Én csak arra az egyszerü tényre kívántam a figyelmet felhívni, hogy könnyü az egzisztenciálisan függö helyzetbe taszított nagy tömeget úgy szidni, hogy a szidalmazók egzisztenciális biztonságát pont ezen szerencsétlen tömeg kifosztása teremtette meg. Mert ugya az apucik népellenes büncselekményekkel egzisztenciálisan súlyosan kiszolgáltatott helyzetbe hozták az itt élök legtöbbjét, s a büncselekményekért kapott privilégiumokon hájasodott fiacskáik (akiknek természetesen a privilégiumok stabil egzisztenciát teremtettek) most meg a tömegek elmaradott tudatát okolják, hogy ugye egzisztenciális függés miatt nem mernek szólni, stb. Dehogynem mernek szólni, söt vissza is pofáznak, s pont ez az SZDSZ baja, mert kis hazánkban már széles tömegek elégelték meg a vérszopók második generáciojának élösködésre való törekvését, s hajtják el öket egyre többen a sunyiba. A helyzet az, hogy ugye az alma nem esik messze a fájától, s például Bauer Tomika nem sokban különbözik Bauer Miklóstól, vagy Petö Iván ugyanolyan genny alak, mint a szülei voltak (gondolj csak a szülök megtagadásának kísérletére a saját kis piti karrier féltése miatt). De a többi "jellemes" és "gerinces" SZDSZ elvtársadat is felsorolhatnám itt. A gyerek valóban nem tehet a szüleiröl, de igen sokat tanul tölük. S bizony nem mindegy, hogy ki mit hoz a szülöi házból. Hazaszeretetet vagy megszálló fegyveres ellenséggel való kollabolárást, az itt élök érdekeiért való cselekvést, vagy az itt élökre idegen érdekekért való kezet emelést, tiszta kezet lát-e otthon, vagy véres kezet, stb.
Ha már az egzisztenciális szabadságnál tartunk, talán nem az SZDSZ kemény mag papucijai-mamucijai voltak azok, akik az ittélök nagy tömegeit megfosztották tulajdonuktól és egzisztenciájuktól? Ugye a Rajk faszi papucijától kezdve egészem Demszky édesapjáig (nem nevelöapja!) hosszú a sora a különbözö ÁVHs, párt és egyéb funkcicsemetéknek az SZDSZ-ben. Akik aztán a szülök népellenes büncselekményeiért jutalomba kapott privilégiumokból és juttatásokból persze, hogy meg tudták teremteni az egzisztenciális biztonságot. S ugye volt olyan ellenzéki, akit verés után a Rabkórházba vittek, míg más "ellenzékieket" a Kútvölgyiben kezeltek (hogy már A topic címénél maradjunk). Meg ugye volt akit az ország összes egyeteméröl kitiltottak, amíg manikürös meg hasonló csemeték "büntetésböl" kellemes külföldi ösztöndíjakat kaptak. Ennyit a szólásszabadság részhez. Hogy mi lesz az SZDSZ-böl? Remélhetöleg megérdemelt helyükre, a süllyesztöbe fognak kerülni. Épp elég kárt okoztak már ennek az országnak. Ja, és a tulajdontól való megfosztást ugye már 1919-ben elkezdték a Haraszti szülök. A fiúka nem véletlenül lett maóista (meg SZDSZ-es). Ugye a hasonló a hasonlónak örül....
Szerintem az SZDSZ egyik "hibája" az is, hogy remek szakemberei vannak, de sajna politikus - olyan, aki tényleg ért a politikához - nem sok. A szakemberek nyugodtan alkothatnának egy tudományos baráti kört, de ugye ez egy politikai párt. Ahol politikai döntéseket kell hozni, megfelelő szakmai háttérrel.
(Ismerem jópár képviselőjüket, ezért merem azt mondani, hogy jó szakemberek.)
Mindezekhez hozzávéve az aszályt is marad a kérdés, hiszen még az 1980-as végefelé is jegyre adták a vajat, a kenyeret sokszor, a húst: szóval a legalapvetőbb élelmiszereket. Persze ez nem az eredeti kérdés, s én csak zárójelben jegyeztem meg, hogy a szadesz körüli meg nem válaszolt kérdéseim mellet számos, még akár a gyerekkorból hozott kérdések is vannak megválaszolatlanul, s talán még csak nem is olyan nagy baj.
Jó és érdekes összefoglalást olvashattam mind pindy-től, mind mpd-től. Igazábűl mindenki gondol ezen okokra, ha nem is szedi imígyen csokorba őket.
Valóban nagy adósság a mgyar társadalomban az egzisztenciális szabadság nagy tömegeket érintő hiánya. Nagyon sok embernek hiányzik mind az anyagi lehetősége, mind a személyes bátorsága, hogy jogaiért kiálljon. S itt elsősorban nem is a politikai jogokra gondolok, s nem is mindenkori aktuális kormányzat szidására, mert az talán manapság még könnyen is megy, szinte ingyen van mindenfélét kiabálni, hanem a mindenkori személyes
munkahelyi, szerkesztőségi, hiarerchikus függésben elszenvedett jogsérelmekre, megaláztatásokra.
Igen: e fentiben nem lehet jogalkotással olyan eredményt elérni, amiről beszélünk, hiszen azok csak a keretet adhatják. De ezen keretek tartalommal való megtöltése lenne talán az a terület, ahol lehetne mondanivaló a szadesznak is.
Nos: igazak, amiket leírtál a Szovjetúnióval kapcsolatban, magam is gondoltam ilyest. Csak azért mégis furcsa, hogy amit egyszer tud az ember, másszor miért nem.
Ja, ez a huszas évek éhínsége. Volt 32-33-ban is egy, csak azt már letagadták.
Mindkét esetben elszaporodott az EMBEREVÉS, azám, a szabadság fellegvárában!
A gyerekkori problémához hozzátehetjük az akkori óriási aszályt is. Jóllehet a Münzenbergék (és Gorkij) óriási propagandájának hatására dőlt a segély (egyedül az USA-ból érkezett gabonaszállítmány naponta több tíz millió embert mentett meg az éhenhalástól).
Lenin hálája meg abban is kimerült, hogy a külföldi segélyszervezetek dolgozói mellett tevékenykedő mintegy 100 000 oroszt beutalt a Gulagra (merthogy őket bizonyosan megfertőzte az imprilista métely). Ljényin apó az aszály után egy évvel is jószerével csak a gyermekeknek adott enni (mondván: ők "immunisak").
Eszme....?
Többek közt azért tart itt az SZDSZ, mert csupa elvont eszme alkotja a programját. Konkrétumok nélkül. (szabadság, tolerancia stb. ezekből nem lehet kenyeret venni.)
Másik, még nem említett ok, hogy nem lehet hosszú távon népszerű, aki minden problémával a külföld felé szalad árulkodni. Saját hazáját lejáratni, ez nem szimpatikus vonás.
A gyerekkori problémádra:
1. az I. vh. végén és talán még után is millió tonnaszám szállították háborús jóvátételként a gabonát Németországnak (Breszti békeszerződés, hja, Lenin nem volt hálátlan)
2. kiirtották a parasztságot a 30-as években, és az ukránokat folyamatosan, egy nagyobb hullámban a II.vh. után is
3. agyas tudósok (Liszenko) elméletei alapján termeltek
4. a nagyon hosszú katonaidő miatt mindig kevés volt a mg.-i munkaerő
5. abszolút laikus agrárvezetés (pártszempontú)
6. és hát folyamatosan, mindig a beszolgáltatás, ami nem igazán ösztönző
Bizony nem jutott vakvágányra ez a párt, hanem inkább a társadalom szembesült inkább a valódi kapitalizmus kiszolgáltatottsága és a szabadság ellentmondásával, mostan vette tudomásul, hogy bizony a szabadságot még kevesen engedhetik meg maguknak és különösen kevesen az ezzel járó felelöséget az embernek saját magáért.
Aztán eddig inkább az a tanulság lett levonva, hogy mai viszonyaink között a megmaradáshoz a gyengébeken át vezet az út, azok védelme nyilván azért nem túl népszerű.
Bizony vakvágányra jutott ez a párt, mert nem vette észre, hogy az emberi szabadságjogok csak úgy lesznek teljesek, ha az egzisztenciális szabadság is kiteljesedik.
Bizony vakvágányra jutott ez a párt, mert nem mérte fel, hogy törvényszerüen mostan kis pártnak kell lennie és a hatását nem a nagysága adja, hanem az ideái, a poltikára nem közvetlenül hat, hanem a társadalmon keresztül.
És bizony az idő haladtával kis párt is marad, mert egy normális demokráciában a nagyoknak egyre többet kell átvenni az ideáiból.
Bizony vakvágányon marad ez a párt, ha nem veszi észre, hogy csak a társadalmon keresztül tudja befolyásolni, no nem azt, hogy a nagyok mit tegyenek, hanem azt, hogy mi az amit nem tehetnek meg.
Nem baly az, ha egy párt kicsi, hatása legyen nagy.::)))
Az érvek jók, ismerősek is, de nekem mégis van némi hiányérzetem.
Az eszme, amit a liberalizmus testesít meg, sok értéket hordoz. Sokszor inkább a fejlődés motorja, mintsem a konzervativizmus lenne az. A konzervativizm,usban mindenkinek csak egy elvi esélye van az életben, de a liberalizmus újra és újra egy valóságos újrakezdés esélyét kínálja. Miért nem tud ezzel élni a szadesz? Biztosan igaz, hoy kiszaladt a szadesz alól a társadalom, de azért minden rétegpártban/ideológiai pártban benne van egy jó 9-10%. Miért nem tudják hozni?, túl azon, amiket leírtál: a kérdés még mindég kérdés marad a számomra. //Persze ezen nem sokat búsulok: Több ilyen meg nem válaszolt kérdéssel élek együtt. Csak példa a gyerekkoromból: sosem értettem, hogyan tudott a Szovjetúnió oda jutni azzal a hhatalmas agrár potenciállal a háta mögött, amivel rendelkezett - az ukrán földek szinte múvelés nélkül is hozták a jobbágykorszakban a vetés 10 szeresét!! -, hogy jegyrendszerben kellet az élelmiszert szétosztaniuk.//
Eccerű. Elmúlt a "forradalmi helyzet".
A rendszerváltás körül remekül megéltek az akkor még erősen hangoztatott antikommunizmusból. Akkoriban erre sokan - én is - vevők voltak.
Aztán Antallék idején, amikor a kormány népszerűtlensége (hogy milyen okokból, az most mindegy) az egeket verte, mindenki népszerű lett, aki őket támadta. Ráadásul még el tudták hitetni "szakértelmüket" is, még sokan bíztak az "értelmiségi párt"-ban.
De 1998-ban már nem volt elég valakit útálni, mondani is kellett volna valamit. Ugyancsak rosszat tett nekik az Mszp-koalíció is, bebizonyosodott, hogy legendás szakértelmük csak elméletben létezik.
Most meg? Csapkodnak jobbra-balra, senkinek se kellenek. Ha balra sasszéznak, az Mszp morog, mert tőlük vesz el szavazatokat. Jobbra pedig röhejes lenne törleszkedni. Egyedül viszont....
Kéne valami programocska, egy-két épkézláb ötlet, de csak kidolgozatlan, légbőlkapott villanásokra futja.
A kérdés költői, hiszen látható, mi lett a szadeszből, s ebből a pályából kiszámítható az is, hogy mi lesz belőle.
A kérdés inkább az, miért jutott vagvágányra a kezdeti jószándék és tudás, amivel rendelkezett a párt. Szomorú látni a Tetthelyben az épp aktuális szadeszes politikus 10 újságíró és egy-két lézengő között. Sokkal többre képes és hivatott lenne ez a párt. Hogyan jutottak el idáig? Ha valaki tudja a választ, örömmel veszem.
A dél-indiai Ándhra Prades államban feltehetőleg maoista lázadók által elhelyezett, távirányítású aknára futott egy rendőröket szállító dzsip. A hétfői robbantás megölt kilenc rendőrt és a civil sofőrt,
és megsebesített két másik rendőrt.
A helyi választások felügyeletére igyekvő rendőrök dzsipjét a rendőrség szerint a betiltott Népi Harccsoport lázadói robbantották föl távirányítással az állam fővárosától, Haidarábádtól 350 kilométerre keletre lévő Bondlamotu falu közelében. Ezt a termékeny földjeiről és tehetős kereskedőiről ismert vidéket a lázadók eddig megkímélték.
Az 1980-ban alakult lázadó csoport sokkal inkább Ándhra Prades északi, szegény törzsek lakta részén tevékenykedik, pártfogójukként lépve föl és a kínai Mao Ce-tung eszméin nyugvó forradalmi állam létrehozására törekedve. A hatóságok egy másik hétfői támadást is a rovásukra írtak: a Haidarábádtól 200 kilométernyire északra fekvő Dzsalgáon városában ugyanis rálőttek a kormányzó Bháratíja Dzsanata párt egyik helyi vezetőjére, aki csak megsebesült.