És még valami: az hogy sokan azt hiszik hogy pusztan szerencsével lehet nagyon jó képet csinalni egy nagyon naiv elgondolas. Bele lehet botlani jo témakba sok esetben, jarmuvekről fotozva, de gyalog is, egy elbambult állat bármikor elénk jöhet. De, és itt van a mondatban egy nagy DE. A tendencia mégis az mutatja hogy egy igazan jo képehez (az igazan jo képekhez) azert kellenek előkészületek. Persze sok olyan fotos projekt van/volt/lesz ahol a fotos készült, tanult, megfigyelt, okosan és kitartóan probalkozott de mégsem lett kép. Nos bizonyos értelemben ezek a kép nélküli utak is lehetnek hosszu tavon jo hatasuak, mert a fotost felvértezik, ellenállova teszik a sikertelenséggel szemben. Megtáltosodhat ennek a hatasara bárki és még jobban oda teheti magat.
Soha nem gondolatam vissza sikertelen fotosprojektjeimre sikertelenkent. Mindig kaptam valamit cserébe. új ötleteket, tudast, rutint.
Ilyen naivan az tud nyilatkozni sikerről, jó képekről aki nagyon szűk látókörben szemléli ezt a sportot. Szerencsére váró, nem munka/ tudás párti képek készitőinel valahogy mindig kibujik a szög a zsakbol. Tipikus példa erre az amikor sok szar kép utan megjelennek egy adott fotos képei közt a fizetős leses sas, szalakóta, banka képek. Es nagy elánnal ujságolja milyen nehez volt elepig levezetni csuszós uton. Van akinek a munka ezt jelenti. Van aki meg szétzabaltatja magat a szunyogokkal és már hajnal 5 kos sajat lesben kuksol valahol az alföld közepén. Mondjuk egy szerda reggel, amikor az emberek nagy többsége épp munkaba indul.
és hogy kicsit alátámasszam a fent leirtakat. Nemsokára egy éves lesz ez a képsorozat a csapatban vonuló gólyákrol.
Az a fotós aki nem az általam járt rögösebb uton edződött biztos lehet benne mindneki hogy nem rakta voltna össze fejben, logikailag hogyan juthat a csapatban taplalkozó gólyák közé. Idehaza nem lattam senki tollábol még hasonlo sorozatot. Török Zoltannal beszeltem facen hogy ő is akart már ilyet filmezni, de még eddig nem tette. Magyarorszag legjobb természetfilm rendezője. Valahogy csak megoldottam, és volt benne szerencse, de inkabb volt benne rutinos mozgas és tervezés, és nem hosszu idő alatt, főleg hogy nappal kerültem oda ahonnan fotoztam őket. Nem ez a legjobb gólyás kép a vilagon, ez nyilvanvaló, még csak idehaza sem. De mégis lehetett rá épiteni 6 netes médiaban publikalt cikksorozatot. Eljuttatva százezrekhez a gólyák szépséget, és a monokulturás mezőgazdasag ritka , kivételes esetben most hasznos hatását a vadon élő, vonuló állatok szemszögéből nézve.
Persze lesz itt most 4-5 nagy tudasu aki gólyás kép nélkül állitani fogja hogy ez szar, persze, ahogy ezek az emberek mind kivételesen jo szakacsok, foci birok, rendőrök, kőművesek és persze agysebészek akik mindenhez IS értenek :)
A kolléga szerintem arra gondolt hogy árnyalatokat kéne érteni.
Ha egy kép jó akkor ha nulla munka árán készült is jo, de ha egy kép jó és nagyon nagy munka árán készült (és az adott téma szerencsével nem fotozható, reprodulakhatatlansága okan még többet ér) akkor hatvanyozottan többet ér.
Ha egy kép rossz akkor ha nulla munka árán készült nyilvan semmit nem ér, és ez esetben ha sok munka árán lett fos akkor ez sem dobja meg az értékét.
Az nem érti ezt a rendszer, az nem látja át aki még nem csinalt sok munka árán olyan képet vagy sorozatot ami nagyon sokat ér szakmai szempontokat figyelembe véve.
Annyira sok fajta modon lehet idehaza és kulföldön is képet csinalni hogy kell egy rendszer ami az össz értéket ilyen formaban meghatarozza. Amig ez nem valósul meg addig soha nem azok fogjak kapni az elismerést akik valoban megérdemelnek. pedig idehaza sok arra erdemes fotos van.
Amikor az ember gyerek azt tanulja hogy mindneki egyenlőnek születik és hogy van igazsag a földön. Aztan ahogy 45 éves lesz vagy 35 vagy 25 rájön hogy egyik sem igaz. Es ez a természetfotzasra is igaz.
Aki ezeket az árnyalatokat nem érti azzal felesleges a témarol beszelni, az ilyen szélsőséges szektás gondolkozás (ami nem tudás hanem hit alapú) megváltoztathatatlan.
Olyan képet még nem sokan csinaltak, vagy épp pont senki amin több faj egyedei lathatók. Kulönleges konstellációk pl mikor egy parlagi sas elkap egy nyulat, ezt amugy még a természetben megfigyelni is nagyon nagy mázli terepi embereknek is, rutinos terepi embereknek is, vadaszok is 20 évente latnak hasonlot 500m ről, ez mondjuk 20m ről fotozva. Ilyen képet lehetetlen csinalni akkor ha csak a szerencse játszik szerepet a kép létrehozasaban. Ne nézzük már egymast hulyének ha kérhetem. nagyon is jol tudom miről beszélek... ne töcketlenkedjünk.
Ba..hatom a kalibrált monitort, ha a legtöbb ember telefonon vagy laptopon nézi a fotókat. Az egyik túl szatural a másik túl kontrasztos vagy béna a színárnyalat :D
Ezt írtad: több kép is nyert már azokból pályázaton.
Megkérdeztem, hogy melyik és hol? Választ nem kaptam, vagy ez olyan nagy titok?
Ez a gólyás kép viszont nem jó, még akkor sem, ha spontán helyzetben készült. Dokumentum fotónak is gyenge, ennél lényegesen jobbat is ki lehet hozni egy ilyen lehetőségből.
A több az minimum kettő. Melyik fotók és milyen pályázaton? Így elsőre ezeket korrekt, de nem kiemelkedő és pályázatra való képeknek gondolnám. Ezért vagyok rá kíváncsi, hogy hol, mi a szint? Hátha valamikor majd kedvet kapok.
Mar megint relativizalsz, ahelyett, hogy belatnad, hogy tevedtel, vagy kettos mercet alkalmaztal.
Van egy kolto, aki hozzad hasonloan szerette az alfoldi tajat. Neki volt egy verse bizonyos szalkarol es gerendarol.
Egyebkent mitol lenne nehezebben reprodukalhato egy feszekanyagot szallito golyarol vero napsutesben keszult kep, mint az elozo kommentembe agyazott kep - aminek elkeszitesi korulmenyeirol fogalmad sincs? Neked is kellett 600 meter szintemelkedest 100%, vagy nagyobb meredeksegu laza talaju hegyoldalon letudnod 15-20 kilos hatizsakkal?
Egyebkent ez a tav-fetisizmus is nagyon bena szerintem. 5-10 meter bizonyos elohelyen es idoszakban teljesen normalis. Raktatok ide nemreg nehany rozsdafarku fotot. A mult heten a Fekete-erdoben kirandultam/nyaraltam a csaladdal es par barattal, es ott elofordult, hogy a kirepult fioka es a tojo kozott ugy jatszodott le egy etetes, hogy kozben 4-5 meterre neztek a gyerekek a jelenetet. En ugy velem, hogy meg kell talalni az olyan helyszineket/korulmenyeket, ahol zavaras nelkul lehet a temat fotozni, nem pedig a suta kiserletezgetessel zavarni, aztan a mellunket verni, ha 5-10 vagy 15 ev intenziv zavaras utan vegre sikerul egy kozepes szinvonalu kepet kesziteni.
A bakafántos a boka fájós szóból ered. A magas fűben való nehezebb, fájdalmasabb járásból ered maga a szó. Azt jelenti hogy kendőzetlen, őszinteségéből adódóan inkább fájó mint sem hizelgő nyalizó lenne.
Ez rám jellemző. Apám is ilyen volt.
Kb ugy kommunikalt velem mint egy katonatiszt a sorkatonákkal. És hálás vagyok neki érte, talán attol van az hogy a természetfotóim kicsit szélesebb körbe eljutottak mint a te képeid.
Ugyanakkor az öreg amikor a garázst épitette és útban volt egy kisméretű fenyő akkor a falból a saroknál kihagyta a fa helyét. Ez pedig a természethez való viszonyára jol utal.
Tévedés, amig neked nincs jobb addig értéket nem tudsz mérni. Amikor lesz jobb vagy van jobb akkor tudod hogy milyen munka árán lett jobb. Addig csak kibicelés és addig pont olyan mint az hogy idehaza magyaroszagon 10 millio foci bíró él, 10 millió autóversenyző, 10 millió burkoló, 10 millió szakács(stb stb). Az a szólás hogy az szóljon aki tett már az aztalra szerinted véletlenul alakult ki a nyelvben?
Szerintem nagyon nem.
Egy pályázat zsűrijére ugyan ez vonatkozik. Az tudja képek értékét, a befektetett munka értékét megbecsülni aki ismeri a munka folymatait. nehézségi fokokat, kihivasokat amiket a laikus néző: NEM.
Amugy bárki bármit mondhat, csak éppen senkit nem érdekel hogy a kibic a laikus mit mond.
legyen az dicsére vagy kritika.
Facebookon ugyan ez működik pozitiv kritikára is. Hiába van 2000 like a képed alatt ha azt fotelkommentelők, laikusok irjak. Semmit nem fog a vélemény érni szakmai szempontokat figyelembe véve.
:)
