A saját leses témában nekem ott van a nehézségem, hogy ha jól tudom, akkor a föld tulajdonosának az engedélye kell (azt, hogy ezt mindenki betartja-e, nem tudom).
Van pár helyem, de nem tudom mindegyikről, hogy kié. Az egyikről megtudtam, hogy Natura 2000-es terület, van egy másik hely ami szintén fantasztikus (bakcsók, réti héják, kócsagok tömkelege) és annyira nehezen megközelíthető, hogy ha letennék egy úszó lest, nem igazán találná meg senki, maximum drónról. De fogalmam sincs, hogy kié a terület, vitába meg nem akarok kerülni senkivel.
A fizetős leses témában van is igazságod meg nincs is. Teljesen egyértelmű, hogy nagyobb értéke van egy saját erőből elkészített képnek és ezt szerintem soha senki nem fogja vitatni, de senki ne mondja, hogy a fizetős lesnél a madarak szoborrá válnak, hogy a töketlenek is le tudják fotózni, mert ez nem igaz. Könnyebb? Persze, hogy az, de nagyon gyorsan rá lehet unni arra, hogy ugyanazt a madarat 567.-ként fotózzam meg.
Szoktam lesben fotózni, mert valóban egyszerűbb, de most már a legtöbb energiámat az emészti fel, hogy úgy fotózzam meg a madarat, hogy ne legyen benne a beszálló, ne legyen felismerhető, hogy honnan készült. Más kérdés,hogy mondjuk egy Szingapúri vagy egy Indiai pályázaton úgysem ismerik fel azt amit itthon már igen.
ÉTF-en vissza lehet nézni Kalotás Zsolt vergődését a fizetős lesekkel kapcsolatban, csak éppen ha kivennék ezeket a képeket akkor nagyjából semmi nem maradna mert lehet szépíteni de a beküldött képek döntő többsége (fizetős) lesből. Ha szigorúan csak a képeket nézzük akkor ha Bence a saját leséből lövi a gémeket akkor az saját munka, ha én ott ülök mellette akkor egy szar mert nekem már fizetős a les? Mert az ÉTF filozófia alapján ez így van.
Te szeretsz cserkelni, mászkálni, sokan lesben ülősek. Mondjuk én a 400/2.8 IS ágyúcsövemmel annyira nem tudok mászkálni, mert leszakad a karom, nem vagyok én Rambó... Viszont éppen a fent említett helyek miatt fogok venni "mászkálós" obit. A szúnyogok meg így is széteszik az agyamat hajnali négykor is, meg este nyolckor is amikor megyek terepet felderíteni.
Legutóbb öt órát álltam nyakig a vízben a saját úszó lesemben, de egy nyamvadt normális képet nem sikerült összehozni a vöcsökről... nulla elkeseredéssel mentem haza.
Terepen lenni egy távcsővel, nézni a madarakat, őzeket a naplementében...na az igen. Azt nem cserélném el semmire.
És még valami: az hogy sokan azt hiszik hogy pusztan szerencsével lehet nagyon jó képet csinalni egy nagyon naiv elgondolas. Bele lehet botlani jo témakba sok esetben, jarmuvekről fotozva, de gyalog is, egy elbambult állat bármikor elénk jöhet. De, és itt van a mondatban egy nagy DE. A tendencia mégis az mutatja hogy egy igazan jo képehez (az igazan jo képekhez) azert kellenek előkészületek. Persze sok olyan fotos projekt van/volt/lesz ahol a fotos készült, tanult, megfigyelt, okosan és kitartóan probalkozott de mégsem lett kép. Nos bizonyos értelemben ezek a kép nélküli utak is lehetnek hosszu tavon jo hatasuak, mert a fotost felvértezik, ellenállova teszik a sikertelenséggel szemben. Megtáltosodhat ennek a hatasara bárki és még jobban oda teheti magat.
Soha nem gondolatam vissza sikertelen fotosprojektjeimre sikertelenkent. Mindig kaptam valamit cserébe. új ötleteket, tudast, rutint.
Ilyen naivan az tud nyilatkozni sikerről, jó képekről aki nagyon szűk látókörben szemléli ezt a sportot. Szerencsére váró, nem munka/ tudás párti képek készitőinel valahogy mindig kibujik a szög a zsakbol. Tipikus példa erre az amikor sok szar kép utan megjelennek egy adott fotos képei közt a fizetős leses sas, szalakóta, banka képek. Es nagy elánnal ujságolja milyen nehez volt elepig levezetni csuszós uton. Van akinek a munka ezt jelenti. Van aki meg szétzabaltatja magat a szunyogokkal és már hajnal 5 kos sajat lesben kuksol valahol az alföld közepén. Mondjuk egy szerda reggel, amikor az emberek nagy többsége épp munkaba indul.
és hogy kicsit alátámasszam a fent leirtakat. Nemsokára egy éves lesz ez a képsorozat a csapatban vonuló gólyákrol.
Az a fotós aki nem az általam járt rögösebb uton edződött biztos lehet benne mindneki hogy nem rakta voltna össze fejben, logikailag hogyan juthat a csapatban taplalkozó gólyák közé. Idehaza nem lattam senki tollábol még hasonlo sorozatot. Török Zoltannal beszeltem facen hogy ő is akart már ilyet filmezni, de még eddig nem tette. Magyarorszag legjobb természetfilm rendezője. Valahogy csak megoldottam, és volt benne szerencse, de inkabb volt benne rutinos mozgas és tervezés, és nem hosszu idő alatt, főleg hogy nappal kerültem oda ahonnan fotoztam őket. Nem ez a legjobb gólyás kép a vilagon, ez nyilvanvaló, még csak idehaza sem. De mégis lehetett rá épiteni 6 netes médiaban publikalt cikksorozatot. Eljuttatva százezrekhez a gólyák szépséget, és a monokulturás mezőgazdasag ritka , kivételes esetben most hasznos hatását a vadon élő, vonuló állatok szemszögéből nézve.
Persze lesz itt most 4-5 nagy tudasu aki gólyás kép nélkül állitani fogja hogy ez szar, persze, ahogy ezek az emberek mind kivételesen jo szakacsok, foci birok, rendőrök, kőművesek és persze agysebészek akik mindenhez IS értenek :)
A kolléga szerintem arra gondolt hogy árnyalatokat kéne érteni.
Ha egy kép jó akkor ha nulla munka árán készült is jo, de ha egy kép jó és nagyon nagy munka árán készült (és az adott téma szerencsével nem fotozható, reprodulakhatatlansága okan még többet ér) akkor hatvanyozottan többet ér.
Ha egy kép rossz akkor ha nulla munka árán készült nyilvan semmit nem ér, és ez esetben ha sok munka árán lett fos akkor ez sem dobja meg az értékét.
Az nem érti ezt a rendszer, az nem látja át aki még nem csinalt sok munka árán olyan képet vagy sorozatot ami nagyon sokat ér szakmai szempontokat figyelembe véve.
Annyira sok fajta modon lehet idehaza és kulföldön is képet csinalni hogy kell egy rendszer ami az össz értéket ilyen formaban meghatarozza. Amig ez nem valósul meg addig soha nem azok fogjak kapni az elismerést akik valoban megérdemelnek. pedig idehaza sok arra erdemes fotos van.
Amikor az ember gyerek azt tanulja hogy mindneki egyenlőnek születik és hogy van igazsag a földön. Aztan ahogy 45 éves lesz vagy 35 vagy 25 rájön hogy egyik sem igaz. Es ez a természetfotzasra is igaz.
Aki ezeket az árnyalatokat nem érti azzal felesleges a témarol beszelni, az ilyen szélsőséges szektás gondolkozás (ami nem tudás hanem hit alapú) megváltoztathatatlan.
Olyan képet még nem sokan csinaltak, vagy épp pont senki amin több faj egyedei lathatók. Kulönleges konstellációk pl mikor egy parlagi sas elkap egy nyulat, ezt amugy még a természetben megfigyelni is nagyon nagy mázli terepi embereknek is, rutinos terepi embereknek is, vadaszok is 20 évente latnak hasonlot 500m ről, ez mondjuk 20m ről fotozva. Ilyen képet lehetetlen csinalni akkor ha csak a szerencse játszik szerepet a kép létrehozasaban. Ne nézzük már egymast hulyének ha kérhetem. nagyon is jol tudom miről beszélek... ne töcketlenkedjünk.
. 
