Képes vagy egy kicsit is szeretni?
Amint csontos ujjaid ölelnek,
Hosszú és nyurga halál leszek,
S őt érzem majd csak közelnek
*(S őt érzem magamhoz közelnek)
Mennyország, látod, amit én látok?
Hé, te sápadt, csenevész gyermek,
Te halál és élet összhangja vagy,
Lábad hazáig kanyargós utat tett meg.
Adósságod a Sorsnak visszafizetted,
A szertelen szórakozásból élsz,
Amit elveszel, nem fog megölni,
De vigyázz mit adsz - bár látom nem félsz
Nem várhatsz, ne vedd zokon,
A fájdalom itt van és terád vár,
Felizgulva, hogy végre megkapjon már
Nem kívánt, hívatlan rokon
Bebújik bizsegő bőröd mögé,
Benned él és nélküled vagy övé.
Érzed, ahogy közeleg a láz,
Reszket és rángat a tested,
S hiába vakarod mindenhol,
A viszketés nem múlik - ez lesz a veszted.
Képes vagy egy kicsit is szeretni?
Képes vagy egy kicsit is szeretni?
Álmodj tovább, álmodj tovább!
Sorsod átkát hibáztasd érte,
Az univerzum szégyellje magát,
Hisz ő ismeri a sorokat,
Mert átnézte az óra anyagát
Beszippantott és hurcolt magával
Oda, ahol a föld meg nem áldott,
S nem lelsz tárgyat az Úr Szavával
Adósságod a Sorsnak visszafizetted,
A szertelen szórakozásból élsz,
Amit elveszel, nem fog megölni,
De vigyázz mit adsz - bár látom nem félsz
Képes vagy egy kicsit is szeretni?
Képes vagy egy kicsit is szeretni?
Ez egy betekintés,
Egy életbe, mely az enyém,
Furcsa utazás ez,
Melyen megyek felém,
S ahol igaz akaratom
Vezet tovább belém.
Ez egy tánc, mely a léleké,
És körülölel engem,
S ez az első esély
A dolgokat rendbe tennem,
Majd továbblépni -
A fény vezessen engem.
És a Szerelem-szellem
Rajtam úrrá lesz,
S neked mondja most,
Hogy pontosan mit tesz,
S a tűz tovább lobog!
Az évek tapasztalatát
Érzem most bennem,
Értelmem gyarapítva,
Felvilágosítva engem,
Kézen fogva vezet tova,
S az elmúlásból nem kell vennem.
*(S az idő áll, nem kell mennem.)
És a Szerelem-szellem
Rajtam úrrá lesz,
S neked mondja most,
Hogy pontosan mit tesz,
S a tűz tovább lobog!
Szavaim közt leszel,
Hiszen a tűz tovább lobog,
És mindegy mit teszel,
(Csak muszáj, hogy szerelmet adj!)
A világ tovább forog *(mozog)
Szavaim közt leszel,
Hiszen a tűz tovább lobog,
És mindegy mit teszel,
A világ tovább forog *(mozog)
Gyere és feküdj velem,
Gyere és hazudj nekem,
Mondd, hogy a szíved engem szeret,
Hogy én vagyok az egyetlened
A tapasztalatok rendelkeznek
Egy végső benyomással,
Viszont az egyszer elhangzott szavak
Ma már nem érnek fel mással.
A hit csábos útja
Ártatlansággal kövezve,
S ha ártatlant mondok újra,
Az már a naívsággal van övezve.
Hazudj nekem hát,
De akkor hazudj a végsőkig,
S úgy tedd, hogy figyeljek rád,
Legyen egy percnyi vigasz,
S közben azt gondoljam,
Hogy van benne valami igaz.
A kényelem szülte ígéretek -
Egyáltalán nem biztos,
Hogy nekünk ezek szükségesek.
Az a szó, hogy igazság,
Elvesztette értelmét,
Mára már átalakult -
Féligazságos ébrenlét.
Hát hazudj nyugodtan nekem,
Mint ahogy azok teszik a gyárban,
De a gondolat legyen velem,
Hogyha véget ér a nap,
Valami nagy jutalom lesz,
Mit majd az életem kap.
Szívemben sötét éjszaka,
Fülemben kísértés kéj-szava,
Túl a fájdalmon és szenvedésen,
Túl a bánaton és reszketésen
Érzem, hogy szeretnek
Érzem, hogy szeretnek
A sötétséget tartom kezemben,
Suttogást hallok a fejemben,
Faggat és odaint magának,
De én nem dőlök be szavának
Hisz érzem, hogy szeretnek,
Érzem, hogy szeretnek
Ürességem mélyéről tör a felszínre,
Benső üdvösség érzése visz a helyszínre,
S érzem, amint akarnak, ahogy vágynak rám,
S érzem, amint lángoló lelkemmel várnak rám
Hát akkor, Szigi és mindenki, akit érdekel ez a téma, „vitaindítónak” mellékelek egy linket, ahonnan magyarított dalszövegeket lehet letölteni, s persze kritizálni, elemezni stb.
