"Kérdem én, nem véletlenül a kellemes és kellemetlen szavak jelentését vette fel? Ha nem, akkor egy kis kísértés sem volt, hogy így értelmezd?"
Hogy van olyan, aki így értelmezi a jó és a rossz a fogalmakat, azt nem kétlem. Viszont számomra azonos a helyes, helytelen, illetve az igaz, hamis (tévedés) fogalmakkal.
Kellő önismeret, önkritika, az igazságkeresés kényszere ami a jó és a rossz jelzőket igazán hitelessé tehetik. És szerintem ez is a funkciójuk.
A kellemes és kellemetlen szerintem legfeljebb mint ébrentartott lelkiismereti tényező játszhatnak szerepet.
Egyéni felelösség valóban van, mondásod nagyon jó.
Lenne egy kérdésem. Van értelme a jónak és rossznak, mondod, számodra. Kérdem én, nem véletlenül a kellemes és kellemetlen szavak jelentését vette fel? Ha nem, akkor egy kis kísértés sem volt, hogy így értelmezd? Mert a legtöbb embernél ezt jelenti - és ez végtelenül romboló hatású.
Kierkegaard írja az Önvizsgálat - ajánlva kortársaknak c. eszmefuttatásában, hogy a Bibliát úgy kell olvasni, hogy közben tudom, hogy rólam van szó. Én vagyok a tékozló fiú, én vagyok Pilatus, aki nem ismeri meg az Igazságot, noha elötte áll, én kiáltok Barabbást stb. Az utolsó mondatodat nagyon köszönöm. Igazán jó gondolat, és mint ilyen elevenembe vágott.
Üdv:
Canis
Mivel tudjuk, hogy a tévedés az akarásunktól függ, mivel senki nem akar tévedni, talán meglepődünk majd azon, hogy vannak tévedések az ítéleteinkben. Észre kell azonban venni, hogy nagy különbség van a között, hogy akarunk –e tévedni, és a között, hogy a hozzájárulásunkat akarjuk adni olyan nézetekhez, amelyek előidézik egynémely tévedésünket. Senki sem akar kifelyezetten tévedni, mert minden ember akarná hozzájárulását a dolgokhoz, melyeket nem ismer határozottan. Sőt gyakran megtörténik, hogy éppenséggel az igazság megismerésének vágya idézi elő, hogy azok, akik nem ismerik a rendet, amelyet az igazság kutatása során be kell tartani, elvétik azt és tévednek, mert a vágy ítéleteik elhamarkodására és olyan dolgok igaznak tartására ösztönzi őket, amelyekről nincsen elegendő ismeretük.
Az akarati cselekvéssel kapcsolatban pedig, minden cselekvésnek konkrét célja van, amely az objektív feltételekben adott, tehát nem önkényesen tűzzük ki, de kiemelését és tudatosítását már mi végezzük. Megemlítettem az inditékot [motívumot]. A szükséglet mindig valami környezeti hatás következményeként jelenik meg; voltaképpen hiányérzet, amely kibillenti egyensúlyi állapotunkat. Ezért kell helyrehozni, cselekednünk kell, mégpedig olyan cselekvést kell végrehajtanunk, amely a felmerült szükséglet kielégítésére alkalmas.
Az indítéknak feszítő, kényszerítő ereje van, , ez mindig fennáll, amíg a cselekvést végre nem hajtottuk, annak célját elnem értük. A motívumot egy másik – nálánál erősebb – indíték ereje képes csak elnyomni, de nem azonos az ingerrel a motívum !Azt is meg kell jegyeznem, fontos, hogy a cselekvésösztönzéssel kapcsolatban szólnunk kellene a "szükséglet”, "érdek” és "motívum” fogalmak összefüggéséről. Nem érdekel ?
.... amikor a rossz szándékot nem cselekszi meg az ember. Az hogyan értékelendő. - A cselekvés végrehajtás szakaszában a tudati szabályozás irányító, ellenőrző és korrigáló jellege kap nagyobb hangsúlyt. A végrehajtás során ugyanis különféle problémák, nem várt akadályok merülhetnek fel, amelyeket meg kell oldanunk , le kell küzdenünk ; nehézségek a műveletvégzésben támadhatnak, amelyek további erőfeszítéseket, nagyobb odafigyelést és kitartást várnak el tőlünk. A tudati szabályozás ebben a fázisban három – egymásra épülő és egymást kölcsönösen átható szinten : észleleti, képzeleti és gondolati [logikai] szinten jelenik meg.
Ha a cselekvés minden egyes részletét ugyanolyan intenzitással kellene szabályoznunk, hamar elfáradnánk, koncentrálóképességünk kimerülne.
Szerintem a kommunikációs képességet nem lehet "csoportosan" elveszíteni. Azt minden embernek külön el kell tudnia veszíteni. Mert egyikünk sem úgy kezdi, csak aztán alakítjuk magunkat a környezethez képest. Tehát szerintem nagyonis az egyénen múlik.
Van egy kedvenc magam fogalmazta mondásom: a világ olyan, amilyen, de én olyan vagyok benne, amilyen én vagyok.
Számomra igenis van értelme, jelentése a jónak és a rossznak. Hiszen ezek nélkül a mindennapokban nehezen hoznám meg a magam döntéseit. Csak talán a legtöbben szégyellik nevén nevezni a dolgokat. Viszont igyekszem meg is tartani önmagam számára. Aztán ha véletlenül mégis van némelyekkel egyezőség, az talán nem mindig a véletlen műve.
A keleti gondolatokat pedig valóban nem illik (!) magyarázni, viszont mindenki valahogy értelmezi önmaga számára. Szerintem a tapintat és az egyéni értelmezés elmelyülése céljából célszerübb megtartani önmagunk számára.
A bibliai értelmezéssel kapcsolatban már nincs ilyen személyre szóló tiszteletben tartás, hiszen az oly kedvelt ítélkezés eszköze lett, és talán volt mindigis. Mert ha mindenki csakis önmagára értelmezné, minden bizonnyal azt sem illene magyarázni.
A tisztesség nem jó, nem rossz. A tisztesség állhatatosság. Talán... Persze, nem tudunk már egészségesen kommunikálni. Ezt a képességet már évszázadokkal ezelött elveszítettük, ma már feltünö.
A János idézettel arra akartam felhívni a figyelmet, hogy törvény =/= igazság. (Nem helytelenül értelmezett törvényességre utaltam.) Fordítva is igaz ez? Törvénytelen =/= igazságtalan? Azt mondja a törvény: szemet szemért, fogat fogért. Mit jelent ez? Könyörtelenül hangzik, pedig ez a mértéktelen büntetés tiltása. Pl. nálunk Szt. László törvényei, egy csirke értéke fölött halálos büntetés. Jézus nem a törvény betüje szerint, hanem eredeti szelleméhez hüen cselekedett. A törvényt már akkor sem értették.
Keleti gondolatok: a Taot nem lehet magyarázni. Aki magyarázza, az nem érti. Tao idézetekhez sosem füzök kommentárt. Ez persze nem jelenti azt, hogy értem.
Akinek füle van, hallja. Aki tudja, vegye be. Jézus szavai. Az igazság szavai.
Üdv:
Canis
Egy mákszemnyi irónai sem volt az írásomban, bár a jó és a rossz fogalma megérne egy külön topicot de szerintem sem vezetne semmiféle eredményre.
Azonban a te értelmezésedben annyi rosszat lehetett érezni a tisztesség fogalma alatt, hogy nem tudtam másként feltenni, ill.megfogalmazni a kérdésemet.
Mindaz, amit írtál, a helyes cselekvéssel kapcsolatban ugyan miért nem nevezhető tisztességesnek, illetve miért van az, hogy sokaknál olyan kétes értékü ez a szó?
Azért szerintem egy helytelenül értelmezett törvényességként értelmezni magát a fogalmat hiba. Hiszen annak, amit valóban követni kellene az embernek, az un. szivbe írt törvénynek is lehet tekinteni.
Legalábbis erről szólna a topic. Hiszen ez mindenkibe benne van és mégis oly nehezen kerül a felszinre. Hiszen szerintem nagyon kevesen vannak, akik tudatosan akarnak "rosszat" (bocs, de nem tudok jobb szót,végülis nevezzük nevén a helytelen cselekedetet) sokkal többen vannak, akik végülis jót akarnak. Azonban legtöbbször visszájára fordul sokminden.
Hibás a megnyilvánulás, vagy a környezet értékelése, vagy mindkettő? Vagy mindenki csak a maga elképzelését tartja egyedüli igaznak, ezért érzünk annyi igazságtalanságot, tisztességtelenséget? Vagy mégis van eltalon, de akkor mitől nehéz az igazodás?
Vagy már elcsépeltük a szavak jelentését, mindennek kétes hangzása van, minden mögött mást gondolunk, mint ami tényleg van?
Hiszen látod, maga a tisztesség fogalma sem ugyanaz számunkra.
A keleti gondolatok számomra is sokat mondanak, de félek csak amiatt, hogy még nem csépeltük el őket, nem magyaráztuk agyon.
Szerintem az egyik legfontosabb tisztességes megnyilvánulás a közlések egyértelmüsége. Hiszen ennek hitele a cselekedetek egyértelmüségét is jelenti egyuttal.
Vélemény?
A csecsemö: puha, gyenge,
a haldokló: kemény, erös.
A sarjadzó fü és fa: lágy, erötlen,
a korhadó: szívós, erös.
A kemény és erös pusztuló,
a puha és gyenge: fakadó.
Elvész a fényes hadsereg.
A felnött fatörzs megreped.
A kemény, erös: alámerül,
a puha, gyenge: felülkerül.
Remélem legalább egy pici irónia van ebben a hozzászólásodban.
Jó és rossz. Szvsz. a bünbeesés története azt a pillanatot ragadja meg, amikor az ember elkezdett jogot formálni arra, hogy maga határozhassa meg ezeket a fogalmakat Isten helyett. Azóta nincs általános jó és rossz, hanem csak kis individuális jók és rosszak, söt, ezek annyira zavarosak, hogy a legtöbb esetben ugyanazt a tényt x-en x-féleképpen értékelnek.
Addig, amíg ez az állapot fennáll, nem lehet mindenkire érvényesen meghatározni a követendö magatartásformát. Ha az ember végre hajlandó lesz ezt az álláspontot feladni és elfogadja az általános jó és rossz fogalmakat, akkor ez olyan alapot jelent majd, ami visszavezethet egy olyan aranykorba, amihez fogható csak az Édenkertben volt.
Addig viszont, ha legoptimálisabban akarsz cselekedni, akkor próbálj arra gondolni, hogy mit kérne Isten töled a konkrét esetben. Erröl szól a Bhagavad-Gíta néhány fejezete is: a karmánk nem üt vissza ránk, ha nem magunk érdekében, a magunk individuális alapjáról cselekszünk.
"Tudsz –e erre felelni, hogyan van az, hogy noha mi sohasem akarunk hibát [rosszat] talán elkövetni, mégis követünk el hibát az akaratunk révén."
Szerintem erre senki nem tud egyértelmü választ. Esetenként találgatni azért lehet.
Azt írod:
"Az akarati cselekvés mindig tudatosan szabájozott folyamat !"
Akkor viszont mégis valamilyen szándék meg kell hogy előzze az akaratot. Hiszen a tudatosság ezen alapul.
Tehát én kitartanék a szándékok közötti rossz válsztás eredményeként létrejött akaraton alapuló cselekvésnél. Jót akarok tenni, de rosszul sikerül, (estleg hiányos információ miatt) vagy jót akarok tenni, de a következmény vállalásának szándéka alulmarad. És még szerintem lehetne sorolni az okokat, de a szándékra valahol visszavezethető.
Viszont szerintem legalább olyan érdekes annak az elemzése, amikor a rossz szándékot nem cselekszi meg az ember. Az hogyan értékelendő.
ÜDV! Oncogito !
Az akarat szűkebb értelemben, magát a döntési, elhatározási aktust a lelki jelenség [képesség] megnyilvánulásának folyamatát értjük. Az akarat a döntéseken keresztül a személyiség egyensúlyi állapotát stabilizálja, szabályozó szerepet is betölt.
Az "akarati” jelzőt az ösztönös állati illetve a spontán emberi cselekedektől való egyértelmű elhatárolás végett alkalmazzuk. Itt gondolok a spontán emberi sebtében végrehajtott, kellő átgondoltságot nélkülöző megnyilvánulásokat értő, pl. dühkitörést kísérő elhamarkodott, meggondolatlan tettre.
Az akarati cselekvés mindig tudatosan szabájozott folyamat !
A szándék a cselekvés kiváltója elinditója: a motívum. A cselekvés folyamata mindvégig szabályozott. A szervezet azonban csak egyszerre egy inditékkal képes foglalkozni.
Ha akaratunk meghatározása révén választjuk ki az igazat [a jót] , amikor megkülömböztetjük a hamistól, többet kell nekünk magunknak tulajdonítanunk, mint ha egy idegen elv bírna rá és kényszerítene bennünket erre.
Nem hibázhatunk, ha olyan dolgokról ítélünk amelyeket világosan és határozottan észlelünk.
Csak rosszul ítélhetünk arról, amit nem világosan észlelünk, noha ítéletünk igaz lehet, és gyakran az emlékezetünk csap be bennünket.
Tudsz –e erre felelni, hogyan van az, hogy noha mi sohasem akarunk hibát [rosszat] talán elkövetni, mégis követünk el hibát az akaratunk révén.
Az időm knapp, bocsánat.
petoL
A szándék és az akarat (vagy erő) szerintem amennyire összefüggenek, annyira függetlenek is egymástól.
Igaz, hogy a jó- és a rossz-szándékhoz egyaránt akarat szükségeltetik, hogy cselekvés legyen belőle. Eddig az összefüggés.
Azonban ha a szándék eltér az akarattól (nincs meg az erő a cselekvéshez) ez kétélü dolog.
Gondoljuk csak végig.
Ha valaki jót akar, de nincs ereje, akarata végrehajtani, akkor bizony bűnös, mert szabad akaratból követte el a rosszat.
Viszont ha a rossz-szándékot nem hajtja végre, akkor jó úton jár, mert nem cselekedett rosszat.
Tehát az akaratgyengeség egyszer rossz, másszor jó irányba visz, egyszer bűn, másszor pedig tisztesség.
Ezt pedig egyszerüen így nem tudom elfogadni, ez túlságosan véletlenszerünek tünik. Szerintem ennél sokkal mélyebben lehet az igazság.
Talán sokkal inkább az a gyakrolat, hogy a szándékok "csapnak" össze egymással. Akiben a jószándék mélyebben gyökeredzik, az ha a racionális körülmények között, vagy a környezet hatására el akar térni attól, az akarat nem hagyja, és viszont.
Tehát az akarat a valódi szándék végrehajtója. Ezért érzem, hogy a valós szándék tudatos kialakítása nagyon fontos.
ÜDV !
Mert a bűn oka a szabad akarat. Iparkodnunk kell, hogy gonoszul ne cselekedjünk.
Az akarat a döntéseken keresztül a személyiség egyensúlyi állapotát stabilizálja, ilyen értelemben szabályozó szerepet is betölt.
Jó ötlet volt tőled az emlékezés . Az emlékezeti tevékenység a tudattartalmak rögzítésén, megőrzésén és felídézésén alapul. Az elraktározott emékképek [érzékletek, észleletek társulása-időleges reflexkapcsolat]-ról persze sokat lehetne regélni.
Másik dolog a koncentráció. A fáradás leküzdésére szerencsére ösztönös védőgátlás működik szervezetünkbe; ennek külső jelei a figyelemkoncentráció fokozatos csökkenése, a munkatempó lassúlása, az akarati megfeszítés gyengülése. Csak nem szabad összetéveszteni a fáradékonysággal, ami alkati sajátosság.
A szelektálást [környezet hatásait] és az összpontosítást figyelem működése teszi lehetővé.
petoL
Sokáig töprengtem, hogy hogyan válszoljak neked. Aztán úgy döntöttem, hogy inkább kérdezek.
Tehát szerinted milyen idelológián alapuló viselkedesminta a követendő?
Minden esetben, minden egyes személynél más és más, vagy van valamilyen általános érvény? Vagy éppen az általánosság a forrása a rideg, könyörtelen, tisztességet megkövetelő törvénynek?
Mert ha a rosszat olyan élesen érzi valaki, mint te, akkor ott a jónak is meg kell legyen a körvonala.
Várom a válaszod.
Eléggé sarkosítva, de szerintem igaz (most az akarattal elkövetett tettek szorzótényezőjét nem számítva, csak a gyökeret):
MINDEN bűnhoz vezet(het), ami nem az istenre, abszolútra való emlékezés, koncentráció, figyelem.
A szabad akarattal és tudatosan elkövetett dolgok ezt csak felszorozzák.
(vagy köbösítik)
:)
Törekszem amint látod, hogy megérts!!!
Ismétlem, ha valaki tudatlanságában cselekszik helytelenül, vagy ha akar, de nem tud helyesen cselekedni, ez azért számít bűnnek, mert a szabad akaratból elkövetett bűnből vezethető le; ez ugyanis előzetesen kiérdemelte a következményeket.
Ahogyan például nemcsak azt a testrészünket nevezzük nyelvnek, amelyet beszéd közben a szájunkban mozgatunk, hanem azt is, ami a testrész mozgatásakor keletkezik, azaz a szavak hangzását és egymásutániságát, és e szerint beszélünk magyar, angol nyelvről; ugyanígy nem csak azt nevezzük bűnnek, ami a szó tulajdonképpeni értelmében bűn- mert ezt szabad akarattal és tudatosan követjük el- hanem azt is, ami ennek büntetéseképpen szükségszerűen bekövetkezik.
Azt írod az akarat szerintem a szándékok közötti válogatás eredménye. - És az akarat keletkezése a képzet [visum] nyomán kívánság [appetitus] lép fel, majd, ha ezt siker [successus] követi szokássá [consuetudo] válik, és ebből születik az akarat.
Kedves Spendi, én nem végleg mentem el. Mivel akkor volt az egy éves évfordulója, hogy Canisként megnyilvánultam + úgy éreztem, hogy kissé vissza kell fognom magamat, gondoltam, hogy a nyarat kihagyom. Viszont kanka topicja és az én topicomban említett kellemetlen élmény visszahozott. Egyébként már annyira mexerettem egyes fejeket itt, hogy nehezen válnék meg tőletek :-)
rideg érzelemmentességet, igazságtalanságot, Nem. Rideg érzelemmentességet és igazságot. Hallottad Brutus történetét aki a saját fiait végeztette ki a római köztársaság elleni lázadásért? Ez a tisztesség, mert ezt másokkal is megtette volna.
A tisztesség nem igazság. A tisztesség könyörtelenség, a tisztesség törvény.
a valódi igazság mindenkinek megnyugvást kell hozzon, legfőképpen ha érvényre jut. Amíg csak mint lehetőség van jelen, addig jelent háboruságot, békétlenséget és könyörtelenséget. János evangéliumában (1:17) az áll:
Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg.
Hiába jelent meg az igazság az emberek szeme előtt, nem a békesség jött vele, hanem a kegyelem (ez a kegyelem a béke feltétele). És a kegyelem a legkönyörtelenebb mindenek között a végletes könyörületességével. Ez a legvégső tisztesség, a tisztesség non plus ultrája.
Üdv:
Canis
Azt hiszem, nem értettél meg.
Amikor etalonról beszéltem, sokkal inkább azt firtattam, hogy mi az a nagyon vékony kötelék, az a legbelső mag, ami megtartja a tisztesség egy darabját a legelvetemültebb bűnözőben, vagy a legrosszabb erkölcsü körülmények között élőben is.
Mert szerintem van ilyen.
Nem értem pontosan, hogy ebben az esetben mit értesz könyörtelenség alatt.
Mert ha rideg érzelemmentességet, igazságtalanságot, akkor egy hibás gondolat vezérli a szót és a tettet.
Szerintem ugyanis a valódi igazság mindenkinek megnyugvást kell hozzon, legfőképpen ha érvényre jut. Amíg csak mint lehetőség van jelen, addig jelent háboruságot, békétlenséget és könyörtelenséget.
Az én értelmezésem szerint.
Nagyon sokban egyetértek veled, amire talán bizonyság az adataimban írt mottóm is.
Abban is egyetértek, hogy önmagunkból szükséges kihozni a legtöbbet, amit csak lehet, amit te így fogalmazol:
"...nem fogja bűnödül felróni, ha valamit akaratod ellenére nem tudsz, azt viszont igen, ha elmulasztod ezt kikutatni;"
Azonban ezt a mondatodat bevallom nem értem:
"Ha valaki tudatllanságában cselekszik helytelenül, de nem tud helyesen cselekedni, ez bűnnek számít azért mert szabad akaratból elkövetett bűnből vezethető le."
Talán a szavakon való lovaglásnak tűnik, de szerintem az akarat a szándék következménye.
Ugyanis ha szándékomban van a jót tenni, de nem teszem, akkor a gyávaság, vagy lustaság, vagy önzés szándéka az erősebb. Az akarat szerintem a szándékok közötti válogatás eredménye.
Az pedig, hogy melyik szándék az erősebb, talán önamgunkkal szembeni őszinteségen, vagy őszintétlenségen múlik, hogy mit tartunk önmagunk számára jónak.
"Hát ez az, hiszen akkor mégicsak kell hogy legyen valamiféle etalon, azaz szabályoktól, koroktól, törvényektől független dolog, ami a tisztesség fogalomkörébe tartozik."
Na, kibújt a szög a zsákból :)))
Szóval erről szól a topic..
Szerintem a spirituális értékek, erények a legfontosabbak. Nem vagyok oda a keresztény egyházért, de a tízparancsolat elég jó kiindulási alap.
ami ide jöhet még:
Erőszaknélküliség minden vonalon
Alázat (nem megalázkodás)
Etikus élet
Vegetáriánusság (az erőszaknélküliségben is benne van, de a testnek fizikailag is hasznosabb)
Önmegtartóztatás (nem elfojtás)
tulajdonképpen össze is lehetne húzni mindet, mert összefüggenek..
:)
blabla
A tisztesség a legmagasabb fokú könyörtelenség mind másokkal, mind önmagunkkal szemben. Alapja a gondolat, a szó és a tett tökéletes egységének megvalósítása.
Az őszinteségre való "felhívás" számomra értelmezhetetlen. Mert vagy szólok valamiről, vagy inkább hallgatok. Azonban ha szólok, az őszintén teszem.
Az eddigi véleményemet kész vagyok újrabeszélni veled akár itt ebben a topicban is, vagy akár emailben.
A gondolatokat pedig minden esetben értelmezem, az ellentét pedig álláspont és nem kiforgatás. Félreérteni pedig elsősorban az őszintétlen gondolatokat lehet. A maga igazságáért pedig minimum kiáll az ember. Mert meggyőződésem, hogy az igazság egyértelmü és mindig van, aki valóban megérti.
Az topic témájához ez a beszélgetés nagyonis egybevág.
Ezért ismétlem, várom a válaszod, akár itt a topicban, akár emailben.
Kedves Oncogito!
Írod: "Nem az elvi álláspontok érdekelnének elsősorban, hanem a mindennapi élet gyakorlatai. Hiszen nagyon sokszor, amit elvben vallunk, a gyakorlatban megélni balekség, amit elvben elvetünk, a gyakrolatban életrevalóságnak számít.
Vajon létezik-e minderre nyilvánosság felé adható őszinte válasz, vagy "tisztességesebb" esetleg hallgatni róla?"
Hát.. tőlem ne várd, hogy bármit is őszintén a továbbiakban itt a fórumon elmondjak! Ugyanis amilyen mesterien képes vagy kiforgatni az ember szavait, és olyat mondani amire még csak álmomban se gondoltam, te se gondolhatod komolyan felhívásodat az őszinteségre. Persze nem vagy a dologgal egyedül, hanem sok itt megjelenő ember igen csak hozzád hasonló, fő erősségük, hogy olyat állítanak amit a másik véletlenül se ,vagy nagyon nem úgy gondolt. Többségükben (talán ez rád nem vonatkozik) olyan őszinték, hogy 2-3 vagy több nick-et is használnak.
Az igazi témához persze ez off topic, ezért nem is várok választ megjegyzésemre (persze azért sejtem, hogy lesz).
Általános keretben írtam, előitéletektől mentesen. Amit írsz részben egyezek veled. Megjegyzem, módjában áll mindenkinek iskolába járni, megváltozni, erkölcsösebb életet élni. Az öszkép mindenkire vonatkozik.
Nem akartam kitérni a bűntetőjogra, [a jogtudomány egyik ága ]. Mert vannak kisebb szellemi képességű és normális bűnözők . De a vizsgálatok kimutatták, hogy a bűnözés a legkülömbözőbb értelmi képességgel párosulhat.
A mi társadalmunkban vannak még ellentétek, amelyek [bűnt létrehozó] hatást fejthetnek ki. A személyiség sajátosságainak felismerése, annak megismerése, hogy milyen hatások, milyen tevékenységfajták alakítják, formálják az egyes személyiségvonásokat értékes vagy értéktelen, hasznos vagy káros módon, hozzájárulhatnak társadalmunkban a bűnözés fokának csökkentéséhez, és végső perspektívaként a teljes kiküszöböléséhez stb.
Ha vallásosan vesszük a dolgokat
engem ugyan anyagi veszteség ér, de talán bűn igazán nem érintette a lelkét az elkövetőnek. -A bűnös lélek számára két büntetés van: a tudatlanság és az erő hiánya. A tudatlanságból ered a megszégyenítő tévedés, az erő hiányából a kínszenvedés. "De ha a hamisat igaznak tartja az ember, s emiatt akarata ellenére téved, ha a testi kötelékek okozta ellenállás és kínzó fájdalom miatt nem tudja magát megtartóztatni a vágyat ébresztő dolgoktól, ez nem a megteremtett ember természete, hanem az elitélt büntetése.”
Amikor pedig a helyes cselekvésre irányuló szabad akaratról beszélünk, arra a természetre gondolunk, amellyel Isten az embert megteremtette.
Jelen van az Úr, aki az őt szolgáló teremtett világon keresztül százféle módon hívogatja a tőle elfordult embert, tanítja a hívőt, vigasztalja a reménykedőt, biztatást ad a lelkesedőnek, segítséget a fáradozónak – nem fogja bűnödül felróni, ha valamit akaratod ellenére nem tudsz, azt viszont igen, ha elmulasztod ezt kikutatni; nem rója fel, ha sebesült vagy és nem tudod összeszedni magad, de azt igen, ha megveted a gyógyítani kész orvost. Ezek a saját bűneid. Mert minden embernek megadatott annak ismerete, hogy hasznos dolog kikutatni azt, amit saját kárára nem tud, és hogy alázatosan be kell vallania gyengeségét, biztatása és vallomása közepette, az jöjjön segítségére, aki tévedhetetlen a segítségnyújtásban . Ha valaki tudatllanságában cselekszik helytelenül, de nem tud helyesen cselekedni, ez bűnnek számít azért mert szabad akaratból elkövetett bűnből vezethető le.
szerintem a szándék a döntő. - én azt mondanám az akarat. Miért..mert szándékomban van valamit csinálni, de nem teszem, tehát nem elegendő az erőm. Akarni valamit, több erőre van szükségünk . Akkor bűn [ahogy írod] ha saját döntése a munka megkerülése. Igen.
Ha ez így van, a lélek számára az erő és a tudás hiánya nem a bűn büntetését, hanem a továbbhaladásra való buzdítást és a tökéletesedés kezdetét jelenti. [Rom 12,2] mit ír ?
Az erkölcs ismereteket nyújt, és felkell tárnunk az erkölcsi normák, szabályok tartalmát, azokhoz való alkalmazkodást hogy mindenki számára nyilvánvalóvá váljék. De ha az erkölcsi követelményeket azok tartalmát ismered, nem jelenti azt, hogy képes is vagy azokat cselekedni, mert nem élnek a normák szerint.
Ha átéli az ember az erkölcsi követelményeket akkor válik sajátjává [meggyőződésévé].
Sok igazságot írtál le, de ez elsősorban szerintem az a variáció, amikor az egyénnek minden feltétel adott a tisztességes úton való haladásra, de önszántából, saját egyéni döntés alapján, tudatosan vállalava a következményeket letér róla. Ilyen is van és sajnos nagyonis gyakran.
Azonban mi van azokkal, akik sosem kaptak tisztességre irányuló nevelést, akik születésüktől bűnben élnek, akiket rosszul, vagy sehogyan sem neveltek? Az a lényeg az egészben, hogy szerintem mindenkiben kialakul mindezek ellenére egy belső törvény (ha tetszik, szívbe írt törvény). Ezt pedig lehet úgy is betartani, hogy közben a klülvilág törvényei elítélik.
Pl. hallottam olyan történetet (fogalmam sincs, mi a valóság alapja) hogy pl. cigányok körében él egy olyan legenda, hogy Krisztus testét cigányok segítségével szabadították ki, ezért számukra nem bűn a lopás. Namármost ha egy gyerek ilyen szellemben nő fel, mégha vallási hatások is érik, értelemszerüen mások az erkölcsi normái. Viszont ha pl. az én zsebemből lopja ki a pénztárcát, én a magam erkölcsi normája szerint fogom megítélni.
És megkockáztatom, mindkettőnknek igaza lesz.
Ezért vallom azt, hogy a legjobb tudásunk és a legjobb szándékunk szerinti cselekedetből származhat talán a legkevesebb probléma. Adott esetben engem ugyan anyagi veszteség ér, de talán bűn igazán nem érintette a lelkét az elkövetőnek.
És ezzel nem azt akarom mondani, hogy az a legtisztességesebb, aki pl. a tolvajok között a legjobb tudása szerint lop. Szerintem a szándék a döntő.
Ugyanis ha saját elhatározása, saját döntése, a munka megkerülésének módja az ok, akkor bűn. Viszont ha egy belénevelet valamilyen ideológia szerint cselekszik, egyfajta törvénynek eleget téve, (és itt ne sátánra gondoljatok, mert az az elismert bűn tudatos vállalását jelenti!) azért az szerintem más kategória. Az egy külön fejezet, hogy ez az élete során azért felülbírálható, mint ahogy szerintem minden embernek felül kell bírálnia saját vallásának tanításait is a saját szívbe írt törvény alapján. Azon kívül a szándék is mérvadó, hiszen pl. a kenyérlopás is, amit egy éhező tesz, nem ugyanaz, mint egy arra rá nem szorulónak a tette.
Azzal viszont nagyonis egyetértek, hogy az erkölcs kialakulása egy folyamat, amit a környezet és az egyén közösen alakít, de a felelősséget azért mégis az egyén viseli - legalábbis az emberi megítélés szerint.
Az erkölcs, a tisztesség (ahogy Tivadar is megfogalmazta) tulajdonképpen elvárható mindenkitől, de megfogalmazni mégsem tudjuk egyértelmüen, konkrétan.
Egyes példáknál vonhatunk konzekvenciákat, de általánosságban - azt hiszem mindenre van ellenpélda.
Mindezek ellenére meggyőződésem, hogyha az ember nem neveli ki önmagából (akár a törvények rideg betü szerinti értelmezése által) akkor azért ráérez, talán tudja is, hogy mikor tisztességes valami és mikor nem az.
A többi megintcsak a szándékon múlik, hogy ebből mit valósít meg.
ÜDV! Oncogito !
Megértelek, hogy erre a topikra szükség van, ezért regélek itt egy kicsit. Kiragadom a legfontosabbat. Kivánatos az erkölcs mert nem csak szuk csoport érdek.
Eloször is a becsület a tisztesség erkölcsi nevelési folyamat, magva, lényege a tudat és magatartás harmóniájának megteremtése . Ez csak abban az esetben lehetséges, ha a tudatformálás sohasem szakad el az erkölcsi tapasztalatok szervezésétöl, a hasznos szokásaink, szükségleteink alakításától.
Az a gyerek, akiben nem vált szükséglet-szintu szokássá például az idosebbek tisztelete, a segitokészség, a közösségi szolidaritás, a tapintat, a képesség szerinti munka, akinek az elemi élethelyzetekben is racionálisan kell fontolkodnia, vajon mi is a követendo eljárás, túlságosan nagy tudati megterhelést kényszerül viselni. Ezért magatartása is könnyen labilissá válik. Nem elegendo csupán beláttatni, hogy a közösségi szolidaritás a kölcsönös segítséggel és a kölcsönös tisztelettel jár együtt, vagy hogy az alkotó jellegu munkaszemélyes öröm forrása is, hanem a tevékenység során az élményszeruség erejével kell e felismerni rögziteni.
A szolidaritás magatartás tapasztalata alkotja a nevelés igazi objektumát. Az erkölcsi személyiség is csupán a helyes cselekedetek, a pozitív morális tartalmú tevékenykedés nyomán alakul ki. Nem elszigetelt epizodikus gyakorlásra gondolok. A helyes magatartás mindennapi élet formává kellene, hogy váljék.
Az egész erkölcsi nevelési folyamat magva lényege a tudat és magatartás harmóniájának megteremtése !
A legtöbb vitatott kérdés a világnézet és a nevelés a vallások tanításainak hatása az ember fejlodését eleve meghatározzák az öröklött tényezok.
Az ember közvetlen környezete is döntö hatással van az ember fejlodésére, és ez a fejlodés nem több, mint alkalmazkodás a környezethez. A speciális ágazatokat is ismerjük a pedagógiában, kriminálpedagógiától a közlekedéspszichológiáig.
A pedagógus a közösség Te és én is eggyütt születik és együtt fejlodik. A nevelés során csiszoljuk egységes pedagógiai szemléletünket és alakítjuk önmagunkat is.
”Van-e köze mindennek a tisztességhez ? De még mennyire köze van, amint látod.
Ezzel zárom soraim, Rabbi Bunam-tól
”Nem az elkövetett bun az ember legnagyobb vétke hanem az, hogy minden órában, minden pillanatban megjavulhatna, és nem teszi.”
Valóban, amilyen egyszerünek tűnik, ugyanannyira megválaszolhatatlan is.
Egyszerre örökérvényü és általános, de ugyanakkor koronként változó és személyre szabott is egyben.
Talán egyetlen dolog van, ami vezérvonalat adhat ebben az egészben, mégpedig az, hogy valamit őszintén, igazán jól akarjon csinálni az ember, törekedjen az elérhető maximumra, legyen az bármi.
Erről jut eszembe egy mondás:
"Ha pokolra akarsz menni, mielőbb a legmélyére érj, mert az már a menny, hisz minden körbeér..."
Szia onco !
Izgalmas és összetett a téma. A tisztességet általában elvárjuk mindenkitől, mig magunknak többnyire meg sem tudjuk fogalmazni mi is az pontosan.
Sz. van egy minimális szint, amely szükséges az emberi közösségek működőképességéhez. (Törvények)
De ezen túl szvsz. személyreszabott.
(Szélsőséges példa: egy hóhértól az lenne a tisztességes, hogy a paciense minél kevesebb szenvedéssel haljon meg. Egy kismamánál meg egészen más az elvárás...)
Azt mondja az Irás: ne lopj ! De mit kezdjen ezzel az a pármillió zsebtolvaj, aki a világban él, és nem is akar szakmát változtatni. Meg: ne paráználkodj ! és az a sokezer prosti, aki szintén 'onnen' megy nyugdíjba... Ám meglehet, az unokáit nagyon szépen neveli.
Tisztesség - fogas kérdés. Nem mindenkinek adatik meg.
Pedig "csak" azt 10 pontot kellene betartanunk.
Hol az a 3 ?...
