Érdekes. Az oka az lehet, hogy 11 (tropikus) év másfél nappal hosszabb, mint 146 (szinodikus) holdhónap. Ha ez a másfél napnyi differencia nem lenne, akkor az ünnep dátuma szigorú szabályszerűséggel ismétlődne 11 évenként. Így viszont, mivel ötször másfél nap már több, mint egy hét, legfeljebb négy azonos dátumra eső húsvét lehet egy sorozatban, azaz két, egymástól 55 évre levő húsvét már csak különböző dátumú lehet.
1953. április 3-án születtem, Nagypénteken, tehát két nappal Húsvét előtt. Azóta nem esett április 5-ére Húsvét, csak idén, tehát 62 év kihagyás után. De 11 év múlva, 22 év múlva és 33 év múlva újra április 5-én lesz Húsvét. A születésem előtt 11 évvel és 22 évvel is április 5-re esett.
Anyósom szintén Nagypénteken született, 1921. március 25-én. Előtte 11 évvel szintén március 27-én volt Húsvét. Majd újra volt a születése után 11 évvel, 1932-ben. Azután 73 év kihagyás után újra március 27-én volt Húsvét, 2005-ben. És jövőre (tehát 11 év múlva) újra március 27-én lesz.
Nyilvánvaló, hogy a 11-nek van jelentősége ebben a rendszerben. De miért vannak a sok évtizedes kihagyások? (Gondolom, a szökőévek azért belekavarnak a dologba.)
Látod mennyit számít egy mondat értelmében egyetlen szó véletlen elhagyása??? Helyesen így kezdődik a mondatom "Nem azért nem látunk...." De ez, ha tovább olvasod a mondatot, kiderül a szövegkörnyezetből. Tehát a kérdésedre a válasz: nem fogunk "belátni" a Világegyetem születése "elé".
Stimmel. A világ homogén. Ebből következik, hogy minden műszerfejlődés ellenére itt is, és 5 mrd fényévre is ugyanazt látják: hogy nem látnak 14 mrd fényéven túl. :)
Így egy kicsit úgy hangzik, mintha a Föld a középpontban lenne.
Na de ha arrébb tehetnénk úgy 5 mrd fényévvel, akkor is mindenfelé galaxisokat látnánk, sőt, amit mi a legszélső galaxisnak látunk, onnan nézve is mindenfelé vannak galaxisok.
Szóval ez az egész Univerzum nem olyan, mint egy tűzijáték petárda robbanása. Ott van centrum, meg van széle, de emennek mindenhol anyag van, ott meg tér is van. Szóval nem olyan eccerű ez:-)
Attól tartok, nem. Hawking szerint kezdetben nem egy pontban volt minden, viszont mind a négy dimenzió térdimenzió volt, tehát az idő nem hosszabbítható meg az elé. Meg lehet próbálni, de az így kapott geodetikus vonal is a jövő irányában folytatódik, a saját univerzumunkban (téridő-ellenlábas).
Mint ahogy az Északi-sarkon sarkon túl sincsenek még északibb helyek.
Fiúk! Azért nem látunk ~ 14 milliárd fényévnél távolabb, mert kicsik a távcsöveink hozzá, hanem egyszerűen azért, mert annál "távolabb" nincs (még) semmi. Úgy is mondhatjuk, hogy ennyi a Világegyetem kora. 14 milliárd fényév távolságban a Világegyetem 14 milliárd éves múltját látjuk. 15 milliárd fényévre tekintve a Világegyetem 15 milliárd éves múltját látnánk, ha akkor már lett volna Világegyetem.
Nagyobb távcsövekkel - az emberi szemnél maradva és a fototechnikát egyelőre mellőzve - természetesen halványabb égitestek is észrevehetők és az elérhető felbontás is nagyobb. A növekedési trend nyilván folytatódik, de a téridő szerkezete miatt nem fogunk ~13,8 milliárd fényévnél távolabbi fényforrásokat (neutrínóforrásokat, gravitációs forrásokat, stb.) észlelni, XX. századi léptékű ugrás ebben a tekintetben már nem lesz. Legalábbis a mai tudás szerint nem számítanak ilyenre.
Igazad van - önkorrigálok - hogy "centizgetés" azért még lesz. Az eddig észlelt legtávolabbi galaxisok, kvazárok vöröseltolódása z=~12. A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást kibocsátó anyag vöröseltolódása z=~1000, pedig távolsága csak néhány %-kal nagyobb az iménti galaxisokénál. Az ősrobbanás szingularitása pedig mindössze ~0,003 ezred %-kal van távolabb, z-je viszont végtelen.
Azonban z=12-ig akár még távcső nélkül is elláthatunk, ha elég intenzív a fényforrás. És létezik ilyen, mégpedig a gamma-felvillanás (gamma-kitörés). Konkrétan ismerünk is ilyet: a GRB 080319B jelű gamma burst fényessége 5,8 magnitúdó volt - néhány másodpercig. Igaz, hogy csak 7,5 milliárd fényév volt a távolsága (z=0,937).
Azért látunk egy galaxist, mert fényjel érkezett onnan, ami energia, impulzus és perdület (spin) átadást is jelent, ez pedig fizikai kapcsolat. Nem civilizációk közötti kapcsolatra gondoltam, a "látják egymást" is képletesen értettem. És ez - az értelem meglététől függetlenül definiált kapcsolat - nem biztos, hogy megvan két - általunk pedig látott - galaxis között. Mert az egyik ugyan "elküldhette" hozzánk "csecsemőkori" képét, és a fény túlnyomó része tovább is halad az átellenes galaxis felé, de nem biztos, hogy utol is éri. Gyorsulva táguló univerzumban is évente egy fényévvel nő kozmikus horizont (az a bizonyos z=végtelen) távolsága, a tér tágulásának viszont nem szab korlátot a relativitás elmélete. A legtávolabbi galaxisokat tehát nem látják majd az emberiség utódai (ha lesznek) megöregedni, mert z-jük hamarabb eléri a végtelent.
Miért gondolod, hogy nagyobb távcsövekkel nem lehet messzebb látni?
Hubble látta először az Andromédát csillagaira bontva.Addig senki, azóta még messzebb látnak. Most készülnek a még nagyobb - 40 méter körüli átmérő - földi és a még nagyobb űrtávcsövek. Nyilván még messzebb fognak látni velük.
Fizikai kapcsolat a sokkal közelebbi galaxisokkal sincs, a látást nem tekinthetjük kapcsolatnak.
Hogy két átellenes galaxis látja -e egymást, az az ott lévő civilizáció fejlettségén múlik.
Sziasztok! A kozmikus horizont az oka annak, hogy nagyobb távcsövekkel sem látni messzebb. Ami ezen a kb. 14 mrd fényéves távolságon túl van, azzal nincs fizikai kapcsolatunk, sőt az ilyen távoli dolgok közötti távolságnak nincs is fizikai értelme, hiszen nem mérhető meg. Ha összeadjuk az ellentétes irányokban levő messzi galaxisok távolságát, akkor nem a két égitest egymástól való távolságát kapjuk meg, hanem egy kisebb értéket, melynek esetleg nincs is értelme. Bár mint a két galaxisról kapunk jelet, nem biztos, hogy "látják egymást".
Szerintem a 14 mrd fényévet csak a mai távcsövekkel és a mai távolság meghatározásokkal látjuk annyinak.
Majd jönnek a nagyobb csövek ( JWST, meg a földi 40 méteresek ) és azokkal messzebb látunk.Aztán meg jönnek újabb elméletek a távolság meghatározására.
Amúgy az egész felfoghatatlan, mint ahogy a tojásból hogyan lesz csont,szem,szív,tollazat stb. és a végén meg egy madár.
Amúgy erre mondják, hogy az Univerzum homogén és izotróp.Jobbat még nem találtak ki.
Kérdések merülnek fel bennem. Nem értek dolgokat, persze az értéséhez képzettség kellene. Nem értem az ősrobbanást. A Hubble űrtávcsövet bármerre fordítva el látunk közel tizennégy milliárd fényévnyire, de úgyis vehetjük, hogy tizennégy milliárd éve felénk haladó fény a Hubble távcsőbe érkezik. Valamely irányba előre, közel tizennégy milliárd éve haladó fény a távcsőbe érkezik, de ellenkező irányba hátra fordítva a távcsövet szintén közel tizennégy milliárd éve haladó fény a távcsőbe érkezik, és nagyon hasonló égitest halmazokat látunk mindkét irányban. Az előre és hátra irányból az égitest halmazokról érkező fény tehát közel huszonnyolc milliárd fényévnyi távolságú. Ezt nem értem, már azért sem, mert a felrobbant anyag nem távozhat a robbanás helyéről fénysebességgel. Mindenképpen több nagyságrenddel lassabban távozhat, mint a fénysebesség. A közel tizennégy milliárd éve történt ősrobbanás anyaggömbjének több nagyságrenddel kisebbnek kellene lennie, mint tizennégy milliárd fényévnyi távolság. Megint csak probléma, hogy akkor hogyan láthatunk huszonnyolc milliárd fényévnyi átmérőjű gömbben közel egyforma eloszlású égitest halmazokat. Valahol az űrben felrobbant egy gyufafej, legyen gombostűfej, vagy még kisebb, ki tudja. A szétterjedő anyagú gömb egy pontján kell legyünk valahol. A robbanás középpontja felé nézve más eloszlást kellene látnunk, mint kifelé a gömbhéj felé, és persze összességében, semmiképpen sem huszonnyolc milliárd fényévnyi távolságban. Továbbá, azt érteném, hogy az ősrobbanás táguló gömbje sugarára merőlegesen egyformán tágulni látom az univerzumot, de sugárirányban miért nem észlelhető, hogy melyik irányban volt a robbanás középpontja, illetve, hogy a középpont felé nem akkora a tágulás, mint a gömbhéj felé. Nem gondolom, hogy az ősrobbanás előtt csak egy gyufafej volt az űrben, egyrészt, mert akkor kellett volna lennie egy kezdetnek, ami nem értelmes, másrészt mitől keletkezett volna ebben a kezdetben egy gyufafej a nagy üres univerzumban, ez sem értelmes. Vagyis csak a végtelen körforgásnak van értelme. Lehet, hogy a most táguló univerzumunknak egyszer mégis csak zsugorodnia kellene, hogy megint gyufafej legyen, ez kevésbé valószínű. Az is lehet, hogy csak nincs rálátásunk az egészre, emiatt arra gondolok, hogy agyunk számára értelmezhetetlen módon öröktől fogva létezett az univerzum, nagyon hosszú időben nézve egyensúlyi állapotában sötétanyagával és anyagi világával együtt és ebbe robbant bele, közel tizennégy milliárd éve egy ősrobbanás, ami relatív módon csak nekünk ős. Talán, de ki tudja ezeket???
Mert ha ugyanúgy mozog, mint a többi csillag, akkor vagy csillag (ez esetben leginkább a Szíriusz), vagy a Jupiter.
A Szíriusz nem ragyog annyira, de tutibiztos délkeleti irányban látszik egész este.
A Jupiter meg kora este inkább északkeleti irányban látszik, aztán onnan megy ferdén fölfelé délkeleti irányba. Viszont az (cserébe, hogy olyan fényes,) nem változtatja annyira a színét.
Üdv, kb két hete dél-keleti irányban az égen van valami ami úgy ragyog mint egy gyémánt. Ki tudja mi lehet, kísérleti műhold? Vagy valami tükör vagy napelem? A spektrum színeit változtatja, nem nehéz észre venni. Most is lehet látni. Nincs valakinek egy teleszkópja, azzal meg lehetne nézni.
Köszönöm válaszod, keresgélek. :) Sokat nézek, ha van ilyen műsor valamelyik csatornán, de ilyen mélységekbe sosem mennek bele, pedig innen kezd érdekes lenni. Most, hogy írtad a szupernóva fényének mérését, már ismerős volt. Ettől függetlenül elméleti síkon érthető, ha a sötét energia hat a galaxisokra, a távolodás miatt a gravitációs vonzás folyamatosan csökken, érthető a gyorsulás, de ennek bizonyíthatóság nekem magas, főleg az említett tér-idő miatt, hisz minél messzebbre tekintünk, annál régebbre, egyre kevesebbet tudni arról, mi van ott jelenleg. Pontosabban tudni nem is lehet.
ha most mérjük a távolságát, gondolom a föld nap körüli keringési pályáján adódó térbeli elmozdulásból látszó szög béli eltérés, háromszögelés alapján
Ezzel csak nagyon közeli csillagok távolságát lehet mérni, galaxisok távolságának mérésére nem alkalmas.
fényének spektruma és annak erőssége alapján
Nagyobb távolság méréséra alkalmasak bizonyos típusú szupernova robbanások. Ezek jellemzője, hogy egyrészt sok nagyságrenddel erősebb fényt bocsátanak ki mint egy csillag, másrészt mindegyik elég pontosan ugyanakkorát, mert bizonyos tömeg elérésekor robban. Ezért a fényerő méréséből elég pontosan lehet következtetni a távolságra.
Több különböző elvű távolságmérést is kidolgoztak, a mérések hitelét az adja, hogy teljesen különböző elvű mérések hasonló eredményeket adnak. Persze ez sem véd egy esetleges közös szisztematikus hibától.
mondjuk 100 millió fényévre lévő csillag 100 millió évvel ezelőtti állapotát látjuk
Persze, ez így van.
Honnan tudjuk, hogy most mennyivel távolodik
Ilyen léptékben a már maga a "most" kifejezés sem magától értetődő. Az idő bonyolult módon függ az anyag és energia eloszlásától. A kozmológusok az Általános Relativitáselmélet keretében modellezik az Univerzumot, a megfigyelések eredményeit felhasználva építenek egy modellt és azt finomítják az egyre pontosabb mérések alapján. Ez nem egy befejezett történet, hiszen nagyon messzemenő következtetéseket vonnak le viszonylag kevés és pontatlan adatból. De egyre több teljesen különböző elvű mérés van, és az ezekből levont következtetések egyre jobban illeszkednek egymáshoz, ezért a modell hitele növekszik. Passzol a dolog a magfizika eredményeihez is, pll. a Higgs tér bevitele a modellbe nagy lökést adott a kozmológiának.
Tudnak pl. olyan jól mérhető dolgokra is magyarázatot, hogy pl. milyen az elemek gyakorisága, vagy hogy mekkora ingadozások (10^-4 nagyságrend) és milyen eloszlásban vannak a háttérsugárzásban és így tovább.
Ezért lehet ezt tudománynak tekinteni, nem pedig egyszerű mesének amiben tudományosnak tűnő szavak vannak.
Dávid Gyulának van egy nagyon érdekes előadás sorozata, keress rá a youtube-on.
Szabad itt butaságokat kérdezni? Bizonyos dolgok nem férnek a fejembe...
Elsősorban a világegyetem gyorsuló tágulásával kapcsolatban. Nos, az tiszta, mondjuk, hogy X csillag Y fényévre van. Sőt, ez sem tiszta, hisz, ha most mérjük a távolságát, gondolom a föld nap körüli keringési pályáján adódó térbeli elmozdulásból látszó szög béli eltérés, háromszögelés alapján és vagy fényének spektruma és annak erőssége alapján, akkor egy mondjuk 100 millió fényévre lévő csillag 100 millió évvel ezelőtti állapotát látjuk. Értem, hogy a vörös eltolódás doppler effektussal, színképelemzéssel megállapítható a távolodás sebessége, de ez a távolodás akkor a 100 millió évvel ezelőtti távolodási sebesség nem? Honnan tudjuk, hogy most mennyivel távolodik, visz nem a mostani, hanem ezen példa szerinti 100 millió éves állapotát látjuk. Azt gondolom, ilyen távolságból az nem sokat jelenthet, hogy Hubble megmérte 1929-ben, meg megmérjük ma, mert egyrészt 80-85 éve csillagászatilag szempillantásnak sem elég, és lehetnek azért a méréseknek is bizonyos fokú pontatlanságai, hisz pontos mérés nem létezik. Gyakorló elektrotechnikusként legalábbis így gondolom. "Nálunk" a mérőeszköz mindig kis mértékben meghamisítja a mérést, aminek amúgy is van legkisebb egysége, ami nagyon egy kvantum lépésnél...
Ezek szerint a fekete lyuk az sűrűbb mint az atommag?
A jelenlegi modell szerint a teljes anyaga egyetlen pont, így értelemszerűen végtelen a sűrűsége. Az egyenletek elszállnak, szingularitás, olyan mint az 1/x a nulla pontban. Valószínűleg nem így van, de erre még nincs modell, a kvantumgravitációtól remélik hogy majd ha lesz le tudja írni.
Amit néha a sugarával kevernek, az az eseményhorizont sugara vagy Schwarzshild radius. Ezt azt a sugarat mutatja, ahonnan nincs visszatérés, ezen belülről a fény sem tud kiszökni.
Ennek mérete a tömeggel egyenesen arányos:
r_s = 2*G*m/c^2
2*G/c^2= 1,48*10E-27 m/kg
vagyis 1m sugárhoz ,48*10^27 kg kell.
A neutron tömege 1,67*10E-27 kg
Ennek (ha pont lenne) a Schwarzshild sugara: 2,47e-54
Ezek szerint egy neutron önmagában sem elég sűrű?
Megint érdekes kérdés, mert a neutron nem pingponglabda, nincs határozott sugara. Egy becsléhez azt lehet megnézni, pl. egy neutroncsillag milyen sűrű, ezt viszonyítva a neutron ismert tömegéhez, ki lehet hozni valami méretet.
Neutron csillag sűrűsége: 3,7...5,9*10^17 kg/m^3, vegyük mondjuk az 5-öt.
A neutron tömege 1,67*10E-27 kg
Ebből az jön, hogy 3*10^44 darab neutron kell egy köbméterbe neutroncsillag átlagban mérve. ;-)
Ebből köbgyököt vonva és reciprokot számolva egy neutronra 1,5E-15 kocka esik egy neutronra. Gömb vagy kocka, ebben a becslésben nem sokat számít, ennek rádiusza 7,5E-16
Akkor másképpen kérdezek. Hány neutront kell összepréselni egy neutronyi térfogatban ahhoz, hogy az eredmény egy neutronnyi méretű fekete lyuk legyen?
Vagyis az elektron sokkal de sokkal nagyobb, mint a tömegének Schwarzshild sugara lenne.
3*10^38 darabot kellene pontba tömöríteni, hogy a Schwarzshild sugara nagyjából akkora legyen mint a neutron "sugara". (különösen ha nem számoltam el magam valahol a rengeteg nulla között)
Ezek szerint a fekete lyuk az sűrűbb mint az atommag? Ezek szerint egy neutron önmagában sem elég sűrű? Akkor másképpen kérdezek. Hány neutront kell összepréselni egy neutronyi térfogatban ahhoz, hogy az eredmény egy neutronnyi méretű fekete lyuk legyen?
Egy atommag önmagában nem fogható fel úgy, mint egy fekete lyuk? Hiszen a sűrűsége maximális! Vagy talán több atommag is összeszorítható egy atommagnyi helyen??
