Egy tegnapi teletextes hír szerint a XII. században csak kb 180 napot dolgoztak az emberek 1 évben, aztán ez a szám a XVI-ban felment 280 napra. Ma is itt járunk, azzal a különbséggel, hogy a családok már nem egykeresősek, hanem kettő.
Azért a pesszimizmus, mert ilyet itthon nem találtam. Böblingenbe kell menni, hogy normális munkafelfogást találjon az ember?!
Egyébként nem tudom, hogy mi lenne, ha hirtelen bekapnám a legyet... Ezt a munkát sem lehet összehozni az ún. "normális életvitellel".
Még 6-8 évig kiélem magam, aztán meglátjuk...
Igen, íme a példa: én. Kereset a 200+ sávban, munkaidő rugalmas, mindig én megyek a gyerekért, ezért 4-kor befejezem a munkát (igaz 6-kor kezdem :-), szóval lehetséges. Azért túlzottan ne reménykedj, nem könnyű ilyet találni. (Annak idején, megbeszéltem a főnökömmel, hogy vagy tud egy németjellegű, "háromszemélyes" fizetést adni, vagy limitáljuk a munkaidőt vagy keresek egy másik céget. Ő a másodikat választotta.)
Hello Hkoala,
hol van az a munkahely? ;-)
Igényesség-ügyben: jól értem, hogy úgy vannak méretezve a feladatok, hogy 8 óra alatt nem lehet igényesen megoldani? (Mongyuk ez 600 K pénz esetében tulajdonképpen reális lenne.)
Az én tapasztalatom szerint az a helyzet, hogy nem is feltétlenül fizet havi több százezret egy olyan állás, ahol napi nyolc óránál lényegesen többet kell dolgozni. Elsősorban az olyan közintézményekre, közszolgálatokra gondolok, ahol hosszú műszakok vannak, a dolgozók pedig a közalkalmazotti bértáblának megelelő bérezést, meg némi plussz pótlékot kapnak.
Ezenkívül nagyon jónak találom Hkoala (32) meglátását, ami a szakmai igényességről, hivatástudatról szól. Jó még ilyet hallani.
Talán a motiváció volt más az én régi munkahelyemen:
A te felosztásod szerinti 1. szint sokáig molyolt mindenen, hogy legyen túlórapénz. 2. szint motivációja: a projectpartner céghez eggyel feljebb lelépni. 3. szint: probléma nem érdekli, ha pedig valami jól megy, minek foglalkozni vele. Cégtől menedzselni a saját ház épitését telefonon stb. Az egyetlen motiváció vigyázni a székre.
4. szint: Volt egy tolla meg egy telefonja, mint munkaeszköz. Aláirt vagy cseszegetett. Bukásra esély sincs, és dől a lé.
Csak az első és második szint dolgozott 8 óránál többet.
Én egy multi magyar részlegénél dolgozok, és szerintem semmilyen összefüggés nincs a munkával eltöltött idő, a teljesítmény, a felelősség és a fizetés között.
IMHO inkább úgy néz ki a dolog, hogy van négy szint:
(mindegyik szinten diplomás, nyelveket beszélő emberek vannak a pozíciókban!)
1. szint: akik dolgoznak, az effektív, napi munkát végzik, ha ők nincsenek, nincs termelés. Ők a "megcsinálóemberek". Utálják az értekezleteket, általában tele van a hócipőjük a főnökükkel, és meg vannak róla győződve, hogy ők sokkal jobb főnökök lennének, de vagy nem alkalmasak vezetőnek, vagy nem vállalják be az ezzel járó felelősséget és feladatokat. A munkájukhoz értenek, és maradnak, mert az átlagnál jobban keresnek. Természetesen ők dolgoznak a legtöbbet. Motivációjuk főleg szakmai.
2. szint: Akik megmondják, hogy mit kell csinálni, irányítják az első szintet, viszik a dokumentációs, szakmai meeting-es feladatokat. Ők a "megmondóemberek". A felelősség általában rajtuk csapódik le. Ők azok, akik folyamatosan idegbetegek, minden project csúszása miatt őket csesztetik. Szakmai képességeik viszonylag jók, de nem "expert"-ek. Ezen hiányosságukat jobb szervezési, "manager" tulajdonságukkal pótolják. 1,5-3x-osát keresik az 1.szintnek, és van lehetőségük némi egyéb juttatásra is. Itt a céges mobil és projektpénz már természetes, a céges autó is opció. Motivációjuk: feljebb lépni egy szinttel...
3. szint: Na, itt már nem annyira kelll dolgozni. Ők a "számonkérőemberek". A fő feladat: lepasszolni egy szinttel lejjebb a munkát, és számonkérni a végrehajtását. A jelszó: Problémád van? Oldd meg! Ezért fizetünk. Ezen a szinten zajlanak az operatív tárgyalások, itt már jóval nagyobb a saját "buli" lehetősége. Céges autó, külföldi tanulmányút természetes. Motiváció: Pénz, saját kis "mutyi" üzlet, felelősség elhárítás. 5-8x-osát keresik az 1. szintnek, plusz ami még csurran-cseppen.
És végül a 4. szint:
Vezérigazgató, vezérigazgatóhelyettesek. Na, innen már nem igazán lehet bukni. Ha jó csinálják, mindent túlélnek. Ha egy cégnél vezérigazgató vagy, de (valami csoda folytán mégis) megbuksz, a következő munkahelyeden sem fogod sokkal alább adni. Itt már nem probléma az öregségedre összekuporgatott vagyonka, ide dől a lé. Az egyetlen feladat: jól megválasztani a beosztottakat. Céges autó, titkárnők, üzleti ebédek, repi utazások, kéz-kezet-mos alapon szerződések, minden játszik. Fizetés: a csillagos ég. Motiváció: helyben maradni. (esetleg: minél kisebbet bukni)
Nem mondom, hogy ez minden cégre jellemző, de a multikra, akikről hallottam, vagy volt tapasztalatom, igen. Jellemző még, hogy a szintek között nagyon nehéz az átlépés, inkább hoznak egy külső embert másik cégtől (azonos szintről), mint kiemelnek. Ez leginkább a két alsó szintre vonatkozik: az 1.-es szintről vétek kiemelni, annyival is kevesebben végzik a hasznos munkát (legalábbis egy idejig), a 2-es-ről pedig azért nem emelnek ki, mert nem akarják, hogy belelásson az eddigi megmondóember a 3-as szint "privát" bulijaiba. A korábbi mutyik-ból kimaradt megmondóember esetleges sértettsége nem igazán kívánatos.
Azt hiszem, a PR meg a személyzeti marketing igencsak szakmába vág...
nem is ezzel van a gond. Akármilyen előléptetés, felvétel van, mindig ott van, hogy a párhuzamos, azonos kvalitású férfijelölt valamiért mégiscsak jobb...
Egyébként ne haragudj, de nem azt mondtam, hogy lenéznek, csak maíg nem bizonyítottál, egyszerűen csak "nő" vagy. És ha túl nagy a bizonyítási vágyad, akkor meg zért nem vagy szimpatikus.
Egyébként nekem valamennyire sikerült elfogadtatni magam, a gittegyletben szinte csak fiúkból áll a cspatom (melleleg be is vallották, hogy nehéz elfogadni valakit, aki tapasztaltabb náluk, főleg ha nő...)a céges körben pedig a 3 főnököm közül egy nő.
Egyébként megkpom az állást amit szeretnék, nem hiszem, hogy német fejvadász cég sok 22 éves, még diplomátlan nőt kérne fel kintről, hogy dolgozzon neki egyszem állandó alkalmazottként...
Bocs, hogy ezt mondom, de ha állást keresel és azért nem kapod meg, mert fiatal, gyermektelen nő vagy, akkor valamit rosszul csinálsz. Ha lenéznek, az azért van, mert hagyod. Szerintem. Vannak kifejezetten női területek, ahol férfiak labdába se nagyon rúghatnak pl. multicégek csak nőket szeretnek alkalmazni humánpolitikai vezetőként, PR-osként. Aztán tárgyaláskor is a fiatal, okos nőket vetik be, egyszerűen azért, mert többet képesek elérni, mint egy ugyanolyan szaktudású férfi. Állami cégek általában nőket próbálnak találni szóvivői állásra. Sok helyen attól vonzóbb egy női jelentkező, mert irányithatóbbnak gondolják. A baj csak az, hogy ha bevállal az ember lánya egy ilyen munkát, akkor nincs olyan, hogy beteg a gyerek, szülői értekezlet, iskolai ünnepség stb.
Lehet, hogy beidegződés, sőt, ebben biztosan igazad van...
De éppen ez zavar. Akármilyen jó vagy szakmailag, nem fogadnak el. Nemhogy vezetőnek, hanem még a veled egytudású férfiak is gyakran lenéznek..
Egyébként én majd szeretném megosztani a gyerekek apjával az összes melót. Elvégre ketten hozzuk össze :)
Persze ebből kifolyólag valószínűleg nem lesz könnyű megtalálni azt a bizonyos emberkét...
Miért kellene módositani a társadalmat? Ma már mehet nagymama, férj is GYES-re, ha ők úgy akarják. Ha pedig egy anya nem akarja vagy nem tudja felvállalni az anyaszerepet, ez lehet egy megoldás. Bár én inkább a gyermekemet választanám a több mint 10 óra robot helyett.
Nem akarok nagyon "bunkó" lenni, de szerintem az anyák eléggé ragaszkodnak az anyai szerepkörükhöz. Lehet, hogy társadalmi "beidegződés", lehet, hogy ösztön.
És amíg a döntő többség esetében így működik, addig ez lesz a default és ezt "várja" a munkáltató.
Nézd meg pl. egy csecsemőnél. Az anya alig akarja átengedni a csöppség fürdetését, öltöztetését. Szóval ez a női "sors". És sokan vágynak is rá és örülnek is neki.
Amiről beszélsz, ahhoz eléggé nagy "forradalom" kellene. Jelenleg a férfiakat fizetik meg jobban. Ez így van, háborogni lehet, de a következmény jelenleg akkor is az, hogy a nő vigyáz a csemetére. Hogy ez ne így legyen, eléggé mélyről kellene "módosítani" a társadalmat.
Hát... Mi nem tudjuk egymásról, ki mennyit kap, igy csak gondolom, hogy náluk jobb a férj fizuja. Nálam viszont lehet, hogy ez a helyzet, valszeg többet keresek, mint a férjem, de ő elmenne GYESre, ha én beleegyeznék. De nem, tehát várunk. Csodára, új lakáshitelre, ilyenekre. Addig hajtás.
Mert nálunk igy van. És ha majd odakerülök én is vigyázni fogok rá. Hozzáteszem, ehhez az kell, hogy az asszonynak járó nevetséges GYES vagy GYED mellett a férj keressen annyit, ami elég a családnak. De ilyen fizetés nincs 8 órás munkáért. Sajnos.
Másfél éve. Nem tudom meddig. A munkát szeretem, igaz, az időm nagyon be van osztva. De nem gond, ha el kell mennem vhova ügyet intézni, orvoshoz stb. Gond, ha hétvégén haza akarok menni (vidékre), és nem lehet, és gond lesz, ha majd gyereket akarok. De az akadályt akkor ugrom át, ha már előttem van. Összefoglalva: jelenleg jó.
missparker,
te ezt a melót mióta csinálod? És meddig tervezed csinálni? Vagy jó neked így?
(Ahogy kihámoztam az soraidból, esetedben a feladat van úgy méretezve, hogy nem lehet normál munkaidőben elvégezni...)
Én bizony elküldtem őket, és az eredmény: felvettek. Merthogy ez határozott fellépésre utal. Viszont már csak azért sem mentem oda dolgozni, másszanak bele más magánéletébe ne az enyémbe.
Van egy munkaköri leirásod aminek a végére odabiggyesztették, hogy "stb.", és általában egyféle feladatra csak egy ember van. Pl. az import osztály én vagyok, és ha akarom hetekig napi egy óra munka után hazamegyek, de ha valami nem megy anyaghiány miatt, repülök. Na ezért vagyok benn napi 11-12 órát, és nem megyek szabira 3 napnál többre egyhuzamban.
A családos emberek gyermekei már huszonévesek, vagy most születtek és az asszony vigyáz rájuk.
Jogilag nem kérdezhetnek a terhességre, gyerekre, kivétel, ha az a hivatást ellehetetlenítené vagy erősen korlátozná, pl. balett-táncos vagy tornatanár esetében. E foglalkozások során a meglévő terhességet nem szabad eltitkolni.
Csak hát egy interjú során nem érdemes elküldeni őket a jó q..a..-ba.
Mellesleg férfi fejjel gondolkodva visszakérdeznék, hogy Ön szerint van értelme a kérdésnek: ha megmondom, hogy igen, akkor nem vesz fel; azon kívül arról, hogy "összejött" még nem hallott? Bizonyítsa be, hogy terveztük és nem "szerelemgyerek" lett.
Ez igaz, de nemtudom, egyáltalán miért kérdeznek olyanról, amit még én sem tudok pontosan és szerintem abszolút spontán jön...
A tippet köszi, legközelebb bevetem :)
Viszont éppen ebből az okból kifolyólag hajtok most, hogy ha eljutok az utánpótlásig, addigra már ne kelljen elkéredzkedni a főnöktől...
Az lenne szép, ha erre a jelölt felülne az asztalra felhúzott szoknyával, és benyögné, hogy "Most rögtön, bééééjbiii!". Szerintem ezt a "problémát" túldimenzionálják a cégeknél, fontoskodnak, mindenféle termelékenységet, hatásosságot, meg egyéb f@szságokat emlegetnek.
