehet rá őszintén válaszolni, de nekem mint kívülállónak úgy tűnik fel, hogy egy ilyen sótlan és unalmas emberrel bajos lesz átütő kampányt folytatni. Nagyon értelmes ember, az Isten is bankárnak teremtette, de hogy népvezérnek beválik-e, nagyon kétlem. Ha tud, kérném a válaszát erre is.]
- A régi kérdéseim -:
Tisztelt Hegyi Úr!
Maradunk a Marx térnél
[Érdekes olvasni 2000-ban az 1990-ben írt sorait, olyan kellemes 1980-as években érem magam, szinte otthon vagyok. Csak azt nem értem, olvasván sorait, miért is bukott meg az az egész ily rövid idő alatt.]
Jó a nyitókép, ma is érvényes. Érzek némi plebejus indulatot Önnél (remélem, nem tévedek ebben). Ez megnyugtat, magamra ismerek benne.
"... Marxról elmondható, hogy zseniális közgazdász és közepes filozófus volt: ... ám jósként megbukott ...", írja.
Kérdésem: kinek a véleménye ez?, s ha ez az Öné, mikortól látta ezt így?, illetve mikor adott ebbéli véleményénének először hangot?
"... közül kettő, a szociáldemokrácia és a kereszténydemokrácia - legalábbis távlati céljaiban - túllép a kapitalizmuson. Az előbbi ... a szocializmust ... míg az utóbbi a szolidaritás tásadalmának ...", írja.
Az elsőt felületesebben, a másodikat jobban ismerve, nekem nincs ilyen jó véleményem róluk, távlatokat meg aztán egyikben sem látok (lehet itt bármely irányzat röpke ciklus alatt akármiből akármi, ha az érdekei így kívánják, s ...kráciák és képviselőik lelkesen asszisztálnak hozzá), ezért szeretném megkérdezni: komolyan gondolja azt, amit itt írt? Lehetséges az eszméket a napi gyakorlati hasznukon kívül bármire is "használni"?
Írja, hogy gyanakodik a tőkében és az elitben, illetve a keserű tapasztalatok miatt nem törekszik e fenti kettő radikális és gyors félresöprésére, s hogy Ön ezt a magatarást nevezi a demokratikus baloldali gondolkodás lényegének.
Ez a dialektika, ahogy mondani szokás, hasba akasztott. Nem értem, s az sem tudom elképzelni, milyen cselekvési sort lehetne ebből akkor most eredeztetni.
Örömmel venném, ha, igéretéhez híven, néhány sorban megvilágítaná, mire is gondolt, illetve, mire is kell gondolnia itt az ovasónak? Vagy van olyan háttérismeret, aminek hiánya mondattatja kérdezteti velem a fentieket? Ha igen, kérem tegyen rá utalást, hogy rákereshessek.
Lenne még kérdésem a Hassliebe-ről, de félek, hogy olyan hosszan írok, hogy nem lesz türelme végigolvasni. Tehát majd legközelebb felteszem őket.
[Talán szabad annyit már most mondanom, hogy a cikke nekem tetszik, jól és olvasmányosan írta meg.]
Kedves Scotus,
ígérem, az ünnepek alatt a laptopot "hónom alá véve" érdemben válaszolok.
Tisztelt slayer5,
kedves kérdése azt illusztrálja számomra, hogy elméleti kérdésekről nehéz tömören vitatkozni. "A marxizmust Platóntól eredeztetem"? Egy mondatban sem igen, sem nem. A filozófiák egyik ága szerint a történelemnek van célja, a közösség minőségileg több az egyének összeségénél és a közösségi tulajdonra épülve szellemileg magasabbrendű társadalom épülhet. Ilyen értelemben Platón, a kereszténység és a marxizmus mind ebbe az ágba tartozik, s az "alapító atya" a szépszavú athéni mester.
De tudom, hogy a "klasszikus" marxisták nemigen kedvelik Platónt.
[Érdekes olvasni 2000-ban az 1990-ben írt sorait, olyan kellemes 1980-as években érem magam, szinte otthon vagyok. Csak azt nem értem, olvasván sorait, miért is bukott meg az az egész ily rövid idő alatt.]
Jó a nyitókép, ma is érvényes. Érzek némi plebejus indulatot Önnél (remélem, nem tévedek ebben). Ez megnyugtat, magamra ismerek benne.
"... Marxról elmondható, hogy zseniális közgazdász és közepes filozófus volt: ... ám jósként megbukott ...", írja.
Kérdésem: kinek a véleménye ez?, s ha ez az Öné, mikortól látta ezt így?, illetve mikor adott ebbéli véleményénének először hangot?
"... közül kettő, a szociáldemokrácia és a kereszténydemokrácia - legalábbis távlati céljaiban - túllép a kapitalizmuson. Az előbbi ... a szocializmust ... míg az utóbbi a szolidaritás tásadalmának ...", írja.
Az elsőt felületesebben, a másodikat jobban ismerve, nekem nincs ilyen jó véleményem róluk, távlatokat meg aztán egyikben sem látok (lehet itt bármely irányzat röpke ciklus alatt akármiből akármi, ha az érdekei így kívánják, s ...kráciák és képviselőik lelkesen asszisztálnak hozzá), ezért szeretném megkérdezni: komolyan gondolja azt, amit itt írt? Lehetséges az eszméket a napi gyakorlati hasznukon kívül bármire is "használni"?
Írja, hogy gyanakodik a tőkében és az elitben, illetve a keserű tapasztalatok miatt nem törekszik e fenti kettő radikális és gyors félresöprésére, s hogy Ön ezt a magatarást nevezi a demokratikus baloldali gondolkodás lényegének.
Ez a dialektika, ahogy mondani szokás, hasba akasztott. Nem értem, s az sem tudom elképzelni, milyen cselekvési sort lehetne ebből akkor most eredeztetni.
Örömmel venném, ha, igéretéhez híven, néhány sorban megvilágítaná, mire is gondolt, illetve, mire is kell gondolnia itt az ovasónak? Vagy van olyan háttérismeret, aminek hiánya mondattatja kérdezteti velem a fentieket? Ha igen, kérem tegyen rá utalást, hogy rákereshessek.
Lenne még kérdésem a Hassliebe-ről, de félek, hogy olyan hosszan írok, hogy nem lesz türelme végigolvasni. Tehát majd legközelebb felteszem őket.
[Talán szabad annyit már most mondanom, hogy a cikke nekem tetszik, jól és olvasmányosan írta meg.]
[Érdekes olvasni 2000-ban az 1990-ben írt sorait, olyan kellemes 1980-as években érem magam, szinte otthon vagyok. Csak azt nem értem, olvasván sorait, miért is bukott meg az az egész ily rövid idő alatt.]
Jó a nyitókép, ma is érvényes. Érzek némi plebejus indulatot Önnél (remélem, nem tévedek ebben). Ez megnyugtat, magamra ismerek benne.
"... Marxról elmondható, hogy zseniális közgazdász és közepes filozófus volt: ... ám jósként megbukott ...", írja.
Látom, nem csak nekem ezer a dolog, s ráadásul mind sürgős, hanem Önnek is, hiszen hiába vártam, hogy némileg több értékelést kapjak az első cikkével kapcsolatban.
Most a Marx térrel kapcsolatos írását olvasom, s remélem, az aközben felmerült gondolataimra talán választ kaphatok Öntől [nem rossz az, ha maga a szerző világíthatja meg gondolatai].
Kedves Scotus,
igyekszem majd hosszabban is válaszolni. Bár "magyarázni" egy írást nem a szerző feladata, vagy jól megírta, s magáért beszél, vagy nem.
Természetesen nagy nosztalgiám van a késő hatvanas-hetvenes évek nyugati baloldali mozgalmai iránt. Akkor egy percig sem hittem, hogy köze lenne az államszocializmushoz, sőt, úgy éreztem, hogy a hivatalos kádári rend sokkal közelebb érzi magát pl. a nyugatnémet vagy amerikai kormányhoz, mint a tüntető diákokhoz. Ma egyesek előhoznak ellenkező bizonyítékokat, de ez sem igazol semmit, van pl. aki szerint a RAF-osokat kifejezetten a nyugati titkosszolgálatok tudtával domesztikálták az NDK-ban.
Számomra minden jel azt mutatja, hogy a nyugati kapitalista rend mély válságban van - nem a Nyugat, ahogy OVI mondja, hanem a kapitalista rend. Ha a pusztulást el akarjuk kerülni, hosszú távon csak egy szolidaritáson alapuló, közösségi társadalom kínálhat megoldást. Ebben teljesen biztos vagyok. A részletek tekintetéebn viszont minden dogmatizmus távol áll tőlem.
Tegnap átolvastam A kafarnaumi százados cí,ű elbeszélésemet. (Készül egy új könyvem.) Sok éve nem olvastam előtte. Igazad van, a kor leírása (konszolidáció és elnyomás ketőssége) mutat némi párehuzamosságot a Kádár-rendszerrel.
Noha egy későbbi cikben bővebben lesz róla szó, háttérként a cikkben meghúzódik a 70-es évek (kevéssé észrevehetően a 68-as) nálunk akkor antikapitalistának nevezett diákmozgalmai, illetve az un-hető vietnámszindróma.
Én még a fentiekből sajnos/szerencsére kimaradtam, csak valami Angela Davis szabadságáért írtam alá valamit mint 4-es kisdiák, majd talán később Vietnámért is, de későbbi eszmélésemkor én egyáltalán nem hittem abban, hogy az akkori megmozdulások a marxista/leninista tanok akapján a Szovjetúnió céljai érdekében zajlottak volna.
Annyira másnak gondoltam azt a társadalmi közeget, amiben félig Magyaroszág egészen a tőlünk keletebbre élők éltek/élnek.
Ennek ellentéte sehol nincs ugyan expressis verbis leírva a cikkben (lehet-e kritikának vélni ezzel összefüggésben "Az sem titok, hogy a hatvannyolcas forrongásokban, a vietnmi agresszió elleni demonstrációkban ... sokkal aktívabban harcoltak a szabadságért ... mint ... intézménnnyé merevedett szociáldemokrata és kommunista pártok."), hogy a fenti mozgalmak a marxista/leninista kommunizmust akarták volna.
A kérdés tehát: a fenti mozaglmaknak volt-e akkor közük az un. béketáborhoz (irányították-e azokat onnan, s céljaik adott esetben konvergálhattak volna-e), vagy egy kelettől különutas fejlődésben lévő, de azért abban megrekedt társadalom belső eredőjeként, annak jobbítására létrejövő nem marxista/leninista mozgalmak voltak?
Tudom, hogy összekeveri a közgondolkodás a szabadság és az egyenlőség metafizikai tartalmát a jogival (ugye csak a törvény előtt vagyunk egyenlőek és szabadok: nagyon nagy dolog volt ez azért, hiszen a nemesi magyar alkotmány 1848-ig kimondottan tartalmazta, hogy még a nemesek sm egyenlőek, hiszen szavazatik az ország gyűlésében non numeratur sed ponderatur voltak [nem állom meg, hogy ne aktualizáljam: ma is lenne/volna igény a virilista adózás után járó szavazati és döntési előnyre), de ezt érzem a cikk Együtt a McDon ... alcím utolsó bekezdésében az Ön írásában is.
Jól látom tehát, hogy Ön is hajlik a fenti tartalmak erkölcsi és metafizikai értelmezésére és a mindenkori hatalmon való számonkérésére, vagy rosszul értem, s ez nincs így, tehát rosszul olvasom a szövegét, vagy csak nem pontosan fogalmazott, gondolván, ezt mindenki helyesen értheti csak?
A derék apa ... alcímben megfogalmazottak számomra nem értelmezhetőek. Egy baloldali, a liberalizmus és a kollektivizmus polgárásgot feltételező modeljét hogyan elképzelve lehetne megvalósítani egy feudális magyar társadalmi közegben?
Tudom, hogy nem érv a 8 év meg nem valósultsága, de ez akkor se menne, ha csupa aranyszívű és hithű baloldani regnált volna ezidő alatt.
Tulajdonképpen miért kell egy apa, ahová társadalmastul vissza lehet térni, s aki, miként az igazi, ökröt vágat és megbocsájt nekünk mint társadalomnak?
A zárókonkluzió mondanivalójában magyar viszonylatok között nem hiszek. Ön hisze-e még benne?
Egy-két élő nyelven jól vagy rosszabbul beszélek, s "kedvenceim" a Besserwisserek, akik maguk ugyan meg sem szólalnak az adott nyelven, de utólag mindent jobban tudnak és kiigazítanak. Holott a nyelv lényege egymás és az adott nyelven valaha kommunikálók megértése, s nem holt tesztek teljesítése.
Politikai Besserwisserek, a kormánynak benyalók is nagy számban tombolnak itt, nagy többségük 90 előtt éppoly stréber volt a másik oldalán.
Latinul én sem tudok, igaz több száz, hacsaknem ezer oldal latin fordítást már publikáltam az ókeresztény íróktól (mártíraktákat a 3. századból: Vanyó patrisztikájában jelentek meg, s erre büszke is vagyok], címeres nemes leveleket a magyar középkorból, városi szabadalmas leveleket [pl. Sárospatak, Nagyszőlős], Acta Cassae Parochorum Borsod, Zemplén, Abaúj megyék teljes dokumentációját [MOL adta ki a latin nyelvű szövegeket], stb., mindet különböző helytörténeti forrásmunkákban lektori ellenőrzés után [ez utóbbit azért írom, mert a fájtfülűek (iudex, Székely Kecskés János, attus) leírták a latin tudásomat], s ha netalántán a kezükbe kerülne a fordítás, nehogy letegyék mnt használhatatlant, hiszen a lektorok azért jelentenek némi garanciát, CSAK én merek írni bármilyen nyelven is, ha egyszer beleakaszkodtam, mert szerintem a nyelv az nem matematika, s nagy bajom nem lesz belőle [legfeljebb sajtot eszek savanyú túró gyanánt, ság són], s a gyakorlás úgyis jót tesz: az ember inkább csak fordít latinból, mintsem írna [igaz, én még beszédeket is tartottam rajta, s mindenki megértően msoolygott, de senki sem rakta a fülében a galsukát, miközben beszéltem].
Reménykedem benne azért, hogy egysze majdcsak lesz valaki, aki válaszolgat nekem latinul is [hacsak a neves ítészek hírnevétől és kritikájuktól és rosszalásuktól vissza nem rettene a bátor válakozó], s akkor: sic itur ad astras.
Nos, ha már így kiöntöttem a szívem, megigérem, hogy itt csak magyarul [sajnos ezt a nyelvet is csak töröm, s ezt komolyan is gondolom].
Köszönöm a választ. A háttér ismeretében jobban lehet érteni a szöveget.
Lehet, hogy az én hibám, de a kötet első fele után vártam volna egyfajta parabolikus értelmezést is, de a szöveg önmagában is szép, s a miseszöveg megvilágításában pedig emberi és találó.
Ha nem haragszik, a többiekkel kapcsolatban is lennének majd kérdéseim.
Kedves Scotus!
Köszönöm az érdeklődést. A kafarnaumi századost elbeszélésnek szántam, s nem parabolának, tehát nem kívántam jelenbeli következtetéseket levonni belőle. (Túl az örök és ma is érvényes vallási-emberi igazságon.)
A kafarnaumi százados szavait "Uram, nem vagyok méltó, hanem csak egy szóval mond, és meggyógyul az én szolgám" egy szó változtatásával a katolikusok minden szentmisén elismétlik. Úgy tapasztaltam, hogy sok hívő még azt sem tudja, kit idéz. Ezért próbáltam meg egy lehetséges történetet felállítani, amelyben elhangozhatott ez a mondat.
Belejátszott persze egy szentföldi utazás is, az, hogy voltam Kafarnaumban.
Amint arról szó volt, néhány héttel korábban kézbe vettem a Left Side Strory című kötetét. Most már a munkám is lehetővé teszi, hogy jobban átnézhessem.
Mivel néhány kérdés ennek ellenér is megválaszolatlan maradt, örömmel venném, ha adott helyeken felvilágosítással szolgálna.
Elolvastam a Kafarnaumi századost. Valóban az, ami, a Mt 8,8-10 újrafogalamazása. Nekem szépirodalomnak tűnik, olyan parabolának, aminek akár meg sem kell(ene) történni: ha nem ismerném a történet bibiliai beágyazódását/modanivalóját, még azt sem tudnám meg belőle, vajon meggyógyult-e a százados szolgája, vagy nem.
A kötet összképéből viszont várnám, hogy a parabola, ha nem is krisztusi értelemben, de feloldást nyerjen: megoldást kellene adjon a parabola hatalom és az i(I)sten, a hatalom és az ember a hatalom és a hit kapcsolatára, valami jelenidejű mondanivaló alkalmazhatóságában.
Nem találom, s szeretném megkérdezni: azért nem találom, mert rosszul olvasom, vagy nem is volt erre írói szándék?
Jedves Fine Tune,
ha utolsó mondatod nemcsak "wishful thinking", hanem be is válik, akkor az nagyon jó lenne. Még azt is elmossa, hogy mondjuk második mondatoddal nagyon nem tudok egyetérteni. De ez hipotetikus kérdés, Istennek hála.
Szerintem a terrorista ismérve nem lehet az, hogy ártatlan áldozatokat öl meg. Én sem haboznék mondjuk egy román támadás esetén megmérgezni Bukarest ivóvizét. Bár Oszama
kivételesen "klasszikus" terrorista (véleményem szerint bérgyilkos csak nagyban) nagyon
sok terroristának bélyegzett valójában ellenálló. (Palesztinok, Csecsenek, Kurdok).
Tehát egy általános terrorizmus elleni harcnak épp az a veszélye, hogy szabadságmozgalmakat fojtanának meg a megszálló államok tapsikolása mellett. Úgy látom,
hogy az USA minden itteni kritika ellenére megpróbál helyesen eljárni, azaz lecsap ahol kell, de
nem engedi kiterjeszteni az ellenségek körét.
Kedves neper,
egyetértenék egy akciófilmes megoldással, ha Bin Ladent garantáltan el lehetne kapni, Félek, hogy nem, mert azokban a filmekben a bad guyt is amerikai színész játssza, itt meg nem.
Én azt nem szeretném, ha mi is "vallásháborúba" mennénk, ahhoz (szerencsére) nem vagyunk elég fanatikusak. A "fundamentalista keresztény" a nyugati világban kis túlzással az, aki hetente egyszer elmegy a misére és a gyerekét is beiktatja hittanra.
Az emberiesség és az emberi élet védelme jegyében kellene előbb legyőzni a terroristákat,
majd lassan a rossz gazdasági világrend okait és következményeit is.
Az atombőrönd olyan iszonyú fogalom, hogy nem is tudok csevegni róla.
Kedves neper,
szerintem azt írom, hogy jogos az ellencsapás, a legnagyobb hiba lenne, ha gyávának mutatnánk magunkat.ű
De ne szálljunk bele vallásháborúba, ne a kereszténység (vagy a zsidóság) üzenjen hadat az iszlámnak, hanem demokráciák terrorista mozgalmaknak.
Azért nem véletlen, hogy Bin Laden a világ egyik legszegényebb országában bújkál, s nem mondjuk Tunéziában, ahol persze sok a korrupció, de a nép mégis magasabb színvonalon él, mint az afgánok.