Jópofa a klasszifikációd, eddig se volt vele semmi bajom, csak továbbra is tartom, hogy az általam hozzáférhető írott és szóbeli források nem így szokták használni, ezért félreértésre ad alkalmat.
„Nem vagyok abban biztos, hogy az ilyesmi nem a szillabitáson, ill. a produktivitáson múlik-e.” Nyilván ezek összefüggnek. Mint ahogy az is játszik, hogy kb. mikori az adott toldalék.
> Számomra teljesen akceptálható az a distinkció, hogy az öröklött, tagolhatatlan elemek a primerek, a vizsgált korban keletkezett
Ha az urali kort viszgáljuk, akkor más "primer" formánsokat látunk, mint a finnugor korban, és megint másokat az ogorban. Ez utóbbi tekintetében a -mÁny éépen öröklött és tagolhatatlan (az igenévi funkciója ui. az egészhez rögzült, és nem a részeihez).
> Az -m-mel ugyanis csak annyi a dolga a magyar nyelv történetét kutatónak, hogy megmondja, hogy van, örököltük, a többiről viszont meg kell mondania, hogy hogyan lett.
Ha csak a magyar kort vesszük, a -mÁny esetén is csak annyi a dolog, hogy megmondjuk, hogy örököltük. Ugyanakkor a bong, zsong oszthatatlan -ng-jéről éppen a magyart illetően kell megmondanunk, hogy hogyan keletkezett.
Ez a kategória nem zárt -- még alapnyelvi szinten sem, hiszen a fgr. és az ur. készet eltér, sőt az osztatatlanok esetén is magyaráznunk kell, pl. hogy a -γ és társai miért nem lehetnek öszthatalan képzők.
Szerintem több értelme van képzőkről és képzőbokorról beszélni: a primer meg szekunder arra utal, hogy etimollógiailag "eredeti" képző(bokor)ről van-e szó. Így ki jön a négy kategória.
> többnyire épp ez a határ, amin innen indukálódik tőváltakozás, túl meg nem (vagy más).
Nem vagyok abban biztos, hogy az ilyesmi nem a szillabitáson, ill. a produktivitáson múlik-e.
> Cvetajeva írt egy verset K Bloku. És szerepelt benne valahol egy ilyen sor (Rab Zsuzsa fordításában), hogy „Neved: öt betű”; aztán át kellett írni négyre
Szerintem a nevet is lehetett volna a vershez alakítani: Block (ha már Richter visszakapta a németes kettősbetűit, akkor Bloktól sem szabadott volna ezt megtagadni) :)
Számomra teljesen akceptálható az a distinkció, hogy az öröklött, tagolhatatlan elemek a primerek, a vizsgált korban keletkezett, levezethető elemek a szekunderek, és ez utóbbiakon belül létezik több típus. Nem látom be, hogy a -mÁny közelebb állna az -m-hez, mint a -sÁg-hoz. Az -m-mel ugyanis csak annyi a dolga a magyar nyelv történetét kutatónak, hogy megmondja, hogy van, örököltük, a többiről viszont meg kell mondania, hogy hogyan lett. Egyébként a mai magyar nyelv morfémakapcsolódási szabályszerűségeivel is jobban összhangban látszik lenni ez a distinkció, hiszen többnyire épp ez a határ, amin innen indukálódik tőváltakozás, túl meg nem (vagy más).
> Én őszintén szólva csak hallottam valamit harangozni az átírási szabványokról. Bizony nagyon régen volt az, amikor a nagy könyvtárainkban orosz nyelvű szakmunkákat céduláztam, abból az időből rémlik nekem a "mjagkij znak" és a "jerü" jeleztem átírása a katalóguscédulákról.
Úgy tudom a magyar könyvtáraknak is a KGST-szabványt kellett alakmazniuk, e szerint: Jelcin = El'cyn. (Persze te lehet, egy korábbi idászakra emlékszel.)
Emlékeim szerint ez kb. azonos volt a <http://transliteration.eki.ee/pdf/Russian.pdf> dokumentumban lévő GOST 1983 szabvánnyal, de volt egy ékezet nélküli változata is. (Tegnap este elfelejtettem utánanézi.)
> és amúgy jó, hogy megszűnt 1917-ben, és a többi eltörölt betűt sem siratom
Mikor volt a Kurszk szörnyű katasztrófája, mutattak egy képet az első kihajozásáról, volt ott egy transzparens az alábbi (grazsdanka betűtípussal szedett) felirattal: КУРСКЪ. (Úgyhogy még visszajöhet: a "nemzeti romonatikusok"-nál mindenképpen.)
> a théta hiányzik nekem a mai cirillicából
Ez a te görögös műveltséged :) (a neve fita volt)! Az ot (az omega folytatója) nem hiányzik? És az izsica (< ipszilon), a kszi, pszi? Nekem szlavistának a jaty hiányzik, na meg a jusz (bár ez utóbbi[ak] már a grazsdankában sem voltak benne).
> tudom, hogy már a klasszikus ókorra visszamegy az f-es ejtés
Ez hanghelyettesítés eredménye: a zöngétlen dentális réshang (vö. angol th, spanyol z) nem volt az ószlávban, így ők f-fel helyttesítették (a külön betű megtartása mellett), nem pedig sz-szel, mint mapanság mi.
Na ez az: ez is szekunder, mint a -mÁny, holott messze egynlő kategóriák. Ez a terminológia összemossa a -ság-ot a -mÁny-nyal, miközben megkülönbözteti az -m-et. Ennek így nincs sok értelme. Ráadásul, mi lesz a -sÁgOs-sal (pl. emberséges)?
> Ha produktívan nem is, de aranyosan viszont vannak ragok, amelyek szótőként tudnak viselkedni: -bAn, -vAl, -nAk : bennem, velem, nekem stb. :-))
Ez jogos, de ezzel szemben azt vethetem, hogy (1) ezek mindig kötött alakok, önállóan nem fordulnak elő; (2) ezek ragok, nem képzők (persze, tudom, legutóbbi elszólásomban toldalékot írtam, de a kiindulási pont mégiscak a képző volt); (3) most lenne jó pregnáns terminológiával megkülönböztetni a szekunder toldalékot a szekunder toldaléktól.
A név végi keményjelekkel kapcsolatos édes történet, hogy Cvetajeva írt egy verset K Bloku. És szerepelt benne valahol egy ilyen sor (Rab Zsuzsa fordításában), hogy „Neved: öt betű”; aztán át kellett írni négyre. (Nem tudom, hogy az eredetiben is, vagy csak a magyar fordítások között történt változás – magyarul sokkal könnyebb, egy szótagú lévén mindkettő.)
Mi mennyi?? :-)) Én őszintén szólva csak hallottam valamit harangozni az átírási szabványokról. Bizony nagyon régen volt az, amikor a nagy könyvtárainkban orosz nyelvű szakmunkákat céduláztam, abból az időből rémlik nekem a "mjagkij znak" és a "jerü" jeleztem átírása a katalóguscédulákról.
A szóvégi dorevoljucionnüj jer egyébként látható volt, és amúgy jó, hogy megszűnt 1917-ben, és a többi eltörölt betűt sem siratom, de a théta hiányzik nekem a mai cirillicából, mert olyan furcsa így pl. a Fjodor Feodoszijevics Afanaszjev név cirillbetűs írása (tudom, hogy már a klasszikus ókorra visszamegy az f-es ejtés, de a görögök ugye még ma is thétát írnak).
„És akkor mi a -sÁg-hot hasonló képzők neve?” Önálló szói eredetű (szekunder) képző.
„Amit keresünk, az ennél erősebb: a toldalék eseti elvonás nélkül, produktívan képes önálló szó lenni” Most már értem! Ha produktívan nem is, de aranyosan viszont vannak ragok, amelyek szótőként tudnak viselkedni: -bAn, -vAl, -nAk : bennem, velem, nekem stb. :-))
> Mindenesetre idézek a H. Bottyánfy Éva et al. 1981 [ez a 2., változatlan kiadás, az 1. kiadás évszáma sajnos – jegyzet lévén – nincs feltüntetve]. Bevezetés az egyetemi magyar nyelvészeti tanulmányokba. Tankönyvkiadó, Budapest. szótári részéből két szócikket:
És akkor mi a -sÁg-hot hasonló képzők neve?
> Nemcsak kronológiát állítottál, hanem azt is, hogy csak az eszperantóban.
És utána be is láttam, hogy továbbra is csak csak az eszperantóban van "valódi".
> Vagy a ded elvonás (toldalékmegelevenedés) a kisdedből, és annak a továbbképzése. Mindenesetre a te magyarázatod szerint is olyan elvonásról van szó, amely a tövet nem érinti, és pont ilyet kerestünk.
Nem ilyet kerestünk, mert ez egyszerű elvonás, ami a sors szeszélye folytán egybeesik a képzővel (bár a ded praktikusan sosem volt használatban). Amit keresünk, az ennél erősebb: a toldalék eseti elvonás nélkül, produktívan képes önálló szó lenni*. (Ez kell ahhoz, hogy pl. hogy egy falu neve toldalék legyen.)
(* Sőt: az eszperantóban nincs is képzés, amit képzésnek nevezhetünk, az csak az ún. végződéscsere [-i ~ -a ~ -e ~ i]. Egyébiránt szóösszetétel van, tehát az Esparantismo az Esperanto és ismo szavak összetétele.)
> Orosy körnzeyetben a név végén nem találkoytam lágyjellel. Amúgz, ayt hisyem, ay f nem is lehet lágy.
Talán a dőlt szedés az oka, hogy nem tűnt fel neked a kemény jer felső szára, mert kemény jert szedtem, a kérdéses idősuakban ui. azt még írták a név végén (nekem is van ilyen könyvem Samenhoftól), ha a szerzőt feltüntető címlap nem is, de a tartalom szöveghűn olvasható on-line: <http://www.akademio-de-esperanto.org/fundamento/gramatiko_rusa.html>.
Amennyire tudom, Zamenhof a nevét sem nem oroszul, sem nem németül szerette írni, hanem eszperantóul. A Z-s alak emiatt terjedt el.
Idézet: La dulingva gazetkapo de la “Esperantisto” montras la du skribmanierojn samtempe: Maldekstre, germanlingve: Dr. L. Samenhof. Dekstre, Esperantlingve: Dr. L. Zamenhof.
Azaz: Az "Esperantisto" c. kétnyelvű újság fejléce egyidejűleg hozza mindkét írásmódit: Baloldalt: németül: Dr. L. Samenhof. Jobboldalt: eszpetantóul: Dr. L. Zamenhof.
Tehát az eleve környezetfüggő.
> A Z-s alak emiatt terjedt el.
A sok lúd disznót győz miatt terjedt el. Tekintve, hogy szinte csak a mozgalmárok említik a "Mester" nevét, akik az estzperantóból indulnak ki, így ők dominálnak. (Persze ez más kontextusban is így van.)
> Zamenhof esetében az orosz írásmódra hivatkozni nem igazán illendő, kicsit olyan, mint az Imre Kertész írásmód.
Én szerintem Zamenhofra nevének orosz alakjával hivatkozni olyan, mint Kertész Imrére a magyar nevével. Mint rumcitól nemrég valahol megtudhattuk, a zsidók a legutóbbi generációkig a maguk belső zsidó nevein hívták magukat. A Zamenhof és a Kertész pedig az állam által kikényszerített, külső nevek.
Esetünkben a lengyelországi zsidóságot egy 1804. évi orosz rendelet kötelezte a vezetéknév felvételére. A Zamenhofok vlsz. a forrástelepülésük nevét viszik tovább, és e nézhez már orosz környezetben, oroszul jutottak. Sőt, olyan vélemények is vannak, amely szerint a Zamen(h)ov alakú "rendes" birtokos apanévképzős orosz névről van szó (ez utóbbiban én nem hiszek, de nem zárható ki). Erről vö. <http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=37512159&t=9031993>.
> Ez az [eszperantisták+közömbösök] vs antieszperantisták aránya.
Ez nem lehet, mivel én közömbös vagyok, és S-szel írom. Nem is szólva arról, hogy maga az eszperantó Wikipedia is használja (könyvkiadóként :)), az esseni eszparantókör is stb. Szóval még támogatók is, ha van kritikai érzékük (és nem eszperantóul írnak).
Egyébiránt mind a közömbösök, akik egyáltalán leírják Samenhof nevét, mind az antieszpenatisták olyan kevesen vannak, hogy a két csoportot összadva is kijön az arány. (Mert a valódi közömbösök milliárdjai le sem írják a nevet, többségük a létezéséről sem tud. Így ők nem jelennek meg az aránypárban.)
A háború és a béke ellentéte pontosan megfelel a regény egészének. A háború és a világ ebben az esetben nem jelent értelmes kollokációt. A мир alapvető jelentése nem is a 'háború hiánya', hanem a nyugalom.
A regény egyik főhősének, Andrej Bolkonszkij hervócegnek az élete néha kicsit doktriner módon illusztrálja, magyarázza a címet.
Hozzászólásaink "keresztezték egymást", így csak most reagálok a 148-asra. A Ельцын világos, lehetne Jelcynnek is transzliterálni (NB. Szabó Árpád a görög szavak magyaros átírása esetén is mindig y-t írt, tudatosan szembehelyezkedve az AkSz-tal, holott a magyar ü betű, mint tudjuk, talán tökéletes visszadása a görög üpszilonnak, míg a jeri/jerü esetében ez mondható el). A magyar könyvtárosok a transzliteráció jegyében Jel'cünt írnak, azt hiszem, tehát a lágyjelet is tudják egy aposztróffal pótolni, de nem tudom, hogy a "tvjordüj znak"-kal mit csinálnak.
Itt is a következetlenségben látom a hibát. Ha transzliterálunk, tehát úgy kívánjuk leírni az orosz szavakat latin betűkkel, hogy könnyű legyen visszaváltoztatni oroszra, akkor a jerü nem lehetne i, és a Hruscsov típusú neveket sem szabadna ov-val írni, hiszen ott az oroszban egy trémával (Umlauttal?) ellátott e betű szerepel. A nyugati átírás tehát ezen a ponton védhető. A kiejtést szem előtt tartó átírás (ezt hívják talán transzkripciónak) esetén viszont - amelyet a magyar helyesírási szabályzat preferál - valóban hibás pl. a Csajkovszkij írásmód. Szakbibliográfiák összeállítása során többször éreztem már, hogy a következetes transzliteráció mennyire praktikus (lenne), más kérdés, hogy persze nem nagyon szép, és a laikus olvasók számára nem is hasznos.
Amikor ma délben véletlenül Puskint olvasgattam a http://public-library.narod.ru/Pushkin.Alexander/ honlapon (az átkosban orosz tagozatra jártam a gimnáziumban, az angol tagozatra ugyanis viszonylag gyenge tanulmányi eredményem miatt nem vettek föl), nem sejtettem, hogy még ma este Tolsztojt is olvashatok oroszul itt a topikban, köszönet érte! (És persze sok köszönet LvT-nek és rumcinak is újabb hozzászólásaikért!. Szorult helyzetben tehát Pierre gróf beérte egy f-fel is, míg a v vagy w a jelek szerint fel sem merült.
De hogy a topik címéhez egy kicsit visszakanyarodjunk a hosszú exkurzus után (bár mostani kérdésem már inkább irodalomtörténeti): vajon helyes fordítása-e a regénycímbeli mir szónak a 'béke'? Egy művelt orosz úr egyszer azt fejtegette nekem, hogy a helyes értelmezés szerint a mir a regény címében nem 'béké'-t, hanem 'világ'-ot jelent, sőt azt is mondta, hogy a 'háború és béke' kimondottan nonszensz interpretáció (mert banális?). Szerinte a regény első fordításai nyomán gyökeresedett meg és vált utóbb már kiirthatatlanná a hibás interpretáció. Persze nem a cím a lényeges, nem azért szeretjük, de mégis érdekesnek tartom a kérdést.
Ami az orosz zeneszerzők nevét illeti, Csajkovszkij nem a legjobb példa. Lényegében minden nyelven másképp írják a nevét
német - Tschaikowsky
angol: - Tchaikovsky
Belezavar ebbe, hogy más Csajkovszkijok nevét másképp írják, pl. a város nevét Chaikovskiy-nak írják.
Vegyük ehhez hozzá, hogy ez ráadásul transzliterálás, egy orosz talán fel sem ismeri, ha kiejtik így neki (ejtve 'csikóvszki' , bár az í-k helyén inkább magas sva van).
Az orosz nevek átírása és ejtése tekintetében az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy a nevekben gyakori -ов morféma sosem állhat palatális mássalhangzó után, ekkor a helyére az -eв kerül. Másrészt viszont ez az -eв morféma szabály szerint hangsúlytalan, ha hagsúly kerül rá, akkor -ov-nak hangzik. Pontosabban -jov-nak, ahol a -j az előtte álló mássalhangzó lágyságát jelöli. Az oroszban azonban sokkal több mássalhangzónak van kemény-lágy párja, mint a magyarban. Ilyen pl. az -s és a -cs (-scs).
Elrettentő példa:
magyarul - Hruscsov
franciául - Krouchtchev
németül - Chruschtschew
angolul - Khroushchev
A transzliterálás kínjai mellett a legérdekesebb az, hogy ezeken a nyelveken nem adják vissza azt a tényt, hogy a -v- előtt o ejtendő.
A magyar átírás az ы és az и különbségét mossa el. Ельцын - világos?
Körülnéztem az orosz lapokon, Sztroganovot választottam a mintakereséshez. Tapasztalataim:
1. A bélszín az mindig Stroganoff.
2. Szergej Sztroganov (gróf) Stroganow alakban 1 (német neyelvű szövegben), Sztroganoff alakban 35 (angol és francia)
3. Andrew Stroganow 246 (orosz szövegekben)
A Háború és békében van ez rész, tanulságos a szempontukból:
Предсказание это очень поразило Пьера, и он часто задавал себе вопрос о том, что именно положит предел власти зверя, то есть Наполеона, и, на основании тех же изображений слов цифрами и вычислениями, старался найти ответ на занимавший его вопрос. Пьер написал в ответе на этот вопрос: L'empereur Alexandre? La nation Russe? Он счел буквы, но сумма цифр выходила гораздо больше или меньше 666-ти. Один раз, занимаясь этими вычислениями, он написал свое имя - Comte Pierre Besouhoff; сумма цифр тоже далеко не вышла. Он, изменив орфографию, поставив z вместо s, прибавил de, прибавил article le и все не получал желаемого результата. Тогда ему пришло в голову, что ежели бы ответ на искомый вопрос и заключался в его имени, то в ответе непременно была бы названа его национальность. Он написал Le Russe Besuhoff " и, сочтя цифры, получил 671. Только 5 было лишних; 5 означает "е", то самое "е", которое было откинуто в article перед словом L'empereur. Откинув точно так же, хотя и неправильно, "е", Пьер получил искомый ответ; L'Russe Besuhof, равное 666-ти.
Nekem is úgy sejlik, hogy az -off inkább franciás, mint németes. Annál is inkább, mert az orosz kultúra számára a francia volt az, ami a mi számunkra a német. Egyébként néhány éve Szentpéterváron jártomban meglepve láttam, hogy cégtáblákon reklámcéllal az oroszok is előszeretettel használják az -off végződést az -ov helyett.
A névátírás szabadságát valamennyire korlátozza a név viselőjének szokása, elvárása. Amennyire tudom, Zamenhof a nevét sem nem oroszul, sem nem németül szerette írni, hanem eszperantóul. A Z-s alak emiatt terjedt el.
Zamenhof esetében az orosz írásmódra hivatkozni nem igazán illendő, kicsit olyan, mint az Imre Kertész írásmód.
A gugli aránya szerintem nem az eszperantisták-nemeszperantisták arányát tükrözi: a semlegesek valószínűleg Zamenhofot írnak. Ez az [eszperantisták+közömbösök] vs antieszperantisták aránya.
Megjegyzendő, a német lapok (internet) nem mulasztják el közölni, hogy a Zamenhof név Samenhofnak ejtendő.
> de szerintem a kérdés helyes megítéléséhez figyelembe kell venni, hogy a magyaros átírás alighanem a II. világháború után terjedt el bizonyos szegmentumokban (pl. Rahmanyinovot a II. vh. előtt tudtommal inkább Rachmaninovnak írták nálunk is).
Ez akkor lenne releváns, ha ma lennének élő remineszcenciáink ebből a korból. De nincsenek: bármi is volt a II. vh. előtti beidegződés, annak nincs hatása a mai úzusra. Ami maradt az egy részrendszer, éppen a kérdésünk tárgya: a német (zsidó) nevek "helyreállítása" (esetleg ide értve a ritkább franciákat). Minden kornak megvan a maga úzusa és az adott korban aszerint az úzus szerint kell eljárni. Meglehet, lesz még kor, amikor *Rachmaninovnak írjuk Rahmanyinovot (amúgy szlovákosan :)), de ez még nem a mái kor. A váltást meg fogjuk érezni, ahogy most pl. a kínai (és részben a japán) esetén tapasztalhatjuk.
Leontieff és a társai és egyelőre sokkal kevésbé a változás előszelei, inkább identitáscserén átesett személyek, mint pl. Amerigo Tot. (Ez utóbbi sem hat vissza a magyar nevek leírására.)
---
> csak azt akartam jelezni, hogy ZsB hozzászólása nyomán bizonyos értelemben válaszkényszerbe kerültél
Ez meglepő, nem éreztem ilyet.
> csak egyszerűen kíváncsi lettem volna (és még lennék most is) arra, hogy a Te tapasztalataid, ismereteid szerint mennyire elterjedt ez a forma mai beszélt és írott nyelvünkben, mert én alighanem Tőled olvastam ilyet (1. és 2. személyben használt igei igenevet) először
Egyáltalán nem gyakori, hogy ne mondjam, meglehetősen ritka. A nyelvjárási előfordulások esetleges verifikálásához rumci kellene, de létükben nem hiszek, hiszen a beszélt nyelv mindig is kevesebb igeneves szerkezettel élt, mint az írott. Beszélve, én sem igen élek vele.
----
> Az orosz nevek átírása során az -off végződést - ezt most kérdezném - ugye azért preferálták/-ják az -ow helyett, mert utóbbinál a w potenciálisan néma?
Az -off egyik okára rumci rávilágított a 142-es hozzászólásban. Ez persze önmagában nem elégséges ok, mivel ugyanez a helyzet a németben is: abszolút szóvégen a németben is zöngétlenedik a w (mint más páros zöngés hang), vö. stow! [Sto:f]. Az ff duplaságának magyarázata az, hog yaz előtte álló magánhangzó rövidségét jelzi. Minthogy a dupla szóvégi ww egyfajta grafikai nonszensz, a rumci által hozott érvet így lehet pontosítani: a szóvégi, rövid mgh. után álló [f] a németben jelölhetetlen w-vel.
Azonban ismerve azt, hogy bizonyos szóvégi mássalhangzók előtt nem érvényes a kettőzés mutatta rövig mgh. szabálya (vö. az új német helyesírás ezirányú erőfeszítéseit a ß > ss átalakítással; vö. mág Mob [mOp] és nem [mo:p]), nyugodtan írhattak volna -ow-ot az [of] ejtés mellett. Itt jön közbe a másik, mélyebb ok: az, hogy az "eredeti" német -ow végződésben a w nem potenciálisan néma, hanem ténylegesen az. Nyilvánvaló, hogy az -ow "foglaltsága" akkor is lehetetlenné tette volna az orosz -ов (-ov) így történő jelölését, ha abszolút szóvégen maguk az oroszok is [ov]-nak ejtenék és nem [of]-nak (ugyanígy a németek [ov]-nak és nem [o:f]-nak).
> További kérdés, hogy hol (pl. a németben [is]) és miért néma.
Csak a németben néma, és ott is csak a német (ill. [@u] > [o:] hanghelyettesítéssel az angol) családnevekben (egyébként l. stow! felszólító módú ige fönt). Ennek oka a beolvadt elbai szlávoknál keresendő. Az elbai szlávok tovább örökítették a névkincsüket, amely így a német névkészlet része lett, ezért van sok endogén németnek -ow-ra végződő vezetékneve.
Igen ám, de e szlávok a mai szlovákokhoz és szlovénekhez hasonlóan szóvégen (vagy szótagvégen) a /v/ fonémát [u_^]-ként, azaz nem szótagképző, rövid u-ként ejtették. Így az -ov, amit a német helyesírásnak megfelelően -ow-nak írtak (még a "gót" betűs evangelikus szlovák helyesírás is így járt el egészen a megszűnéséig, azaz az I. vh.-ig), [ou] kettőshangzónak ejtődött. Ez pedig a németben ismeretlen, ezért [o]-val helyettesítették, de továbbra is -ow-nak írták. És végül az egész egy össznémet helyesírási jellegzetességként fixálódott.
> Netán az -ew w-je is néma lenne, ezért az -eff átírás?
Az -ew nem fordul elő német nevekben, minthogy az elbai szlávoknál -- az oroszoktól eltérően -- nem volt áthangzás (cseh přihláska, német Brechung), azaz a magánhangzók palatalizálódása (elöl képzetté válása) palatális (lágy) mássalhangzó mellett. Az -eff átírás így egyedül az -off analógiás hatásának tudható be.
P.S. Miután a fentieket leírtam, belenéztem a birtokomban lévő Duden Ausspachewörterbuchba. Ebben Kusnezow, Molotow, Rachmaninow stb., ill. Breschnew stb. van! tehát valamikor itt is paradigmaváltás történt, és a Strogoffhoz hasonló alakok történetiek. (Ehhez vö. a Sztroganov név két formában is benne van: Stroganoff és Stroganow, az előbbihez csak német kiejtlst jelez, az utóbbihoz pedig csak oroszt.) Még az is megfordult a fejemben, hogy a régi -ff-es alakok mögöttnem állt-e egy harmadik ok: a francia hatás. Ugyanis a történeti szóvégre kerülő v a franciában rendszerint -f-nek lesz írva, vö. hímnemű positif - nőnemű positive.
Köszönöm válaszodat, amelynek azért is megörültem, mert már kezdtem attól tartani, hogy haragszol rám :-)). Valóban nem nagy a következetesség az orosz nevek mai magyar átírásában, de szerintem a kérdés helyes megítéléséhez figyelembe kell venni, hogy a magyaros átírás alighanem a II. világháború után terjedt el bizonyos szegmentumokban (pl. Rahmanyinovot a II. vh. előtt tudtommal inkább Rachmaninovnak írták nálunk is).*
Az igei igenév ügyében föltett - kétségtelenül kissé provokatív, de remélem, nem bántó - kérdésemmel csak azt akartam jelezni, hogy ZsB hozzászólása nyomán bizonyos értelemben válaszkényszerbe kerültél. Természetesen nem a Te nyelvhasználati szokásaidnak személyi okait akartam firtatni, annak itt nem is volna helye, csak egyszerűen kíváncsi lettem volna (és még lennék most is) arra, hogy a Te tapasztalataid, ismereteid szerint mennyire elterjedt ez a forma mai beszélt és írott nyelvünkben, mert én alighanem Tőled olvastam ilyet (1. és 2. személyben használt igei igenevet) először, és e kifejezésmód a beszélt nyelvből sem rémlik nekem (de pl. a feleségem is itt, a nyelvészeti topikokat olvasva ismerkedett meg ezzel a szófajjal, nota bene magyar nyelvileg és irodalmilag nálam jóval műveltebb).
*) Netán Rachmaninoff-nak? Az orosz nevek átírása során az -off végződést - ezt most kérdezném - ugye azért preferálták/-ják az -ow helyett, mert utóbbinál a w potenciálisan néma? További kérdés, hogy hol (pl. a németben [is]) és miért néma. Netán az -ew w-je is néma lenne, ezért az -eff átírás? De mindez már nagyon offtopik és messzire vezet, elnézést, csak eszembe jutott.