A Román- Magyar barátságot erősíteni fogja, hogy Vass-nak Pápán emléktáblát avattak. Ott, ahonnan elhurcoltak és megöltek több ezer zsidó származásu embert.
Vekov Károly történész, volt RMDSZ-es parlamenti képviselő segítségével olyan iratokat sikerült előkeríteni, amelyek Wass Albert ártatlanságát bizonyítják, jelentette be Kincses Előd ügyvéd csütörtöki marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján. Perújítási kérelmet viszont csak abban az esetben lehet benyújtani, ha olyan iratok kerülnek elő, amelyeket az ítéletet meghozó bíróság ebben az esetben a népbíróság nem ismert, és amelyek ismeretében utólag megállapítható, hogy más döntést kellett volna hozni.
Az egyik, frissen beszerzett iratból az derül ki, hogy a román hadsereg információs szolgálata azt jelentette: a szentgotthárdi négyes gyilkosság felbujtója Wass Endre volt, Wass Albert apja. A tárgyaláson is végig Wass grófot emlegették, illetve hogy a magyar hadsereg által elkövetett gyilkosság előtti estén az öreg Wass Endre gróf átkocsizott Cegéről Szentgotthárdra felbiztatni a magyar tisztet a kivégzési parancs kiadására. A földreform idején abban a faluban nagyon sokan kaptak földet a Wass-birtokból, tehát valóban feszült lehetett a viszony az idős Wass és a román lakosság között magyarázta Kincses a történteket. Hozzátette: az iratokból az is kiderül, hogy a helység volt román polgármestere is azt állította: látta az idős grófot és annak feleségét átkocsizni.
Az ombóztelki, tizenegy áldozatot követelő gyilkosságnál egy Kőrösi József nevű polgármester volt a felbujtó, és nem Wassék, derül ki egy másik dokumentumból. Ezt a Kőrösit előzetes letartóztatásban a népbíróság elé is állították, kihallgatták, de mivel a gyakorlat szerint azt ítélték el, aki távol volt, az egykori polgármestert csak tolmácsnak nevezték, aki Csordás Gergely, a gyilkos parancsot kiadó magyar hadnagy számára fordított.
Egy harmadik, most előkerült irat közvetett módon bizonyítja Wass Albert ártatlanságát: 1944 nyarán, amikor a grófot kinevezték megbízottnak a brassói németolasz vegyes bizottságba, a román szervek megpróbálták elérni, hogy a magyar hivatalosságok vonják vissza a rendeletet. De nem azzal érveltek, hogy ő lett volna a szentgotthárdi vagy ombóztelki felbújtó, hanem az irodalmi műveiből ollóztak és fordítottak le olyan részleteket, ahol a regényhősök románellenesek voltak. Ez meggyőző bizonyíték számomra, mert ha valakit gyilkosságra való felbujtással vádolhatok, akkor azzal érvelek, és nem egy regényrészlettel jelentette ki Kincses Előd.
Az ügyészségnek harminc nap áll a rendelkezésére, hogy eljuttassa az illetékes törvényszékhez ezeket a dokumentumokat. Az ügyvéd szerint a kolozsvári törvényszék az illetékes, a jogszabályok szerint ugyanis annak a törvényszéknek kell döntenie, amelyik az eredeti határozatot meghozta.
Wass Albert életéről szóló filmet február 17.-én etítik harmadszor és egyben utoljára, az Uránia filmszínházban. A többi mozi nem vetíti és televízióban sem lesz látható. Több nagyváros polgármestere nem adott engedélyt a vetítésre. 2003-as szobor állításra tett kísérlet sem járt erdménnyel. A budavári önkormányzat és a fővárosi polgármesteri hivatal által életre hívott szakértő testület javaslata/támogatása ellenére a főpolgármaster nem engedélyezte az emlékmű felállítását. Öngyilkossága előtt a Magyar állam megtagadta állampolgárságát és egy éves ideiglenes vízumot adott neki.
45-után az Egyesült államokban élt, ahol több merényletet követtek el ellene, sikertelenül. Először háza udvaráról adtak le rá két lövést. Később egy teherautó gázolta el, de túlélte. A teherautót késöbb a sérülésekkel együtt megtalálták egy szervízben, a Román nagykövetségé volt, diplomáciai mentességük miatt nem történt felelősségre vonás. A harmadik elenne elkövetendő merényletről a titkosszolgálatok is tudomást szereztek, kérésükre nem ment el a rendezvényre, csak szobát foglalt, ahol szokott. A titkos szolgálatok két T.V.-snek öltözött Securitate alkalmazottat fogtak el nem kevés robbanó anyaggal, akiket kiutasítottak.
A román Néptörvényszék 1946 tavaszán Wass Albertet távollétében halálra ítélte háborús bűnökért és gyilkosságért. Azzal vádolták, hogy 1940-ben az Észak-Erdélybe bevonuló magyar csapatoknak parancsba adta egy ortodox pap családjának és néhány románnak, a helyi zsidó kereskedőnek és családjának, valamint az ortodox román pópának és annak magyar szolgálójának a kivégzését.
A román hatóságok többször is kérték kiadatását, 1979-ben az USA Igazságügyi Minisztériuma többszöri átvizsgálás után, nem kellő megalapozottságára hivatkozva elutasította a kérelmet. Ez történt akkor is, amikor a Wiesenthal alapítvány tett feljelentést ellene, mivel azok között az emberek között, akiknek kivégzésére állítólag parancsot adott, két zsidó is volt. Az USA az ügy átvizsgálása után ejtette a vádakat. (ami hat hónapig tartott és az említett alapítványt is bevonták a vizsgálatokba) Románia többször kérte kiadatását, amit a vizsgálat után elutasítottak.
2008. jan. 4-én pénteken 16 órakor Emlékünnepséget rendezünk a kiváló erdélyi magyar író, Wass Albert születésének 100. évfordulója alkalmából. Helyszín: Petőfi Sándor Művelődési Központ aulája. Gödöllő Díszvendég: Bartha József holtmarosi lelkész, a Czegei Wass Alapítvány elnöke. Gyertek el, vegyetek részt az ünnepségen! Utána koszorúzás a Műv.Központ mellett álló Wass Albert szobornál.
Én nem tudom Wass nacionalista, fajgyülölő, vagy zsidóüldözö lett volna.
Őszintén szólva nem is érdekel.
Olvasva a könyveit (eddig: Mózsi 1-2:) (13 Almafa, Elvásik a veres csillag), Magukrahagyottak, Kard és Kasza, Jönnek/Adjátok vissza a hegyeimet, szerintem
csak egy IGAZ MAGYAR, aki szeretné bemutatni hogy milyen élete volt Erdélyben a magyar embereknek. S ezért szimpatikus.
Lehet hogy a Kard és Kaszában is benne van az idézett mondat, én a "Valaki tévedett" című novellaciklusban olvastam. A szövegkörnyezet lényege, hogy egy Amerikába kivándorolt öreg székely talál egy nagy drágakő-lelőhelyet, és titokban tartja és bányássza ki, azért hogy majd visszavegyék Erdélyt a románoktól, ekkor hangzik el a mondat, hogy azért gondolja ezt, mert a zsidók is visszavásárolták Zsidóországot. Nekem ez úgy jött le, hogy keserűen elismeri, hogy harccal már nem tudjuk visszaszerezni ami a miénk, csak pénzzel. Én semmi antiszemitizmust nem olvastam ki ebből, sőt bizonyos elismerést, hiszen szekérről árultak, aztán megszerezték a bankokat, végül visszavették az országukat - ez egyértelmű pozitívum.
Oppsz. Korrigálnék...
A 'Van pozitív és van negatív nacionalizmus.' helyett van pozitív (előrevivő) és negatív (hátramozdító) nemzettudat. Wass Alberté egyértelműen az előbbi. Amelyik megbecsüli gyönyörű nyelvét, nem feledi történelmét, ezerkilométerekre is szemében őrzi tájait, fülében szavait, és szívében meséit.
Kb. ezt akartam írni. Beugrottam a nacionalizmus szónak, hiába, látszik, hogy nincs hozzá túl gyakran szerencsém:), főleg nem megbélyegző, pejoratív felhangokkal. Alapjában a 'natio - nép, népcsoport, nemzet' fogalomkörben gondolkodtam, nem ennek politikai-mozgalmi-billogozó izmusában. Talán érthető...:)
:) Hát nem oly sok víz folyt le azóta a Dunán... (Remélem persze, nem túl nacionalista, hogy Dunát írok.;) De mondjuk úgy, hogy várakozó állásponton vagyok.
Ez nem derült ki.
Az se, hogy milyen regényt olvastál.:) A versek - ezügyben - nem érdekelnek. Wass Albert ugyanis valóban nem volt jó költő. De nem is költőként tartják, tartjuk számon.
Amúgy ha talán elgondolkoznál a fórum műfaján, eszedbe juthatna, hogy itt másképp ír az ember, mint amúgy. Vagy majd rájössz. Lehet, hogy neked sikerül a mámorító "én jó vagyok, ti is legyetek azok" hozzáállás, nekem nem. A véleményemet írom le, ami néha rögtönzés, néha megrágott gondolat.
Korántsem tartom magam tökéletesnek, erről hálIsten:) vannak visszajelzéseim is, hálát is adok értük, mert érezhetően előbbrevisznek. Épp ezért nem is igazán törekszem az általad vázolt "én jó vagyok, ti is legyetek azok" hozzáállás, kép produkálására, eljátszására sem, mert ugyan mit érnék, mire mennék vele...:) Időm, energiám sincs rá. Olvasgatok, gondolkodom, itt-ott leírom. Ha beszállok egy vitába, nem kívánok senkit meggyőzni, lehengerelni, átváltoztatni. Legfeljebb a véleményét árnyalni. Ennyi.
A vélemények leírásával/elmondásával általánosságban semmi bajom. A móddal és a megalapozottsággal szemben merülnek fel bennem néha kételyek. Ezért reagáltam rád itt, így.
Wass Albert a 30-as, 40-es évek arisztokrata származású irodalomművelőinek tipikus megtestesítője, az idealizált magyar népkultúra, nemzeteszme már mitológikus magasságokba emelése és heroikus képzettársításokkal megfűszerezve. Nekem ez nem emészthető, másoknak lehet hogy igen.
Miért érzem úgy, hogy azzal dobálózol, amit róla, s nem azzal, amit tőle olvastál?:)
Ennél eredetibb figurának tűntél. Ajánlom figyelmedbe mondjuk A funtineli boszorkány 3 kötetét, gyönyörű mű, és köze nincs politikához, arisztokratizmushoz (ajjajj:), idealizált magyar népkultúrához, nemzeteszméhez, meg heroikus képzettársításokhoz. Viszont van köze egy sorsverte szerencsétlen látó-lányhoz, asszonyhoz, aki méltósággal hordozza mind különleges, áldott-átkos képességét, amit senkitől nem kért és amivel senkinek nem dicsekedett; mind az ezzel járó keresztet... Érdemes elolvasni, neked alighanem amúgy is témába vágna...
Amúgy háborús bűnösként elítélték volna 45-ben, ha nem szökik Németországba.
Így van. Az emberek/érdekcsoportok/államszervezetek, legyenek a tagok bármilyen nemzetiségűek, vallásúak és pártállásúak(!), sok mindent képesek megtenni egy kis vagyonért... Nem hiszem el, hogy Wass Albert részese lett volna annak a kb tucatnyi ember meggyilkolásának, amivel megvádolták. Akkor nem tudnának így szólni az emberről, az emberért, a regényei...
A naív világszemlélete nagyon is jellemző sok, az akkori körülményeken szocializálódott nemesi származású magyarra. Magyarország mint tudjuk, eléggé elmaradott ország volt. Tele gyűlölettel, félelmekkel, égési sebekkel. Ez nacionalizmust tenyésztett ki ezekben az emberekben, majd a hungarizmushoz csapódtak. A zsidókat okolták a saját problémáikért, a régi rend felbomlásáért, a vesztes országért, a kínokért.
Blabla. Honnan ollóztad? Remélem, nem fejből.:) Wass Albert nem a zsidókat okolja, még csak nem is a románokat. Az egyes embert... Az egyes ember öl, lop, csal... Persze fennáll, hogy abban a sorshelyzetben, kés élén, indulatok elszabadultán, akkor, ott, jellemzően meghatározott népcsoportok képviseltek meghatározott törekvéseket, érték(?)rendet... De köztük is ismer és közülük is sorol szép kivételeket, és nem csak kivétel-gyanánt...! És a magyarok között is talál és emleget kínos és szégyellnivaló egyedeket, cselekedeteket. Ezért kéne beleolvasni...
Nem szortíroz. Embereket ír le, korváltozásokat, jellemalakulásokat.
Ez az ember még csak nem is jó író, költő. Csak a mai jobboldal felvette, akár a saját kis, bejáratott nemzeti hősét. Akár vitatkozhatunk is az egyes műveken. De a silány dolgokon felesleges. Primitív társadalomszemlélete egyenesen káros.
Jó író, rossz költő. Na most én is elég jól csinálom a brassóit, de a süteményeimet azért nem dícsérem agyon.:)
De nézzünk egy versrészletet: "Uram, ki fönt az égben / lakozol a fényességben, gyújtsd föl szent tüzedet / az emberek szívében. Az emberek agyára / áraszd el bölcsességed. Értsék meg valahára / mi végből van az élet."
Nem remekmű, igazad van. Bár gondolatilag nincs vele nagy gond. De elfért volna békességgel valamelyik fiókban.
...sikerült egy "méltatlanul elfeledett" nacionalistát találni, aki elmenekült a kommunizmus elől és megtestesíti a jobboldali gondolkozás minden tudatalatti vágyakozását.
Van pozitív és van negatív nacionalizmus. Wass Alberté egyértelműen az előbbi. Amelyik megbecsüli gyönyörű nyelvét, nem feledi történelmét, ezerkilométerekre is szemében őrzi tájait, fülében szavait, és szívében meséit.
Mi a baj a magyar jobboldallal? Az, hogy anakronisztikus, szélsőséges.
Van olyan is. De nem ez a mérvadó.
Még a családomban is.
Nézd, nekem kicsit a te hozzáállásod tűnik szélsőségesnek, ezügyben. Mintha ezzel kompenzálnád, talán épp azt, ami a családodban irritál. Ehhez persze közöm nincs, és elnézést, hogy leírtam, de talán megéri elgondolkodni rajt. A véleményed nem attól lesz teljes, ha hárítasz, ellentmondasz, szembehelyezkedsz valamivel, valakivel. A véleményed attól csak a túlsó oldalon fityeg. De nem teljes, mert csak replika... Magad tégy mérlegre dolgokat, magukban, feledve minden, pozitív és negatív befolyást...
Nem kell más nemzeteket kiirtani, elnyomni, hogy elég terünk legyen. Nem kell gázkamrába küldeni embereket, hogy nekünk jó legyen. Nem kell naív, gyerekes eszméket kiabálni, sikítani, meg hogy "bántanak, árulók" kiabálni.
Wass Albert is erről ír...:)
Kis hazánkban mégis ez van. A politikai hozzáállásod határozza meg, amit teszel, gondolsz, helyes-e a másik oldal vagy a te oldalad szerint.
Ez is van. És mennyi rengeteg más, gyönyörű dolog még...
(Elöljáróban: az alábbiakat ma hajnali négy körül írtam, csak épp karbantartás volt az indexen, így akkor nem sikerült elküldeni.)
Nem kívánok védőbeszédet tartani Wass Albert mellett (ismerek a bal és jobb oldalamon:-) állók, keresztények, zsidó könyvkiadó-szerkesztők és ateisták között egyaránt tisztelőit és ócsárlóit ki-ki vérmérséklete, ideológiai, filozófiai beállítottsága szerint, szakmailag érvelve vagy érvek nélkül ítél felőle), ám itteni hozzászólásaid mellett /'árnyalási' okokból/ mégsem tudok csendben elsétálni...
(Amint látom, ezzel nem vagyok egészen egyedül.)
A 26. hozzászólásodban pl. így írsz:
Furcsa, hogy a jobboldal olyan egysíkúan imádja... Ez nekem már gyanús.
Ez bizony így valóban 'egysíkúra' sikeredett. Mert egyrészt nem igaz /van, aki az ún. 'jobboldali' beállítódásúak között is kritikusan szakmai kritikával! fogadja, ugyanakkor rajongói /'imádói?'/ között is jócskán vannak az ún. 'baloldaliak' táborából/; másrészt arra is, hogy ki, miért kedveli, olvasóitól függően, egyénileg más-más választ kapnál, igen sokoldalú csöppet sem 'egysíkú' indoklásokkal...
Ez pedig már nekem is gyanús!:-) Ti. gyanakszom, hogy amennyiben ennyiféle embercsoportban /politikai, vallási, 'filozófiai hovatartozástól' függetlenül/ akadnak olyan elvetemültek /és nem gondolom, hogy ők mindannyian megtévedtek lennének!/, akik pozitívan értékelik egy író munkáit vagy egy-egy jelentősebb művét , akkor nem zárható ki teljességgel, hogy képes volt /érdemben, mérhető szakmai színvonalon/ valami olyasmit megfogalmazni az 'egyetemes emberi értékek' kategóriájába sorolhatóan, ami miatt írói hagyatéka fölött tisztelettel összehajolnak azok is, akik az élet különféle 'ringjeiben' (olykor biza megfeledkezve egy-egy 'wassalberti' tanulságról) ölremennek...
Abban kétségtelenül igazad van viszont, hogy W. A. olvasói főképp a 'jobb' oldalon vannak nagyobb számban. Lehetne erre is keresni magyarázatokat, hogy miért is van ez így, de amit svmmvm bonvm ír a 30. hozzászólásban (lásd: milyen hatást képes kiváltani a szelektív információtovábbítás és manipuláció az egyén történelemtudatának visszafejlesztésében:(), ad némi magyarázatot erre a kérdésre is sajnos.
Azonban úgy szeretném gondolni, Te megfontoltabb, körültekintőbb vagy annál, hogy felelőtlenül ítélj, beállj bármelyik 'kórusba'...
Így folytatod a 26. hozzászólásodat:
De látva a gondolkozásmódját - antiszemita, arisztokratikus, begyepesedett magyar főur - no, nem is csodálom. A gyepes agyaknak biztos jó.
Kicsit sok nekem ebben a 'kinyilatkoztatás'.:-( Ez a 'jellemzés'/?/ nem kifejezetten W. A. 'gondolkodásmódját' tükrözi, ez inkább W. A. eléggé egyoldalú /egysíkú/ interpretálását tükrözi.:-(
Tekintve, hogy tőlem jobbra-balra állók közt egyaránt akadnak, akik erre másképp gondolnak, én egyik táborban nyüzsgőkre sem mondanám ki ezt a 'gyepes agyú' ítélkezést /magam meg író embert elsődlegesen szakmai szempontok alapján szoktam értékelni/. Erről majd alább...
Még a 26. hozzászólásodban írsz egy 'fenyegetésnek tűnő' mondatot:
Aztán vigyázzatok, mert a zsidók mindent megtesznek, hogy ezt a kiváhló mahgyah íhót ellehetetlenítsék!
Nem igazán értem ezt a raccsoló gúnyt. Haragszol valakire? Személyesen bántva érzed magad? Mi okból? A magam részéről teljesen értelmetlennek látom ezt a mondatot, hiszen lehet nagy bátorságra vall a halott oroszlánt rugdosni, csak épp minek?!? 'Ellehetetleníteni'? kit? Miért? Őt magát, W. A.-t aligha, emlékét talán lehetséges, ámbár 'kihull az ocsú' magától is /ha az!!!/.
Ami meg érték, az fennmarad, akár 'zsidók' nem kellene ennyire kategorikusan rosszat gondolnod róluk!:-) , akár mások próbálkoznának 'kifordítom-befordítom magyarázatokkal' másféle értelmezéseket vonni az életművek, művek köré.
/Az azért még érdekelne, hogy kiknek is szól az az Aztán vigyázzatok...? Félnie kellene valakinek?!? Ugye, ezt már végképp nem szabad komolyan venni?:-)/
--
Mondtam az elején, számomra W. A. nem politikai, jobb/baloldali kérdés. (Egyéb okokból érdekel.)
Azt gondolsz róla, amit... Alábbi hozzászólásaid stílusa, egysíkúan látása amivel mintegy 'vádként' hozakodtál elő másokra vetítve ezt késztetett arra, hogy hosszasabban csapkodjam a billenytűket, mint szokásom, pedig épp egy könyvet kellene szerkesztenem helyette. (Nem Wass Albert!)
Nem igazán értem, hogy pl. csakcsendbenn (27) kérdésére (Megkérdezhetem, mit olvastál tőle?), miért írod a következőt a 28. hozzászólásodban: Megkérdezhetem, miért kérdezel úgy, ahogy kérdezel? Ne válaszolj, tudom.
Eleddig nemigen foglalatoskodtam volna vele, de egy ilyen 'válasz'/?/ után azért mégis érdekelne, 'mit tudsz'? Mit gondolsz arról, hogy miért volt a kérdés?
Ha 'megfellebbezhetetlenül' tudod a magad válaszait, mi a fenéért (bocsánat érte!) kérdezel és válaszolsz/nem válaszolsz?
A gyepes agyúak gyakorta nem értik meg a 'fényes elméjűeket', s amint látod, magamat is elhelyeztem a kategóriáidban... No, így nem kellene leosztani a szerepeket... Te talán ennél sokkal árnyaltabban is képes volnál látni!
Aztán meg már magadra reflektálva így folytatod (igazolandó az 'antiszemita' vádat, amit oly divatos és büntetendő! rásütni bárkire) 29. hozzászólásodban: A "Vigasztaló levél magyarok földjére" című versében: "Jézus zsidó volt és zsidók voltak kik fölszögezték a keresztre." - írja. Ez nyilvánvaló hazugság, tudjuk hogy Jézust a rómaiak feszítették meg.
:-) Sőt: :-(
Nem, mintha túl sokat számítana számodra ehelyütt biztosan nem , de az ilyetén 'hazugságokról' eszembe jut az a vicc, amikor a cigányt viszik kivégezni, s találkozik a haverjával:
Hát Tíged, mér' akasztanak?
Ó, mert a szomszédomat agyoncsapta a villám!
Ugyan, hát, az csak nem a Te bűnöd?
De ín fogtam a nyelít!
Tehát: eléggé 'egyoldalú' megközelítés mondhatni: nyilvánvaló hazugság az, hogy a 'rómaiak feszítették meg'... (Ki fogta a nyelit?!?:-()
De nem akarok 'egysíkúan' vádaskodni ahogyan Te sem;-) , ezért javallom, hogy erre vonatkozóan olvasd el az utolsó nyolc sorát /hosszú lenne az egészet/ annak, amit vagy egy éve írtam egy másik fórumon ezügyben:
Nem vagyok tévedhetetlen. Te sem. S ameddig átgondoljuk azt, amit a másikunk _jó okkal_ megfontolandónak tart, csak addig van is legalább esélyünk rá, hogy ne 'gyepesedjünk be'.
Végezetül:
W. A. írói munkásságát nem tudom másképp értékelni, mint 'irodalmi teljesítményt'. Nem nagyon érdekelnek semmilyen politikai mellékzöngék ezügyben.
Szakmailag mert az 'íróság' is egy 'szakma' , elég kevés ellenvetésem van a szerzővel szemben. Találkoztam ugyan olyan művével, ahol kételyeim voltak, hogy a szerző vagy a szöveget gondozó szerkesztő hibádzott-é, de W. A. soha nem raccsolt oly 'szépen' hallgattam egy hanganyagot, ami vele készült , mint azt te tetted, gúnyolódva. (Egyébként a raccsolása sem érdekelne, ha jóízűen, irodalmi szinten ír magyarul, azzal meg nincs gondom. Mondjuk, Hankiss Elemér esetében is el tudok tekinteni ilyetén hiányosságaitól.)
Nem, nem hiszem, hogy a XX. század legnagyobb magyar írója W. A. De nem lehet átlépni rajta így, ahogyan teszed, meg azokat sem 'legyepesagyúzni' én nem tehetem, meg , akik szeretettel olvassák. (Akár az MTA örökös tagja légyen az illető, akár Ilonka néne, aki felnevelt kilenc gyermeket, s történetesen 1/8-ad sebességggel olvassa W. A. könyveit is, mint bármelyikünk, s onnan tudja, hogy van jobb meg bal oldal, hogy épp mely'k felől kínozza az isiáz...:-))
Persze, azt teszel, amit akarsz. Engem marhára nem érdekel holnap sem, ha így gondolod, csak a stílussal volt bajom, ahogy 'kinyilatkoztattál' és 'ítéltél'... Kár lenne, ha magad lennél vesztese. Nekem se 'dőlj be'! Olvass, felejtsd el, 'mit vár/zúg a kórus' bármelyik oldalon, aztán gondold át, s tégy kedved szerént...
"Koberes szekérből árulták a holmit, mig csak minden bank az övék nem lett, s akkor egyszerüen visszavásárolták maguknak Zsidóországot."
A Kard és Kaszát sajnos nem olvastam, de a kedvedért igyekszem beszerezni.:) Egy-két újabb:) kérdés: ezt Wass Albert mondja, vagy egyik szereplője a sok közül? És milyen szövegösszefüggésben?
De ő írta azt is, hogy "a zsidók soha semmiféle hüséget nem tanusitottak a magyar nemzet iránt."
Minden bizonnyal. Némi rossz tapasztalata azért akadhatott, pl. az oroszok Erdélybe 'invitálása' kapcsán... Nyilván minden sommás vélemény kissé tenyérbemászó. Az is, amit a gyepes jobboldalról odarittyentettél.:) Merthogy sommás, hát óhatalanul egy kalap alá von, torzít, s nem veszi figyelembe a talán nem is oly ritka kivételeket.
De, hogy tudd, hogy milyen zsidókról szólt ez a mondat és milyenekről pedig nem, ajánlom figyelmedbe Az Antikrisztus és a pásztorok c. regényt. Ebben egy erdélyi falu oroszok általi megszállását írja le, akik, a meseszövés szerint, abba a faluba egy baloldali zsidó fiatalember, Emánuel közreműködésével érkeznek. És felborul minden, 'aljanépuralom' lesz, és aki ezt nem fogadja el, legyen pár egyszerű cseléd, paraszt, zsidó boltos, vagy 'úr', szóval bármilyen mber, az rajtaveszt.
Érdekesmód a megtévedt zsidó fiú is szimpatikus marad... Jót akart. Csak többszörösen is rossz lóra tett. Egyrészt az orosz haderőkre, másrészt a helyi mindenlébenkanál figurákra. És igaz, hogy a falu az összes rablást, gyilkolást, erőszakot, voltaképpen ennek az Emánuelnek a nyakába varrhatná, hiszen ha nem ugrál, fontoskodik, szervez, talán békésebben is megúszhatták volna az amúgy elkerülhetetlen dúlást, - mégis visszafogadja őt...
Nézd meg légy szíves, ha módod van rá, ahol Emánuel apjáról, az öreg boltos Samuról ír... Gyönyörű megértéssel, szelíd szeretettel. 1-2-t beidézek, a többihez legfeljebb adok oldalszámot...
---
"- Hát ezért jöttél haza? - kérdezte Samu, vádló, szomorú hangon a fiát. - Ezért?
- Ezért - felelte Emánuel halkan, de keményen. - Ha mi nem csináljuk meg, megcsinálja más. Mihelyt a katonák itt lesznek...
- És az ellenség katonáival akarod...? - kérdezte Samu, és a szeme megkönnyesedett. Száz éve nem járt itt idegen katona, tudod-e azt?
- Tudom - bólintott a fiú, és zökkenve eresztette vissza a szék lábát a padlóra - de most itt lesznek, mégpedig hamarosan. S ha akkor, az első napon nem vesszük a kezünkbe a dolgot, ők csinálják meg helyettünk, és az rosszabb lesz.
- S nem lehet... valahogy másként? Tisztességesebben...? - kérdezte Samu, szinte könyörögve, s annyi kétségbeesés volt a hangjában, hogy az asszony ott hátul a karosszékben hangosan fölzokogott tőle.
- Na, Sára, na... - fordult hátra a boltos, és szeme akkora szeretettel és szánalommal simogatta végig a csúnya, kopott, megöregedett asszonyt, hogy az arca szinte megszépült tőle. Sára, szívem, na...
- Segíteni jöttem. - nyögte.
A Bíró ránézett.
- Azt gondoltam, hogy szökik.
A kis, kopasz zsidó lassan leült a földre, Dominik mozdulatlan teste mellé, és megrázta a fejét.
- Szökni? - kérdezte. - Miért? Hova? Hát van, hova? Nincsen Bíró úr. Az emberi gonoszság elől nincsen, hova szökni. Mindössze igyekszem egy keveset jóvátenni abból, amit a fiam elrontani segített. Felelős vagyok érte, nem? Hiszen a fiam.
...
És emlékezett. (A Bíró) Emlékezett egy kopott, sovány kis emberre, aki valamikor, sok évvel ezelőtt, megérkezett ebbe a völgykatlanba egy asszonnyal, meg egy vén öszvérrel, s lassú szívós munkával életet teremtett magának. Aki hálából, amiért befogadta a falu, mindenhol tett valamit, ahol csak lehetett. Észrevétlen okos apróságokat, szerényen, hogy föl ne tűnjön. Padokat az iskolának, új kályhát, tűzoltó szivattyút a község számára... s ezt a kőcsorgót itt, ahol az utak elágaznak.
Samu felnézett az imádságból, aztán lassan, görnyedten lábra emelkedett.
- Tessék leülni - mondta.
- Temetni megyünk - mondta az öreg pap nagyon szomorúan, és az arca nem volt piros, mint máskor, hanem szürke és vén. - Borzasztó eset, rettenetes. Az emberek félnek temetést rendezni. De valaki mégis kell legyen ott, rajtunk kívül. Isten nem azt nézi, hogy ki milyen valláson van.
- Gyerünk - mondta Samu kurtán.
A hamut le sem verte magáról, úgy indult, ahogy volt, az ajtó felé.
- Én - mondta, és minden egyes szót külön is megnyomott, mintha azt akarta volna, hogy mindegyik odavésődjék valami láthatatlan nagy könyv lapjaira. - Én nem dolgozhatom együtt ezekkel a te embereiddel, Manó. Mert ezek tolvajok, rablók és gyilkosok. S aki tolvajokkal, rablókkal és gyilkosokkal szövetkezik össze, azt Jehova haragja lesújtja, mint ahogy eddig is lesújtotta mindég. S ha te csak ezért jöttél atyádhoz, Emánuel, hogy tisztességben megvénült fejére gyalázatot hozzál, akkor inkább maradtál volna azok között, akiknek a gyalázat a kenyerük.
...
- A Bíró úr teheti - felelte Samu lassan, anélkül, hogy szemét egy percre is levette volna a fia arcáról. Ő úr. De én csak egy szegény zsidó vagyok, akinek egyebem sincs, csupán a becsületem, s akinek vétkeit hetedíziglen bünteti meg Isten a többi zsidókon, nekem vigyáznom kell, Manó. S neked is."
--- Ez nyilvánvaló hazugság, tudjuk hogy Jézust a rómaiak feszítették meg.
Igen. Miért is?:)
Amúgy a teljes neve Szentegyedi és Czegei gróf Wass Albert.
És? Tudott dolgozni és többre becsülte a az értelmét, kezét használó embert mindennél.
Hűsünk 1945-ben Németországba emigrált... Vajon miért pont oda?
Lásd az előttem szóló sokmássalhangzós fórumtársat.:)
Elgondolkodtál azon, hogy szélsőjobboldali, újfasiszta szervezetek példaképnek tartják? Vajon miért?
Volt egy erős, biztos magyarságtudata. Nem felejtette, honnan jött, hova tartozik. Ez utóbbi, azt hiszem, éppenséggel a zsidókra is jellemző. És nem hiszem, hogy szégyellnivaló tulajdonság, sem a magyaroknál, sem a zsidóknál.:)
Ha jól sejtem, volt a fasisztáknál némi ógermán, kelta, okkultista, keresztény és sok más beütés. Komolyan gondolod, hogy ezt mind tűzre kell akkor vetni? Mert 'példaképnek', forrásnak vagy mittudomén minek tartották?:)
Bár egyértelmű választ nem kaptam, csak néhány kirángatott, és sejtésem szerint igen gyakran, véres rongyként lobogtatott idézetet... Ebből még nem tudtam meg, hogy te, valójában, olvastál-e Wass Albertet...
Kérdésedre, a lehető legegyenesebben válaszolok, megbocsáss érte:
Azért így kérdeztem, mert egy aránylag okos, de gyakran és fölöslegesen hepciáskodó alaknak tűntél eddig számomra, hozzászólásaid alapján. Igyekeztem tehát a kérdéssel a lehető legfinomabban jelezni, hogy nem tűnik kellőképpen megalapozottnak a véleményed: "antiszemita, arisztokratikus, begyepesedett magyar főúr"... Mert nem antiszemita, nem arisztokratikus, és még csak nem is begyepesedett magyar főúr... Egy-két könyv elolvasása elég, hogy ezt megérezd. Próbáld ki, nem lesz elvesztegetett idő.:)
Hogy mit tudsz rólam, vagy a dolgokhoz való hozzáállásomról, arra igazán kíváncsi lennék. Nem vagyok egy elkötelezett politizálós fajta...:) A politikai és vallásvitáktól régesrég távoltartom magam. Az igazság szerintem sohasem ezekben lakozik, hanem valahol ezek fölött... Pontosan úgy, ahogy azt Wass Albert is sugallja. Nem egy-egy mondatában, de vélhetően (bár én csak 8-10 könyvét ismerem sajnos) minden művében.
Mellesleg, és ezt harag nélkül mondom, kevesebb provokatív megjegyzéssel, személyeskedő utalással értelmesebbek, tanulságosabbak lennének az eszmecserék körülötted...
Az alábbi kérdések sajnálatos módon mutatnak rá, milyen hatást képes kiváltani a szelektív információtovábbítás és manipuláció az egyén történelemtudatának visszafejlesztésében:(
Nem akarom mellékvágányra vinni a fórumot hosszadalmas és offszagú fejtegetésekkel, ezért csak a kérdéseide válaszolnék röviden:
"Hűsünk 1945-ben Németországba emigrált... Vajon miért pont oda?"
Ha valaha jártál iskolába, akkor biztos tudod, hogy nem volt igazán sok választása. Te hova mentél volna? Szovjetúnióba? Romániába? Borzasztóan naiv ez a kérdés. Nyilván azért ment németországba, hogy csatlakozzon valami szkinhedmozgalomhoz szerinted? Németo. éppen olyan megszállt ország volt, mint bármelyik vesztes, csakhogy ott nem kaukázusi vadállathordák dorbézoltak (legalábbis nem mindenhol) hanem valamivel civilizáltabb nyugati népek. Másrészt, innét volt lehetőség emigrációra, máshol meg a bitóra és a gulágra. (nekem speciel volt olyan a családomban, aki emigrált, és olyan is, aki nem, ki is vitték szibériába pár évre, mert akkora náci volt, hogy 12 évesen besorozták a nemzeti hadseregbe, amikor a puskája nagyobb volt mint ő. (nyilván volt választása... mint a legtöbb magyarnak.)
Csak hogy realistábban lásd a helyzetet, hogynézett ki egy ilyen emigrációs tábor Németországban? Szögesdrót kerítés, bezavarnak egy-egy szobába 50 embert, fekudjenek egy pokrocon a betonon, jo par even at, aztan kis szerencsevel nem adtak ki az oroszoknak kenyszermunkara azert, mert pechjere ott elt, ahol. Kaja szinte 0, es persze mindenki utal, mert miattad tort ki a masodik vilaghaboru, szaros magyra (a nemeteket is beleertve, ok is ezt nyomjak).
"Elgondolkodtál azon, hogy szélsőjobboldali, újfasiszta szervezetek példaképnek tartják? "
En is annak tartom, pedig nem is vagyok ujfasiszta szervezet. TUdod mit, ertelmes embernek tartalak, ezert inkabb megkernelek valamire: vedd ki a konyvtarbol a rezkigyot, vagy a hagyatek c. konyvet, sot: csak az utobbit. Olvasd el, es gondolkozz el azon, miert NEM tartja Wass Albertet minden magyar peldakepnek... (vagy hogy pl. miert nem tanitják az iskolában??)
Arrol nem is beszelve, hogy az egyik legnagyobb magyar iro. De a XX. szazadban a legnagyobb.
A halálával kapcsolatban: nyílt titok, hogy a román titkosszolgálat a legutóbbi időkig rendszeresen megpróbálta meggyilkolni, ezt azért nem hagynám ki a számításból. Talán végül sikerült.
Ajánlom figyelmetekbe ezt a cikket a demokrata idei 10. számából:
Wass Albert védelmében "A teherkocsin diplomáciai rendszám volt:
a román követséghez tartozott..."
A Demokrata két héttel ezelõtt megjelent számában már foglalkoztunk Wass Alberttel és azzal a ténnyel, hogy Romániában le akarják rombolni az író Szászrégenben és Holtmarosban felállított szobrait. A Vasile T. Suciu vezette Hõsök és Mártírok Kultusza Országos Egyesülete a 2002/31-es kormányrendeletre hivatkozva kéri, hogy az általuk fasiszta jelképnek titulált Wass Albert-szobrokat minél elõbb távolítsák el a közterületekrõl. Tehetik ezt azért, mert eddig még senki sem indítványozta az ártatlanul halálra ítélt író rehabilitációját, és senki sem követelte, hogy vizsgálják ki halálának körülményeit. Nagy a valószínûsége ugyanis annak, hogy az ellene Amerikában többször is megkísérelt merényletek 1998. február 17-én sikerrel jártak. Valószínûsíthetõ, hogy Wass Albert nem öngyilkos, hanem gyilkosság áldozata lett.
A 2002/31-es rendelet kimondja, hogy tilos Romániában háborús bûnösség okán jogerõsen elítélt emberekrõl utcákat, tereket elnevezni, illetve szobrot és emléktáblát állítani. Mivel Wass Albert és édesapja, Wass Endre életükben nem folyamodtak rehabilitációért, így a román törvények értelmében ma is háborús bûnösöknek számítanak. A Kolozsvári Népbíróság Bírósági Ítélõtanácsának 1946. március 13-án hozott ítélete szerint ugyanis mindketten bûnösnek találtattak négy vasasszentgotthárdi román személy meggyilkolásában, valamint Wass Albert tizenegy omboztelki román lakos erõszakos halálával kapcsolatban is. Mindkét esemény nem sokkal azután történt, hogy a második bécsi döntés következtében a magyar hadsereg bevonult Észak-Erdélybe, így a Wass család birtokára, Vasasszentgotthárd térségébe is. A vád a gyilkosságokat a család romángyûlöletével és a földreform által kiváltott bosszújával magyarázta, melynek következtében ugyanis földjeik jelentõs része a román állam tulajdonába került.
A pert rekordgyorsasággal folytatták le. A vádirat 1946. február végére lett készen, s az ítélet ezt követõen csaknem két hét alatt megszületett nemcsak az õ, hanem hatvanegy társuk ügyében is, akiket szintén azzal vádoltak, hogy atrocitásokat követtek el a román lakossággal szemben. A büntetések között börtön, kényszermunka és halálos ítélet szerepelt, de a legfõbb cél minden bizonnyal az volt, hogy a Vörös Hadsereg támogatásával hatalomra jutott nacionalista-kommunista román hatalom megfélemlítse a magyar lakosságot. De az sem volt utolsó szempont, hogy a halálos ítélet következtében az arisztokrata Wass család minden ingó és ingatlan vagyonát elkobozzák. Tették ezt olyan ítélet után, amelyet kizárólag tanúvallomások alapján hoztak, de azt is úgy, hogy az ártatlanságot bizonyító mostohaanya vallomását nem vették figyelembe. Nem beszélve arról, hogy az ítélet szövegében több helyen is találhatunk hibákat: nemcsak a magyar vádlottak nevét írták hibásan, hanem a román nevekkel is ellentmondásba keveredtek, például az egyik áldozat neve háromféleképpen fordul elõ. A számokkal is bajban voltak a perirat összeállítói, hiszen a névsorban tizenkét név szerepel, míg a számszerû összegzésben már csak tizenegyet említenek.
Az ítélet kihirdetésekor Wass Albert és családja már nem tartózkodott Romániában, hiszen 1945-ben elhagyták az országot, s elõbb Bajorországban, majd az Egyesült Államokban telepedtek le. Wass Albert azonban itt sem lehetett teljes biztonságban. Amivel leginkább kivívta a román hatalom ellenszenvét, az az volt, hogy ellenezte a legnagyobb kedvezményeket biztosító kereskedelmi egyezmény megadását Romániának, s kezdeményezte a törvény módosítását. Javaslata szerint csak olyan ország vehette volna igénybe a kedvezményt, amelyben az egyházak és a nemzeti kisebbségek jogai is garantáltak. Románia érdekét az szolgálta, hogy valamilyen véletlen folytán ismét elõtérbe kerüljön a hajdani per. Mivel a vasasszentgotthárdi áldozatok közül kettõ zsidó volt, a Simon Wiesenthal Központ vállalta magára a feladatot, s 1979-ben felvette a kapcsolatot az amerikai Igazságügyi Minisztériummal. Az írót be is idézték, ügyét részletesen kivizsgálták, meghallgatták feleségét is, aki tanúsította, hogy a kérdéses idõszakban férje szarvasbõgés ideje lévén a hegyekben volt, így a gyilkosságok elkövetésekor nem tartózkodott a falujukban. Hitelt érdemlõ bizonyítékot bûnösségére a Romániába utazott professzor sem talált, így a vizsgálatot felfüggesztették.
Mivel a kiadatási kísérlet nem járt sikerrel, ettõl kezdve Ceausescu emberei idõrõl idõre megjelentek az Egyesült Államokban. Volt olyan eset, hogy Wass Albertnek egy "véletlen" autóbalesetben a lába sérült meg, volt, amikor szálláshelyére bombát helyeztek el. A Securitate embereire még az FBI is felfigyelt, olyannyira, hogy õk figyelmeztették az írót, az életére törnek. Wass Albert egy 1986 januárjában keltezett levelében a következõképpen számol be egy ellene tervezett gyilkossági kísérletrõl Szeleczky Zitának:
"Egy rendszám nélküli teherkocsi elütött kora este a közeli #supermarket# elõtt, ahogy a boltból kijövet igyekeztem vissza a kocsimhoz. A teherkocsit két nappal késõbb meglelték egy Fort lauderdale-i javítómûhelyben, ahol a jobboldali sárhányóját javították, pontosan azt a helyet, ahol a térdemet érte a sárhányó ütése. A teherkocsin diplomáciai rendszám volt: a román követséghez tartozott..."
A 80-as évek végén az író floridai nyaralójának kertjében dolgozott, amikor ismét megpróbálták lelõni, de a golyó célt tévesztett. A két merénylõt elkapták, de diplomáciai mentességük révén csupán kiutasították õket az országból. Máig nem került nyilvánosságra, hogy valójában kik voltak, és kinek a megbízásából dolgoztak.
Az újabb és újabb merényleteket az tette szükségessé a román állam szemében, hogy az író ebben az idõszakban volt a legaktívabb, hiszen politikai kapcsolatai révén folyamatosan látta el az egyetemeket a magyarságról szóló dokumentumokkal, sõt politikusként Kossuth Duna-föderációs elvét is felvetette.
S bár az anyaországi sajtó egyértelmûen öngyilkosságként számolt be Wass Albert 1998-ban bekövetkezett haláláról, s állította, hogy az idõs gróf fegyverével fõbe lõtte magát, mégis több érv szól a gyilkosság mellett. Például a puska olyan méretû volt, amelyet egy kilencvenéves ember aligha bír el, s az sem valószínû, amirõl a legendák szólnak, hogy saját sírját megásta volna, mivel barátai állítják, hogy abban az idõben erõs lábfájásra panaszkodott.
Hogy valójában mi történt, azt az amerikai igazságszolgáltatásnak kell kiderítenie. Egy biztos: nemzeti és nemzetközi összefogásra van szükség, hogy az ártatlanul halálra ítélt és a halála után is meghurcolt Wass Albert múltja tisztázódjon. Valamilyen módon rá kell kényszeríteni az Európai Unióba igyekvõ Romániát, hogy vizsgálja felül koncepciós pereit, erõszakszervezeteit és mossa tisztára ártatlan áldozatainak emlékét.
Barta Boglárka
És itt a hivatkozott cikk a 8. számból:
Baj van Wass Alberttel
Romániában le akarják bontani az író szobrait
Gróf czegei Wass Albert, a XX. század koronázatlan írófejedelme január 8-án lett volna 95 éves, és február 17-én lesz halálának ötödik (!) évfordulója. Hihetetlen, tudom. Hiszen itt élt közöttünk a legutolsó idõkig, és mit tudtunk róla? Elszégyelljük magunkat, elmerengünk a sors igazságtalanságán, hogy meg kellett halnia ahhoz, hogy felfedezzék. A Kertész-korszakban csöndben érkezik meg a hír a kiadótól, hogy csak a karácsonyi vásárra három utánnyomást kellett rendelni összes mûvébõl, mert annyira keresték. Pedig szembeötlõ a siker, nem látni olyan könyvesboltot vagy könyvárust, ahol legalább öt regénye ne lenne kitéve. Az örömteli folyamat részének tûnt, hogy január közepétõl sûrûn bukkant fel a neve a romániai és az erdélyi sajtóban. Hamar kiderült azonban, hogy egészen másról van szó...
Aki egyszer kezébe vesz egy Wass Albert-regényt, az soha többé nem tud szabadulni a varázslattól. Olyan csoda ez, ami kiszakít az egyre inkább virtuálissá váló világunkból, elrepít egy jobb és szebb korba, mely után buzgó vágyakozás ébred bennünk. Az a világ még ismerte és értékelte az olyan fogalmakat, mint becsület, tisztesség, hûség, önfeláldozás és haza, mindenek elõtt (és fölött). Nem is volt ez olyan régen, mindössze egy jó emberöltõvel ezelõtt. S mi maradt ránk belõle? Az összetört cserepek, a vágyakozás az egész után és emlékek lenyomata, amit még meglelhetünk a mély hangon búgó hargitai fenyvesekben, a zordon sziklában a Pietrosz tetején, a tajtékot habzó Olt vízében, a megriadt fajdkakas szárnyának suhogásában vagy a barnamedve lábnyomában az istenszéke alatt.
De ez egy másik cikk lenne! Amit most érzünk, de nem akarunk elhinni, hogy az a világ elmúlt. Végérvényesen. Ezért megdöbbentõ, hogy mindössze öt évvel ezelõtt még élt azon idõk krónikása. Sokáig élt. Nagy bánatára a mindenkori román hatalomnak, amely a neve hallatára is vörösödni kezdett és a fogát csikorgatta. Többször törtek az életére fegyverrel és a "törvény" erejével egyaránt. Ezért nem térhetett soha többé vissza szülõföldjére, amit olyan nehéz volt 1944 októberében elhagynia (lásd errõl az önéletrajzi ihletésû Ember az országút szélén címû regényt). A Kolozsvári Népbíróság 1946. évi 1. számú iratcsomójának 1. számú határozatában halálra ítélte Vass Andreit és fiát, Vass Albertet (sic). Az ítélet szerint felbujtóként mûködtek közre vasasszentgotthárdi birtokuk közelében a felszabadító honvédcsapatok által 1940. szeptember 23-án kivégzett tizenöt polgári személy halálában. Érdekesség, hogy az áldozatok között van a román pópa magyar cselédasszonya is, ami a vádiraton szereplõ faji alapú üldöztetés vétségét legalábbis kétségessé teszi. A román bíróság mindössze 17 nap alatt "igazságot" tett, halált kiáltva a vádlottakra, akik szerencséjükre nem várták meg az újabb román megszállást, és Németországban értesültek a meghallgatásuk nélkül hozott ítéletrõl. Az író a gyilkosságok elkövetésekor sem volt jelen, miként azt több, az emigrációban tett tanúvallomás bizonyítja, mert szarvasbõgés ideje lévén, a Kelemen-havasokban ûzte a felhevült bikákat.
Wass Albert az Egyesült Államokba való kivándorlása elõtt átesett a szigorú amerikai hatóságok átvilágításán, melynek során James C. Mansberger Jr. vizsgáló közjegyzõ elõtt tett nyilatkozata leszögezi (támaszkodva a hamburgi Amerikai Bevándorlási és Letelepedési Osztály nyomozására), hogy nem volt háborús bûnös, illetve olyan pártnak a tagja, amely az Egyesült Államok fõügyészének a listáján a szélsõséges politikai alakulatok között szerepel. A hiteles nyilatkozat megjegyzi: "Gyakori volt akkoriban, hogy a kommunisták és szimpatizánsaik hamisan és rosszindulatúan vádoltak meg olyan embereket, akiket szerettek volna megsemmisíteni. Ezek a vádaskodások még ma is folytatódnak azon médiumok segítségével, amelyek hajlandóak hamis és kitalált vádakat terjeszteni." 1. Mansberger Juniorból egy próféta szólott. Ha tudná, hogy még ma is hány ilyen újság van... Wass Albert grófot ugyanis nem tudja elviselni a román sovinizmus. Még halála után sem. A floridai katonai akadémián, ahol tanított, egy román emigráns kezdett el legendákat terjeszteni a háborús bûneirõl, de leleplezõdése után eltávolították az egyetemrõl. De nem voltak mindig ilyen visszafogottak a romány frátyék! Kétszer kíséreltek meg fegyveres merényletet ellene Astor parki otthonában, de szerencsésen megúszta õket. Az elfogott (!) merénylõk román állampolgárok voltak, diplomata útlevéllel a zsebükben. Ezért a kitoloncoltatásuk mellett nem indítottak ellenük egyéb eljárást.
Azt gondolnánk, hogy tragikus halála (megromlott egészségi állapota miatt maga ellen fordította vadászpuskáját) pontot tett az alantas támadásokra. Naivak voltunk. Január elején, talán a születésnapjának groteszk ünnepléseként Vasile T. Suciu, a Hõsök és Mártírok Kultusza Országos Egyesületének vezetõje a 2001-ben felállított szászrégeni és holtmarosi Wass Albert-szobrok eltávolítását kérte a Mûvelõdési és Vallásügyi Minisztériumtól. A fasiszta jelképek kultuszát tiltó 2002/31-es számú sürgõsségi kormányrendeletre hivatkozva. Most ne térjük ki megint arra a kettõs mércére, ami kizárólag a fasiszta jelképeket tiltja, míg a tömeggyilkos szovjet felszabadítók szobrai valamiért nem szúrják a hivatal szemeit.
Egy Wass Albert-szobor mint fasiszta jelkép? Bizarr képzettársítás. Valamiért arra emlékeztet, hogy az auschwitzi tábor áldozatainak emlékét állítólag sérti az oda felállított kereszt. Arra még senki nem adott magyarázatot, hogy mi a kapcsolat a nyíltan vallásellenes (helyébe õsi germán mitológiát és legendákat állító) nácizmus és a kétezer éves kereszténység között! Nagyon nem lenne méltányos, ha a vádaskodók a fajelméletre hivatkoznának.
Tehát Wass Albert is fasiszta? Vagyis náci? Mert azt már tudjuk, hogy Orbán Viktor antiszemita. A Fidesz-kormány is antiszemita volt, hiába volt közöttük több zsidó származású miniszter. Hasonlóan fasiszta az Utolsó Figyelmeztetésnek nyilatkozó, részbeni zsidó eredetét nyíltan vállaló Gergely Éva. Legalábbis a Népszava, Magyar Hírlap, Heti Hetes stb. liberális szennymédia által felheccelt csõcselék szerint, akik ezt vágták a képébe a Kossuth téri fellépését követõen. Fasiszták vagyunk mindnyájan, akik március 15-e emlékére és a nemzeti összefogás jegyében fel mertük tûzni a kokárdát!
Az a Wass Albert, aki 1941-ben a kolozsvári Ellenzék címû lap fõszerkesztõje lett, majd 1944 nyarán Veress tábornok szárnysegédjeként aktívan részt vett az angolszászokkal folytatott különbéke-tárgyalásokon, és a németek letartóztatták. A tárgyalások egyébként eredménytelenek voltak, mert az angolszászok makacsul annyit ismételgettek, hogy "Vegyék fel a kapcsolatot Sztálinnal. Magyarország a Szovjetunió érdekkörében van." S Magyarország elveszett. Megint.
Az a Wass Albert, aki a kezdetektõl szemben állt a nemzeti szocializmussal és a nyilasokkal. Beteg embereknek tartotta õket, ahogyan kifejezõen foglalta össze az alábbi idézetben:
"Nagyon kevesen értik meg, hogy a szocializmusnak, mint minden más betegségnek, különbözõ formái és változatai vannak. S hogy ki melyik iránt hajlamos, az teljesen azon múlik, hogy a beteg milyen mértékben reagál reá. Teljesen a beteg szellemi és erkölcsi tartalékain múlik, hogy mennyi félelmet, gyûlöletet tud magába szívni, kifejteni, és pontosan milyen mértékû biztonságérzet-hiányban szenved, amit szocialista tanok mögé kell elrejtsen... A betegségnek egy másik formája az, amit nemzeti szocializmusnak neveznek. Ezekben a betegekben több félelem van, s ezért több gyûlöletet termelnek ki magukból... Szerintük csupán az azonos vércsaládból származóknak van jussuk ahhoz, hogy az államapa gondoskodásában részesüljenek. Mindenki mást szigorú alárendeltségben kell tartani, szükség esetén kiirtani, hogy jelenlétével ne zavarja a nemzet-család boldog egyesülését." 2
Hogy ezen szavak ellenére Wass Albertet miért nem övezi össznemzeti dicsfény, annak egyszerû oka van, mert az idézet a szociáldemokratákat és a liberálisokat is szellemi, lelki rokkantaknak nevezi. Sõt a szocialista betegség végsõ, legveszélyesebb formáját a kommunizmusban látja: abszolút despotizmus, amelyben egy maroknyi kiváltságos uralkodik a többiek felett, az erõsek, tehetségesek és kiválók megsemmisítése árán. Kedves Ungváry Zsolt, ezek után nem kell csodálkoznunk, hogy egy Wass Albert-regény megfilmesítésére nemhogy egymilliárd, de ezer forintot sem fog adni a neoliberális kormányzat.
Pákó Benedek szászrégeni római katolikus kanonok és Bartha József holtmarosi református lelkész január elején írásbeli figyelmeztetést kapott a Román Mûvelõdési és Vallásügyi Minisztérium államtitkárától, Ioan Hidegcutitól (akár Hidegkúti Jánosnak is mondhatnánk), hogy "oldják meg a Wass Albert-szobor ügyet". Könnyen el tudjuk képzelni, hogy milyen megoldásra gondolt az államtitkár, aki karrierje érdekében megtagadta nevét és nemzetét. Az ügyészség sem maradt tétlen: január közepén a Maros Megyei Ügyészség hallgatta ki a lelkipásztorokat, ahol nem utasították õket nyíltan a szobrok eltávolítására, de céloztak rá mint az egyetlen lehetséges megoldásra. Az ügyész kifejtette, hogy a 2002/31-es kormányrendelet értelmében a korábban említett népbírósági határozat által háborús bûnösnek nyilvánított Wass Albert nevét nem viselheti utca, és nem állíthatnak neki szobrot. Ôk visszautasították ezt a vádat és az RMDSZ-hez fordultak segítségért. Frunda György jelentkezett is, hogy majd ellátja a jogi képviseletet.
Frunda Gigirõl az a hír járja, hogy 1989-ben volt iskolatársa köszöntését nem viszonozta, majd az ismételt magyar nyelvû megszólításra azt felelte, hogy õ román, és magyarul nem beszél. A szenátor úr azóta egészen jól megtanult magyarul, és az RMDSZ legfelsõ hierarchiájában székel. Számomra kérdéses azonban, hogy egy ilyen ember, aki néhány baniért mindig készséggel cserél hazát és származást, hogyan tudná képviselni ezt a nemzeti ügyet.
Szerencsére vannak még becsületes magyar emberek, akik kiállnak az igazukért, akár a hatalommal szemben is. Pákó Benedek és Bartha József nem bontják le a 2001 augusztusában az író újratemetésével egy idõben felállított szobrokat. A kõ marad.
Lenhardt Balázs
Éljen, sokan ráharaptak kedvenc íromra:)
A gondolán jó régen nyitottam róla egy topicot, akit érdekel, nem 0 érdekességet találhat itt.
Szvsz az Antikrisztus és a pásztorok az, amit mindenkinek ajánlott elolvasnia. Bár félő, hogy utána nem vesz akármit a kezébe, elég magasra teszi a mércét ez a könyv.
No, ezt köpte ki a Google Wass Albertről:
Cegei és szentegyedi gróf Wass Albert 1908 január 9-én született a Kolozs vármegyei Válaszúton. Szülőházát azóta lerombolták, konzervgyár áll a helyén, második otthona, a cegei kastély is áldozatul esett a rombolási dühnek: nyoma sem maradt, Olténiából betelepített románok házai állnak az egykori magyar földesúr hajlékának helyén.
Középiskolai tanulmányait a kolozsvári Farkas utcai gimnáziumban végezte, ezután a Debreceni Gazdasági Akadémia, majd a párizsi Sorbonne következett. Hazatérése után kemény munkával gazdálkodni kezdett birtokain, pontosabban egy részükön, ami a román földreform után megmaradt.
A vesztes háború és az ország földarabolásának következményeként, az erdélyi magyarság jóformán minden intézményét elveszítette, s több mint kétszázezer magyarnak a trianoni anyaországba költözésével, emberanyagban is óriási veszteséget szenvedett.
Wass Albert első kötete, a Virágtemetés, 1928-ban jelent meg Kolozsvárott. Sem ez, sem következő verseskötete, az 1930-ban kiadott Fenyő a hegytetőn, nem keltett különösebb irodalmi szenzációt, s csupán sejteni engedte, hogy sokkal többről van szó, mint egy unatkozó fiatal arisztokrata próbálkozásai. A következő lépés egy szavalókórusra írt színmű volt, A temető megindul (Marosvásárhely, 1932), utána három évig nem jelentkezett újabb könyvvel. Azok közül, akik kezdettől fogva rokonszenvvel figyelték Wass Albert pályakezdését, többen már arra gyanakodtak, hogy feladta írói terveit. Nem tudhattak vívódásairól, útkereséséről, önmarcangolásáról, arról, hogy ez a feltünően szép arcú, csöndes fiatalember, ott, a Mezőség sáros dombjai között, a hallgatás évei alatt komoly, érett íróvá forrotta ki magát. És akkor az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában, 1935-ben megjelent a Farkasverem, amely máról holnapra országosan ismertté tette a nevét irodalmi körökben.
Az író életében ismét huzamosabb hallgatás következett, hosszabb mint a Farkasverem előtti korszak. Írásai megjelentek ugyan erdélyi magyar lapokban és folyóíratokban, de a következő könyvére 1940-ig kellett várni. Ekkor jelent megy Budapesten a Csaba, s az ífjú szerző megkapta a kor legrangosabb irodalmi kitüntetését, a Baumgarten-díjat.
1940 ősze, Észak-Erdély hazatérése fordulópontot jelentett mind személyes életében, mind írói pályájában. Elsőként a Jönnek! című riportregény jelent meg Erdély felszabadulásáról, ezt követte 1941-ben a Mire a fák megnőnek. Ebben az időszakban lelkesedése, munkakedve szinte nem ismert határokat. 1942-ben négy könyve jelent meg: A titokzatos őzbak című novelláskötet, a Vérben és viharban és az Egyedül a világ ellen című regények, valamint egy mesegyűjtemény, a Tavak könyve.
1943-ban adták ki a Mire a fák megnőnek folytatását, a Kastély árnyékában-t. 1944 karácsonyára a Budapesti Nemzeti Színház műsorra tűzte Tavaszi szél című színművét, azonban az előadás elmaradt. Ebben az időben magyar honvédegyenruhát viselt, s ahogy az ellenség közeledett, úgy egyre inkább - saját kifejezésévvel élve - "hátrafelé harcolt".
1945 húsvétján átlépte Magyarország nyugati határát is és ezzel emigráns író lett. Ez a tény 1945-től 1989-ig kizárta őt a Magyarországon számot tartott írók közül (Erdélyről nem is beszélve) s megfosztotta a honi publikálás lehetőségeitől. Negyvennégy esztendeig megbocsáthatatlan véteknek számított, hogy ő nem várta a szovjet csapatokat, hanem katonaként harcolt ellenük, s előlük menekülve hagyta el az országot, mert nem hitte, hogy a marxi-lenini eszmék jelentik a boldogulást a magyar nép számára.
Wass Albert, ez a földönfutóvá tett erdélyi gróf, ez a bűvös szavú író, az emigráció első pillanatától kezdve Erdély s az ottani magyarság első számű szószólója volt.
Egyszerűen "nem tud" - és nem is akar - másról írni, mint Erdélyről. Minden regénye, minden novellája, minden mondata, minden sora Erdélyről mesél. Erdélyért szól, Erdéllyel kapcsolatos, Erdélyben játszódik, de ha éppenséggel amerikai környezetbe helyezi a cselekményt, egy-két mondat után egyértelmű, hogy ismét "helyben vagyunk", hiszen a téma, az örök, az egyedüli, a mindenek feletti téma újra és megint és mindig és örökké Erdély. Nincs még egy írónk - légyen bármelyik magyar tájegység szülöttje - aki erősebben kötőddött volna szülőföldjéhez, többet írt volna róla, mint Wass Albert Erdélyről.
Menekültéletét 1945 tavaszának végén, a bajorországi Blaibach falu feletti erdőben kezdte, ahol egy parasztgazda padlásszobájában húzta meg magát.
Első, külföldön megjelent könyve az 1946-ban kiadott Adjátok vissza a hegyeimet! volt, ami röviddel a megjelenés után, az emigrációs irodalom nagy könyvsikerének bizonyult, 1949-ben németül, 1953-ban spanyolul, 1972-ben angolul is napvilágot látott. Ezt követte - ugyancsak 1946-ban - az Erdők könyve, 1947-ben a Rézkígyó és a Te és a világ, aztán 1948-ban, két verseskötet: A láthatatlan lobogó és a ma már legnagyobb könyvészeti ritkaságnak számító 200 számozott példányban megjelent Százéves dal az ismeretlen bújdosóról. Ugyanebben az évben adták ki a hosszabb regényét, az Elvész a nyom címűt (ennek német és holland fordítása is nagy sikert aratott), majd 1949-ben a Tizenhárom almafát. 1950-ben jelent meg az Ember az országút szélén, s ez volt Európában írott utolsó könyve.
Amerikába érkezve - ekkor még egyetlen szót sem tudott angolul - egy Ohio-i farmon lett tiszttartó és béres egy személyben: szántott, kaszált, fejt hajnaltól késő estig. A cselédsorból úgy szabadult, hogy öt gazdája - Wass Albert szemszögéből nézve: szerencsére - összeveszett, a birtokot elárverezték, az író pedig (ismerettség révén) a Florida Military Academy nevű katonaiskolába került mértan- és algebratanárnak. 1957-ben meghívták egyetemi tanárnak a University of Florida-ra, ahol nyugdíjba vonulásáig német és francia nyelvet, valamint európai irodalmat és történelmet adott elő amerikai diákoknak.
1952-ben jelent meg legnagyobb és utolérhetetlen remekműve, A funtineli boszorkány. A regény a legnagyobb magyar regények egyike, a túlcsorduló hazaszeretet és a marcangoló honvágy monumentális regénye. Tájleírásainál megragadóbbat magyar író még nem alkotott, meseszövése varázslatos, nyelvezete páratlan. (Az ATEESOFT honlap szerkesztője - aki szintén olvasta a regényt - mindezeket csak megerősíteni tudja és meleg szívvel ajánlani elolvasását mindenki számára.)
A regény - mely bevallottan az író legkedvesebb műve volt - az emigrációban több kiadást is megért és német fordításban is megjelent.
Nucának, Funtinel boszorkányának elsöprő sikerű története után Wass Albert 1954-ben jelentkezett újra az Antikrisztus és a pásztorok című regényével, amit 1957-ben a Magukrahagyottak, 1964-ben Az átoksori kísértetek, 1965-ben pedig a Tizenhárom almafa folytatása, az Elvásik a veres csillag követett.
Közben 1963-ban megalapította az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet, az Erdéllyel kapcsolatos igazságok elsősorban idegen nyelvű terjesztése érdekében. 1964-től kezdődően 19 magyar és 43 angol nyelvű könyvet adott ki, utóbbiakat ingyenes szétosztásra amerikai egyetemi és közkönyvtárak, kutatóintézetek és befolyásos politikusok számára.
Mindez a tevékenysége nem maradt visszhang nélkül román oldalról. 1979-ben hírlapi hajszát indítottak ellene; Románia kiadatását kérte és Amerikában élő ügynökei azt terjesztették, hogy 1940-ben, "amikor a magyar hordák rátörtek a békés román lakosságra", az író "utasításokat adott vérfürdők rendezésére", amiért a háború után a román népbíróság halálra ítélte, s átvette volna, hogy az ítéletet végrehajthassák. Bizonyítékokkal nem tudtak szolgálni, így az ügyet az amerikai hatóságok lezárták. Bérgyilkosok több esetben is megpróbáltak végezni Wass Albert életével, de mindig sikerült megúsznia ép bőrrel.
1971-ben novelláskötettel örvendeztette meg olvasóit, Valaki tévedett címmel. Ezt követte 1975-ben a kárpát-medencei magyar históriába ágyazott két kötetes családregény, a Kard és kasza első része, egy évvel később pedig ennek második kötete. 1977-ben jelent meg a Halálos köd Holtember partján című, a floridai mocsarakban, őserdőkben játszódó kalandregény. Az eredeti, nagy sikert elért angol változat a könnyebb műfajt kedvelő amerikai olvasók tudatába csempészte be szinte észrevétlenűl az igazságot - természetesen Erdélyről.
1985-ben került az emigrációs könyvpiacra a Hagyaték, majd 1989 nyarán a Költő és a macska című novelláskönyv.
Dunai Ákos (c)1989
Gróf Czegei Wass Albert 1998 február 17-én, floridai lakásában saját kézzel véget vetett életének.
Néhány idézet az Udvarhelyi Híradóban megjelent, az író halála kapcsán megjelent írásból:
Ki tudja, miért tagadja meg, felejti el azt az embert szülőföldje, aki olthatatlan szeretettel csüngött rajta? Költői kérdés egy költő halála kapcsán, rejtély, melyet megfejteni talán sosem fogunk. Az irodalomtörténet még méltó helyére teheti, posztumusz igazságot szolgáltathat neki, de a rideg tényen nem fog változtatni.
(...)
Páratlan tehetsége jussán a magyar irodalom legnagyobbjai közé sorolható. Őrizte a szót, a magyar szót, a hazulról hozottat.
"S utolsó jussomat, a Szót, /ezt a tépett lobogót/ kitűzöm fent az ormokra/ s a csillagoknak meglobogtatom" - írta 1950-ben.
(...)
Erdély, vak macskakölyökként sokáig nem akart tudomást szerezni róla. Most itt van közöttünk. Halála után visszaérkezett imádott hegyei közé. Az olvasók már visszafogadták. Ideje lenne fel- és megbecsülni életművét, kijelölni helyét az erdélyi irodalomban, hisz nem vagyunk olyan gazdagok, hogy a talmi csillogású üveggyöngyökért eldobjunk egy nemes méltósággal ragyogó igazgyöngyöt.
Szász M. Mária (c)1998
Én az Elvész a nyom-ot olvastam tőle, annyit elért, hogy kíváncsi lettem a többi könyvére, de azért nem tartom túl jó írónak.
Az Elvész a nyom Thorton Wilder Szent Lajos király hídjának utánérzése, de jóval gyengébb az eredetinél.
Az Elvész a nyom nagyon koncepciózus. Legjobb ember a világon a magyar főúr, kevésbé jó, de még elmegy a cseh, a lengyel festő az fura alak, node a zsidó, aki tönkreteszi...
Az a baj a könyvvel, hogy túlságosan kiszámított. Patikamérlegen méri a bűnt és az erényt, hogy "no, ennek a figurának ezt még megengedem".
Egyedül a cseh figuránál éreztem azt, hogy őt nagyon eltalálta. Az a kettősség, hogy előbb beárulja az ellenségét a kommunistáknak, de utána megment egy német asszonyt az üldözőitől, azt kell mondjam, életszagú. Az átlagemberben pont ilyen mélységek és hősiességek férnek meg egymás mellett. A csehről szóló részben a mellékalakok is nagyon jól eltaláltak. A férjét megvédő feleség, a kommunistává váló és elidegenedő gyerekek...
Ami a zsidót illeti, no, ott érezhető a masszív unszimpátia, van bizonyos Holokauszt-tagadó él is a róla szóló részben, de azért a zsidóüldözésről beszámoló részben van részvét is az üldözöttek iránt (főleg amikor a zsidó milliomos által kitartott festők sorra elfordulnak tőle Hitler hatalomra jutása után), így nácinak semmiképpen nem mondható a szöveg.
Még megjegyezném, hogy a kerettörténetben a vén Hiribit tartom igen jól eltalált alaknak.
Wass Albert életm?vét folyamatosan jelenteti meg a Kráter M?hely Egyesület. 25 m?ve ezidáig biztosan megjelent, és az egész országban, s?t a környez?ekben is kapható.
Azt hiszem én eddig minden mostanában megjelent regényét olvastam. Melegen ajánlom midenkinek az Adjátok vissza a hegyeimet c. könyvét. A Funtineli boszorkány tűrhető olvasmány, de szerintem nem erőssége Wass Albertnek az ilyen tipusú regények irása. Jobbak az olyan könyvei, melyek olyan dolgokról szólnak, amit maga is átélt.
Sajnálatos, hogy örökösei pénzéhsége hátráltatja könyvei kiadását.
Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek, jön, jön az égből
Isten szekerén a mese!
Karácsony készűl, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek ujra gyermekek
hogy emberek lehessetek!
Vigyázzatok! Ez a mese
már nem is egészen mese.
Belőle az Isten szeme
tekint a földre lefele.
Vigyázzatok hát emberek,
Titeket keres a szeme!
Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megferedni
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni.
Mert rút a világ, fekete.
Vak gyűlölettől fekete.
Vak, mint az emberek szeme:
az égig sem látnak vele.
Pedig az égből lefele
porzik már Isten szekere!
Minden csillag egy kereke,
ezeregy angyal száll vele,
az Isten maga száll vele
és csillagtükröt nyujt felénk,
mesetükröt, a keze.
Szent tükrébe végre egyszer
Pillantsatok tiszta szemmel,
tiszta szemmel, Istenszemmel
milyen szép is minden ember!
Minden ember szépségtenger
s mint a tenger csillagszemmel
telve vagytok szeretettel...!
Tagadjátok...? Restellitek...?
Elfordulnak fejeitek...?
Megvakultak szemeitek...?
Szépségteket, jóságtokat
nem érzitek, nem hiszitek...?
Csillaggyertyák fénye mellett
Isten elé nem viszitek...?
Akkor bizony rútak vagytok,
szégenyek és vakok vagytok,
ha szépek lenni nem akartok.
De még így is, szegényen is,
rútan, vakon, mégis, mégis
Isten gyermekei vagytok!
Rátok süti fényes szemét,
elindítja fényszekerét,
jó emberek játékszerét.
Milyen kár, hogy áldó kezét
nem érzitek, nem nézitek
s nem hiszitek már a mesét.
A rút világnak gondja van,
minden embernek gondja van,
a sok angyalnak mind gondja van
s az Istennek is gondja van,
mert mindenekre gondja van.
S így múlik el a szép s a jó
az ember mellől, nyomtalan.
Kis kellemes történet:
Pár nappal ezelőtt volt szabad fél órám a Moszkván, azt gondoltam, benézek a mamutba, hátha van könyvesbolt...
Bementem, nézelődtem, és iszonyú mennyiségű Wass Albert könyvet találtam...
Mikor fizettem, megkérdeztem a pénztárost, hogy hogyan lehet, hogy egy ilyen "plaza-könyvesboltban" ilyen sok Wass könyv van. Először meghökkent egy pillanatra, de mikor látta, hogy nem cikizésből mondtam, elmondta, hogy az eladók mind nagyon szeretik őt, és rengeteget olvasnak tőle... legalább 5 percet beszélgettünk róla. Nos, hogy ezen a helyen, mely kategóriájában is az egyik leggázosabb hely, Czegei Wass Alberttel fussak össze, ez igen kellemes meglepetés volt...
A kötelező olvasmánnyá tevés tenyleg nem rossz ötlet, sok dolog van amit tanulhatnának tőle a gimnazisták. Bár annak esélye, hogy kötelező olvasmány lesz valaha szerintem, ismerve a mai viszonyokat és azt hogy mi lenne rá a ma uralkodó újságírók válasza nagyon csekély. De az is lehet, hogy nincs is szükség rá, hogy kötelezővé tegyék, mert a Győri Városi Könyvtárba már úgy kell előjegyeztetnem a Wass Albert könyveket, hogy olyanhoz jussak, amit még nem olvastam. A könyvtáros szerint az egyik legkeresettebb szerző. Ezen még én is meglepődtem.
Én legutóbbi jelentkezésem óta a Kard és kaszát, a Kastély árnyékábant és az Elvész a nyomot olvastam. Talán az utóbbi a legjobban sikerült Wass Albert regény.
További jó olvasást mindenkinek!
kötelező olvasmány? nem is rossz ötlet, tán megváltoztatná a magyarországiak véleményét az erdélyiekről.De semmi esélye az elkövetkező tíz évben (minimum).
Ja apropó: a Mentor kiadó kitűnő minőségben nyomja a Wass könyveket.És ha már döntenem kellene, a Mentor mellet döntenék, hisz elvégre közelebb áll Wass-hoz, mint földrajzilag, mint ideológiailag.(nomeg én is marosvásárhelyi vagyok, de ugye ez nem játszik közre :))
Kuncze-üggyel kapcsolatba még egy régebbi Magyar Nemzetbe volt olvasható, hogy az akkori (94-98) kormány nem szívesen vette volna a hazatértét, mert elvbaráraik, a román kommunisták, 1945-ben, távolétében a népbiróságnak nevezett színjátékon halálra itélték. Most újra nagy port ver fel Erdélyben, hogy egy általános iskola az ő nevét vette fel.A legszomorúbb az, hogy a kérdés még az ottani magyarságot is megosztja.
Az elitizmusnak, a szellemi arisztokráciának, az egészséges gondolkodású jobboldalnak, szerintem semmi köze a nácizmushoz ami inkább a szellemi proletáriátus esszmerendszere.
Wass Albert könyveinek a kiadási jogával is felmerültek bizonyos problémák a marosvásárhelyi Mentor és a pomázi Kráter Kiadó között. Nem tudom az igazság ki mellett van, de a Kráternél megjelent könyvek ragasztása kritikán aluli.
Komolyan most álltam neki a műveit olvasni, de mióta elkeztem rajta kívül csak Márait olvasom. Eddig a következőket olvastam tőle: Vérben és viharban, Egyedül a világ ellen, Halálos köd, Farkasverem, A funtineli bosszorkány triológiát és a Valaki tévedett novelás kötetét. Utobbiba megjelent néhány novella, ami keményen bírálja a németek magyarokkal szembeni háború utáni hozzáállását (Márika hitet tesz, Egy pár rongyos cipő, A sírkő, Az áruló) Ezeket, de az összes a kötet osszes novelláját tudom ajánlani mindenkinek, szívszorítóan gyönyörű írások. Bár ez szinte minden Wass Albert írásra jellemző. Szerintem a mindenkori magyar irodalom egyik legnagyobb írója és szégyen hogy milyen kevesen ismerik.
Mindenkinek jó olvasást!
Bocs, ha kicsit hosszu voltam
Nos en nem tudom mit higgyek a Kuncze-ugyben, ugyanis most hallom eloszor.
Viszont azt holtbiztos hogy nem emiatt lett ongyilkos, hanem betegsege miatt.
Mas: pontosan ugy van ahogy mondod, elhivatottsag, ez az a szo ami talal ra.
Viszont en azt kritikus szemmel nezem, hogy ennek ellenere elhagyta az orszagot.Persze ennek lehetnek ertekatmento okai is, nem kotelezoen tekintheto "gyavasagnak".
