ÉS még1:Csak a lelátóról szurkolhatott társainak a románok elleni labdarúgó világbajnoki selejtezőn Illés Béla. A csapatkapitány, mint beszélgetésünk során elmondta, töpreng, hogy lemondja a válogatottságot.
- A grúzok elleni meccs előtt Bicskei szövetségi kapitány azt mondta: három mérkőzésből hét pont kellene a csoport második helyéhez. Elment két meccs, pont meg egy sincs. Vissza tud emlékezni érzéseire: ön mit gondolt Tbiliszi előtt az esélyekről?
- Bíztam benne, és ezzel társaim is így voltak, hogy összejöhet a hét pont. Mert ha az ember nem bízik a cél elérhetőségében, akkor felesleges a pályára mennie. Ugyanakkor azzal is tisztában voltam, hogy a magyar futball jelenlegi helyzetében bravúr kell terveink megvalósításához. Mégis roppant csalódott vagyok, hogy nem sikerült.
- Mit gondol, hol ment el a lehetőség?
- Szerintem a budapesti, litvánok elleni döntetlennel. Lehetett volna még javítani Tbilisziben vagy most a románok ellen, és aztán Parmában, de erről már kár beszélni.
- Budapesten 4-1-re vertük a grúzokat, aztán alig néhány hónappal később Tbilisziben szinte átfutottak rajtunk. Mi történt?
- Azt a meccs előtt is tudtuk, hogy egyénileg jobb játékosok alkotják a grúz válogatottat. Mint csapat azonban nem igazán funkcionáltak. Annak ellenére sem, hogy a játékosok zöme Nyugat-Európában profi. Kapitális hibákat követtünk el, és szinte kivétel nélkül az egész csapat hibázott. Megbomlott az a csapategység, amely korábban erősségünk volt, de hogy ennek mi az oka, azt senki sem tudja.
- Ráadásul ön is megsérült.
- Igen, egy ütközés után rosszul estem, meghúzódott a gerincem. A repülőtéren még nem tudtam kiegyenesedni, de ma már kocogtam. Ha minden simán megy, talán a jövő hét végén játszhatom az MTK-ban.
- Hazajöttek, és az MLSZ leváltotta Bicskei Bertalan szövetségi kapitányt. Erről mi a véleménye?
- Én a sérülésem miatt már nem voltam ott az edzőtáborban, és csak az újságokból értesültem a történtekről. Személyes véleményem, hogy a váltással jobb lett volna megvárni legalább a románok elleni meccset. Nagyon közel volt egymáshoz a két találkozó, és nem tudom, hogy az elnökség döntése például nem zavarta-e meg az utánpótlás-válogatottat. Bicskei Bertalant egyébként nagyon sajnálom, remek szakember.
- És mi a véleménye a sajtóban felröppent futballista-kimaradásról? Valóban kiruccant valaki a dunavarsányi edzőtáborból?
- Én nem tudok róla, de képtelenségnek tartom.
- A világbajnoki részvétel elúszott, jövő szeptemberben kezdődnek az Eb-selejtezők. Miben reménykedhetünk?
- Nagyon nehéz lesz. Mostani szereplésünkkel nem is tudom, hányadik kalapba kerül majd a válogatott a sorsoláskor. Az biztos, hogy legalább két nagyon jó csapatot kapunk majd csoportellenfélnek, tehát reálisan ítélve megint kevés lesz az esélyünk. Hacsak nem jönnek addig szupertehetségek, de aligha, s említhetném én is az utánpótlás-nevelést, de én nem akarok erről feleslegesen nyilatkozni, az illetékesek se tegyék, inkább cselekedjenek.
- És mi lesz Illés Bélával?
- A mostani selejtezősorozat előtt tépelődtem, azt mondtam, ha nem jutunk ki a vb-re, akkor nem leszek többet válogatott. Nagy a felelősség a vállamon, s kavarognak a gondolataim. Most meg persze még a román meccs hatása alatt állok, nagyon megviselt a vereség. Nem elképzelhetetlen, hogy lemondom a válogatottságot, jöjjenek a fiatalok. Jövőre harmincnégy leszek, rám már nem lehet alapozni.
Négy napon belül a vereség két legfájdalmasabb módját szenvedte el a magyar labdarúgó-válogatott, hiszen szombaton Grúziában saját felháborító játéka, szerdán a Népstadionban pedig az ellenfél, Románia bántóan egyértelmű fölénye miatt kapott ki 3-1-re, majd 2-0-ra. Ha ehhez hozzávesszük az augusztus 15-i, németek elleni 2-5-öt, a közelmúlt mérlege 3 mérkőzés, 3 vereség, 3-10-es gólkülönbség és a végleges kijózanodás.
A románok ellen Király
Gábor sem villogott
Mielőtt azt hinnénk, ilyen borzasztó sorozatot még sosem produkált a csapat, idézzük fel Csank János kapitányságának első négy találkozóját 1996-ból: Horvátország 1-4, Ausztria 0-2, Anglia 0-3, Olaszország 0-2, tehát zsinórban négy verés és 1-11-es gólkülönbség. Ez persze nem menti az idei produkciót, hiszen futballmúltunkat már se így, se úgy nem érdemes mérceként alkalmazni. Romániáról például hiába hajtogatjuk, hogy az 1936-os első találkozó és 1998 között 16 meccsen 11-szer legyőztük és 5-ször született döntetlen, a veretlenség 1999. júniusi megszakadása óta a mérleg háromból háromszor 2-0 oda.
A szerda annyiban hozott újat, hogy ezúttal először nyertek a románok Magyarországon, méghozzá úgy, hogy a 0-2 számunkra volt hízelgő. Ha ugyanis az ellenfél azzal a gyilkos ösztönnel futballozza végig a 90 percet, mint mondjuk a jugoszlávok 1997 őszén, most sem kettő, hanem öt-hat a vége. Sajnos nincs mese, míg múlt szombaton Sebők kötényét és labdavesztését, Korsós gyámoltalanságát, Illés eltékozolt ziccerét kárhoztathattuk, addig a szerdai vb-selejtezőben nem találni sorsfordító momentumokat, annyival jobb volt Románia. Aki azzal vigasztalja magát, hogy a helyzetek értékesítésével balszerencsénk volt, az jó, ha tudja, az ilyesmi nem szerencse, hanem képesség vagy még inkább képzettség kérdése. Adrian Ilie fölényes magabiztossággal átemelte, Niculae kicselezte és megmászatta Királyt a gólja előtt, miközben a másik oldalon Sebők csizmaszárral törte el a labdát, Mátyus szemben a kapuval, nem kis bravúrral melléfejelte azt, Horváth Ferenc tíz méterről, tisztán, a jobbik lábával félmagas, gyenge lövésecskét küldött középre, Lobont kezébe, Tököli pedig olyan veszélyes bombát eresztett el, hogy a kapus ráülhetett.
Úgyhogy inkább szerencsésnek tarthatjuk magunkat, mert a románok irtó fölényük tudatában olykor kiengedtek, és helyzetekhez juttatták a mieinket, akik ezekkel nem éltek, mert a tanulható, fejleszthető játékelemekben a leggyengébbek. Mindezt betetőzi, hogy egyetlen nemzetközi klasszisunk, Király Gábor is érthetően és törvényszerűen "hozzázöldült" a többiekhez, önveszélyes, harmincméteres kifutásokra vállalkozott. Persze nem csoda, hogy nem bízik abban a védelemben, amely a legmodernebb stílusban próbál játszani, de az egyes emberek ehhez fejben és futásban is alkalmatlanok. Úgynevezett támadásainkról végül mindent elmond, hogy Mátyus lett a csapat leggólveszélyesebb tagja, igaz, nemcsak elöl, hátul is.
A sportág hazai bikkfanyelvén akarati tényezőkről, tartásról is kellene beszélni; ez a valami most nem hiányzott. Labdarúgóink azt is felfogták, hogy a románok elleni mérkőzés mindig több sporteseménynél (ezt legfeljebb a proletár internacionalizmus korában tagadtuk, bár a románok akkor sem), de az eltökéltség, az érzelmi többlet nem pozitív cselekedetekben nyilvánult meg, hanem a lelátón utálkozásban, a pályán arroganciában. A Csíkszeredai Sportklub - Steaua Bucuresti román jégkorong-bajnoki döntő csíki mérkőzésén a hazai szurkolók színmagyar csapatuk elé a következő szövegű transzparenst húzták ki: "Ti húszan egy nemzetért"; futballistáink és drukkereik ily' fennkölt célokért több okból sem képesek összefogni. A gyengébbnek egyébként is régi trükkje, hogy ha nincs benne elég dac és lélek a tudáskülönbség áthidalására, fegyvernemet változtat. Labdarúgásban például alattomosan szabálytalankodik, gondolván, ezzel valamit visszaadott.
Mindent összevetve, az apokalipszis pályán és pályán kívül is elmaradt, részben azért, mert szurkoló, szakember és játékos ma már nemcsak a németektől, de a románoktól elszenvedett vereséget is természetesnek, helyénvalónak veszi.
Ezért az is álaggodalom, hogy a grúzokkal szemben a 3. hely valószínű elvesztése miatt csapatunkat a következő selejtező sorsolásakor feltehetően egy kalappal lejjebb helyezik. Ahhoz ugyanis, hogy valós továbbjutási esélyünk legyen, abba a kalapba - és a többibe is - bűvésznek kellene belenyúlnia.
Ha azért mész ki, mert szeretsz a stadionban lenni, akkor inkább beszélj a portással, hogy egy délutánra engedjen fel téged egyedül a lelátóra, hogy onnan élvezhesd a látványt.
Ami a pályán történik úgyis elveszi a kedved az egésztől
Ha 11 pingvin fut ki piros-fehér-zöldben a pályára, akkor is kimegyek a válogatott meccsre. Nem azért mert megérdemlik, hanem azért mert szeretek kint lenni a Stadionban, és persze szurkolni a MIEINKNEK!
Olaszországban is kint lennék, ha tízszer annyit keresnék mint most.
Az a szerencséjük ezeknek a .....-nak hogy nem Dél-Amerikában vagyunk, mert akkor már nem sokan élnének közülük.
Más: Ti szerintetek kik lennének azok a fiatalok akikből építkezni lehetne? Építsünk csapatot!!
Sajnálom aki megnézte és fejet hajtok azok előtt, akik kimerészkedtek és élőben szenvedték végig a magyarválogatott gyermeteg produkcióját. Nem csak az edzőt, a csapatot is cserélni kéne olyankor amikor nem megy..........
ha jól emléxem akkortájt, amikor utoljára vbn voltunk (vagy az előzőn?) a lengyelek harmadikok lettek gregorz lato vezényletével... akkor arról a csapatról az volt az információm, hogy a lengyel szövetség megunva az eredménytelenséget és a 'sztárjátékosok' impotenciáját az egy latot kivéve elzavarta a válogatott keretet és a legjobb 18 évesekkel kezdett el dolgozni... eleinte persze kapták a pofonokat rendesen (pont úgy mint a 'nagyokkal') aztán kezdtek jönni az eredmények, és a vége a vb bronz lett...
szvsz mi sem vesztenénk semmit, ha ugyanezt kipróbálnánk...
Gelei is gyorsan fejest ugrott a nagy magyar félrebeszélésbe.Méghogy jól küzdöttek!?Ajánlom figyelmébe a jugó-szlovén meccset!A szlovének szó szerint vérüket adták az X-ért.
http://www.origo.hu/sport/focivilag/20010906owen.html
Vannak olyan focisták akik bocsánatot kérnek kihagyott helyzeteikért, mégha megnyerik is a meccset...
Hol vannak még a mieink ettől???
Az utobbi napokban tobb helyen emlegettek hogy ugye 86-ban voltunk utoljara vilagversenyen.Ezen elgondolkozva utannaneztem hogy rajtunk kivul kik azok az europai orszagok akik 86 utan semmifel vilagversenyre /EB,VB/nem jutottak ki.Csak olyanokat vettem figyelembe akik mar 86-ban is leteztek,tehat nem szovjet meg mas utodallamok...
-Albania,Andorra,Ciprus,Eszak-Irorszag,Izrael,Luxemburg,Malta,San Marino,Wales,Feroer Szigetek,Finnorszag,Izland,
Na meg a Lengyelek,dehat nekik most vege ennek a rossz sorozatnak.
Most mondhatnam hogy ezekkel vagyunk egy szinten,de ez Wales-re,es Eszak-Irorszagra minden bizonnyal serto lenne.
A kesobb letrejotteket nezve arrol mar ne is beszeljunk,hogy Szlovenia 2000-ben ott volt az EB-n,es most is jol allnak,de az Ukranokkal se nagyon akarjuk osszevetni a teljesitmenyunket...
/Ez teljessen amator kutatas volt,igy ha valamely orszag a felsoroltak kozul ott volt valahol,vagy valaki kimaradt volna a felsorolasbol akkor elore is bocs.../
Az atlantai 22-es keretbol egeszen pontosan 8 jatekos volt benne a most jatszott 2 selejtezo 22-es kereteben: Babos, Szucs, Hrutka, Sebok, Matyus, Dragoner, Lisztes es Lendvai.
Igen, de a mostani "játékfelfogás" nyilván fertőző. Ezt mutatja, hogy a fiatalabb gengerációk sora kapta már meg a "kórt". Tehát a megoldást csakis vagy
1, Általános ellenszer feltalálása,
2, Szigorú karantén a régi játékosoknak, (még véletlenül se fertőzhessék meg az új nemzedéket,)
- lehet...
Egyetlen megoldás van, elkezedni a felkészülést a 2050-es VB-re. Az akkor szereplő játékosok még nincsenek semmilyen hátrányba a többi vetélytárssal szemben.
nem a szomoru tenyleg az, hogy az a mostani valogatott annak idejen egy magyar szinten jo korosztalynak szamitott. bar lehet, hogy csak jol voltak menedzselve...
Az U21 allitolag legalabb hajtott. Mas kerdes, hogy igy is nagy a lemaradasuk, mar nekik is... Csak magyarazkodni nem kene!
Nomeg attol felek, hogy mire ok eljutnak a nagyvalogatottsagig, mar ok sem fognak hajtani...
Már meg ne haragudj rám e miatt, de a véleményem szerint ez MARHASÁG. Mert persze így jobb lenne az esély egy jó fociválogatottra, de tényleg ettől "nagy" egy ország? (Ha a Románok jobban örülnek a focigyőzelemnek felettünk, mint a GDP-jük 4.9(?)%-os növekedésének, az legyen már az ő dolguk.) Ha viszont én NEM akarom, hogy a gyerekem focizzon (és ő is inkább a küzdősportok felé orientálódna) akkor nehogy már a KORMÁNY vagy a NEMZETI ALAPTANTERV meghatározza neki, hogy a FOCI az NEMZETI ÉRDEK és kötelező!
Mellesleg nem is hiszek benne. Az atlétika kötelező, elvileg középiskolás szinten nekünk némi szertorna is az volt. Utáltuk is őket. És? Mondjuk Lólengésben és Gyűrűn jó volt az ország, de ezt az eredményt pár ember (10 alatti létszám) hozta és nem a széles körű kötelező oktatás... Atlétikából meg most se vagyunk sehol, korábban se voltunk. (Igen messzire kell visszatekinteni, de ott/akkor meg nem volt kötelező.) :o)
Másik ellenérvem a fennt említett hatékonyság-hiány mellett, hogy a magyar népek általában úúúútálnak(sic) mindent ami KÖTELEZŐ. (Lehet, az oroszok másképp vannak ezzel, akkor náluk működni fog a dolog.) De most mondd, ugye nem azt szeretnéd, ha a következő nemzedék egy életre megutálná a focit??? :o) (TE magad szeretnéd, ha kötelező lenne?)
Üdv.
u.i. Utánpótlás-nevelést támogatni 1000-rel, de annak, aki maga megy oda, hogy "Bácsi kérem, hol lehet itt focizni?" - Annak aki nem akar, lehetőséget kell adni, hogy abban legyen nagy, amit ő szeret. Szvsz.
hát ez elég szomorú... öszintén szólva amikor +hallottam, hogy gelei lesz a szövkap azt gondoltam, nagyszerű... jácca le a meccset az u21... utána jött hogy csak 2 meccsre + hogy az u21nek is sorsdöntő a találkozó... lehet, hogy az u18cal kéne próbálkozni? talán nekik még jelent valamit a címeres mez, a magar himnusz, hogy még mindig vannak szurkolók akik kimennek a válogatott meccsére...
A meccsről egy-két gondolat:
legnagyobb élmény számomra a román hálóőr Lobonc teljesítménye volt... Tipikus bohóc kapus, aki pókstílusban véd (akkor mozdul, amikor zörög a háló). Köze nem volt a labdákhoz, ilyenre mondják azt, hogy ha jó napja van nem lehet neki gólt lőni, mert mindig ott áll véletlenül, ahová a labda megy... Ha rossz napja van akkor meg mindent beszív... Ezt nem érezték át a magyarok sajnos, pedig ez a kapus a legfőbb mintapéldánya ennek a kategóriának..
Felejtsunk el mindenfele európai vagy világrendezvenyt! Közeljövöben nincs esélyünk semmiféle bravúrra nemzetközi porondon! Eddig áltattam magamat,hogy a magyar válogatott mindenek felett, elvakultság stb. Kinöttem belöle.
Meg kéne próbálni azt, amit az oroszok vezettek be: kötelezövé tenni a focit, mint alapiskolai tantárgyat!
hát igen, és ehhez még hozzájön, hogy Romániában mindenki nekünk fog drukkolni az olaszok ellen :)) (ha mi ott nyerünk, ők meg megverik a grúzokat, akkor csoportelsők!)
