Nick-néhai 9AI olvtársunk mundta egyszer nekem, hogy rádiót (börzén) úgy érdemes vásárolni hogy először is megszagoljuk, amivel rengeteg pénzt, munkát és bosszúságot megtakaríthatunk. Nem véletlen néhány eBay-es hirdetésben a dohány és kisállat mentes származási környezet feltüntetése. Ennek eltitkolása gyakorlatilag kimeríti a csalás fogalmát.
Katonai rádiók gyakorlatilag ilyenek belül, forrléces és babás megoldás együtt, sőt van hogy a forrléc kerámia! Megfejelve annyival, hogy a nehezebb alkatrészek bilinccsel is rögzítve
Sőt! A profi helyeken volt a forrasztás után egy ellenőrző személy. Aki szemrevételezett minden forrasztást és pici szines lakk cseppel jelezte a megfelelőségét.
Sok esetben nem sima ónnal, "cinnel" volt forrasztva a cucc, hanem ezüstös keményforrasszal. Ami kiröhögte a "rendes" pisztolypákát is.
Volt egy olyan technika nagyon komoly katonai és ipari cuccokban is, hogy a sasszéba kis műanyag csapok, babák voltak bepréselve. A közepükben egy rövid, merev forrasztható stift, drót. Ezekre voltak forrasztva az alkarészek és az ezeket összekötő drótok. Így mód volt a lehető legrövidebb vezetékekre, alkatrész lábakra. Ami az URH megjelenésével, az egyre feljebb csúszó frekvenciákkal követelmény volt.
Csak míg egy nyákot lehetett tömeggyártani, ezt a megoldást kézzel kellett felépíteni.
Közben eszembe jutott annak a drótnak a neve, amit általában használtak a műanyag szigetelés, a PVC előtt: acetát huzal volt.
Egyszálas merev réz belső szál. Utána egy textil burkolat amit kívülről egy színtelen lakk zárt le és erősített. Undorító volt pucolni, de jól bírta a meleget.
Ott ült a (pl japán) nő a szerelőszalagnál, megtanították neki, hogy ezt a kondenzátort ezen kettő pont közé forrassza oda, a másik kondit meg amoda. A többi a következő dolgozó feladat volt. Egyik sem tudta micsoda az amit beforraszt és minek az oda, de a végén összeállt a rádió, csak az a fontos hogy az ő forrasztása az elképzelhető legjobb legyen. A végén bemérték, beállították és kiadták csomagolásra. A világ legtöbb rádiója úgy készült, hogy a szerelők semmit sem tudtak a működéséről, hiszen egy forrasztás elvégzéséhez négy elemi se kell. Mára annyit egyszerűsödött, hogy hibás szerelés vagy működés esetén olcsóbb kidobni az egészet mint a hibát megkeresni, mint ahogy a beültető automatáról véletlenül leeső alkatrészeket is csak összesöprik és kidobják - ilyesmit néha lehet venni kilószámra, de minek.
Ha megnézel egy korabeli amatőr-sávú Yaesu FR-101 & FL101 kombinációt (ilyenem is van, külön adó, külön vevő), akkor teljesen ugyanezen stílusban épültek. Sokkal inkább meglepetés ebből a korból (amiről korábban írtam), a CITI-FONE rádió (1965) KF fokozata ami nyáklemezre épült (mint a BRG FM10-160 vevője). Nem tilos ma sem ilyen forrleces konstrukciókat alkotni, nekem egy dobozban van többféle csőszegecs-gyüjteményem. Az pedig egy átmeneti időszak volt amikor bakelit lapra csőszegecseket tettek az alkatrészek lábához, aztán összedrótozták a kapcsolási rajz alapján - ebből lett a csőszegecs és a drót helyett a nyák-lap, de amit maratni kellett és fúrni, és nem is annyira flexibilis, a drótozást könnyebb korrigálni. Máig élő utódja az a perforált lap amin temérdek furat van 1/10 inch raszterrel, alul nyákpötty, oda rakod az alkatrészt ahová akarod és összedrótozhatod. https://www.youtube.com/watch?v=x46t7AT6dvg
A régi csöves technikában az alkatrészek nagyobb mérete és a csőfoglalat szinte felajánlotta az akkori szerelési technikát, forrleceket, stb. Volt egy másik átmeneti forma a totem-pole technika, ahol nem forrlecek voltak, hanem 5-6 mm-es műanyag rudak amit az egyik végén a (fém-)panelhez (sasszié) csavaroztak, feljebb pedig 2-3 keresztirányú drót vagy lemez képezett forrasztási pontot. Még egészen komoly tranzisztoros cuccokban is volt ilyen, xAnti biztos jobban ismeri mint én a vitorlázó repülőkben régen használt szovjet rádiót, ami ilyen szerelésű volt, nyák nélkül, mintegy a "levegőben" szerelve. Szovjet katonai cuccokban is gyakran láttam ilyet.
Anno minden így készült. Néhány forrléc és a fix alkatrészek lábai, csőfoglalatok lábai hordoztak minden alkatrészt. Bizony sok kézi munka volt, de az áraik is magasak. Lakk-textil szigetelésú drótok, varnish cső szigetelések.
Hasonlóan eszik is, kb 80W-ot zabál. De nem emiatt érdemes mellette hívócsatornaként egy tranyós rádiót üzemeltetni, hanem hogy a csövek ne használódjanak, a csöves rádiót pedig csak vasárnapi mise vagy DX alkalmából bekapcsolni. (egy angol ismerősömnek volt egy 20 éves Rolls-Royce-a, amit csak templomba járáshoz használt:-))
A 12AX7 nek megfelelő akármilyen ECC83 Magyarországon 10kHUF alatt nem kapható, az usában gyártótól függően 20-190 dolcsi a 12AX7, tehát akár a rádió árával vetekszik egyetlen cső. Az egyszerűbbeket és nem pótolhatóakat meg fogom venni (6-10 dolcsi), de így is kb 50-et kell még rá költeni hogy legyen elegendő tartalék. EL84 és orosz megfelelő van a fiókban, a 12AX7 esetében pedig hajlandó vagyok a fűtésrendszert is átvariálni - hétszentség hogy nem adok 10k+HUF-t egyetlen mezitlábas triódáért (van 6N2P megfelelő, de az nem 12V-os - aki úgy tudja hogy azonos, az nézze meg a fűtésrendszerüket!).
Van még egy érdekesség a táp rendszerében, a tranyós inverter ami 12V-ról csinálja az anódfeszelyt. Ezek beszerezhető teljesítmény-tranzisztorok egészen olcsón, 3.5 dolcsiért/db, de a paramétereit nézve tökéletesen megfelel erre a célra az ASZ1015 amiből van egy uborkásüvegnyi.
Technikailag érdekes megoldású a fűtés, hogy 12V-os üzemben a 12V egyenfesz fűti a csöveket, míg hálózati tápláláskor az inverter oldalán megjelenő 12V effektív váltófesz van erre használva. Az európai hálózati üzemeltetéshez szükséges egy 230/117V-os autotrafó (100W) néhány leágazással a 117V tájékán és lehetőleg a 230 tájékán is, hogy beállítható legyen a fűtés közel pontos 12.6V-os értéke, ami betartása kifizetődik. A csövek helyettesítését kicsit megnehezíti a fűtőkörök soros kapcsolása, ami miatt csak azonos fűtőáramú csövek kapcsolhatóak sorba, egyébbként buhera kell, például külön 6.3V-os fűtőtrafó és drótozás-foltozás ...
Érthető és méltányolható ha valaki számára túl sok a fenyegető rém ahhoz hogy egy csöves cébét megvegyen és üzemeltessen, amikor az ár negyedéért műszakilag tízszer jobbat vehet. Viszont ez Mona Lisa titka, amit van aki ért és van aki nem.
Néhány foto belülről - nem én fotóztam, ilyen szépen nem tudnám:
5W-os, ami a végcsőbe (EL84) bemenő teljesítményt jelenti, ami akkoriban előírás volt.
A rádióm használt de nagyon jó állapotban van, viszont a mikrofon egy gagyi nem eredeti. Lehet venni ilyen rádiót eredeti dobozában nulla kilométeresen, de legalább 400 dollár+sh. Én megúsztam 160-ból, viszont a csomagolás + posta 50 dolcsi volt, és még az állam is kért 10-e adóba (7%), a végösszeg 220.
Lehet persze szörnyülködni (én is elsápadtam hogy egy AM-es cébéért 80ezer HUF), de akinek ilyen rádió kell azt ennyiért lehet megszerezni. Egy srác ajánlott 200-ért gyönyörű példányt ingyen postával, de azóta is árulja mert nulla eladása van az eBay-en és én se mertem pénzt küldeni neki, ellentétben az eladóm 3000+ aladásával és magas minősítésével. Persze akinek van ideje és türelme, az esetleg járhat szerencsével $120-150 között is.
Ennek a típusnak majdnem minden használt példánya meg van hekkelve, az enyém is, de amit azonnal visszaalakítottam. Meg lesz ez még igazítva, de majd szakszerűen :-))
Ebben benne van az előző link is egy kicsit jobb szkenneléssel a kapcsolási rajzról, hiszen az a lényeg.
Benne van a Panasonic RJ-3200 és RJ-3050 service manuál, amik sehol sincsenek meg a neten, nekem is 15-15 dolcsiba kerültek eredeti nyomtatott kiadásban. Az RJ-3200 kapcsolási rajzát egy japán srác felrakta (akkor adtam is róla linket), neki külön el fogom külden a "jó tett helyébe jót várj" alapon. ( Mellesleg említve van 2 darab szerviz manuálom nyomtatott eredeti, 15-15 dolcsi+sh ha valakinek kell :-DD )
Küldenék én neki ha lenne ilyen szépséges rádióm és lefotózhatnám, de sajna világritkaság és boldog aki tulajdonolja. Én hamarosan néhány dokumentációt fogok megosztani a publikummal különféle cébékről, már csak szkennelni kell.
Ilyen tiltásról nem hallottam. Szerintem a KRESZ hangjelző berendezésként kellene hogy kezelje. Mint a dudát. De olyan embert is igazán ritkán láttam, aki használta volna. Egy-két kezdeti marháskodás után. Egyről tudok, aki lassú nehézgép szállító konvojban a folyamatos kürtölés helyett nyomja, de nem egy CB pár W-jával.
Az objektiv tény, hogy erről semmit nem hallottam.
Tippem szerint főleg reklámértéke van a PA-nak, hogy egy plusz képességet irhatnak a prospektusba és gyakran plusz kapcsolót kirakhatnak a rádióra, amik közt azért van amelyben nincs PA, különösen a korai modellekben 1960 körül. Tehát szvsz a piaci verseny, a reklám, az eladás hozta létre, miután már beindult a CB-piac.
