Szépen összefoglaltad a gondolatokat Jézussal kapcsolatosan, de maradtak még kérdések:
"Minthogy Jézus tettei nyilvánvalóan természetfeletti eredetűek voltak, ezt nem lehetett elpalástolni, azt állították hát, hogy "lepaktált" Sátánnal."
Ezek a tettek, bár érthetetlenek voltak az embereknek, azért kicsit túlzónak érzem ezt a kifejezést. / Messze voltak ezek a természet feletti dolgok a tűz és víz csodájától Budhánál. Ami szintén költemény. / Szavai szerint nem gyógyítani jött közénk, hanem tanítani, még is sokan még ma is csodáit emlegetik fel. Annak ellenére, hogy a meggyógyultaknak felhívta a figyelmét arra, vigyék fel az ezért előírt áldozatot a Templomba. Tehát a gyógyulásokat Istennek tulajdonította, nem magának.
"Ez a hozzáállás Jézus korába nyúlik vissza."
Ez a hozzáálás egy kicsit későbbi és már a pogánykeresztények között elért sikereknek szólt. Korábban egyiknek tekintették a különböző zsidó irányzatok közül.
"Mások viszont a Messiásnak tartották Jézust."
Így igaz, az Isten fia kifejezés csak jóval későbbi.
"Egy vakon született ember, miután Jézus meggyógyította, Úrnak, vagyis Istennek szólította és imádta őt (Jn. 9,38)."
Jézus zsidókat gyógyított, így aki ezt a kifejezést használta volna gyógyulása után, valószínűleg nem érte volna meg a másnapot.
"A zsidók jelt kívántak, azután ha megkapták, nem hittek."
Nem kaptak jelet, csak Jona prófétáét.
"Jézus szerintük nem lehetett Isten"
Hiszen már az is botrány volt, hogy valaki Messiásnak tekintette.
"Ha tanulmányozták és elfogadták volna az ószövetségi iratok prófétikus kijelentéseit, akkor nem estek volna ebbe a csapdába, nem ütköztek volna meg."
Talán ez a legfélresikerültebb mondatod. Nagyon is tanulmányozták. És bizony sokban igazuk is van, a keresztények tévedtek.
"Rendíthetetlen egyistenhívő létükre mégis megtestesült Istennek ismerték el Mesterüket."
Hát nem egészen. Feltámadottnak, majd Messiásnak tekintették, de Istennek nem.
Továbbra is a Templomban imádkoztak és betartották az előírásokat.
"Alapos képzettsége alapján Páltól várhatnánk a legkevésbé, hogy elismerje Jézus istenségét, hogy imádjon és Úrnak szólítson egy názáreti embert. Pál azonban pontosan ezt tette."
Pál leveleiben közel ezerszer szerepel az Isten szó, de Jézust legtöbbször Urnak vagy Krisztusnak szólítja. Az Isten fia kifejezés fél tucat alatt van, és hát lehet, hogy...
"Te vagy a Messiás, az áldott [Isten] Fia?"
Azt még csak megkérdezte, hogy Messiásnak gondolja-e magát, de Isten fiának? ez eszébe sem jutott.
"A Szanhedrin, a zsidó törvényszék megértette mind a három pontot,"
Természetesen éjszaka a sinhedrion nem ülhetett össze, hiányos létszámmal nem hozhatott érvényes döntést, stb.
Jézus ebben az értelemben tartotta magát Isten fiának:
Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat
Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lõn (és az írás fel nem bontható),
Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
"akkor az ő életénél jelentősebb élet és tanítás nem volt, amióta a Föld létezik."
De ez igaz, és még az is, hogy Isten fia volt, miként mi is.
"Jézus mintegy kétezer évvel ezelőtt élt és tanított, de a személyével kapcsolatos viták azóta sem szűnnek, az állásfoglalások pedig nagyon eltérőek.
Az evangéliumok szerint Jézus megkérdezte tanítványait, hogy
kinek mondja őt a sokaság
(Mt. 16,13-17; Lk. 9,18-19).
Azt felelték, hogy vannak, akik Keresztelő Jánosnak, némelyek Illésnek, némelyek pedig úgy vélték, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. Tovább nem is folytatták, de voltak más vélemények is.
János evangéliuma 8. fejezetének 52. verse szerint a farizeusok ördögtől megszállt személynek mondták Jézust.
Azt állították, hogy Sátán erejével űzi ki a démonokat. Nem akarták elfogadni Jézust, mert akkor el kellett volna fogadniuk tanítását és rájuk vonatkozó kritikáját is.
Minthogy Jézus tettei nyilvánvalóan természetfeletti eredetűek voltak, ezt nem lehetett elpalástolni, azt állították hát, hogy "lepaktált" Sátánnal.
A zsidóság ortodox vallási irányzata a mai napig élesen szemben áll Jézus személyével.
Fischer Árpád, egy budapesti orvos 1927-ben ezt írta:
"Jézus nevét előttünk, zsidók előtt egyházunk és történelemtanításunk úgy rejtegeti, mint bűnök bűnét, mint a bélpoklos fekélyét. A hivatalos zsidó nevelés és oktatás szerint Jézus népének [...] hitehagyott fia, s mint ilyen gyűlöletes, és még a neve is átkozott."
Ez a hozzáállás Jézus korába nyúlik vissza.
Mások viszont a Messiásnak tartották Jézust.
Egy vakon született ember, miután Jézus meggyógyította, Úrnak, vagyis Istennek szólította és imádta őt (Jn. 9,38).
Elég változatosak voltak tehát a vélemények:
feltámadt régi próféta, ördögtől megszállott vagy Isten. Alapvetően ma is ezek azok a vélemények, amelyeket emberek vallanak.
Arra vonatkozóan, hogy Jézus személyét hogyan ítélik meg az emberek, a Biblia három alapvető viszonyulást említ:
"...Egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; ámde maguknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Isten hatalmát és Istennek bölcsességét..." (I. Kor. 1,22-24).
A zsidók jelt kívántak, azután ha megkapták, nem hittek. Számukra Isten dicsőséges és hatalmas Úr. Nem tudták elképzelni, hogy názáreti emberként leereszkedjék az emberek közé. Ráadásul, hogy azután ezt az embert elítéljék, majd bűnözők között kivégezzék, - ez egyszerűen botrány. Jézus szerintük nem lehetett Isten, mert akkor nem lehetett volna dicsőség nélküli és nem lehetett volna olyan valaki, aki szemben állt vallásos nézeteikkel. Végképpen elképzelhetetlen, hogy gyalázatos halált szenvedjen. Fényes és dicsőséges királyt vártak, nem pedig egy nincstelen názáreti ácsot. Az éles ellentét a várakozás és a valóság között megemészthetetlen volt számukra.
Ha tanulmányozták és elfogadták volna az ószövetségi iratok prófétikus kijelentéseit, akkor nem estek volna ebbe a csapdába, nem ütköztek volna meg.
A görög gondolkodás számára Jézus isten-emberi személye, kereszthalála bolondság volt. Ha Isten véges, halandó emberként jönne el, akkor a lényegét, Isten voltát veszítené el. Szerintük, ha Jézus valóban Isten lett volna, nem szenvedhetett volna kereszthalált.
Egy szűkebb kör véleménye szerint Jézus Isten volt.
Ha a hétköznapi életben meg akarjuk tudni valakiről, hogy kicsoda, legegyszerűbb, ha megkérdezzük őt magát, vagy ismerőseit, barátait.
Azok, akik Jézust ismerték, hamar rájöttek, hogy egyszerű prófétánál vagy tanítónál sokkal többnek vallja magát: az Istennel való kapcsolat egyedüli lehetőségének, a bűnök bocsánata egyetlen forrásának, az üdvösség egyetlen útjának. E tekintetben alapvetően különbözik Jézus minden más vallási tanítótól.
Jézus követői legnagyobbrészt hithű zsidók voltak, akik hittek az egyetlen igaz Istenben. Rendíthetetlen egyistenhívő létükre mégis megtestesült Istennek ismerték el Mesterüket. Alapos képzettsége alapján Páltól várhatnánk a legkevésbé, hogy elismerje Jézus istenségét, hogy imádjon és Úrnak szólítson egy názáreti embert. Pál azonban pontosan ezt tette.
János evangéliuma feljegyzi, hogy Jézus élesen szembekerült zsidó hallgatóságával, amikor szombaton meggyógyított egy béna embert, és felszólította, hogy vegye fel az ágyát és járjon.
A zsidó vezetők üldözték Jézust, amiért szombaton gyógyított. Szerintük ez munka volt, és mint ilyet - saját szűklátókörű véleményük szerint - tilos volt végezni ezen a napon.
Jézus azonban ezt mondta nekik:
"Az én Atyám mindezideig munkálkodik, én is munkálkodom" (Jn. 5,16-18).
Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel. Olyan igénnyel állt elő, amikor Istent "az én Atyám"-nak nevezte, amit nem lehetett félreérteni. Jézus arra is célzott, hogy míg Isten munkálkodik,ő, a Fiú szintén munkálkodik. A zsidók megértették, hogy ez azt jelenti, hogy állítása szerint ő Isten Fia. E kijelentés következtében fokozódott gyűlöletük. Noha elsősorban vádat akartak ellene emelni, feltámadt már bennük az az elhatározás is, hogy megöljék. Jézus nemcsak azt állította, hogy Istennel, mint Atyjával egyenlő, egy az Atyával.
Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepén zsidó vezetők vették körül, és megkérdezték tőle, ő-e a Krisztus, vagyis a Messiás.
Jézus ezt mondta:
"Én és az Atya egy vagyunk" (Jn. 10,30).
Ekkor meg akarták kövezni. Jézus megkérdezte tőlük: Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni? "Nem jótetteidért kövezünk meg - felelték a szidók - hanem a káromlásért, azért, hogy ember létedre Istenné teszed magadat." (Jn. 10,31-33)
Vajon miért ez a heves reakció Jézusnak arra a kijelentésére, hogy ő egy az Atyával?
AZ "egy" szó a görögben nem hímnemű, hanem semlegesnemű, tehát nem annyira a személyt, hanem inkább a "lényeget vagy természetet" tekintve jelöl "egy"-et. Ez a rövid, de velős kijelentése Krisztusnak az Atya és önmaga viszonyáról, állításai csúcspontját jelenti. Vallomása határtalan dühöt váltott ki a farizeusokból. Akik hallották kijelentését, nem volt kétségük afelől, hogy azt állítja: ő Isten. Az e veszély fenyegetett, hogy megkövezik őt "káromlásért".
Biztosan állíthatjuk, hogy a zsidók megértették jézus önvallomásait. Jogos azonban a kérdés: elgondolkoztak-e vajon egy pillanatig is azon, hogy állításai igazak-e vagy sem?
Jézus állandóan úgy beszélt magáról, mint aki lényegében és természetében egy az Istennel. Kijelentette: "Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek." (Jn. 8,19);
"Aki engem lát, azt látja, aki küldött." (Jn. 12,45);"Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli." (Jn. 15:23); "Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az atyát, aki elküldte őt." (Jn. 5:23)
Több alkalom is volt Jézus életében, amikor a zsidó vezetők az életére törtek, mivel Istennel egyenrangúnak mondta magát. Ha Jézus nem így gondolkodott volna magáról, egyetlen mondatával lecsillapíthatta volna őket, azzal tudniillik, hogy kijelenti: ilyet ő nem állított. Ezt azonban soha nem mondta. Érdemes ilyen szemmel is olvasni az evangéliumi feljegyzéseket.
Jézus szavaival és tetteivel is jelezte, hogy Istennel egyenrangúnak tekinti önmagát. Így szólt egy bénához: "Fiam, bűneid bocsánatot nyertek" (Mk. 2,5, lásd még Lk. 7,48-50). A zsidó törvény szerint bűnbocsánatban csak Isten részesítheti az embert (Ésaiás 43,25). Az írástudók megkérdezték: "Hogy beszélhet ez így? Káromlást szól! Ki bocsáthatja meg a bűnt más, mint az Isten?" (Mk. 2,7) Erre megkérdezte Jézus, melyiket könnyebb kimondani: "bűneid bocsánatot nyertek", vagy azt mondani: "kelj föl, fogd az ágyadat és menj!"?
Csakugyan, melyiket könnyebb kimondani? Egyformán könnyű kimondani őket, de bármelyiknek a megfelelő eredménnyel történő kimondásához viszont isteni hatalom szükséges.
Egy szélhámos, aki kerüli a lelepleződést, természetesen azt találná könnyebbnek, hogy bűnbocsánatot hirdessen anélkül, hogy bármilyen bizonyítékkal szolgálna. Jézus azonban meggyógyította a beteget is, és ezzel igazolást nyert, hogy ő valóban Isten, akinek a bűnöket is joga van megbocsátani.
A gutaütött ember Isten, az Atya ellen vétkezett, Jézus azonban így szólt: Bűneid bocsánatot nyertek. Az Isten ellen elkövetett vétkeket csak maga Isten bocsáthatja meg. Jézus ezt tette. Jézus hatalmának kinyilvánítása a bűnök megbocsátására arról tanúskodik, hogy olyan előjogokat gyakorol, amelyek egyedül Istent illetik meg.
Ugyancsak Márk evangéliumából idézzük a leírást Jézus kihallgatásáról és elítéltetéséről (14,60-64). Ez a bírósági eljárás tartalmazza a legvilágosabb utalásokat arra, hogy Jézus önmagát Istennek tartotta.
"Erre középre állt a főpap, s ezt a kérdést intézte Jézushoz: Semmit sem válaszolsz azokra, amiket ezek felhoznak ellened? De ő hallgatott és nem felelt semmit. A főpap újra megkérdezte:
Te vagy a Messiás, az áldott [Isten] Fia? Jézus így válaszolt: Én vagyok. Látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható hatalmának jobbján, és eljön az ég felhőin. A főpap erre megszaggatta ruháit, s felkiáltott: Mi szükségünk van még tanúkra? Hallottátok, hogy káromkodott. Mi a véleményetek? Mind méltónak ítélték a halálra."
Krisztus eskü alatt tett tanúvallomásának az elemzéséből kiderül, hogy a következőket állította: (1) Ő az áldott Isten Fia (2) Ő az, aki a hatalom jobbján fog ülni (3) Ő az, aki eljön az ég felhőin. A Szanhedrin, a zsidó törvényszék megértette mind a három pontot, s a főpap ruháit megszaggatva kiáltotta:
"Mi szükségünk van még tanúkra?" Saját fülükkel hallották a döbbenete, határozott kijelentéseket. Jézust saját önvallomása alapján ítélték el. Két lehetőség közül lehetett választani: Vagy mindaz, amit mond, káromlás, vagy pedig Jézus valóban Isten. Bírái világosan látták ezt és választottak. Megfeszítették, majd így csúfolódtak vele: "Bízott az Istenben... hisz azt mondta: Isten fia vagyok." (Mt. 27,43).
Jézus isteni lény mivoltáról tett saját kijelentései semmissé teszik azt az elképzelést, hogy Jézus csupán erkölcsös, jó ember volt, vagy olyan próféta, aki mélyenszántó igazságokat tanított.
C. S. Lewis meglehetősen markáns véleményt fogalmaz meg ezzel kapcsolatban, Egyszerűen kereszténységről c. könyvében: "Most éppen azt próbálom megakadályozni, hogy azt a valóban ostoba dolgot mondja valaki, amit oly gyakran mondanak róla:
'Jézust hajlandó vagyok elfogadni, mint nagy morális tanítómestert, de nem fogadom el azt az állítását, hogy Isten.'
Nos, ezt az egyet nem szabad mondanunk. Az olyan ember, aki pusztán ember, és olyasmiket mond, mint Jézus, nem nagy morális tanítómester, hanem vagy őrült... vagy pedig maga a pokolbéli ördög. Ez az ember vagy Isten Fia volt, és még most is az; vagy pedig őrült, sőt, annál is rosszabb."
Lewis hozzáteszi még:
"... Hagyjunk már fel azzal a leereszkedő sületlenséggel arról, hogy nagy ember, nagy tanítómester volt. Ezt a lehetőséget nem hagyta nyitva számunkra. Nem is akarta."
Két lehetőség létezik tehát csak:
vagy hamis, vagy igaz jézus állítása. Feltételezzük, hogy az az állítása, hogy ő Isten, hamis volt. Ha ez így van, akkor két lehetőség van. Vagy tudta, hogyállítása hamis, vagy pedig nem tudta.
Ha tudta, hogy nem Isten, miközben ezeket a kijelentéseket tette, akkor jézus hazudott, és szándékosan becsapta a tanítványait.
De ha hazug volt, akkor álszent is, mert másoknak azt tanította, legyenek becsületesek minden áron, ő maga pedig egy kolosszális hazugságot tanított. Ha állítása valótlan volt, és ő ezt tudta, akkor kimondhatatlanul gonosz volt. Végül elmondható, hogy ostobaságot is elkövetett, hiszen az istenség iránt támasztott igénye önmaga keresztre feszítéséhez vezetett.
Sokan mondják, hogy Jézus kiváló erkölcsi tanítómester volt. De legyünk csak reálisak! Hogyan lehetett nagy erkölcsi tanító az a valaki, aki ugyanakkor tudatosan félrevezette az embereket tanításai legfontosabb tételét, a saját kilétét illetően?
Philip Schaff történész írja:
"Ha ez a tanúságtétel nem igaz, akkor egyértelműen vagy istenkáromlás, vagy téboly. Az első hipotézis egy pillanatig sem tartható Jézus minden szavában és művében megnyilvánuló, egyetemesen elismert morális tisztasága és méltósága ismeretében.
Az önámítás egy ilyen horderejű ügyben, egy minden tekintetben tiszta és egészséges értelemmel, szint szóba sem jöhet.
Hogy lehetne lelkesedő vagy őrült az, aki sohasem veszítette el lelki egyensúlyát, aki derűsen állt minden bajt és üldöztetést, mint a nap a felhők fölött, aki mindig bölcsen válaszolt a kísértő kérdésekre, aki nyugodtan és tudatosan megjósolta önnön halálát a kereszten, feltámadását a harmadik napon, a Szentlélek eljövetelét, egyházának alapítását, Jeruzsálem pusztulását - és ezek a jövendölések mind szó szerint beteljesedtek? Ilyen eredeti, ilyen teljes, ilyen egységesen állhatatos, ilyen tökéletes, ilyen emberi és mégis minden emberi nagyság fölött ily magasan álló jellem nem lehet sem szélhámos, sem kitalálás. A költő ebben az esetben nagyobb lenne a hősénél.
Jézust kitalálni csak jézusnál nagyobb valaki lenne képes...
Hogyan tudta volna egy szélhámos - vagyis egy álnok, önző, züllött alak - kitalálni, és elejétől a végéig következetesen eljátszani a történelemben ismert legtisztább és legnemesebb jellemet, méghozzá a legtökéletesebb igazsággal és valódisággal?
Hogyan lett volna képes kitalálni és sikeresen kivitelezni egy... erkölcsileg nagyszerű és magasztos tervet, sőt életét is feláldozni érte, népénekés korának legerősebb előítéletével szemben?"
Ha elképzelhetetlen, hogy Jézus hazudott volna, akkor nem lehetséges-e, hogy valóban Istennek gondolta magát, csak tévedett?
Végül is előfordul, hogy az ember őszintén mond valamit, de nincs igaza. Ez így van, viszont nem szabad elfelejtenünk a következőt:
Ahhoz, hogy valaki Istennek gondolja magát, különösen egy harcosan egyistenhívő kultúrában, majd azzal álljon elő, hogy örök végzetük benne való hitüktől függ - hát ehhez nem elég a csapongó fantázia. Ehhez egy legteljesebb értelemben vett őrült, tébolyodott gondolkodás kell. Vajon Jézus ilyen ember lett volna?
Ha valaki azt hiszi, hogy ő Isten, az több, mint ha valaki Napóleonnak képzeli magát. Valószínűleg elzárják, nehogy önmagának vagy másoknak árthasson. Jézusnál azonban nem figyelhetők meg a bomlott elméjű személyekre általában jellemző abnormális viselkedések és bizonytalanságok. A skizofrén személy inkább a saját világában él, mintsem a valóságban. A skizofréniás menekülni szeretne a valóság világából.
J. T. Fisher, pszichiáter szerint:
"Ha összeszednénk a mentálhigiénia témakörében valaha írt valamennyi mértékadó cikket - ha ezeket összedolgoznánk, kifinomítanánk és megszabadítanánk a fölösleges szavaktól - ha a lényeget mind megtartanánk, a körítésből viszont semmit, és ha a tiszta tudományos ismeret ezen makulátlan darabjait a legtehetségesebb élő költővel tömören szavakba foglaltatnánk, - nos akkor megkapnánk a Hegyibeszéd suta, némileg hiányos összegzését, és ez egyáltalán nem állná meg az összehasonlítást az eredetivel. A kereszténység csaknem két évezrede a kezében tartja a teljes választ a világ nyugtalan és meddő vágyakozásaira. Ez az optimista, normális és megelégedett, sikeres ember receptje."
Philip Schaff így érvel:
"Vajon lehetséges-e, hogy egy ilyen tiszta intellektus - mely tiszta, világos, mint az ég, erős, mint a hegyi levegő, éles és átható, mint a kard, velejéig egészséges és erőteljes, mindig kész és önmagának mindig ura - hajlamos lenne e saját jellemére és küldetésére vonatkozó gyökeres és legsúlyosabb tévedésre? Felháborító képzelődés!"
Az egyetlen fennmaradó lehetőség ténylegesen az, hogy
Jézus valóban Isten Fia,
amint maga állította.
És ha valóban Isten volt, akkor az ő életénél jelentősebb élet és tanítás nem volt, amióta a Föld létezik.
"A másik, meg. Miért bántjátok Júdást? A legnagyobb áldozatot hozta, vállalta Jézus hatására az áruló szerepét.
Mert az is kellett.
Ha nem mondja neki Jézus, hogy "valaki el fog engem árulni", akkor a még hezitáló Júdás nem adta volna fel. "
ez egy rossz szappanoperara vagy pszichologiai jatszmara hasonlit.
Erdekes ez a topic, es az is, hogy a csecsemomeszarlas tenyleg csak Matenal van meg.
Van egy olyan sanda gyanum, hogy a Bibliabol, csak az elso 5 konyv, a Janos evangelium, es a Jelenesek konyve igaz, talan meg Pal levelei. A tobbi valoszinuleg koltemeny.
Na meg szivesen megneznem azokat a kumran tekercseket is.
Az a baj, hogy mar anyian visszaeltek a Bibliaval, felreertelmeztek stb.
Az egyik szokásos ellenérv, hogy ez egy kettős prófécia, részben Jeruzsálem pusztulásáról szól (ami i.sz.70-ben következett be - tehát valószínűleg Márk még nem tudott róla, de Máté és Lukács már igen), részben pedig Jézus második eljöveteléről, és az egy generációnyi idő az előbbire vonatkozik. De a kettős prófécia egyetlen szöveg, aminek kettős értelme van, itt pedig magát a szöveget kellene két külön részre választani, ráadásul a szöveg szerkezete ennek kifejezetten ellentmond. (Lukács: "Ezenképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek." - tehát az "ezek" az eljövetelt közvetlenül megelőző jelekre vonatkozik.)
A másik magyarázat, hogy a "nemzetség" szó (az eredeti szövegben genea - Károli régies kifejezést használ, de szinte minden fordításban generáció szerepel) nem az akkor élő emberek összességét jelenti, hanem pl. a zsidó népet. A szöveg azonban ezt sem támasztja alá: a genea a Bibliában mindig generációt jelent (ez ellenőrizhető pl. itt), és semmi nem utal rá, hogy pont a szóbanforgó három sorban másképp lenne.
Tehát dióhéjban, Jézus második eljövetele és azt kísérő/megelőző különböző jelek a prófécia elhangzásától számított egy generációnyi időn (ez a Bibliában tipikusan 40 év) belül fognak bekövetkezni ("Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek."). A keresztények többsége szerint természetesen semmi ilyesmi nem történt (a preterizmust egyelőre hagyjuk). Valóban egy hamis próféciával állunk szemben, vagy csak a szöveg felületes értelmezése okozza az ellentmondást?
Ez ugyan egy be nem teljesült prófécia, de a topik úgyis rég elsüllyedt már, úgyhogy Biga biztosan nem bánja, ha itt vetem fel, részben mert nem akarok emiatt új topikot nyitni, részben mert remélem, hogy a topik elejének hangneme például szolgál majd a hozzászólók számára.
1. És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.
2. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.
3. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?
4. És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,
5. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.
6. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.
7. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.
8. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.
9. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.
10. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.
11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.
12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.
13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
14. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
15. Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):
16. Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
17. A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;
18. És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye.
19. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.
20. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:
21. Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem lesz soha.
22. És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.
23. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.
24. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.
25. Ímé eleve megmondottam néktek.
26. Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek.
27. Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.
28. Mert a hol a dög, oda gyűlnek a keselyűk.
29. Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek.
30. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.
31. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig.
32. A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:
33. Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.
34. Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek.
35. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.
36. Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.
37. A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
38. Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.
39. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.
40. Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
41. Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.
42. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.
43. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
44. Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.
45. Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
46. Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
47. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
48. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
49. És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
50. Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
51. És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
1. Mikor pedig a templomból kiméne, monda néki egy az ő tanítványai közül: Mester: nézd, milyen kövek és milyen épületek!
2. Jézus pedig felelvén, monda néki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kő kövön, a mely le nem romboltatik.
3. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, a templom átellenében, megkérdezék őt magukban Péter, Jakab, János és András:
4. Mondd meg nékünk, mikor történnek meg ezek; és mi lesz a jel, a mikor mindezek beteljesednek?
5. Jézus pedig felelvén nékik, kezdé mondani: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket.
6. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik azt mondják: Én vagyok: és sokakat elhitetnek.
7. Mikor pedig hallani fogtok háborúkról és háborúk híreiről, meg ne rémüljetek, mert meg kell lenniök; de ez még nem a vég.
8. Mert nemzet nemzet ellen, és ország ország ellen támad; és lesznek földindulások mindenfelé, és lesznek éhségek és háborúságok.
9. Nyomorúságoknak kezdetei ezek. Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak és érettem, bizonyságul ő nékik.
10. De előbb hirdettetnie kell az evangyéliomnak minden pogányok között.
11. Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem a mi adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, a kik szólotok, hanem a Szent Lélek.
12. Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok támadnak szülők ellen, és megöletik őket.
13. És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megmarad, az megtartatik.
14. Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot, a melyről Dániel próféta szólott, ott állani, a hol nem kellene (a ki olvassa, értse meg), akkor a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
15. A háztetőn levő pedig le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy házából valamit kivigyen;
16. És a mezőn levő haza ne térjen, hogy ruháját elvigye.
17. Jaj pedig a terhes és a szoptató asszonyoknak azokban a napokban.
18. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen.
19. Mert azok a napok olyan nyomorúságosak lesznek, a milyenek a világ kezdete óta, a melyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek.
20. És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért, a kiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.
21. Ha pedig akkor ezt mondja néktek valaki: Ímé itt a Krisztus, vagy: Ímé amott, ne higyjétek.
22. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is.
23. Ti pedig vigyázzatok; ímé előre megmondottam néktek mindent.
24. De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik,
25. És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok megrendülnek.
26. És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.
27. És akkor elküldi az az ő angyalait, és egybegyűjti az ő választottait a négy szelek felől, a föld végső határától az ég végső határáig.
28. A fügefáról vegyétek pedig a példát. A mikor ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.
29. Azonképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.
30. Bizony mondom néktek, hogy el nem múlik ez a nemzetség, a míg meg nem lesznek mindezek.
31. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak.
32. Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya.
33. Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő.
34. Úgy mint az az ember, a ki messze útra kelve, házát elhagyván, és szolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon.
35. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel?
36. Hogy, ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva.
37. A miket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!
1. És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok hányják az ő ajándékaikat a perselybe.
2. Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két fillért vete.
3. És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete:
4. Mert mind ezek az ő fölöslegükből vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, a mije volt, oda veté.
5. És mikor némelyek mondának a templom felől, hogy szép kövekkel és ajándékokkal van felékesítve, monda:
6. Ezekből, a miket láttok, jőnek napok, melyekben kő kövön nem marad, mely le nem romboltatnék.
7. Megkérdék pedig őt, mondván: Mester, mikor lesznek azért ezek? és mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek?
8. Ő pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánok.
9. És mikor hallotok háborúkról és zendülésekről, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni előbb, de nem jő mindjárt a vég.
10. Akkor monda nékik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen;
11. És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égből.
12. De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek titeket, adván a gyülekezetek elé, és tömlöczökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért.
13. De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok.
14. Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre:
15. Mert én adok néktek szájat és bölcseséget, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, a kik magokat ellenetekbe vetik.
16. Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek némelyeket ti közületek.
17. És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért.
18. De fejeteknek egy hajszála sem vész el.
19. A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket.
20. Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása.
21. Akkor a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; és a kik annak közepette, menjenek ki abból: és a kik a mezőben, ne menjenek be abba.
22. Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, a mik megírattak.
23. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a nappokban; mert nagy szükség lesz e földön, és harag e népen.
24. És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje.
25. És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog,
26. Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek.
27. És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel.
28. Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok.
29. Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat:
30. Mikor immár hajtanak, és ezt látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár.
31. Ezenképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.
32. Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek.
33. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.
34. De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásának, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jőjjön az a nap:
35. Mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak.
36. Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!
37. Tanít vala pedig naponta a templomban; éjszakára pedig kimenvén, a hegyen vala, mely Olajfák hegyének neveztetik.
38. És kora reggel hozzá megy vala az egész nép, hogy őt hallgassa a templomban.
Nagyon jó és tanulságos a topicod. Meg átfogó. Mert ahhoz, hogy a felsorolt idézetekkel érdemben tudjunk foglalkozni, az egész bibliát "ismerni" kell....
Én mindenesetre hasznát vettem a topicodnak... Szerintem nem csak az a lényeg, hogy egy topic sokáig fusson - a minőség is számít, nem csak a mennyiség. Kár, hogy nem áttekinthetőek az összes, eddig megjelent topicok. Vagy igen, csak én nem tudom kezelni? Esetleg egy-egy személy adatait kellene böngésznem?
Megteheted, hogy hülyének nézel 12 embert (12-Júdás+Pál)
Na most miért veszed ki Júdást?
A másik, meg. Miért bántjátok Júdást? A legnagyobb áldozatot hozta, vállalta Jézus hatására az áruló szerepét.
Mert az is kellett.
Ha nem mondja neki Jézus, hogy "valaki el fog engem árulni", akkor a még hezitáló Júdás nem adta volna fel.
De akkor nem teljesül a prófécia.
Mellesleg Péter, a "jó fiú" szintén elárulta Jézust. Aztán ő mégis jófiú.
Nem vagyok benne biztos, hogy ha másnak mondja ezt, akkor nem az adja fel.
Ugyanakkor vedd figyelmbe, hogy a hívőknek pontosan ezek a próféciák ama bizonyos hit részei, mely "nem látott, remélt dolgokban való bizonyosság".
Ez korrekt.
De...
Egy vitafórumra így nem érdemes járni.
Szerinted egy jezsuita - aki ugye hívő -, vagz valami komoly tudású szerzetes ennzit írna mint Mirabolan?
Szerintem érvelne, megpróbálná darabokra szedni Silan-t.
Ha ennyi az össz érve valakinek, akkor ne álljon le vitázni, hagyja rá a másikra, azt jól van.
Ha én hiszek valamiben, akkor is megpróbálok logikus érveket fölsorakoztatni, nem ilyen "te nem vagy beavatott, te nem tudhatod" stílusban előadni a dolgot.
:4. Zakariás mondotta: "Örülj nagyon Sionnak leánya, örvendezz Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te Királyod, igaz és szabadító Ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén." Zak 9:9 kb. Kr.e. 487
Beteljesedés: Jézus azt mondta: "Menjetek ebbe a faluba, amely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem...
... az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván "Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jő az Úr nevében! Mt 21:2
És mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget? Mt 21:16
Ez tetszik.
Megjósolták, hogy egy nőstényszamáron fog érkezni.
A falu határában így szólt: na, szaladjatok, hozzatok egy nőstényszamarat, hadd szamaragolok be rajta.
És lám, beteljesült a jóslat.
Egy kilőve.
5. Zakariástól: "És mondám nekik: Ha jónak tetszik néktek, adjátok meg az én béremet, ha pedig nem: hagyjátok abba! És harminc ezüstpénzt fizettek béremül. Zak 11:12
Beteljesedés: "Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskariótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz menvén monda: Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom őt? Azok pedig rendelének neki harminc ezüstpénzt." Mt 26:14
Ez nem jóslás. Zakariás azt mondta: fizessetek.
Szó nincs arról, hogy "majd", meg egy "áruló" kapja.
Egyetlen közös pont az összeg - 30 ezüst.
Még egy kilőve.
A hatos dettó, ott sem jóslatról volt szó.
Ilyen alapon a szomszéd is jóslatot teljesített, mert három(!!!!) fia született.
Hetes nyolcas megint.
9. Egy csomó kivégzett embernek nem törték el a lábát, vagy a csontját - amúgy a jóslat nem teljesült be, mert a kezében és lábfejében egy halom csont eltört.
11. Dávid önmagára vonatkoztatja. Ha pedig annak vessyük egz halom, a Menyoszágba jutott ember beteljesítette - a szentek kiváltképp.
12. A 483 év az 25116 év. Nem sinkófálunk, tesség végig szó - szerint értelmezni, nem csak akkor, amikor úgy jó!
Egyébként én "hitetlen gyaúr kutya" voltam. :) Hogy mi győzőtt meg, miszerint tévedek? Hát ez több összetevős. Mindesetre nem egy ilyen tanulmány. Bár az is igaz egyáltalán nem is gátolt volna. :)
csak most kiírta, hogy ahhoz már nincs elég memória, hogy megnyissam a levelező progit és ha most kikapcsolom a gépet, akkor ma már nem fogom bekapcsolni
Én is elkérhetném eztet az irományt? Érdekelne.
De szvsz. másokat is.
Ha tárkapacitást nem kímélve feltennéd ;) akkor némileg csökkentheted a telefondíjadat. Én csak az első + érdeklődő vagyok!
Bár én nem kifejezetten bibliakutatásokat végzek, de szerencsémre (vagy nem) a közvetlen környezetemben többen is akadnak akik ezt teszik.
Sokszor nem tudok velük egyetérteni, s inkább én is Silan véleményét osztom, nem mintha a ez az objektív vizsgálódásnál számítana. Csak egy személyes élményem osztanám meg Jeruzsálemmel + a témával kapcsolatban.
20-30 év amit Silan felhozott ott találkoztam ezzel először, egy helyi lakos (idegenvezető)szájából hallottam. Gondoljatok bele, hogy fontos eseményekre milyen részletességgel emlékeztek vissza 20 év távlatában! Én alig-alig :), de amire emlékszem nem mindig egyezik a többiekével. Hol voltak addigra a szemtanuk, és mire emlékeztek !!!???
Szerintem a bibliában megjósolt eseményeket, próféciákat csak és kizárólag ott lehet hitelesnek elfogadni, ha azt külső, független források is megerősítik. Mint pl. Heródes krónikása stb. Persze a témához való kapcsolata módosithatja a leirtak értelmezését. Meg erősen limitálja az ellenőrizhetőséget, hogy Ádám és Éva naplója nem maradt fenn (vagy ki tudja ;)).
De még mindig objektívebbnek tartom, mint hogy egy könyv igazát a folytatásban leirtak bizonyítják. Most egyből hitetlen gyaur kutya lettem ettől a kijelentésemtől :),
De tartsátok szem előtt, HA be is bizonyítják, hogy a biblia szóról-szóra mesebeszéd, még nem bizonyíték isten nem létezésére.
Hát azt nem tudom. Csak annyit, hogy végülis filozófus lett.
De esetünkben igazából érdektelen. Olvasd el, nézz utána, aztán ha egyetértesz vele, egyetértesz vele, ha nem, nem. Ilyen egyszerű. :-)
Nem hiszem, hogy a titulusa számítana, vagy akár a végzettsége. Megteheted, hogy magad a végére jársz. Szerintem egyszerűen véleményként érdemes kezelni, egyfajta látásmódként. Én ennél többre tartom, az igaz. De csak mert harmónikusan illeszkedik abba, amiről már előtte meggyőződtem. Ezt mástól nem várhatom el. De magad is utána járhatsz szerintem. :)
Ruff Tiborral volt egy levélváltásom. Melynek részeként csatolta az írást és ezt írta hozzá.
"U.i.: végezetül mellékelem az ELTE BTK-ra 12 évvel ezelõtt írt szakdolgozatomat, amely éppen a fenti szövegértelmezési problémával foglalkozik részletesen. (Nem akarom ráderõltetni, de
ha nem találtad meggyõzõnek az érvelésem, ott részletesen kimutattam ezeket. Tekintettel a BTK követelményrendszerére, a Bevezetésében van némi "szakszöveg", de aztán érthetõvé válik
teljesen.)
Úgy tudom a BTK a bőlcsészkar. Ennél többet nem tudok. De szerintem nem olyan homályos.
Ruff Tibor
Adalékok "a Szellem exegéziséhez"
Az ószövetségi próféciák értelmezése az Újszövetségben
Ez egy dolgozat és mint mondtam, az ELTE bölcsész karára íródott.
Ruff Tiborról annyit lehet tudni - minden bizonnyal sokan tudják is -, hogy filozófus és teológus. A Hit Gyülekezetének tagja (talán vidéken gyülekezetet is vezet).
Kifejezetten a szövegkörnyezetiség hangsúlyozása miatt jutott eszembe, hogy figyelmedbe ajánlom. A keleti ember gondolkodás módja, ezen belűl a zsidó írásmagyarázás sokkal kevésbé tartja fontosnak a szövegkörnyezetiséget, mint a hellenisztikus gondolkodásmódú ember.
Két dolog van, amit nem hagyhatok észrevétel nélkül. (Több is van Heródes intézkedéseivel kapcsolatban, nem ez a főtéma.)
- Csak feltételezéseket írsz. Az, hogy valamiről nem írnak, csak egy helyen, még nem jelenti azt, hogy nem volt. Ezen az alapon számtalan más eseményt törölnünk kellene a törikönyvekből.
- Nem vagy becsületes alapjában a hozzáállásodban. Valamikor még jóval előbb azt írtad, hogy egy ilyen egyezés erős érv lenne (vagy vmi hasonló) amellett, hogy Krisztus a Messiás. Most meg már semmiképp? Akkor minek kezdtél el írni róla?
