Ezt a hozzászólást eredetileg azért írtam, hogy bocsánatot kérjek a lassúságomért. Szomorúan láttam, hogy pont ez maradt le. (Még a helye is megvan a hosszú, üres részen.) Tehát: szori!
Most látom, hogy még aznap válaszoltál nekem, én pedig több, mint 1 hónap elteltével Neked.
Ha egy ilyen tapasztalt szakmabelivel (még nem végeztem) hoz össze a sors, mindig rossz érzésem támad. Lehet, hogy ismerlek, de nem szeretlek? Nem valószínű, de lehet. Lehet, hogy szeretlek, de nem ismerlek? Nem, ez semmiképpen. Lehet, hogy nem bírod a humoromat, és bárgyúnak tartod? Igen, ez nagyon is elképzelhető. Egyébként egy percig sem gondoltam komolyan azt, amit leírtam (arra az esetre, ha mégis ismernénk egymást).
> lehet, hogy ebben is hasonlítunk a kis finn barátainkra? idegen szóból pl. úgy képeznek finn főnevet, hogy hozzácsapnak 1 i-t. posti (posta)...
Ég és föld a két dolog:
A finnben a szavak máig nem végződhetnek mássalhangzótorlódással, ezt oldja fel a finn egy magas nyelvállású magánhangzóval, leggyakrabban az "i"-vel. Tehát nem képző, rag avagy jel, csak morfonológiai elem: ez szükséges ahhoz, hogy az adott hangsorozat szó lehessen a finnben.
A magyarban -- a legtöbbször csonkolt tőhöz járuló -- "-i" végződés kicsinyítő képző: már meglévő szavakhoz képez más stiláris szinthez tartozó változatokat.
ubisali, saviubi... hmmm...
lehet, hogy ebben is hasonlítunk a kis finn barátainkra? idegen szóból pl. úgy képeznek finn főnevet, hogy hozzácsapnak 1 i-t. posti (posta), panki (bank), bandi (banda) stb.
Ennek az az oka, hogy elkerüljük a veszekedéseket. Például, tegyük fel, hogy Santana-rajongó vagy. Namármost, ezt a mondatot hallod:
"Santana nagyon vacakul gitározik." Mi történik ? Veszekedés: te hülye vagy, nem értesz hozzá stb.
Viszont így:
"Úgy gondolom, Santana nagyon rosszl gitározik." - erre már nem reagál annyira keményen az ember, érted, hanem visszakérdez, hogy miért gondolod úgy.
Ennek végül is az a lényege, hogy a második verzióban kifejezed, hogy szubjektív vélemény, míg az első úgy hangzik, mintha objektív ítéletet akarnál mondani.
Kedves Castelejo!
Amúgy egyetértünk. Csak ez nyelven kívüli probléma: mielőtt "médiatársadalommá" nem lettünk, annak, aki a köz előtt meg tudott "nyilvánulni" már erős kiválasztódási folyamaton kellett keresztül mennie: kevesen voltak és gyakorlottak. Most a tóksók, a nézői körkérdések és a papírpolitikusok világában a jóval nagyobb tömeg jóval szerényebb kvalitásokkal rendelkezik. A beszéd egyébként is ad hoc műfaj, a beszélt köznyelvünk jóval "szegényesebb" (avagy "életszagúbb"), mint az írott: itt elfér a pongyolaság, még az "ubisali" is.
Legyünk szancsópanzák inkább donkihóték helyett, a nyelvi PC (philological correctness) iránti igényünket tartogassuk a formális, első sorban írásos megnyilvánulásokra.
Kedves Lvt,
úgy vélem igazad van, bár a jelenség akkor sem üdvözítő, sokkal jobban szeretem a szüneteket, mint a fecsegést, ugyanakkor azt gondolom, hogy sajnos én is gyakran beleesem ebbe a hibába. Sajna mára a "mondanivaló" lett az, ami betömi az aztgondolom-ok közti szüneteket ...
Azt gondolom, hogy a próba kedvéért vizsgáljuk meg a kérdést szándékoltan jóindulatú szemszögből.
Amikor a "vágatlanul" beszélünk, főként olyan kérdésekről, melyekre nem volt érkezésünk felkészülni, eltart egy-két másodpercig míg összeállítjuk a következő mondatot.
Ez a természetes tevékenység a beszédben szüneteket "okoz", de ezen szüneteket is retorikai hibaként tartjuk számon. A kompromisszumos megoldás azt, hogy a lyukakat betömjük valami kóccal: "ööööö"-vel vagy "azt gondolom"-mal, vagy "ami azt illeti"-vel.
Többször hallottam percekig beszélni Torgyán doktort, miközben nem mondott mást, csak ilyen töltelékeket; de ő is az ország retorikai bajnoka...
Azonban ha felveszed magadat magnóra, miközben a próba kedvéért egy szabadon kiválasztott témáról "nyilatkozol", akkor a visszahallgatáskor magad is felfedezheted a saját töltélékeidet (ill. én a magamét). A kérdés csak az, hogy az "öööö" jobb-e, mint az "azt gondolom"; mivel töltelékek nélkül talán még Démosztenész sem volt képes beszélni: ő olyankor a kavicsot igazgatta a nyelve alatt...
Amitől a legjobban falra tudok mászni, az a magyar nyelvben az utóbbi időben hihetetlenül elterjedt időhúzó-műdiplomatikus-álintelligens szókapcsolat, hogy "azt gondolom". Korábban azt hittem, ez a fordulat csak túlképzett futballedzőink nyelvi sajátja, de az utóbbi időben boldog-boldogtalan (sarki fűszeres, főpolgármester, beatzenész, sportújságíró, médiasztár, sportminiszter, tűzoltóparancsnok, miniszterelnök) ezzel kezdi mondatát, félmondatát, megjegyzését (már várom, mikor válaszol valaki a Napkelte össztűzében így: - Azt gondolom, anyád !). Bár ott, ahol a miniszterelnök többször milleneumról beszél millenium helyett, és ahol a kereskedelmi televíziók programjában nemcsak nyelvművelő, hanem kulturális műsor sincs (!), sajnos nincs miről beszélni. Azt gondolom :)
Párom családja a sült krumplit piriburinak hívja (pirított burgonya). Én ettől hidegrázást kapok. Elmagyarázták, hogy régebben lehetett kapni gyorsfagyasztott elősütött krumplit, aminek ez a név volt a csomagolásán, innen az elnevezés... Még szerencse, hogy egyébként nem jellemző rájuk ez a gügyörészés... :-))
Egy rémtettet hadd osszak meg veletek... Édesanyám egy barátnője egyszer feljött hozzánk a lányával vacsorára, sült hús volt, borsóval és kukoricával.
Mikor elhangzott az asztalnál a 20 éves lánytól a mondat, miszerint "Anya, te is kérsz KUKIT?", hát én majdnem hangosan elröhögtem magam...
Kedves Kis Ádám. Sajnos ezen a nyáron már nem tudok veled érdemben egy jót vitázni, csak szeptemberben térek vissza. Ha valaki továbbviszi a topicot addig, az >király< :-)
Kedves Tsabee!
Nem ennyore egyszerű, ahogy gondolod. Herdernek voltak érvei, és ezek az érvek sok nemzet példáján alátámaszthatók (voltak). A dolog lényege olyasmi lehet, hogy a többségi kultúra asszimilálja a kisebbségeket. Nemcsak a magyar nyelv ítéltetett halálra, hanem a finn, az ukrán, a cseh és még jó néhány más. A 19. század elején kialakult romantikus nemzeti mozgalmak lényege éppen ennek a tendenciának az ellensúlyozására alakultak ki. Hreder gondolatmenete logikus volt, azonban statikus és kissé szűklátókörű. Lesznek azonban olyan rulezosok, akik majd említenek pár kihalt nyelvet.
Kis Ádám
>A magyar nyelv kihal? Herder úgy 200 évvel ezelőtt logikus érvekkel támasztotta alá ennek a szükségszerűségét.
Azért Herder korában mások voltak a tények. Ne feledd, hogy a hivatalos nyelv Magyarországon a német volt. Herder meg valahonnan onnan származott (ha jól tudom). Tudjok, hogy a germánok mindig provinciaként tekintették Magyarországot, ezt később is bebizonyították. Herder meg csak lojális volt.
A magyar nyelv kihal? Herder úgy 200 évvel ezelőtt logikus érvekkel támasztotta alá ennek a szükségszerűségét. És kihalt? Ugyan már, a nyelv sokkal erősebb, mintsem hogy a gügyögésbe belehaljon. Miért csak azt látjátok, hogy a gügyögés rontja a nyelvet. Azt miért nem, hogy él, és virul. Különben a gügyögésnek nincs sok köze a nyelv minőségéhez, legfeljebb a beszélők egy rétegét (hangsúlyozom, egy rétegét) jellemzi. Más rétegét a vazzegezés, a harmadikat meg a "kihalásea kerül" féle fordulatok.
A gügyögés adhat is a nyelvhez valamit, például a mozi szó éppen ebből a típusból származik, és mára semleges, nélkülözhetetlen szó. Vagy ti filmszínházba jártok? Illetve multiplexbe?
Kis Ádám
Az biztos, hogy idegesitő. Szerintem a probléma ott van, hogy az emberek azt hiszik, hogy ha a haverok között jópofák ezzel a szöveggel, akkor mindenhol, pl. egy vadidegennel szemben is azok tudnak lenni. Nem tudnak különbséget tenni, csak a tanultabbak (elnézést, hogy lenézek, de igaznak tartom). Kivétel van, de ez a nagy átlag.
Szerintem is ki fog halni a magyar nyelv. De azért még nem mostanában. Csak párhuzamként emliteném a hollandokat. Na az ő nyelvük lesz az első kihalt újkori európai nyelv. Talán még a mi életünkben.
Nekem sem azzal van gondom, hogy valaki pusszancsot kér a lányától, vagy a kedvesétől! Nekem a tömegjelenséggel van gondom. Amikor a sarki zöldségárús kiírja azt, hogy fini pari kapható, meg hasonló.
A másik kiakasztó dolog, amit mostanában a plázás üzletek előszeretettel használnak: sales. Ez is egy hányás. Miért nem lehet kiírni magyarul, hogy vásár, vagy akció, vagy kedvezményes vásár...
" a magyar nyelv kihal " szerintem is. előbb-utóbb. Aztán jön a hunglis, mint keveréknyelv. ahhoz egy adag idétlen tömeggügyögés.
Kazinczy meg forog a sírjában!
Nem lenne ezekkel a becéző formákkal, ha nem áradnának túl. Meg van ezeknek is a maguk kis szűk körű létjogosultságuk.
Ne mondja nekem senki, hogy vétek anyanyelvünk ellen, ha plö szalonnázás közben - mintegy magamnak, félhangosan - azt mondom, hogy "Gyere ide apucihoz, kicsi paradics", miközben a deszkára teszem, hogy felszeljem, s megegyem! Más dolog, hogy ebben a becézésáradatban a bánatnak sincs kedve így jópofizni (itt is egy!), mert rögtön eszébe jut az összes többi, és ahelyett, hogy jó étvággyal harapná, keserűen elfordul tőle.
Vagy épp hadd kérjek én lelkiismeretfurdalás nélkül a lányomtól egy pusszancsot! De (tudom, mondatkezdet...) az már nemigen engedhető meg, hogy sokak hallatára ugyane szóval köszönjek el telefonon ugyane hozzátartozómtól (mert semmi közük hozzá!).
Továbbra is tartom, hogy mint tömegjelenség hányigerkeltő. Ám azt is állítom, hogy amennyiben visszahúzódik a rendes mederbe a dolog, akkor onnantól a tűzzel-vassal való irtása hasonló kaliberű baklövés lenne.
Maradok továbbra is (6ározottan tartós) 10telettel: