Na, végre megtaláltam a nekem való topicot! Nem vagyok egy zseni, de amennyire erőmtől telik, igyekszem helyesen írni és az anyanyelvemet helyesen használni, és erre a környezetemet is rávenni.
Irigylem Kis Ádámot, hogy olyan jók a tapasztalatai a fiatal műszaki értelmiségiekkel... Nekem mindenféle fiatal értelmiségivel nagyon rosszak a tapasztalataim. 18-21 évesen egy könyvvizsgáló cégnél dolgoztam, ahol Közgázt és/vagy PSZF-et végzett diplomás emberkék végezték a vizsgálatokat a cég partnereinél, és az én eredeti feladatom csak a kéziratok gépelése lett volna. Ehhez képest a munkám nagy százalékát az tette ki, hogy a leadott kéziratokat javítottam, átfogalmaztam, mert azok nyelvi helyesség szempontjából igen pocsék minőségűek voltak. Némelyik annyira kritikán aluli volt, hogy általános iskolából sem engedtem volna tovább...
Ez a tapasztalat azóta is végigkísér. Tiszta szerencse, hogy eddigi főnökeim voltak annyira intelligensek, hogy a leadott kézirat és az elkészült munka közti különbségen nemhogy nem sértődtek meg, inkább nagyon is értékelték :)) Sőt, rendszeressé vált, hogy bármi írnivalót kifejezetten nekem adtak, hogy az helyes és jól fogalmazott legyen. Mit mondjak, nagyon jól esett.
Elszomorít az az álláspont, hogy a tartalom fontosabb, mint a helyesség... Sokan azzal is védekeznek, hogy ha pl. fórumba véleményt írnak, nincs kedvük a helyesírással foglalkozni. Szerintem ennek legkésőbb az általános iskola végére olyan természetesnek kéne lennie, hogy ne kelljen vele foglalkozni, ne kelljen mérlegelni, egyszerűen ne legyen kérdés, hogy most valaki helyesen ír vagy sem, ennek magától kéne jönnie. Mégis, mi a fenének van egy nyelvnek szabályzata, ha nem tartjuk fontosnak azok alkalmazását?
A médiáról ne is beszéljünk... Elképesztő, hogy milyen emberek kerülnek mikrofon elé: beszédhibásak, magyarul nem tudók. Szánalmas.
Huhh, ez most jól kijött, bocs, ha kissé hosszú voltam, és hirtelen visszaemlékezve a topic címére, tán nem is idevágó... de a téma végülis errefelé kanyarodott el :)
Azt, hogy a magyar nyelvjárások jelentős részében megvan, nem lehet földrajzilag ennél jobban körülírni, de a köznyelv nem fogadta be. Az ilyeneket minősíti A magyar nyelv értelmező szótára nép-nek, szemben a néhány nyelvjárásterületre szűkíthető táj minősítésűekkel.
Van, aki szélesebb értelemben használja a dialektust, de én jobban szeretem ’földrajzi kötöttségű nyelvváltozat’ értelemben használni. Ez az eset egyébként határeset a dialektális és a szociolektális között, az értelmező szótárak nép-nek minősítenék, ami azt jelenti, hogy a népnyelvekben általában elterjedt, szemben a táj minősítéstől, amely egy vagy legfeljebb néhány jól körülhatárolható területre korlátozódik.
Szóval nem tudom, mennyire lokalizálható ez a jelenség, valószínűleg nem nagyon.
Én azt gondoltam inkább, hogy régegnyelvi, vagy méginkább a saját, egyénileg kreált, analógiára (kiterjesztésre vagy mi: gyújt - villanyt le-föl kapcsol, öltözik: ruhát le-föl vesz) épülő hibám / nyelvhasználatom.
Bocs, lehet, hogy tudtomon kívül valamilyen regionális normához igazodom, de szerintem:
1. A miatt regyaránt lehet célhatározó és okhatározó
2. A végett célhatározókánt is választékos
2. A végett okhatározói alkalmazása számomra gyakran tudálékosnak tűnik.
No, akkor pontosítsunk!
A végett a sztenderd magyarban a célhatározó névutója, a miatt az okhatározóé. Bizonyos szubsztenderd változatokban azonban a végett kifejezhet okhatározót is (ez nem nagyon meghökkentő, hiszen az azért lehet cél-, illetve okhatározói mellékmondat rámutató szava, a miért cél-, illetve okhatározói kérdőszó; ráadásul sokszor a cél- és az okmozzanat nagyon sokszor úgy összefonódik, hogy ember legyen a talpán, aki szétbogozza őket). Ezt azonban a sztenderd sem hagyta szó nélkül, így hiperkorrekcióként nem ritka a miatt célhatározói használata.
Hasonló (bár nem teljesen párhuzamos) jelenség az okhatározói lévén és a megengedő létére névutó keveredése. A sztenderben: Péter tanár lévén gyorsan átlátta a helyzetet; Péter földrajztanár létére nem igazodott el a városban. Kevésbé választékos nyelvhasználatban azonban a két névutót akár fel is lehet cserélni.
Benedek Marcell Délsziget című regényes irodalomkönyvében alkalmazza a "felsüllyed" szót arra az esetre, amikor egy hajó úgy került szárazra, hogy a tengerből hirtelen kiemelkedő sziget "vette a hátára".
Kis Ádám
Én hallottam már olyat is, hogy "felolt" (felkapcsolja a villanyt értelemben), meg olyat is, hogy "leöltözik" (szóval levetkőzik). Mi több, néha én is abba a bűnbe esek, hogy így mondom (ha felhívják rá a figyelmemet, azért elszégyellem magam.) Gondolom, ezek még nincsenek kanonizálva, de mintha terjednének.....
A régi Zwack-plakáton is felmerült az a fej. :-))
Amúgy hasonló dolog történt a száll igével. Régen csak ’lefelé repül’ értelemben volt használatos, ma pedig lehet felfelé és lefelé szállni egyaránt.
"Valamelyik másik topikban felmerült az elért szó, mint jelen idejű ige. Megállapítottuk, hogy Jókainál még megértet jelentett, ma meg sokan azt gondolják, hogy félreértet. Így ez is az alábbiakra lehet példa, nem?"
Szerintem ez a legjobb példa eddig. Az elért igének a mai nyelvben is megvan a kettős, egymással ellentétes használata. Erről meggyőződtem egy gyors Google kereséssel.
Én a merül ige furcsaságán gondolkodtam el.
Önmagában olyasmit jelent, hogy valami a vízben lefele süllyed. A lemerül, elmerül igekötős változatok sem az irányát módosítják. Ugyanakkor létezik egy ellentétes irányú felmerül változat is, amellyel én eddig csak átvitt értelemben találkoztam ("felmerült a téma").
Lehet, hogy ez a felfelé haladó irány idővel visszavetül az igekötő nélküli alap igére is?
Lehet, hogy egyszer a zuhan/süllyed/esik is felzuhan/felsüllyed/felesik formát kap? A vakondot a viccben már feltemetik...
Ez nem a szláv jelentés változás: práz(d)nъ 'üres' > 'meddő' > 'szűz'? Ez esetben viszont ez a motívum már nem élne a magyarban...
(Viszont szvsz még ha a magyarben feltételezzük a jelentésátvitelt, a szláv 'üres' alapjelentés miatt mindenképpen meddő > szűz > prostituált változást kell feltételeznünk, nem szűz > meddő > prostituált-at.)