Köztudott, hogy a szociális ellátórendszer palettája egyre színesedik, s míg a
rendszerváltást megelőzően alig léteztek karitatív szervezetek, alapítványok, egyesületek,
magánvállakozók által fenntartott otthonok, most ezek száma egyre növekszik.
Ez egy nagyon kedvező folyamat, hiszen tudjuk, hogy a bentlakásos intézmények iránti
kereslet folyamatos és növekvő, csakhogy úgy érzem, a hagyományos és az emeltszintű
elhelyezést biztosító férőhelyek közötti egészséges arányt meg kellene találni. Ma ebben
az országban mindenki emeltszintű férőhelyek kialakítására törekszik, mert itt lehet
nagy összegű belépési díjakat elérni. De mi lesz azokkal, akik ezt nem bírják megfizetni?
Nem kellene e folyamatba valamilyen úton, az arra illetékeseknek beavatkozni?
Úgy érzem, a fejlesztéseket nem előzi meg átgondolt szükséglet felmérés. Nagyon kevés a
helyi, területi, megyei, regionális koncepció, így aztán a fejlesztések ötletszerűek,
esetlegesek, és nem mindig a kívánt hatást érik el. Véleményem szerint kialakulóban van
egy versenyhelyzet a privát szektor által fenntartott, illetve az önkormányzati
fenntartású intézmények között. De vajon van-e, lesz-e versenyhelyzet az azonos
fenntartású önkormányzati otthonok között? Vannak-e egyáltalán érdekek, amelyek ezt
motiválják? Csupa nyitott, megválaszolatlan kérdés. Pedig a feltételezett igenlő válaszok
az ellátottak életminőségének javítását szolgálják.
A városunkban meghirdetett emeltszintű lakóotthon építésével kapcsolatos lakossági
fórumon mindkét alkalommal jelen voltam. Tettem ezt azért, mert meggyőződésem, hogy
minden jóérzésű bajai polgárnak - aki nem csak a mában él, hanem a jövőre is gondol -
célja és kötelessége kell hogy legyen, az idős emberekkel való törődés.
A fórumokon elhangzott tájékoztatás, valamint a lakossági hozzászólások alapján
megállapítható, hogy a 2-3 millió forintos belépési díjat, és a havi 35.000 forintos
költséget kevés ember tudja vállalni. Felvetődik bennem a kérdés: a város vezetői vajon
akarják-e, hogy ez az otthon az átlag nyugdíjas számára is elérhető legyen, vagy csak egy
társadalmi elit részére akarják létrehozni?
Ha reményeink szerint megépül a lakópark, akkor városunkban két véglet alakul ki.
Lesz Bajának olyan otthona, mely az elvárásoknak egyáltalán nem felel meg, túlzsúfolt,
szociális jellegű.
Valamint megépül egy európai színvonalú, minden igényt kielégítő, igen drága, az
átlagember számára elérhetetlen lakóotthon.
Hozzászólásomban egy köztes megoldásra tettem javaslatot, mely szerint az épülő
negyven apartmanból legyen húsz olyan lakás, hogy három szobára legyen egy közös
zuhanyozó, konyha nélkül, kisebb négyzetméteres alapterülettel 1,5-1,8 millió forintos
belépési díjjal, és havi 25-28 ezer forintos költségtérítéssel.
Legyen húsz emeltszintű apartman beépített konyhával, saját fürdőszobával, 2-3 millió
forintos belépési díjjal, és 35 ezer forintos havidíjjal.
Véleményem szerint a kialakult hatalmas szakadék ezzel a köztes megoldással
áthidalható lenne. Valóban létrehozhatnánk egy lakóparkot, melyben egy helyen
élhetnének a tehetősebb és a szerényebb lehetőségekkel rendelkező idős emberek. Nem
érezné senki úgy, hogy azért mert szegényebb, hátrányos megkülönböztetésben részesül.
Hiába dolgozott egy életen át, idős korára a társadalomnak nincs szüksége rá. A
nyugdíjas bérlakás építése valahol a városban, nem lenne megoldás erre a problémára,
mert az idősek számára nem lehetne biztosítani a huszonnégy órás felügyeletet,
gondoskodást, ugyanúgy egyedül éreznék magukat, mint saját otthonukban. A városban
már évekkel ezelőtt épült egy nyugdíjas ház, ami jó példa erre.
A megyei jogú címre pályázó városnak nem lehet érdeke létrehozni egy rózsadombot, és
egy szegényházat. Adjuk meg a lehetőséget minden nyugdíjasnak, hogy élete hátralévő
részében méltóságteljesen, családias légkörben, nyugalomban, diszkrimináció nélkül
élhessen.
Kernyáné Patarcsity Barbara
