Én utálom a topic alapítóját, látatlanul, mert összevissza ír dolgokat, és látszik, hogy a hülyeség beszél belőle, sosem volt még olyan ember közelében hoszabb ideig, akinek már egyszer írták levélben mások, hogy valaki mesélte nekik, hogy láttak már a TV-ben kutyát. Uff.
Ki ne tartson kutyát? Hát sok-sok ember és család nem alkalmas kutyanevelésre és -tartásra, hozzátenném, hogy gyereknevelésre se nagyon, de ez nem tartozik ide. Tehát: nem szabad kutyát venni/szerezni/befogadni
- unalomból
- divatból
- gyerekhelyettesítőnek
- karácsonyi fellángolásból
- szánalomból ("jaj, olyan szomorúan nézett" két hét múlva: a rohadt dög, szétrágta a lakást...)
satöbbi. Én, mielőtt Sütit hazavittem, meghánytam-vetettem a családdal, a munkahelyemmel, elolvastam mindent a fajtáról, vettem neki ágyat, játékokat, kaját, egyéb felszereléseket (ez kábé úgy 50 ezer, persze nem kötelező minden marhaságot megvenni), és megigértem magamnak, hogy mindent megteszek azért, hogy a leendő kutyának hosszú, boldog és egészséges életet biztosíthassak. Ez a legfontosabb elhatározás a kutyával kapcsolatban, nem az, hogy hosszú, lógó fülűt vagy nyomott orrút akarunk-e. Ezek után megérkezett a kis lény, és boldogan kelek fel reggel 6-kor, hogy munka előtt 1-2 órát játszhassak vele. A kutyákat és a kutyásokat a legtöbb ember azért utálja, mert utálni jó, és mert nem szeret kutyaszarba lépni, kutyaugatásra ébredni, satöbbi. Pedig kutya nélkül nem érdemes élni, de ezt csak a kutyások tudják, közülük is inkább azok, akiknek sikerült harmonikus kapcsolatot teremteni a kutyájukkal. Etológiai szempontból is egyedülálló a kutya. Néhány etológus szerint a szocializált kutyák, amikor emberek társaságában vannak, - nagyon leegyszerűsítve a dolgot - emberként igyekeznek viselkedni. (Ezt néha elég szomorúnak találom, de tulajdonképpen megható is.)Anélkül, hogy a kutyákat emberi tulajdonságokkal akarnám felruházni, azt állítom, hogy nekünk rendelt társak az állatvilágból. Az én kutyám például egyszerűen a kedvemben akar járni. Nyilván azért, mert pozitív ingerek érik, ha cuki pofát vág, de akkor is, ha a huszonharmadik hívásra visszajön, ha leül, ha átugorja az akadályt, stb. Persze azok a kutyák, akik a családban a ranglétra legalja alatt helyezkednek el, és mindenki rúghat egyet beléjük, ha éppen roszz kedve van, kicsit mások. De hát erről is a gazdáik tehetnek. Azok a kutyatulajdonosok, akik évi 70 kg kutyakakit hagynak az utcán, láncon tartják a kutyájukat, verik, elhanyagolják, hülyeségekkel etetik, kidobják, nos, ők elmehetnek a fenébe.
Ha erre gondolsz: a kínai meztelen kutya, ez a hivatalos neve. Kisméretű, 28-33 marmagassággal, kifejezetten bohóc kinézetű és jelleme is bolondos természetű.
Azért ez se teljesen szőrtelen, a feje, farka és alsó lábszára szőrös neki is, és ezeken a helyeken kifejezetten hosszú a szőre. 4-8 centis.)
(Érdekességképpen még: szinte minden alomban van egy-kettő ténylegesen szőrös is. Szőrös kínai meztelen kutya! Jó, mi?)
Ha meg nem erről a fajtáról van szó, akkor tekintsük egy kis zöngének az egészet.
Amúgy a topichoz:
Elöljáróban: én kutyás - labradoros - vagyok családi házban, imádom a kutyákat, kisgyerekeim is vannak, ők is imádják őket.
Ennek ellenére a topicnyitó kissé provokatív írásában, meg utána nibiru véleményében azért találok sok igazságot. Énszerintem nem a kutyaellenességet kéne - lehetne - kiérezni belőle, hanem a kutyatartás - valljuk be, valóban előforduló - negatívumait. Még ha túlzások és baromságok egyaránt voltak is a beírásokban - a szeretetmegosztás kérdése, vagy a kutyaürülék mértéke, ez alapján Bpesten kb. 3-5 000 000 kutya van -, az valós tény, hogy a nemkutyások részben jogosan ingerültek a kutyások egy részének viselkedése miatt.
(Részemről mellékvágánynak tekintem a kutya kontra ember miatti globális problémák vonalat, szerintem ezek nem ide valóak.)
Mint kutyás ember, leszögezendőnek tartom, hogy a kutya is "ember". Úgymint érző lény, mint családtag.
De!
Én, mint kutyás ember is kiakadok néha egy-két kutyát látva.(A gazdától akadok ki, nem a kutyától!) Ugyanis meg lehet tanítani a kutyát sok mindenre. És igényli is! És nem kerül nagy erőfeszítésbe. Se a gazdától, se tőle. De meg kell próbálni, anélkül nem megy.
Aki gyermeket képes vállalni, az tudhatja, hogy mi a kutya. (Szinte ugyanaz.) Kisebb problémának tűnik - persze nem problémamentes -. mint egy gyermek, mivel könnyebben kezelhető. Ezért én nem vallom azt a már itt is feltett javaslatot, a vizsgához kötött kutyatartást, mert én még nem hallottam gyerekvállalást vizsgához kötve.
Megértem a nem kutyásokat is.
(Bár nem feltétlenül értek velük egyet.)
:))) "Kopaszkutya csókolj meg, kopaszkutya harapj meg!" (HBB)
Kopasz kutyáról még nem hallottam, macskáról már igen, meg láttam is, és hát igen furcsa szerzet szegény.
Sajnos nem múlik el, enyhülhet, ha nem vagy kitéve az allergénnek, ellenben súlyosbodik, ha igen, az légzési problémák egyre gyakrabban és erősebben jelentkeznek.
Egyébként allergiás vagyok még egy sor más dologra is, nagyon nehéz még szinten tartani is, főleg egy városlakónak, mert a környezetszennyezés ezt még fokozza.
nem múlik el soha. csak egyéntől függően vagy enyhül, vagy súlyosbodik.
csak tudni kell mértéket tartani, mint pl én sem alszom egy ágyban a kutyáimmal. (pedig milyen jóóó lenne, tudnak hangosan horkolni.O)))
Addig nem voltál allergiás a kutyaszörre.
Szvsz - egyébként meg lehet szokni, tehát valahogy elmúlik egy idő után az a fránya allergia. Gyógyszer nélkül is. Persze az allergológus ilyet nem mond, helyette fölír jó sok kemikáliát.
én meg láttam olyan embert, aki folyton a gyerekeivel foglalkozott, viszont a kertjébe elett anyacica kölykeit falhoz vagdosta..és ezt látták a gyerekei..
A gyerek nem kizáró ok a kuytára, és fordítva. Én tisztelem azokat, akik tisztességgel és szeretettel felnevelnek egy vagy több gyereket. De a gyerekeidet fosztod meg egy életreszóló barátságtól, és sok sok fontos tapasztalattól. És tudod, azt szokták mondani , hogy ahol elfér 3, ott elfér 4 is...ez nem csak a gyerekekre igaz, hanem vegyesen is...
Én láttam /látom, ahogy bizonyos emberek, akik msáokat semmibe vesznek milyen fontos a kutyájuk, és értük mennyire tudnak aggódni.
A tágabb családi körben is van ilyen, de az ismeretségi körömben négyet is tudok.
Én igen is úgy látom, hogy az emberek helyett szeretik a kutyát.
"De egy olyan országban, ahol az emberekről sem gondoskodnak megfelelően, erre esély sincs. "
Na erről van szó. Ez a dolog összefügg azzal amit írtam. Ha félre tudod tenni a személyes érzelmeidet a kutyáddal kapcsolatban, akkor immár objektívan talán másképp látod a dolgokat.
Egyébként ha már szóba került, nekem is volt egy keverék (apja farkas, anyja német juhász)kutyám gyerekkoromban, és nagyon sajnáltam, amikor be kellett költöznünk egy szűk emeletes ház egyik lakásába, ahová nem akarták anyámék magukkal vinni. Végül is utólag megértem őket, mert a kutya egy nagy kertben élt odáig, jó kis kutyaházban, soha eszébe sem jutott bejönni a házba, pedig talán néha be is engedtük volna, de ő kint szeretett lenni. Amúgy is meg voltak a maga kis farkasos dolgai, ami miatt sokan féltek tőle, pedig csak a cigányokra üvöltött, egyébként csendes kutya volt, kivéve teliholdkor, de hamar megtanulta, hogy nem vonyítunk. Ha jött valaki, azt a kerítésen belülről szemlélte figyelmesen, egy hang nélkül, és várta, hogy kijön e valaki a házból. Amikor nem működött a csengő fél évig, onnan tudtuk, hogy jött valaki, hogy egy vuffantást szélnek eresztett, de sosem ugatott, csak a sünökre.
Imádta a havat enni, és a magas hóban játszani, és a fejét teljesen befúrni a hókupacokba.
Bár ott volt a kutyaháza, sokszor volt télen, hogy mellette a havon szunyált el deres bajusszal.
Végül egy hűtőházban élte le a maradék életét, ahol ő lett a vezérkutya, amíg egyszer valami rohadt tolvaj be nem dobott a területre mérgezett ételt, és ettől az én kutyám és a többi kutya is kettő kivétellel mind elpusztultak.
Sajnos időközben kiderült, hogy allaergiás vagyok a kutyaszőrre, így soha sem lehet kutyám másik.
Hát ennyi az én kutyasztorim.
A szeretet megosztását meg én is mondtam, nekem van három gyermekem, most már inkább velük foglalkozom, mint hogy legyen egy kutyám. Erre használtam a kifogásolt "pazarol" szót.
na akkor mostmár ideje hogy én is belekotyogjak..:)
-Az én kutyám imád a lakásban lenni, imádja a meleget, pedig hosszúszőrű..
-Nem szaratom a járdára, hanem a fűbe, olyan részre, ahol nincs keresztüljárás
-bagózom, de csak oylan helyen , ahol nem zavarok másokat
- én nagyon szeretem a kutyámat, de ez nem zárja ki, hogy a családomat, és még sok más embert is szeressek, kedveljek ( nem is értem, Nibiru, hogy tudtál ilyen hülyeséget kitalálni, hogy a kuytát szeretni, az emberek HELYETT...a szeretetet meg kell tudni osztani..te is megosztod a családtagjaid között nem? Nem az egyiket szereted a másik helyett...nahát
- az állatterápiát természetesen nem olyan helyen használják, ahol ez fertőzéses problémát okozhat utólag. Hanem elsősorban mozgás és értelmi sérült gyermekeknél, ahol óriási eredményeket lehet elérni ezekkel a terápiás állatokkal. Én láttam olyan kisfiút, aki autóbalesete után (ahol meghalt az édesanyja )nem volt hajlandó mozogni, beszélni, pedig elvileg fizikai sérülése nem volt. Bejárt hozzá az egész család, meséltek neki stb. Ekkor jött a terápiás kutya. A 3. napon a kisfiú gurgulázva, visongva nevetett a kutyán, és simogatta...
A kutyákat mi vettük magunk mellé..kötelességünk, hogy gondoskodjunk róluk. De egy olyan országban, ahol az emberekről sem gondoskodnak megfelelően, erre esély sincs.
Nibiru..remélem egyszer megadja neked a te Istened azt az ajándékot, hogy egy kutya is bekerül a családba, és ezt kívánom a gyermekeidnek is. Akkor majd rájössz, mekkorát tévedtél...addig meg hajtogasd csak a véleményed:)
nna, akiről írtam, ő egy németjuhász volt. a mostani kutyám újfoundlandi. viszont még ez volt az első vedlése, nem olyan nagy a szőre, mint kellene szerintem, van még rajta babaszőr. ezért van bent. láttam felnőtt fundit téli bundával és az kétszer annyi, mint ami az enyémen van...:)))
Igazatok van, tényleg kutyafüggő a dolog.
Nekem dalmatám volt a mostani kutyim előtt, aki egy angol szetter hölgy és most 12 éves.
Ők mindketten nagyon fűtőtest-mániások és melegimádók, :) ami érthető, hiszem semmi aljszőrzetük nincsen.
Tény, hogy a szetterem ízületeit eléggé megviselte a 6 éven át tartó rideg tartás, amiben az előző gazdája részesítette.
De egy malamut és egy bernáthegyi valóban nem biztos, hogy élvezné a benti meleget.
Sőt, valahol olvastam,hogy ők kifejezetten a 0 fok alatti hőmérsékleten vannak elemükben.
Nem vagyok azonos a rovat megnyitójával, és is csak véletlenül tévedtem ide.
Az, hogy szajkóztam a véleményem, az azért van, mert senki sem megoldást kívál rá, csak rögtön fröcsögéssel, meg együgyűséggel vádol.
AZ emberek többségének igenis elege az általam szóvátett dolgokból, csak túl fásult hogy szóvátegye, mondván, úgysem változik semmi.
És ebben sajnos van valami.
Még egyszer hangsúlyozom, hogy nem én voltam az, aki nem hallgattam meg másokat, és nem én voltam, aki személyeskedni kezdtem, én csak a tapasztalataimat írtam le.
nos, csakhogy mindent helyrerakjak. én a te véleményeiddel nem értek egyet konkrétan. bocs, hogy figyelmetlen voltam, mivel nem te csináltad ezt a topikot. de ahogy napról-napra olvasom, már összeforr a te neved azzal, aki elindította.
hogy így magadra vetted az csak nem azt jelenti, hogy egy és ugyanaz a személy vagytok?
a véleményem pedig tartom. baromi nehéz, meddő és fárasztó úgy vitatkozni valakivel, aki erőszakosan szajkózza a véleményét, azért maradok az olvasásnál.
A szerzőjével így utólag én sem értek teljesen egyet, ki lehet vesézni, én csak azért gondoltam, hogy nem olvastad a topicot, mert hogy
"emberutáló, más véleményét meg sem hallgató ember"-nek nem tartom magam, ez pont nem rám volt jellemző a vita kapcsán sem.
Hogy lehet e más véleményre választ írni? Hát persze hogy lehet! Ez itt egy szabad fórum, nem tiltja meg senki, ám ha a veled más véleményen lévőket jelzőzöd, várható, hogy valaki válaszolni fog rá, bármennyire nem akarod.
tévedsz. végigolvastam. illetve a születésétől fogva olvasom, mert kíváncsi voltam az elején, hogy ebből mi jön ki...attól, hogy nem írok véleményt, nem biztos, hogy az következik, hogy nem is olvasom. de nem akarok hozzászólni, mert már említettem, hogy nem értek egyet a szerzőjével, akikkel meg egyetértek, azok már leírták, amit én is gondolok.
csak egy másik véleményre írtam választ. gondolom azt lehet, ugye?
az eredeti témához nem szeretnék hozzászólni és azt sem szeretném, ha antikutyita kolléga válaszolna, mert nagyon felhúznám csak magam. nem egyeznek a nézeteink. csak annyit tudok hozzátenni, hogy aki ilyeneket állít, annál nem stimmel valami. (légy szíves, ne válaszolj, nincs kedvem vitatkozni ilyen elvakult, szavakat kiforgató, emberutáló, más véleményét meg sem hallgató emberrel)
csatlakoznék az előttem szólóhoz. az előző kutyánk egész életében kint volt, lakásban már csak az utolsó éveit töltötte éjszaka és csak akkor, amikor hideg volt már nagyon. és jelentem, 16 évet élt vígan és boldogan. szegényt el kellett altatni betegség miatt :(((
Kedves filippaa,
mikor Viki kutya két hónaposan a Csülök famíliához került (ennek már lassan 9 éve), meglehetősen hideg, havas február volt. Gyönyörű, szélvédett helyen a fűtött ház fala mellett elhelyezett, kipárnázott függönyözött kis kutyapalota várta, amit rövid nyafizás után büszkén el is foglalt. Mikor elmentünk lefeküdni, ott leskelődött kifelé az bejárat elé aggatott pokróc mögül. Reggel az egész család első útja kollektíve a házikóhoz vezetett. A kutyus sehol. Keresni kezdtük. Hamar megtaláltuk, a kert sarkában túrt magának a hóba egy megfelelő méretű kis vályút és abban töltötte az éjszakát. Évekig így tett, ma már persze be-be húzódik a házába az öreg harcos... (Megekinthető az Iszoldában.)
"Az a tapasztalatom, hogy csak kertben tartva a kutyák egészségi állapota nem tartható megfelelő szinten öregkorukig."
Ez ebben a formában nem teljesen igaz. Nekem két kutyám volt, az egyik 14 a másik 15 évet élt, kertben tartva. Döntően a kutya fajtája válogatja. A rövid szőrü - pl dobbermann - ebek valóban rosszul viselik a nagy hideget, hajlamosak az izületi bajokra. Viszont egy ujfudlandi, bernáthegyi, kaukázusi, német juhász, vagy hosszabb szőrű keverék minden további nélkül tartható kinn a mi telünkben. Feltéve, ha van normális kutyaháza, ami védi a szél és a csapadék ellen.
Filippaa,
Biztos hihetetlen, de most esett le, hogy a "Perpill" az nem a kutyad neve. :-)
Lakasban tenyleg nagyon jol elvannak a kutyak. A mienk homerseklettol fuggoen tobb-kevesebb idot tolt kint. Aludni csak nyaron marad az udvaron. Atmeneti idoben a lepcsohazban is szokott aludni. Hogy pontosan hol alszik, azt nem mindig tudjuk, mert a felettunk lakok szomszedhoz is bejaratos, akik sajatjukkent szeretik. (Ezert is lehet kint a tarsashaz kozos udvaran.)
Udv, Kemo
legszívesebben én is kertes házban élnék, de erre perpill. nincs lehetőségem.
A kutyám 6 éves koráig kertes házban élt. A gazdái azonban úgy döntöttek, hogy azután sehol se éljen és el akarták altattatni. Ekkor került hozzám.
Igazság szerint a kutyák természetes körülmények között nem élnének 12-14 évig. A farkasok átlagéletkora pl. 5 év. Hiába, mindennek ára van.
Egyébként a kutyim tegnaptól, mióta leesett ez a nagy hó összesen fél órát volt kint, mert egyszerűen begörcsöl a lába a hidegtől és nem bír továbbmenni (meg gondolom a járdák agyonsózása sem tesz jót a tappancsának). :(
Az a tapasztalatom, hogy csak kertben tartva a kutyák egészségi állapota nem tartható megfelelő szinten öregkorukig. A kutyámnak pl. ezek a lábízületi problémái már fennálltak 6 éves korában is és a lakásban tartástól jelentősen javult a helyzet. Persze a nagy hideg sajnos kihozza a betegséget.
Egy kutya magazinban olvastam, mekkora téveszme sokak részéről, hogy a kutyák régen is milyen jól elvoltak csak a szabadban. Azért az akkoriban is úgy nézett ki, hogy a kutyák bizony be voltak engedve, kastélyokba, vadászlakokba, lakóházakba, istállókba. Tehát fedett és meleg helyekre.
Szóval, az én kutykóm köszöni szépen, jól elvan a lakásban, a fűtőtest előtt heverészve. :)
Remélem, azért 7végén lesz olyan meleg az idő, hogy sétálhassak vele egy hatalmasat vmi sómentes helyen.
