Egyenruhám tiszta nincsen rajta folt a becsületemen annál inkább volt ezért lettem karhatalom!
Tiszta az én szakmám tiszta a lelkem a koncerten egy kölyköt félholtra vertem kaptam érte kitüntetést én büszkén hordom a dolgozó népet szolgálom!
Tudja már a város én vagyok az úr ahová lép lábam a fű is kipusztul nyitva tartom a szemem az utcát koptatom A dolgozó népet szolgálom!
Kezem között tartottam én majd a fél várost két hét múlva befejezem a nyolc általánost ennyi ésszel mit kezdek még nem is tudom A dolgozó népet szolgálom!
Nem baj, hogyha ártatlan az akit verek az se baj ha öregember vagy éppen gyerek nem is tudom néha hogy miért rugdosom A dolgozó népet szolgálom!
Sokan nem szeretnek pedig jó ember vagyok Veséden a gumibottal nem hagyok nyomot
"Az istenünk a pénz a szabadság a fék templomunk egy bank rabolj lopjál csalj! a fegyőrünk a hitel leszopatnak, hidd el! mindent elvisz az adó a kukádban egy nyomozó
akár erre, akár arra beszippant egy pláza ott tarhál a polcokról a leértékelt mosópor dolgozol mint az állat a boldogság magára várat a gecik meg jönnek újra állandóan 4 év múlva
összes rohadt törvény lehúz mint egy örvény fogy a lóvé fogy a remény a gazdag hízik sír a szegény"
na ne na ne na ne na ne hüjéskedj velem na ne na ne na ne na ne hüjéskedj velem na ne na ne na ne na ne hüjéskedj velem körülleng a dekadencia különös és perverz illata na ne na ne na ne na ne izélj már velem összetörtem összetörtem álmomban már összetörtem
Tudom, hogy tudod: elmúlik. Egy kicsit rossz most, de elmúlik. Meg a mindig más is elmúlik. És a nagyon rossz is elmúlik. Meg a nagyon jó is elmúlik.
Egyszer szörnyen, egyszer jól És ez így, ez így van jól. Olyan jó ez a szenvedés. Olyan felemelő az egész. Olyan szörnyen érzem magam. Olyan szörnyen, szörnyen.. jól.
És egyre csak, egyre csak szüntelen dörömböl a picinyke motor. Úgy érzem, mintha bennem harcolna menny és pokol. Átkozott harangok, tücskök, madarak, hagyjatok! Aludni kell, mert anélkül meghalok.
Semmit sem adhattál, semmit sem kérhettem. Ebben az életben semmi sem véletlen. Túl sok az idő, megtörtént velünk, Hát kellett ez nekünk? Hát kellett ez nekünk?
Rúzsos cigarettavégek, lila mosolyok, Kihűlt emlékképek, vibráló neonok, Az agyam korog, a testem korog, minden korog, Lágy hangok ringatnak, halk pofonok.
A számből kilopták a sajtot Röhögve mutattak kitárt ajtót Kihasználtak, elhasználtak, használtak De lelépek még mielőtt kasztrálnak.
Elég volt, hogy hülyeséggel etettek Ha jól laktam az erdőbe vezettek Elszart éveimért de nagy kár De elég már ebből. Na nehogy már!
Na nehogy már megszabják Kivel, és hogyan És mások tudják azt is Hogy mire fáj a fogam na nehogy már azt várjam Jobb lesz minden este De csak én döntöm el hogy kit rúghatok seggbe.
Na nehogy már más okozza Végzetes vesztemet hogy vírusaival fertőzi a testemet Na nehogy már emiatt Megéljem azt a tébolyt hogy a szerveimbe sör helyett vér folyt.
REFR. na nehogy már
Na nehogy már a kisbaba, hozza a gólyát És naponta a dél üsse el az órát Na nehogy már magától süljön el a géppuska És csak karácsonykor jöjjön el a jézuska.
...Mikor a nihil oldalba pisil na nehogy már ez legyen az idill.
