Keresés

Részletes keresés

bajkálifóka Creative Commons License 20 perce 0 0 10532


Rab Zsuzsa

 

Dúdoló

 

Felhővé foszlott az erdő,
söprik nyers szelek.
Heggyé tornyosult a felhő.
Hol keresselek?

Korhadt tönkön üldögélek,
nyírkos fák alatt.
Nem tudom már, merre térjek,
honnan várjalak.

Virrasztom a fák tövében
szunnyadó telet.
Éneklek a vaksötétben
lámpásul neked.

Teresa7 Creative Commons License 3 órája 0 0 10531

Tóth Árpád

 

ELEJTETTED A NAPOT


 
Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap sütött,
S lehunyt szemhéjaimon
Rózsaszínnel átütött.


 
Fáradt arcom szeliden
Tüzesítette a fény,
S szemlehunyva a szokott
Utazásra vártam én,


 
Arra, mikor - halk hajó
Titokzatos tengeren -
Fekvőszékem útrakél,
S lázam sodrán ring velem


 
Felelőtlen, gyönyörű
Fantázia-tájakig,
Ahol romló életem
Némely bús álma lakik:


 
Mindaz, ami sohse lesz,
Mindaz, ami sohse volt -
Így indultam ma is el,
Húnyt szemekkel, mint a holt,


 
Álmodozni: életet.
És úgy hajlott rám a nap,
Mintha pilláimra a
Rózsaszínű parazsat


 
Az a szent fény ejtené,
Mit még ott látott a szem
Isten-atyja kebelén,
S melyre szomjas szüntelen.


 
És egyszerre úgy esett,
Telin, forrón, hirtelen
Rád gondoltam s arra, hogy
Messze vagy, és jaj nekem.


 
És megriadt szemeim
Felpattantak: a hegyek
Csúcsain már pirosan
Búsultak a fellegek.


 
És egy furcsa vízió
Vad erővel elkapott.
Úgy éreztem: kezeid
Tartották ma a napot.


 
Azért volt oly különös,
Minden fénynél édesebb,
És én ezt csak most tudom,
Amikor már este lett,


 
Mikor kezed fáradtan
Elejti már a napot,
S szívemben is csöndesen
Elhallgatnak a dalok.


 1927

 

Teresa7 Creative Commons License 3 órája 0 0 10530

Dsida Jenő

 

Minden nap esttel végződik

 

Minden nap esttel végződik.
Minden zaj csenddel végződik.
Minden valami semmivel végződik
és holt betű lesz minden fájdalom.

 

Csukják itt is, ott is az ablakot,
értelmetlen sötét zsalu-szemek
ölelik magukba arcomat.
Minden nap estével végződik.

 

Kaput keresek, hol nem áll angyal,
egy szemet, mely nyitva maradt
s azt mondja nekem: értelek.
De minden zaj csenddel végződik.

 

Ilyenkor a templomokat is bezárják,
az Isten magára csavarja
gomolygó, vastag, sokredős ruháját –
minden valami semmivel végződik.

 

Ilyenkor senkinek sem szabad beszélnie,
a koldusok bokrok alá húzzák magukat,
a tücsök ciripel. Este lett.
S néma verssé lesz egy-egy fájdalom.

 

1923.

bajkálifóka Creative Commons License 20 órája 0 0 10529

Faludy György

 

Jövendö napok

 

A történelmet nem tudni előre. 
A leányok a múltnál sokkal szebbek, 
a fiúk sportolók, vidámak 
és az egyre műveletlenebbek.

 

Hét nemzet gyárt atombombákat, 
mint régen gépfegyvert meg ágyút. 
Ha kérdezed megvígasztalnak: 
Azért gyártjuk, hogy ne használjuk.

 

Egymilliárdnál jóval többek 
a kínaiak. Mi nem törődünk 
velük. Dolgoznak s hallgatnak. 
Mi lesz, ha egyszer kérnek tőlünk?

 

A sarki tenger roppant jégtáblája 
kiolvad a jegesmedvék alatt. 
Elég-e egy növekvő tenger ellen 
imákból szőni védfalat?

 

A Nagyalföld sivatag lesz, 
porfelhő, szikkadt, piszkosszürke. 
Csak az Úr hangja segíthetne, 
de Isten sosem fú a kürtbe.

Teresa7 Creative Commons License 25 órája 0 0 10528

Pilinszky János

 

Magamhoz

 

Bátran viseld magányodat,
én számon tartlak téged,
ne hagyd a sorsod csillagokra,
benned érjen a végzet.

 

Vállad két éber sarka közt
ha sisteregve átcsap,
tudom, több vagy mindannyiunknál,
benned vakít a bánat.

 

Légy hát, akár az állatok,
oly nyersen szép és tiszta,
bátran figyelj, mint ők figyelnek
kegyetlen titkaikra.

 

S egy éjjel, magad sem tudod,
mint égig érő ének,
feljönnek benned napjaid,
a halhatatlan évek:

 

az este nem lel senki rád,
az este sírva, késve
hiába járják pitvarod:
csak én látlak. Vagy én se.

bajkálifóka Creative Commons License 1 napja 0 0 10527


Faludy György


Hangosan mondd e versemet



A Déli Szél elhord minden hegyet. Ha a föld sík lesz:

 Isten szolgája vedret fog s leönti tengervízzel.

 Fiatal vagyok még nagyon. Borzongok, de nem félek.

 Hány ember él e földön még, míg nem lesz földi élet?

 
A kék lovak sörényében apró ezüstpénzt vernek a démonok. 

Tavasz van. Zöld tömjént fújnak a kertek.

A szép hárfáslány arcomat lazac ajkához húzza.

 Hol járt a lelkem, mielőtt beleszorult a húsba? 


Azt mondom Tang kormányzónak: lassan, uram, a testtel: 

a borivás nem mesterség s lángésznek nem kell mester.

 Finom színekkel dolgozom; a holtak ingét festem; 

s ami kevés borom terem, azt nem magamba töltöm, 

de szétosztom e földön.

 
A vízióra cseppjeit hallom, de még nem hallgatom. 

A futó időt kergetik gyémántból csiszolt sarkakon. 

Húsz éves és pimasz vagyok. Nem értem ,hogy csak romfalak

s lyukak vannak. És lázadok, mert pusztulnak a városok 

s a lányok összeomlanak

 

bajkálifóka Creative Commons License 1 napja 0 0 10526

Faludy György

 

Michelangelo utolsó imája

 

Üllőd a föld s az égi boltra állván
oly ívet írsz karoddal, mint a nap.
Hetvenhat éve állok fenn az állvány
deszkázatán, de nem találtalak.

 

Vésőm alatt porladva hullt a márvány
s öklömben torzó, vagy bálvány maradt.
Nem leltelek meg, illanó szivárvány,
ki ott ragyogtál minden kő alatt.

 

Magam lettem vén kőtömb, száz bozótban
megszaggatott, mogorva, durva, szótlan,
de lelkemben még égi fény ragyog.

 

Hogy tudnám testem börtönét levetni?
Üss rám, ha tudsz még vén bűnöst szeretni,
Istenszobrász! A márvány én vagyok.

 

(Firenze, 1935

bajkálifóka Creative Commons License 1 napja 0 0 10525

 

Fodor András

 

Belátás

 

Lehet, hogy születéstől fogva
  mindenki boldogtalan?
Igen, én mondtam: nincs határ
  a szeretetben.
de érzem, nem tudom tovább
    szétosztogatni magam.

 

Óráim ugy csukódnak, kapcsolódnak
  mint zsarnok fogaskerekek.
Hogy hihetnéd el, két kattanás közt
  mért nem vagyok szabad, miért
    nem vagyok épp veled?

 

Sajnálni kell pedig a sokfele kötődőt,
  az adakozva gazdagot,
zsongó falak közt is
  ő az árva,
nyitott cellák fogláraként
    a kiszolgáltatott.

 

Mit nem sejthettem ifjan,
  most napról napra értem,
a vonzások nyügétől
  hogyan lesz egyre dúltabb a világ,
s hogy nőhet nyugalommá
  a kétségbeesés is:
egyszer majd jó lesz nem élni tovább

bajkálifóka Creative Commons License 1 napja 0 0 10524

Bordy Margit: Délelőtti mámor

  

...az igazi szabadság...a lélek szabadsága

             Hamvas Béla: Scientia sacra
 

Kinek sok van, nem bírja el.
Kinek kevés, hiábavaló.
Mindegy, mivel emészti el magát,
eszét az ember, csak néz a semmibe,
nem bírja el, mi mindent kezdhetne vele,
ha volna egy csöppnyi fény a lélek labirintusában,
vagy töklámpás, ki ráijesztene,

 

hogy a halál megszereti, megszereti, átöleli
nem engedi többé el, és tőle még nem jöttek vissza, se fel.

 

Íme az ember, csak hajlong a szélben,
csak mutogat magára, beszél,
hogy a Nap is barátból ellenséggé lesz,
mert túl szereti ezt a Földet az ember,
földszínű álmok rabjai.
Az ember, ki porlik, hajlik a szélben,
és elfújja a szél, a sehonnai

Teresa7 Creative Commons License 2 napja 0 0 10523

Kun Magdolna

 

Advent első gyertyalángja

Advent első gyertyalángja legyen ma a béke,
apró gyermekszívek szépreményű éke.
Ráncos, fázós kézfejeknek forró meleg kályha,
szomorú arcocskáknak pihe-puha párna.

Advent első gyertyalángja legyen ma a mosoly,
ott is ahol szívfájdító nyomorúság honol,
hisz az Adventi gyertyákban fellobbanó láng,
koldusra és királyra is mennyei fényt ád.

Előzmény: Tulipántoss (10516)
Teresa7 Creative Commons License 2 napja 0 0 10522

Vajda János

 

Emlékek

 

I

 

Mikor ottan andalogva
Álmodoztunk a ligetben…
Bár felednem jobb is volna,
Mind hiába, nem felejtem.

 

Úgy néztél rám, oly szerényen,
Mintha mégis ember volnál…
És ha tündér? – voltaképen
Jobb a többi halandónál.

 

Jólesett így édelegnem;
Bár utólag egyre bánom,
Hogy – ha már ily Tamás lettem –

Nem volt annyi bátorságom:

 

A kis gödröt ajakadban,
Játszi fürtöd a hó vállon
Miért meg nem tapogattam;
Hogy mi vagy, való, vagy álom?

 

II

 

Csak ki vele most szaporán
Ez a titkos hajnalóra.
Most megy a tündérkirálylány
Megfürödni le a tóra.

 

Orgazdád lesz a sötét lomb,
És ne félj a kerge széltül.
Fű, fa, levél mind megbomlott
S reszket az mind esze nélkül.

 

És a víz vonagló kéjjel
Csókolgatja holdfény-testét.
Te se nézhedd ép elmével…
És ez lesz még a szerencséd.

 

Elnémulva, bámészkodva,
Mint a többi kövült béka –
Legalább nem bőgsz, torkodba
Rekedvén a „Heuréka!”

 

III

 

Az erdőn a csalogányok
Vígan élnek, szerelemnek.
A pipiskék, a sármányok
Az utakon egybekelnek.

 

A padon, a fasor alján
Üldögél az ifju vándor.
Bólogató levél a fán
Majd leszédül sohajától.

 

Haja, mint a szomorufűz
Lóg alá a somfabotra.
Párzó veréb játékot űz,
Ő meg írogat a porba:

 

"Kis madárkák, könnyü nektek!
Egyitek sem olyan dőre
Kérdeni: a vőlegénynek
Van-e rangja, kutya-bőre?"

bajkálifóka Creative Commons License 2 napja 0 0 10521

Váci Mihály


Mondd kedvesem, milyen a tenger?


Mondd kedvesem, milyen, milyen a tenger? 
E parttalan zokogás, mely térdet, ölet sosem lel?
Milyen a part, ahol most lábnyomod
kagylóhéj-sora mélyed,
ha elindulsz a végtelenbe,
mely lassan megtelik már Tevéled?
Mondd kedvesem, milyen a tenger?
És milyen ott a szél hízelgése,
milyen ott a magány, szomorú ott az éj,
ha egyedül fuldokolsz a sziveddel,
és milyen ott a sírás?
Vágyik-e, ó, hova vágyik onnan az ember,
s ha jön, honnan jön érte a hívás?
A szomorúság szalmavirága milyen,
s a bánat lőttszárnyu madarának
milyen idomító nevet, s milyen
hessentő kereplőket találtak?
Hogy mondják ott, ha fáj, - hogy panaszolják
a karba-ölbe bújva: - Félek!
Milyen igazolvánnyal bújkál ott a magány,
ahol oly szorosak az ölelések?
Mondd kedvesem, ahol a tengernek,
a fénynek, a hitnek nincs határa,
a végtelen partjain gondolnak-e
a bennünk fogant, féltve kihordott halálra?
Nem atomrobajok dühére, csak az észrevétlen
kis fulladásra, mely magányos,
botló szivünket felveszi ölébe egy éjjel,
a közösség hiába ölel szerelmesen magához.
Ne hozz nekem képet a kombinátok
csodálatos lélegzetéről, ne hozz statisztikát!
S ne részegedj a kibernetikus szörnyek
vibráló ihletétől!
A tenger partjaira menj: a fény, idő, 
az emberi lélek ostromló háborgásaiban
fuldokolva a jövő eszméletére ébredj:
milyen lesz gyönyörű léptü utódunk, ha
majd falánk éheit legyőzi rendre,
milyen csillagokra néz, milyen halált fél,
mi bontja küzdelemre kitárult szárnyait,
ha nem köti gyáva kín, sok állati szükséglet,
- milyen szél emeli, s merre emelkedik
a súlytalanság állapotában a lélek?

Tulipántoss Creative Commons License 2 napja 0 0 10520

 

Éssss sikerüüültl

Köszönöm!

További szép estét Neked!

(és Mindenkinek aki erre jár!)

Előzmény: bajkálifóka (10518)
Tulipántoss Creative Commons License 2 napja 0 0 10519

Köszönöm szépen, nagyon kedves vagy! 

 

(Teresa versével próbálkoztam, beírtam a keresőbe és valóban roppant egyszerű volt az egész, megjelent előttem a vers.:)

Előzmény: bajkálifóka (10517)
bajkálifóka Creative Commons License 2 napja 0 0 10518

A nyuszid nagyon aranyos, komolyan:))

 

         
  erre pedig kattints rá és mentsed le oda ahol tárolod a többi képet, bármikor elövehetö

 

Előzmény: Tulipántoss (10514)
bajkálifóka Creative Commons License 2 napja 0 0 10517

-visszaolvasás nélkül megnézni, hogy a vers szerepel-e a topikban-

 ——————
1--Felül a Te nicked jelenik meg-

2- a KERESÖBE beirod : A költö nevét-és a vers címét

3 - rákattintasz a Keresés gombra  utána megjelenik

 vagy a Nincs találat- vagy a keresett vers feltevésének dátuma ( van olyan vers is ami sokszor

 volt már ott, azok is dátum szerint megjelennek

 egyszerü nagyon

 

 

Előzmény: Tulipántoss (10514)
Tulipántoss Creative Commons License 2 napja 0 0 10516

Rónay György: Advent első vasárnapja

 

Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!

 

idooogeep Creative Commons License 2 napja 0 0 10515

Kellemes hétvégét minden erre járónak!

Előzmény: Tulipántoss (10514)
Tulipántoss Creative Commons License 2 napja 0 0 10514

Köszönöm a tájékoztatást!  Így már nem bánt, ha  véletlenül megint duplázok, vagy ha többször fent lesz egy vers! :) 

Kérdésedre választként, azt  nem tudom, "hogy kell visszaolvasás nélkül megnézni, hogy a vers szerepel-e a topikban?"

 

(Sajnos nem vagyok egy "internet akrobata". Szerettem volna tegnap is  a "kis táncoló nyuszit" amit küldtél lentebb "ellopni", és azt elküldeni nekem is ( az örömöt kifejezve ),  de csak azt a " nagy ugráló valamit" sikerült felerőszakolnom , sok idő eltelte után. Hiába na, ennyire telik vénségemre már: :)

Előzmény: bajkálifóka (10510)
bajkálifóka Creative Commons License 2 napja 0 0 10513

Gámentzy Eduárd

 

Bezárlak

 

Bezárlak szavaim közé...
Fehér papírra vetlek!
Két felkiáltójel közé,
Eleven célkeresztnek!

 

Úgy őriz gyilkos fegyverem,
Mint éjszaka az álmát.
Mint könnyes szemű kisgyerek,
Ki öleli a párnát.

 

Ma még ha mennél,... elmehetsz!
- Majd lenézek a földre...
De holnap már nem lesz kiút!
Itt tartalak ... örökre...

      

        Legyél te
           Legyél te sóhaj,
              S én vigasz!
Vagy görcsberándult torz grimasz,
   Hogy én lehessek majd a kéz,
          Ki érintésével becéz.

 

Legyél te mosoly,
Én a könny!
S ha jönne öngyilkos közöny,
Keress a szívemben helyet!
Ne hagyd, hogy elveszítselek!

 

Legyél te gyertya,
Én a tűz!
Kit olthatatlan vágya űz.
Két végén égő szörnyű tánc,
- Kegyetlen, gyönyörű románc...

Teresa7 Creative Commons License 2 napja 0 0 10512

Vajda János

 

Körúton

 

Csupa öröm a stajer föld,
Hogy ha rajta utazol.
Erdő-mező ilyen szép zöld*
A világon nincs sehol.

 

Változatos a táj képe.
Jó a hintó, jó az út.
Becsületes, jó a népe,
Csak a hímje szörnyü rút.

 

Tartsa isten valamennyit,
'Sz ép így jobb ez is talán;
Mert, mivelhogy… tudniillik
A stajer nő kedves ám.

 

Mikor még leány kiváltkép,
Arca, mint a liliom.
Hogy ez a virág milyen szép,
Igazán csak most tudom.

 

Hol az erdők boltozatja
Mint egy isten-trónterem,
Nap is lopva kacsintgatja –
Ily virág csak ott terem.

 

Szemeit oly áhitattal
Oly szeliden emeli,
Mintha csupa imádsággal
Volnának mindég teli.

 

Csupa ábránd, mint az erdő,
Kenetes ajkán a hang,
Mint a völgyből égbe rengő
Mélabús, halk estharang.

 

Szép stajer leány a boltban,
Szívem édes kínja nagy.
Szép hazádnak te valóban
Leghivebb eszménye vagy.

 

Egyet mondanék; tudod mit?
– De mi haszna, oh, mi kár!
A kegyetlen, kósza sors int,
Künn a postakocsi vár…

 

Menni kell, hát isten áldjon!
Kéjkörútas végezet:
Au revoir jövő nyáron!
Addig add – fényképedet…

 

* Ez nem túlzás, nem is a rím kedvéért van ide rántva. Stájerország növényzetének és kivált gyönyörű erdeinek elbűvölően zöld színe világhírű e ettől kapta a „zöld Stájer” nevet, melyet büszkén visel. – Vajda jegyzete.

 

 

 

Zöld-tó - Ausztria (Stájerország)

 

 

bajkálifóka Creative Commons License 3 napja 0 0 10511

Faludy György

 A fák

 

A fasorokban kiirtják a fákat,                     

 nehogy fejünkre dőljenek,mivel

rohadnak mind. Mily kár, hogy ember, állat

helyett a fák s virágok kezdik el


a kihalást. Ha mi jönnénk elsőknek,

tennénk valamit. Vajon nincs elég

kacat a boltban már minden vevőnek?

nem hallhatunk este több jó zenét


házunkban, mint Bach egész életében?

termett-e ennyi pénz meg ital régen?

nincs-e kocsija majdnem minden háznak,


hogy gazdája kedvére furikázhat

a lég szennyében? És ugyan mit bánja,

ha ebbe fullad bele unokája?

(Budapest, 1994)

bajkálifóka Creative Commons License 3 napja 0 0 10510

Az eyáltalán nem baj ha egy-egy vers többször is fönt van a topikban-évek, esetleg több hónapôs idõbeli külömbséggel,sokan nem olvasnak vissza hosszú távon és bizony a Szép értelmes versek megérdemlik,hogy a köztudatba kerüljenek-magam is tudatosan is ismételten felrakok általam szépnek itélt verseket.Tudod, hogy hogyan kell visszaolvasás nélkül megnézni, hogy a vers szerepel-e már a topikban? 

Előzmény: Tulipántoss (10509)
Tulipántoss Creative Commons License 3 napja 0 1 10509

Örülök, ha örömet szereztem!

(Viszont elnézést is, mert nem tudtam, hogy már fent van.  Csak szembejött velem a vers és megtetszett.

Nem szoktam visszaolvasni oldalakat, csak a "napi termést.:)

Előzmény: bajkálifóka (10506)
bajkálifóka Creative Commons License 3 napja 0 0 10508

 

FALUDY GYÖRGY

ÓDA A MAGYAR NYELVHEZ

 

Kéri Pálnak

 

 

Most, hogy szobámban ér az est setétje,
te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje,
s ajkad, melyről az esti fák alól
először szólt az ének magyarul.
Arcod tatár emléke már ködös,
de titkunk itt e földön még közös
s a te dalod zsong minden idegemben
itt, idegenben.

 

Magyar nyelv! Vándorutakon kísérőm,
sértett gőgömben értőm és kísértőm,
kínok közt, gondjaimtól részegen,
örökzöld földem és egész egem,
bőröm, bérem, bírám, borom, míg bírom
és soraimmal sorsom túl a síron,
kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:
mennyei poggyász.

 

Magyar szó! Ajkamon s gégém lazán
vont hangszerén lázam, házam, hazám,
almom-álmom, lovacskám, csengős szánom,
és dal a számon, mit kérnek majd számon: –
nincs vasvértem, páncélom, mellvasom,
de Berzsenyivel zeng a mellkasom
s nem győz le ellenség, rangomra törvén,
sem haditörvény.

 

Jöhetsz reám méreggel, tőrrel, ékkel,
de én itt állok az ikes igékkel.
Árkon-bokron kergethetsz hét világnak:
a hangutánzó szók utánam szállnak,
mint sustorgó füzesbe font utak
fölött alkonykor krúgató ludak,
s minden szavamban százszor látom orcád,
bús Magyarország.

 

Kihalt gyökök: tőzeggel súlyos rétek,
ahol a fák, mint holt igék, kiégtek.
Ős szók: a szemhatárról századok
ködéből még derengő nádasok,
gyepüs vápákon elhullt katonák,
s ti bíbicek, bölények, battonyák,
miket vadásztak vén csillyehajókról
lápos aszókon.

 

Magas hangok: szöcskék és tücskök rétje,
mély hangok: alkony violasötétje,
káromlások veszejtő vadona,
mondatszerkesztés pogány pagonya,
kötőszók: sok-sok illanó fodor,
s hangsúly, te vidám, hangsúly, te komor,
lelkünk dolmánya, szőtteses, világszép
s búzavirágkék.

 

Múlt T-je: történelmünk varjúszárnya,
karók, keresztek és bitófák árnya,
s melléknevek, gazdag virágbarázdák,
busák, buják, burjánzók és garázdák,
melyik vidám faeke nyomtatott?
S ti mellérendelt, kurta mondatok
mint paprika, ha füzére vereslőn
lóg az ereszről.

 

Ragok: szegények szurtos csecsemői,
kapaszkodtok s nem tudtok nagyra nőni,
és E-betűk serege: fekete
mezőn zsellérek koldus menete,
s ti kongó-bongó helyhatározók,
kukoricásban jó irányt hozók,
ban-ben-bim-bam: toronyból messze hangzó
könnyű harangszó.

 

Jelentőmód. Az aszály mindörökre
ráült a szürke, megrepedt rögökre.
Magánhangzó-illeszkedés! Kaján
törvénykönyvvé Werbőczi gyúrt talán?
Mi vagy? Fülledt ötödfél százada
robotba tört paraszt alázata,
vagy összhang, mely jövendő, szebb utakra
messze mutatna?

 

És főnevek, ti szikárak és szépek,
ti birtokos ragokkal úri népek,
országvesztők, elmozdíthatlanok,
s ti elsikkadt, felőrölt alanyok,
megölt vagy messze bujdosó fiak,
Hajnóczyk, Dózsák meg Rákócziak –
ó jaj nekünk, mi történt ennyi lánggal
és a hazánkkal?

 

Parasztok nyelve, nem urak latinja,
nem grófok rangja, de jobbágyok kínja,
magyar nyelv! fergetegben álló fácska,
hajlongasz szélcibáltan, megalázva –
s ki fog-e törzsöd lombbal hajtani?
Te vagy jelenünk és a hajdani
arcunkat rejtő Veronika-kendő
és a jövendő.

 

Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk
és forró, mint forrongó szellemünk.
Nem teljesült vágy, de égő ígéret,
közös jövő és felzengő ítélet,
nem hűs palackok tiszta óbora,
nem billentyűre járó zongora,
de erjedő must, könnyeinkben úszó
tárogatószó.

%

(Páris, 1940)

bajkálifóka Creative Commons License 3 napja 0 0 10507

9574 -es  szám alatt raktam fel ide anno

Előzmény: bajkálifóka (10506)
bajkálifóka Creative Commons License 3 napja 0 0 10506

Nagyon szeretem Faludy György verseit, ezt különösen! ( sokáig tartott amig megértettem és megszerettem öket)

Előzmény: Tulipántoss (10505)
Tulipántoss Creative Commons License 3 napja 0 1 10505

Faludy György: Tanuld meg ezt a versemet

 

 

Tanuld meg ezt a versemet,

mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tied, kölcsönveszik,
a közkönyvtárban elveszik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik, elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad,
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég —
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.


Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv se lesz,
költő se lesz, és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet, akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz,
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacilusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó —
memóriádból szedd elő,
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?

Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz, hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed,
az embert leöld s megegyed —
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
hova mégy? Lelked elfagyott,
mihelyst a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.

Az is lehet, hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn,
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még, míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
S mire való volt és mit ért
az ember, ha ily véget ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet.

bajkálifóka Creative Commons License 3 napja 0 0 10504



Lovász Krisztina

 

Apokrif Hiszekegy

Hiszek a szóban,
a szógyújtotta csendben.
Hiszek egy néma
R-beszélgetésben

Hiszek a jóban,
széppel áldott:
az önmagát vajúdó világot
hiszem, s hogy egyszeřo
megszületik.

Hiszek az egyben,
a perzselő emlékezetben.
Máglyás bölcsők, igeringatók
eleve elrendelésében,
hamuholt álmok tetté repülésében,
az ésben: minden mellérendelésben.

Hiszek a rendben: rendezi önmagát,
Míg őrizzük nyelvtanát

 

bajkálifóka Creative Commons License 3 napja 0 0 10503


Rainer Maria Rilke

   KÖSZÖNTŐ

Akárki vagy: esténként lépj elő
szobádból, hol mindent megért az agy;
túlról házad a messzeségbe nő:
akárki vagy.


Alig hagyja el megfáradt szemed
az otthonod elhasznált küszöbét,
fekete fát emel képzeleted:
magában áll és háttere az ég.


S világot alkottál. És óriás,
akár a szó, amely a csöndben érett.
S akaratod amint tudtára ébred,
elválik szemedtől a látomás...

Garai Gábor fordítása 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!