Kedves Kombinátorom!
Semmi depressio, átértékelés, meg egyebek, mert teljes az egyetértés. Méghozzá 1000-el.
/Valahol már írtam, hogy nagyfiú vagyok, csak ott felnőttet írtam, s azt is, hogy nekem nem kell, hogy mások mondják meg, hogy elvtárs, vagy polgár legyek/
Szóval arra célozgattam, hogy azért vagyok polgár, amit nagyon helyesen Te is megfogalmaztál.
Kristálytisztán írtad le, hogy mi az. Persze kissé nyugatabbra a suska pirinyót több, de jó lesz nektek rövidesen az ukrán, afganisztán, meg pakisztáni orvos-polgár is:-)))
Mindenesetre én maradok Neked, szállok rendelkezésedre.
Akkor most elkeserítelek 1000-el, depresszióba esel és átértékelheted az egész életedet:
Persze, hogy büszke voltam, s vagyok rájuk, mert saját tehetségükkel, szorgalmukkal, kreativitásukkal, s sokáig egyik napról a másikra élve érték el, amit elértek, s nem polgárgyerekek anyagi biztonsági hátterével. Én legfeljebb intellektusukban tudtam segíteni nekik.
Ezt hívják polgári értékrendnek, nevelésnek, családnak, mondd aminek akarod.
A polgársághoz elég az a szintü anyagi biztonság, ami a hétköznapi életet teszi lehetövé. Nem kell hozzá vagyon, 600-as Merci a gyerek szülinapjára meg hasonló hülyeségek.
Polgárnak lenni az inkább egy kultúrális, szellemi dolog, pont olyasmi amit leírtál magadról.
Tudom hogy fájdalmas az igazság, de meg kellett hogy mondjam. A lelki felépülésedröl lécci tájékoztass majd.:-)))
Szia Dadus,
olvastam az elmúlt hetekben én is a témáról, meg dumálgattam is erről elég sokat Bence fiammal is, igy holnap leírom legújabb ismereteimet e téren - én is hiszek benne, s kőkemény elképzelésem, hogy az élet még nem is a conceptiónál kezdődik, de biztosan nem ér véget a materiális véggel:-))) Na majd holnap visszatérünk a ?-re - szóval egyáltalán nem nevetlek ki!
Szia micácska,
köszönöm a címet. A haverom, ki Veronából hívott telefonon korábban diplomata volt, s feleségének pedig Délafrikában, Angliában, Magyarországon kivül ingatlanai vannak Toscanaban is, igy biztos egyszerübb volt jegyhez jutnia. A barátom is most válságban érzi magát, s filozófiát, francia nyelvet "hallgató", tanuló fiát vitte el Veronába, majd Velencébe. Korábban /néhány hete/ még én próbáltam egyik unokatestvéremnél /prof.dr.Kibédi Varga Áron, az MTA és a Holland Királyi Akadémia tagja, filozófus-, s az összehasonlító művészetek professzora Amsterdamban, s magyar nyelven publikáló költő, kinek még valamikoron Latinovits mondta, szavalta a verseit/ még a fiának protekciót szererezni, elintézni, hogy további tanulmányait Hollandiában végezhesse. Majd 40 év után tudtam meg véletlenül, hogy a kormány meghívására, pontosabban a - vendégeként itthon volt, a professzorok házában. Szóval fiát vitte olasz operaházba, s gondolom hajnalokig dumálgatva az életről.... Nagyon tehetséges, de igen sérülékeny srácról van szó, kit kisgyerek kora óta ismerek, s a filozófia, francia irodalom egy mai fiatalnak igen csak "veszélyes", nem egyszerü hivatás. Még magamon röhögtem azon, hogy milyen nehéz volt a haveromnak, fiának, unokatestvéremnek, s magamnak összehozni ezt a néhány órás megbeszélést. A cimborán a röszkei határátkelőt építi, közben az autópályából is esik rá nehány kilóméter, meg külföldi munkái, tárgyalásai is vannak, unokatestvéremnek pedig óráról-órára volt programja, nekem pedig ügyeletet kellett cseréljek, előjegyzett betegeim, rendeléseim voltak... Ma röhögve, idegeskedés nélkül leszervezném az egészet:-))) Lehet, hogy megadnám barátomnak a rokonom címét, s intézze személyesen fia ügyeit, s én pedig jót dumcsizhattam volna egy 4 évtizede nem látott rokonommal emigrálásuk történetéről, a családról, magunkról.
De hát a barátság is olyan, mint a hivatás, vagy a szerelem, apai, szülői érzés, mit nem illik elherdálni.
Hopp csak most látom, valami gond van? Ott belül, avagy csak valami gipszes dolog. A pszichóban mindig nagyobb a gubanc, remélem nem azzal van a gond, mindenesetre gyógyulást.
Valóban tán a fiaimra vagyok a legbüszkébb!!! Még kisiskolások voltak, mikor feleségem elköltözött a gyerekekkel. Nagyon nehéz volt egyedül maradni, s csendben. A gyerekek miatt volt igen nagymérvű lelkiismeretfurdalásom. Felnőttek között tönkre mehet egy kapcsolat, s ez még normális emberek között is kofliktust okoz a gyerekeknek. Soha ennyit nem foglalkoztam velük, mint ezután. Minden 7végén vonatoztam átszállással Tiszaföldvárra, megismertem az osztálytársaikat, kezdődő szerelmeiket, elmentem évnyítókra, évzárókra, megismerkedtem a tanáraikkal, együtt nyaraltunk, együtt követtük el az ünnepeket, s reggelekig dumálgattam velük zenéről, jazz-ről, irodalomról, filmekről, mintha előre el kellene mindent mondjak nekik. Emlékszem, mikor első kórházi betegségem, műtétem után Bence fiam, ki még csak l4 éves volt elment busszal Szolnokra még hajnalban, majd Cegléden átszállva Kecskemétre vonattal, majd nem volt már pénze buszra eljött gyalog hozzám, s beállitott vagy minusz 10 fokon kipirult arccal, virággal... Egy alkalommal Japánba mehettem volna, még akkor is hihetetlenül olcsó áron /tán valami orosz, illetve akkor még szovjet hajóval/, de nem mentem, mert a 2 háztartás miatt mind a feleségemék, mind én elég szarul álltunk anyagilag is /akkoriban vezették be a kettős kamatadót/. A gyerekek, mint minden fiatal teli voltak vágyakkal. Elhoztam őket inkább a Japán út árát rájuk költve hozzám, hogy vásároljanak maguknak olyan divatos cuccokat, mikre már akkor is vágytak még fiúgyerekek is. Olan öröm volt nézni, amikor még este, mikor már zárva voltak az üzletek számolták a pénzüket, s nézegették a kirakatokat, s vihettem őket luxusnak számító éttermekbe. Mindez most hülye mosztalgikus, érzelgős dolognak tünhet, de az már nem, hogy igen jó apa-barát-fiú kapcsolat alakult ki. Őszintén büszke voltam, mikor Bence kitünőre érettségizett, elsőre majdnem felsőfokúra sikeredett az angol nyelvvizsgája /s nem hülye elkényeztetett polgárgyerekek módján, 1 éves USA "buli" után, mint sok kollégám gyereke esetén/, mit egy 3 hetes szolnoki intenziv tanfolyam után csinált, s ekkor követte el az első számítógépes programját, miért több pénzt kapott, mint a havi főorvosi fizetésem. Rá néhány évre már a Sky révén látta a "térkép átrajzolását", majd csinált egy számítógépes újságot /Amiga magazin/, majd "tanította" a hivatásos TV-seket computeres animációkra. Volt olyan 2 nap, mikor 3 esetben láttam a TV-ben vele készült filmeket. Persze, hogy büszke voltam, s vagyok rájuk, mert saját tehetségükkel, szorgalmukkal, kreativitásukkal, s sokáig egyik napról a másikra élve érték el, amit elértek, s nem polgárgyerekek anyagi biztonsági hátterével. Én legfeljebb intellektusukban tudtam segíteni nekik.
Szóval a szülői, apai érzést is akkor kezdjük gyakran igen profin művelni, mikor már majdnem elveszitjük, s igy vagyunk az egészséggel, s sok más fontos dologgal.
Ezért gondolkodtam a kórodában én is azon, hogy a "politikán" is miken vagyunk képesek néha begőzölni, egymást sértegetni, mikor annyi frankó, fontosabb, s szebb dolog van az életben.
Eleve én is sok ember véleményét már eleve koncepcióval, prekoncepcióval olvasom, kimazsolázva "ászokat", holott legtöbb Zindex látogatóval sokkal konstruktivabban, értelmesebben is lehetne kommunikálni, s lehet is.
Kedves Kombinátor-om,
ma már láthattad, hogy javulok, s nincs is semminemü nézeteltérésem Veled, csak azért mondom a marhaságaimat, nehogy azt hidd, hogy agyamra ment a "kórság":-)))
Kedves Trebitsch!
Na ettől féltem én is - ne félj a politikát ki sem mertem ejteni a számon. Az különben meglepett, hogy kollégáim zöme a szakmán kivül nem is nagyon használja a netet, igaz idejük sincs nagyon. Szerencsére munka közben nálunk -különösen a műtéti szakmákban - "fasizmus" van. Még fiatal orvos voltam /sebész/, mikor hallomásból hallottam a történetet: Egyik fiatal első asszisztens nagyon fészkelődött a műtét során, mikor rászólt egy idő után az operatőr, hogy "Mi bajod van?". "Ki kell mennem a WC-re" mondta a nyomorult eltorzult arccal. Rázós volt a műtét, feszült a hangulat, mire megszólalt a főnök, hogy "Szard össze magad!" Az asszisztens kénytelen-kelletlen teljesítette a feladatát:-)))
Más, a régi Korányiból egy történet. Még abból az időből származik az eset, mikor lokálban operáltak egy makacs parasztbácsit, ki ragaszkodott a pipájához. A történet szerint megengedték, igy füst jött az öreg megnyított mellkasából:-)))
S még egy sztori: Egyik nap rizses májat adtak, mit legtöbb beteg otthagyott, én jóízüen megettem. Késöbb mesélte az egyik idősebb nővér, hogy egy időben igen szeretett a szakács szalontüdőt csinálni, s jól is művelte, de a felháborodás miatt késöbb lehagyták a menüről:-)))
Hát utólag bevallom én is bé voltam gyulladva, még végrendeletet is készítettem. Életem során már sok randa dolgot láttam, a mi szakmánk is teli van szörnyűségekkel, melyekben persze, hogy megpróbálunk mindent megtenni, mit lehet, de a munka mégis rutin - különben nem tudnánk csinálni. Az itt fekvők szorongása ugyanakkor teljesen más volt, mint a neuropsychiatriai. A légszomjtól való félelem, szorongás az valóban minden mástól rosszabb. Úgy kellett köhögjünk, hogy "erednényes" legyen, akkor pedi fájt a sebed. A köhögéstől pedig O2 deficitbe kerültem, s hiába tudtam, hogy ez átmeneti, még én is pánik helyzetbe kerültem. Képzeld, hogy milyen lehet annak, ki még ezt sem tudja. Az ellenben biztosan tartósan más lesz, hogy empáthiásabb leszek a dagantos betegeinkkel, pedig visszajelzéseim szerint annak, s közvetlen palinak tartottak, tartanak amúgy is.
Hát igen, én is azt hittem, hogy végleg megértő jófiú leszek, de már kezdem az "okoskodást":-)))
Még a Korányiban történt, hogy a partnerem felhívott telefonon, s mondta, hogy nézzem meg a Nagyboldogasszony ünnepséget, mert mutatják Melocco Miklós emlékművét. Még alig kaptam levegőt, de már "leugattam", hogy mit képzel!!! Itt a Korányiban, ahol alkoholisták, hajléktalanok, lumpen bagósok nézik a TV-t pont az ünnepséget nézik, s nem valami Lagzi Lajcsit, vagy valami hasonlót? Hát kilopakodtam a TV nézőbe, s nem az ünnepséget nézték nagy áhitattal?
A Melocco pedig azzal cukkolt tegnap, hogy van aki balesetével, van aki műtétjével hívja fel magára a figyelmet:-))) /arra célzott, hogy néhány éve az esti TV mondta be életveszélyes balesetét, még majdnem nekrlógot is mondtak róla/.
Elég szomorú, de nagy baj kell a megértéshez. A 7köznapi csip-csup dolgok jelentéség nélkülivé vállnak a halál árnyékában - inkább lelkileg viselt meg az egész.
Kedves Pszycho-pata!
Nagyon tetszett, amit a családodról írtál és örülök, hogy jól vagy.
Megadnék egy e-mail címet, hátha ti is kedvet kaptok.
incoming.ots@tin.it
Az Arena di Verona címe, amikor ott voltunk , éppen a Nabucco ment, de jegy nem volt./Micsoda mázlista a barátod, hogy befért/
A jövő évi program nincs meg, csak az idei szept. 1-ig, akkor az Aida fog menni.
A környékbeli éttermek 0.1 után- az operák vége, kezdet kb. 21.00 - felárat számolnak, addig viszont normál árat. Kártyával is lehet fizetni. De a cukrászdákban és a kávéházakban nem, hiába vannak kint a logók.
üdv. és jó egészséget még egyszer:
mic.
azér... Nem irigyellek, hallod. Illetve most már igen, de műtét előtt...
Nagykoalícióról viszont egy szót se!
Beárullak az operátornak, az MIÉP-es, meg az aneszteziológusnak, az SZDSZ-es (mi más lenne... :) oszt véged van. :)
Isten hozott ide vissza a dilinyósokhoz!
Látod? Amikor baj van, akkor összefogunk. Ez történt a kórházba kerülésed kapcsán.
Ahol nincs baj, ott széthúzunk. Például mostanában idekint, ahol minden rendben van.
:-)
ttaarrllee
Szia Ákos,
majd jelentkezem ott is:-)))) Képzeld a feleségem /pulmonologus főovos/ felvílágosított befekvésem elött, hogy nehogy politizáljak, mert a főnök MSZP-s, a helyettese /mellékesen az ország legjobb onkológusa "tüdőügyileg"/ pedig FIDESZ-es. Igy azt találtam ki, hogy ha szóba jő a politika a biztonság kedvéért a nagykoalíció híveként fogok "fellépni":-))) Csak azt nem tudtam, hogy a sebész operatőröm milyen párti:-))) Szerencsére a szakemberek függetlenül attól, hogy kire szavaznak jól együttműködnek, legyenek orvosok, művészek, tudósok, vagy bármik.
Egyik nap egy autópálya építő haverom, ki már épített itthon is, meg Tunéziában, Mauriciuszon is autóutatat, -pályát Veronából hívott telefonon egy opera utáni, s elötti napon, s a "theatre" kapcsán azért hívott, hogy tudjam, hogy a operating theatre a műtő:-))) Szóval együtt mentünk szinházba:-)))
Kedves székkutas,
már a "nyavalyám" kezdetekor is tudatalattimban átértékeltem sok mindent, s bántott, ha valakit megsértettem. A tüdőgyulladás valóban sok mindenre jó lehet, mint írod, s én is meghatódtam az általad is írtakon. A nagyobbik fiamnak volt egy műsora /Musicbox/ az MSAT-on, SzívTV-ben, majd szintén Musicbox néven egy saját csatornája, aminek megszüntette a sugárzását az AH - most is perben vannak. Ukrajnában, Romániában, s itthon is övé az interaktiv zenei műsor joga, s most készül Izraelbe felavatni az ottani csatornáját. Az itthoni TV-jén is betegségem alatt igen sokat dolgozott, napi 1-2 órákat aludt. Az elöbb hívott telefonon közölvén sok jó hírt, s mikor emlitettem neki, hogy nyitottak egy "Gyógyulj meg psycho-pata" topicot láthatóan meghatódott ő is, pedig a 7köznapi életben nem egy szentimentális lélek. A kisebbik fiam pedig Gekko néven képességfejlesztő házakat üzemeltet országszerte, s autista, dyslexiás, hypermotil, meg egyéb betegségek /?/-ben szenvedő gyerekekkel foglalkozik, akikkel szervezetten szinte senki nem foglalkozott, mert valójában nem betegségről, hanem javítható állapotokról van szó, ami szigorú értelemben nem orvosi kérdés, s a pedagógusok is tehetetlenek voltak ezen gyerekekkel, a szülőkhöz hasonlóan. Szóval a summa: A munkahelyemen, itt a neten, de másutt is meglepett az emberek hozzáállása, segítőkészsége, s fiaimmal sem volt ennyi időnk ennyit beszélgeni évek óta.
Létezik a politika fórumán emberség, aggódás és szeretet? Pártállástól függetlenül? Milyen kellemes meglepetés! Hogy a másik oldalon is vannak emberek! Ki hitte vóna!
Kedves psycho-pata! Hogy ez kiderüljön, kellet a te tüdőgyulladásod!
De most már gyógyulj meg! Izibe!
Mielött távoztam a kórodából a további teendőket illetően valóban megkérdeztem orvosomat, ki azt mondta, hogy ugyanúgy mindent, mint korábban /Ha jól emlékszem Melocco Miklós barátomat szidtam, mert az 56-os emlkékmű avatása elött kerültem korábban kórházba, most pedig a Szent István emlékmű avatása elött. Most már duplán enyém az 56-os emlékműve hátsó részén lévő hát, mit korábban már "kikunyeráltam" magamnak:-))) Legfeljebb utólag rávés egy műtéti heget/
Szóval nem kell kimélni, s adok is majd rá okot, remélem:-)))
Örülök, hogy újra itt vagy!!!!
Mit rendelt az orvos? Kímélő menün vagy, vagy pedig teljes gőzzel lehet szidni a politikai nézeteidet?
Ahhoz tartom majd magam.
;-)
ttaarrlle
Hölgyeim és uraim,
valóban "túlélő" vagyok, s bár még fulladok "rendesen", de bevallom, hogy alig vártam, hogy ismét köztetek lehessek - frankón -:-))) S sokat segítettetek a "felépülésemben" is a már korábbi jókivánságaitokkal. Azért nem jelentkeztem hamarább, mert már korábban is kicsit rühelltem, hogy szóbahoztam a kórságomat. Sajnos csak a kórházi kezelésem utolsó elötti estéjén tudtam meg, hogy az ügyeletes orvosi szobából "naprakész" tudósítást küldhettem volna:-)))
A "zámolyi" topicon adtam egy könyv címet, mit most is ajánlok viszonzáskénz azoknak, kiket érdekel az agy, a lélek egy korombéli vancouveri magyar pszichológustól:
Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa.
/Grafo-School. Bt, Debrecen, 1998/
A felkinált témákból néhány:
-Van e elmebetegség?
-Hipnózis szülő és gyerek között
-Előző életek
-Homosexualitás és kultúra
-Hit és halál
-Kábitószer-e az LSD?
-Az álom rétegei
-A gyilkos orvos avagy mit kezdjünk a psychopatállak:-))) /Lehet, hogy ezért vettem meg? Ezt még nem olvastam el/
psycho-pata válasz erre | adatok | e-mail 2001.08.23 11:15 (8202)
Off
Kedves Dudith András, Zmac, PuPu, s 1etlen skorpio-m!
Mindnyájatokkal 10telettel közlöm, hogy az orvostudomány csodákra képes:-))) - petting gyanánt belekukucskáltak a hörgrendszerembe, majd jött a biopsia, "kefélés" /cytologiára anyagvétel/, "öblités" /anyagvétel kórokozókra, s egyéb politikai kártevőkre/, ami negativ volt. Ebbe nem nyugodtak bele, igy újabb örömszerzés céljából jött a tüdőbipopsia /mondtam a kisebbik fiamnak látván a vizsgálóból kijött igen meggyötört palit, hogy nemsokára a "tata" is igy jön ki/, mire kiderült hogy akit szerencsétlen betegnek gondoltam, Ő volt az orvosom, ki tüdőn "bökött". Miután ez is negativ eredményt hozott azzal altattak el, hogy a biztonság okából feltárják a mellkasomat, s a daganat kiterjedtségétől függően lesz lebeny, esetleg bal tüdő eltávolitás. Áment mondtam a javaslatra. Arra még emlékszem, hogy valaki megkérdezte a műtőben, hogy zavar-e a zene, mire makogtam, hogy nem, de arra a kérdésre, hogy tetszik-é nem mertem azt mondani, hogy inkább Milles Davis&Gerry Mulligan előadásában kérném a "My Funny Valentine"-t /Igaza volt TGM-nak, hogy az értelmiségi "beszari":-)))/. Aztán örömmel közölték, hogy csak "lábon kihordott" tüdőgyulladás volt /nyilván a lábamon hordtam a pneumoniát, amin nem volt harisnya/.
Ami biztos:
1/ Hiányoztatok!
2/ A tüdőgyulladást is lehet operálni!
On
A "szakmát" is műveltem, mert igen sok roma betegtársam volt, s tán egy zámolyi is, de a legérdekesebb figura egy szumo nagyságú, igen magyaros bajszú baritonista pali volt, ki előadta, hogy Rákosi feleségének testőrségében szolgált valamikoron.
