Ha már a német etnogenezis szóba került, van több német etnikumunk:
Szász: A germán sahs 'kétélű kard' szóból származik és egy törzsszövetség kedvenc fegyverükről vett önelnevezése volt. Ezek a törzsek ún. északi-tengeri germánok voltak, vagyis az angolokkal és frízekkel álltak közelebbi rokonságban, és nem a délgermán németekkel.
A szászok eredeti szállásterülete a mai népet tengerparti sáv volt a dán félszigettől a frízekig és az egyik legjelentősebb germán etnikumot alkották: népfeleslegeüket többször kibocsátva több nép(csoport) létrejöttét alapozták meg.
* Alsószászok: A törzsnépesség "magva" az eredeti helyen maradt, és ők alkotják az Alsó-Szászország népességének többségét. Itt frank befolyásra "németesedtek" el. A flamandok (ill. mai hollandok) is tulajdonképpen frank-szász "keveréketnikum".
* Nyugati szászok: A szászok jelentős része azonban a rokon angol és jüt törzsekkel együtt áttelepült a Brit Szigetre és együtt alkották meg a mai angol nép angol-szász alapnépességét. (Az angolok és jütök eredetileg a dán félszigeten éltek [vö. Jylland 'Jütföld']). Érdekes, hogy a szorosan vett angol törzs neve akkoriban engel volt, míg a szászokat létrehozó törzsek közt szerepel az enger.
* Felsőszászok: Az Drang nach Osten során (vagyis amikor a németek a szállásterületeiket a szlávok rovására keletre tolták a mai etnikai határokig) a telepesek egy jelentős része a szászok közül került ki. Így ők adták a mai Szász-Anhaltba ill. Szászországba települt etnikum megnevezését, jóllehet igen erősen keveredtek más németek csoportokkal.
* Egyéb (pl. magyarországi) szászok: Magyarországon két német csoportot illetnek szász néven: az erdélyi és a szepességi szászokat. Ezek a csoportok azonban nem szászok, elnevezésük alapja és etnogenezisük hasonló a felsőszászokéhoz, míg etnikailag inkább a mai frank (Svájc és Alsó-Szászország között beszélt) nyelvjárásterülethez köthetőek.
Sváb: A név hátterében a szvéb etnonim áll, amely elsőként nyugati-gót törzs megnevezéseként bukkan fel, majd egy törzsszövetség neveként (ennek voltak tagjai egy ideig a longobárdok is). A szvéb törzsek a markomannokkal együtt a mai Svájc és Dél-Németország területén települtek meg (ahol a markomannokra "átszállt" a korábban ott élt Bavarii kelta törzs neve, v.i. a bajor).
Mai értelemben sváboknak a svájci németektől a bajorokig élő népességet értjük, akiknek a svájci németekkel együtt alkotják a mai értelemben vett alemann nyelvjárásokat. A régi névhasználat ennek pont fordítottja volt. (A frankok ernyője alól kikerülő alemann etnikum elsvábosodott.)
A magyarországi németek túlnyomó többségét svábként ismerjük ("dunai svábok"). Azonban csak kevesük valódi sváb (pl. a szatmáriak azok), a többiek bajorok és egyéb "ausztriai" etnikumhoz tartoznak. Ilyen értelemben a sváb csak felnémetet jelent, szemben a középnémet "értelmű" szász-szal.
Osztrák: Az illető terület egy részét még a frankok szervezték meg először a morvák majd a magyarok elleni védelmül, és nevezték el Ostmark-nak, v.i. keleti őrgrófságnak Később az aleman Luxemburg család, majd a bajor eredetű Habsburgok bitoka lett. Ők tették az őrgrófságot birodalommá: Ostreich. Ez az alak volt a magyar név alapja akár önálló magyar fejleménynek tekintjük azt, akár cseh eredetűnek.
Osztrák etnikum egyébként máig nincs: az itt található stájer, karantán, tiroli törzsek valaha a markomannok részét képezték, így tulajdonképpen "bajorok". (Érdekes párhuzam a cseh-szlovák viszonnyal.)
Egészen a napjainkban nyert valódi egységet kifejező szóvá a német, lásd Magyarországon is inkább svábok, szászok, stb. voltak eddig. Így a magyar krónikák is megemlékeznek bajorokról, burgundokról és az egyéb számtalan kisetnoszról. Ezek között voltak az alemánok is, amely megnevezést a frankok egyes csoportjai viselték. A magyarok bejövetelekor a frankok alkották a "németek gerincét", fennhatóságuk kiterjedt a Dunántúlra, de még a nyitrai egyház is frank ellenőrzés alatt állt. A frankok aztán eltűntek a német kohóban és lassan előkerülnek a flamandok, Plattdeutschok.
Az eredeti frank törzsterületek a német törzsek nyugati szegélyére estek, ezért "adhatták" ők a nevüket franciául (allemand), spanyolul (alemán) és portugálul (alemăo) az egész németségnek. Sőt ez a terminus jelenleg is a középnémet nyelvjárások közös megnevezése a nyelvészeti szakirodalomban.
A tedesco viszont olasz elnevezés. Őszinte leszek, a szó eredetét nem tudom, bár a teuton meglehetősen gyanús (pl. a hangzóközi zöngésedés egészen olaszos szokás, vö. lago < lacus).
az "alamánok" mintha a Képes Krónikában is előfordulnának, attól lehet ez, hogy a latinba is beszűrődött, ami ma a franciában maradt meg, vagy Kálti volt egy kicsit franciás...?
Dutch: mindig is sejtettem, hogy "a holland angolul német" ;-)
Vend: A 6-os hozzászólásban már egy utalás szintjén érintve. A német Wend szó átvétele (ld. még Windischgrätz), mely a német nyelvterületen élő szlávokat, utóbb csak inkább a lausitzi szorbokat és a szlovéneket jelölte. Nálunk ez utóbbiakra használták, ma már leginkább az Őrséggel határos Vendvidék etnikumának és kulturájának megnevezése.
Eredete a vened ~ venét népnévre megy vissza, amely eredetileg egy az idoeurópaiak által már itt talált népet jelölhetett. Mindenesetre idővel megtaláljuk a mai Franciaországban és Britanniában kelta törzsek neveként (vö. Gwyneth walesi név), Olaszország környékén a latinnal rokon törzsek megvezéseként (vö. Veneto és Venezia), Skandináviában germán törzsnévként (vö. Vendsyssel) és az Baltikum környékén a szlávok elnevezéseként (vö. Wenden: Cesis régi német neve).
Ez utóbbi adott alapot arra, hogy a németek a későbbiekben a nyugati szlávok megnevezéseként használják, a finnségi népek pedig az oroszokat jelöljék vele (pl. finn venäläinen, észt vene(lane)).
Német: Eredete a szláv Nemec etnonim, amely néma (értsd: érthetetlenül "makogó") embert jelent.
Zsidó: Ószláv szó átvétele, ott görög eredetű és jelentése 'júdeai'.
Cigány: Tulajdonképpen ismeretlen etimológiájú megnevezés, amely a Balkánon alakult ki. Egyesek a görög athinganosz 'érinthetetlen' szóból eredeztetik.
Elnézést, az előző hozzászólásomat nem akartam telehesen "bekövéríteni"...
Teuton ~ Deutsch ~ German: A teutonok és németek összekötése utólag történt.
Mindként név alapja a közgermán theoda 'nép' szó. Anno sok germán törzs nevezte magát "nép"-nek, és így több germán törzs latin neve lett T(h)eutones: ez ilyen értelemben egyszerűen 'germán'-t jelentett. A germánság egy nagy csoportja számára továbbra is ez maradt a törzsek feletti közös önelnevezés, ld. deutsch, duitsch, düüts. De ne feledkezzünk el arról, hogy tulajdonképpen nincs olyan, hogy német: ez csak a rendelkező bajorok, stájerek, (új)poroszok, szászok stb. valamiféle közös kulturális tudatának fedőneve.
A latin auktoroknál ugyanakkor a germánság közös elnevezése Germani, amely mögött a germán harimann harcos szó szó. Eredetileg ez csak az idegenekkel leggyakrabban találkozó "társadalmi osztály" megnevezése, de a francia allemand név alapja is. És természetesen az angol German-é is, bár ez utóbbi "tudós szó", az eredeti a Dutch, amely 'holland' értelemben maradt fenn.
Teuton ~ Deutsch ~ German: A teutonok és németek összekötése utólag történt.
Mindként név alapja a közgermán theoda 'nép' szó. Anno sok germán törzs nevezte magát "nép"-nek, és így több germán törzs latin neve lett T(h)eutones: ez ilyen értelemben egyszerűen 'germán'-t jelentett. A germánság egy nagy csoportja számára továbbra is ez maradt a törzsek feletti közös önelnevezés, ld. deutsch, duitsch, düüts. De ne feledkezzünk el arról, hogy tulajdonképpen nincs olyan, hogy német: ez csak a rendelkező bajorok, stájerek, (új)poroszok, szászok stb. valamiféle közös kulturális tudatának fedőneve.
A latin auktoroknál ugyanakkor a germánság közös elnevezése Germani, amely mögött a germán harimann harcos szó szó. Eredetileg ez csak az idegenekkel leggyakrabban találkozó "társadalmi osztály" megnevezése, de a francia allemand név alapja is. És természetesen az angol German-é is, bár ez utóbbi "tudós szó", az eredeti a Dutch, amely 'holland' értelemben maradt fenn.
Rác: A Szerb Királyság XIII. sz-i központja Ras volt (ma: Novi Pazar), mely az ország akkori magyar elnevezésének alapjául is szolgált: *Rászország > Rácország. A népnév ebből keletkezett később elvonással.
Biboldó, kokeró: Nem is magyar, nem is igazán népnév.
Bibildó a cigány biboldo 'kereszteletlen' szóból. Már a cigányban van 'zsidó' jelentése.
Kokeró: (I) Legvalószínűbben a cigány xoxel (x ejtése, mint a német ch) 'hazudik' szó továbbképzése, jelentése 'hazug; szemfényvesztő'. A magyar argóban nyerte el mai jelentését, mint a cigányok gúnyneve. Feltételezhetően ugyanezen szó "népies" átértelmezése a hóhányó.
(II) Egyesek szerint az alapja a német Gaukler 'mutatványos; szemfényvesztő' szó, melyből a magyar kókler is képződött. (Ebben az esetben is gúnynév.) Az sem lehetetlen, hogy a német gaukeln és a cigány xoxel szavak összefüggenek.
Lengyel: A lengyel Lędzian törzs nevéből valószínűleg orosz közvetítéssel. A lengyelek önelnevezése a Polian törzs nevéből származik (innen voltak az első lengyel királyok). Ez utóbbiból cseh közvetítéssel alternatív népnév keletkezett: polyák.
Jász: Az alánok középkori önelnevezéséből (ász) orosz közvetítéssel. (Az alán név jelentése 'előkelőek', míg az oroszból elterjedt oszét szó a grúz ovszeti-ből származik, melynek töve [ovsz-] szintén az ász név átvétele).
Kun, palóc: A kun elnevezés a kipcsak-török Qún törzsnévből (qú = 'sárgás, szőke, fakó') származik (vö. latin Cuni). Egy hasonló nevű törzsnév (Qumandur) az alapja a gyakoribb latin Cumani varánsnak, valamint a magyar komondor szónak.
Szláv nyelvekben nevük rendszerint Polovec, melynek magyar átvétele a palóc elnevezés.
Nem rokonok, csak a megnevezést sózták rájuk. Ez egyébként nem ritka jelenség, néhány példa az ilyen névadások közül:
- Hungarus (magyar) > onogur (nyugati török törzsszövetség neve)
- francia (újlatin) > frank (germán törzs)
- vend (szlovén) > venét, problémás nép(ek) a kelet Mediterraneumban (vö. Venezia), ill. a Baltikumban
- bolgár (szláv) > bolgár (török törzsszövetség neve)
- Bohemus (cseh) > kelta törzs
- helvét (svájci) > kelta törzs
- belga > kelta törzs
- bajor > kelta törzs
- porosz (német) > szláv nép
- jenyiszeji szamojéd (ket, paleoszibériai nép) > uráli népcsoport
nem szólva a motiváltabbakról, pl. makedón, brit.
Ne feledd el, mi is türkök voltunk Európa szemében, pusztán azért, mert onnan jöttünk, mint a türkök és úgy viselkedtünk mint a türkök. A szláv "teutonok" esetén is hasonló lehetett a helyzet. A teuton törzsek közel éltek az Északi tenger keleti medencéjéhez, ahonnak a szlávok is kirajzottak. Az akkori civilizált világnak pedig igencsak egyformának tűnhettek.
Tót: Eredetileg a teuton törzsnév átvitele. A középkor folyamán a Sclavonius megnevezés magyar megfelelője: ennek megfelelően minden szláv, illetve szűkebben a történeti Magyarország területéhez kapcsolható szláv neve. A későbbiekben a latin szó és annak honosított szlavón formája egyre inkább csak a déli-délnyugati szláv etnikumot, míg a tót az északi magyarországi szlávokat kezdte jelölni. Manapság semleges használata a magyarországi (ezen belül leginkább alföldi) szlovákokat jelölheti.
Oláh, olasz:
I. Mindkét megnevezés a kelta Blachus törzsnévből származik. Ez a megnevezés idővel átszállt a pannóniai - kárpát-medencei frankokra. A név magyar hangalakja a blak, a szláv megfelelő a vlach. Ugyanakkor Anonymus korában már a romanizált népeket, így a románokat is, jelölte. A korai középkor folyamán nem volt ritka Magyarországra a francia (vallon), olasz parasztok betelepítése. Ezeket is vlachoknak hívták, avagy szláv többes számú alakban vlasinak vö. -olaszi végű településnevek). Ezen szavak kezdőhangja a magyarban vokalizálódott és két legközelebbi újlatin etnikum külön megnevezéssé vált (oláh = román, olasz = itáliai).
II. A fentiekkel szemben vannak olyanok, akik az oláh/olasz népnevet a barluq török törzs nevéből származtatják. Ezek Asparuch vezetése alatt a dunai bolgárokkal együtt, azok részeként jöttek a térségbe. Ennélfogva eredetileg a nándor népnév szinonimája lett volna (ld. Nádorfehérvár ~ Bolgárfehérvár).
E téren kevéssé tájékozottként (hm, érintettség hiányában is, de nem ezért kérdezem) nyomaszt, hogy nem tudom, honnan ered, mit jelent (ha mást, mint magát az illető népet) némelyik nép nem feltétlenül leggyakoribb, de nálunk olykor használatos elnevezése.
Kéretik szükségtelen politikai felhangoktól távol maradni, míg lehetséges....
Tehát:
- biboldó (~zsidó)
- kokeró (~cigány)
és beugrik még a
- tót (szlovák)
- rác (szerb)
Nos: mi ezen szavak eredete? Mit jelentenek, hogyan, miért jelentik azt? Újabb hasonlók és magyarázataik is szíves fogadtatásra találnak persze...
Még egyszer: nem bántani, nem politizálni, csak tudatni!