Árva a háááz, nincs lakójaaa! énekelte Matuska Pünkösd a bontással megbízott építésvezető és megnyomta a gombot. A robbanás zaja és az azt követő porfelhő látványa családi hagyományként ugyanolyan örömmel töltötte el, mint apját, Matuska Húsvétot és hírhedt nagyapját, néhai Matuska Szilvesztert. Matuska Pünkösd harmadik generációs robbanóanyag szakértő volt. Sajnos csak ő folytatta a felmenői mesterségét, mert öccse, Matuska Karácsony érzékeny lelke nem bírta az ódon épületek lerombolásának látványát, úgyhogy inkább vágóhídi böllérként kereste a kenyerét. Matuska Pünkösd egyetlen leányának, Matuska Halloweenkének az üres tökfejébe pedig sehogyan sem lehetett beleverni a robbantások pontos kivitelezéséhez szükséges matematikai, fizikai és kémiai ismereteket. Ja, és külföldiül sem tudott. Volt ház, nincs háááz, felrobbant mááár! dallantotta tovább Matuska Pünkösd és a szakmáját szeretők igazi rutinjával köpködte ki a porfelhőből a szájában nyálas sárrá átlényegülő törmeléket. Boldog volt. A porfelhő elült és Matuska Pünkösd döbbenten nézte a romokat. A törmelékkupac ugyanis folyamatos mozgásban volt. Emberek másztak ki belőle. Kis emberek. Meg egy nagy. Aki ordítva közeledett: - Mit művelnek maguk szerencsétlenek?! Felrobbantanak egy éneklő gyerekekkel tele épületet?! Matuska védekezni próbált De hiszen az épületben néma csönd volt! Ha tele van éneklő gyerekekkel, akkor nincs néma csönd! Mit kerestek maguk ott bent? - Kóruspróbát tartottunk. Én vagyok a karmester. Dr. Holnaptuska Májusegy zeneprofesszor. Hallott már rólam? - Hallottakról vagy jót, vagy semmit. mosolyodott el az építésvezető, hiszen a karmesterről mindenki tudta, hogy botfülű, csak dúsgazdag oligarcha apja, a néhai Holnaptuska Márciustizenöt révén ülhetett be a Zeneakadémia Rektori székébe, amit a munkatársak egy a Zeneakadémiától több utcányira álló épületben helyeztek el. De még mindig nem értem, hogyhogy nem hallottuk a próba zajait? - Úgy, hogy ez a Szájzáras Gyermekkórus és éppen legújabb művemet, a Süketnéma Beethoven-t próbáltuk. És bár még a próbák elején tartottunk, de annyira nem azért nem ment rosszul, hogy ránk kellett volna robbantani az épületet! - Ezek szerint mégsem volt árva a ház, és mégis volt lakója. dünnyögte Matuska Pünkösd. - Bizony! És ebből akár még baj is lehetett volna! Például elveszhetett volna az egyetlen példányban létező partitúrám is! rikoltozott a protekciós zeneprofesszor. - Sőt, akár mind meg is halhattak volna! És akkor én mehettem volna a börtönbe! Jaj! Tényleg, hogyhogy nem sérültek meg?! - Annyira lefoglalt minket a próba, hogy eszünkbe sem jutott megsérülni. - Na, ebből nekem elegem van! Igaza van az öcsémnek! Itt hagyom ezt a robbantósdit és megyek a vágóhídra betanított segédböllérnek! mondta Matuska Pünkösd és a piros bukósisakját a földhöz vágva döngő léptekkel elhagyta a helyszínt. - Jól hallom? Vágóhíd?! sikoltott önfeledtem Dr. Holnaptuska Májusegy Én egész életemben böllér szerettem volna lenni, csak az a gonosz apám kényszerített arra, hogy a botfülem ellenére világhírű zenész legyek! Elegem van, én is megyek a vágóhídra! Az immár üres grundon maradt gyerekek egymásra néztek és mosolyogva elindultak, hogy beiratkozzanak a Bárdossy Valentinnap Hastáncos és Böllérképző Intézetbe, ahol sikeresen leérettségiztek és pályájukat a vágóhídon folytatták. A történet szereplői tehát végül mind böllérek lettek és boldogan éltek, míg a vágóhídi állatok meg nem haltak. Kedves gyerekek! Mielőtt felrobbantanátok egy árvának látszó házat, mindig győződjetek meg róla, hogy nincs-e benn valaki, akit nem szeretnétek felrobbantani! Na, most pedig irány az ágy! Reggel korán kelünk, mert 8-kor indul az óvodai kirándulás a vágóhídra. Aludjatok jól és álmodjatok baromi szépeket!
Nagymamámat megkérdeztem, hogy mit szól hozzá, hogy azt hitték arról a topikról, hogy szextopik, amelyikbe róla írok. Kérdeztem, hogy nem zavarja-e, hogy szextopikba került? Mondta, hogy nem, de igazság szerint nem szextopikba szeretne valójában kerülni, hanem szex közelébe végre. Felajánlottam neki, hogy tudok állathangokat utánozni, de megsértődött. Nem értem a nagyit.
Csak azért írtam, hogy leteszteljem a vonzás törvényét. Megírom a Kiskegyednek, hogy a vonzás törvénye nem működik.Hogy mit fog szólni Müller Péter.... .... lehet, hogy megírja a Nagy gyűlölet könyvet.
- Képzelje művész úr, az előbb vásároltam a kiárúsításon ezt a csinos kis orrszőrvágó készüléket. Nem is tudom, ha mindenki találna valami kis örömet az életben, talán boldogabb világban élhetnénk.
- Nézze Böhm. Menjen vissza a pincéjébe az orrszőrvágójával együtt, ott keresse az elveszett lelki békéjét, de ne engem zaklasson!
- Nahát! Maga goromba fráter! Magával sem beszélek többet!
- Mindennek a jó oldalát kell nézni. Amíg az én öreg barátom engem untat, addig sincs egyedül.
A nagymamám orra verhetetlen. Amikor még kislány korában elvitték az állatkertbe, az elefánt elsírta magát. És az emberek orra az olyan, hogy az egész élet folyamán csak egyre nő. Ma már a járókeretén egy kis ácsolat van, arra támasztja. A bibircsókjai egyenként is káprázatosak, összhatásukban meg vetekszenek az arizonai rézbányák meddőhányóival. Csak a nagyi nem bányász rezet.
Az én nagyimnak meg egyszer az orrába sétált bele egy kisebb turistacsoport. El is tévedtek benne rendesen, a nagyi meg tüsszögött vagy két hétig minden eredmény nélkül. A turisták végül kötélhágcsón ereszkedtek le a nagyi orrából és később egy tévéinterjúban elújságolták, hogy soha ilyen remek 2 hetet nem töltöttek még el egyik országban sem. Fotókat is készítettek, sajnos nagy részük értékelhetetlen a sűrű szőrzet miatt kialakult látási viszonyok okán. Úgy látszik, a vakut elfelejtették használni.
A nagymamám nemcsak a múlt, hanem a jövő emlékeit is őrzi. Amikor Dänikennek egyszer nem volt ideje elutazni Peruba, a nagyi arcát filmezte a Nazca vonalak helyett, és sokkal érdekesebb alakzatokat talált, különösen a füle és a szájszeglete között a ráncai kimondottan nazcásak. Meg amúgyis egy komplett kövület, amin még látszanak a pattintott kőkorszak előtti civilizációk nyomai. Egy időben a Természettudományi Múzeumban volt teremőr, de abbahagyta, amikor a sokadik japán látogatócsoport kereste mellette a japán nyelvű feliratot.
Nagyon szép dolog, hogy őrzi a nagyid a múlt emlékeit. Nekem adtak el egyszer ilyen norvégmintásat, de később arról is kiderült, hogy csak ócska kínai hamisítvány. A világon ma már mindent ott csinálnak. Talán csak a kínai gyerekeket nem.
Erdekesek, Anna szereti a makikat, pedig o sem divatmajom. A kedvenc makija Csimpy. Legkozelebb majd meselek rola is. Most nem tudok, mert Tuba tanar kedvenc patkanya elragta a gazvezeteket es ilyenkor Anna emberszagot erez!
Erdekes, egy gyerekpszichologus ismerosom ismer egy gordonkat. Azt mondta, hogy egy zenepedagogus ismerose szerint jot tesz a gyerek ritmuserzekenek. De a lenyeget nem is mondtad. Majd elmeselem neki, hogy a kreativitast is fejleszti es at lehet bujni vele a racson.
A nagyim is gyakran hajdinázott, pedig sose volt egy divatmajom. De ő nem főzte, csak dudorászta, hogy ... ja, most jut eszembe, hogy az inkább hajdinó volt. Mert voltak neki mindenféle dinói, bőrdinó, fadinó, csontdinó, szőrdinó (az egész csöndes volt), de a kedvence a hajdinó volt, és folyton neki dúdolta, hogy hajdinóm, dánom. Pedig dándinója nem is volt, csak norvégmintás.
Sajnos a nagyim bezárt egy időre. Azt mondta, hogy egy ilyen nőnek, mint én vagyok (azt nem mondta el, hogy pontosan mit ért ez alatt) mindenképpen meg kell tanulnia gordonkázni, és, hogy majd meglátom, hogy milyen jól fog ez még nekem jönni az életben, valamint, hogy erre keresve sem találhatni jobb helyet, mint az ő pincéje. Azt is mondta, hogy az éhezés nagyon fog majd segíteni a koncentrálásban, arról nem beszélve, hogy nincs kedve kettőnkre főzni. Így hát száraz kenyéren és vízen tengődtem mostanáig a pincéjében összezárva egy gordonkával. Gordonkázni ugyan nem tanultam meg, viszont felfedeztem magamban rég elfeledett képességeimet, ti. a kreativitást és a kitartást. Az is sokat segített, hogy lefogytam 40 kilót. Így hát egy szép napon átmásztam az ablak rácsai között és most itt vagyok.
Remélem a nagyimat nem éri túl nagy csalódás, hogy nem lesz kinek bedobnia a kenyeret a rácson.
Igen, errol az jut eszembe, hogy nagyi egyszer panaszkodott nekem, hogy keves a nyugdija. Erre mondom neki: Szerintem nagyi legyel tudomanypolitikus. Sok penzt kapsz a semmiert.
Igy is tortent. Nagyi tudomanypolitikus lett, utana elment az operabalba. Volt ott zenebohoc, mulatsag, lepenyeves, kosarfutas, meg minden.
Masnap moziba mentuk, persze nagyi uj Audijaval.
TE PRIMITIV TRAGYA! uvoltotte nagyi a moziban a biztonsagi ornek, En tudomanypolitikus vagyok, nekem minden JAR ingyen! Majd jol megviperazta egy latinszotarral.
Igy lett nagyi tudomanypolitikus. Legyetek ti is azok!
A nagymamám annakidején manipulátornak tanult. Hja, hajdanán még volt annakideje. Meg hajdana. Ma már ... De meg is tanult manipulálni szegrőlvégről. Ez onnan jutott eszembe, hogy tegnap én is megprőbáltam, mert nekem is megmutatta, hogy kell, de már nagyon kijöttem a gyakorlatból, ő meg mostanában nincs kéznél.
