Sajnos én nem iskolában tanultam az üzleti logikát. Mindent a saját káromon kellett hogy megértsek. Az általad leírtakat sajnos már meg is tapasztaltam-értettem a saját bőrömön.
A döntés, a logika alapján egyértelmű lenne számomra= több nagyobb vevő.
Ellenben nem vagyok kapzsi, és nem akarom elvenni a kereskedők pénzét. Tehát nem akarok közvetlenül teríteni.
Dilemmámat az okozza, hogy valamilyen szinten hálás vagyok ennek a vevőnek, még ha úgy is néz ki, hogy sok gondot okoz nekem. Ha megjelenek mint gyártó /hiszen eddig nem nagyon tudtak az én létezésemről, mivel a nagy vevőnek biztosítottam egy külön márkanevet./ akkor az ő kis vevői valószinüleg átpártolnak hozzám. De én nem akarom őt ellehetetleníteni. Sőt ha lehet még ha kissebb mannyiséggel is de meg akarom tartani mint vevőt.
Külön márkanevet azért biztosítottam neki mert valahol számítottam egy olyan eshetőségre, hogy majd egyszer elmúlik a kapzsisága és ráébred hogy neki is jobb ha még más nagy vevőt is kiszolgálok rajta kívül. Hiszen szerintem annál jobb nincs mint amikor egy cég sját maga teremti meg a konkurenciáját. Ekkor ugyanis a piaci részesedés növekedésével jobban tudom ellenőrizni a piacot. Ezt én úgy képzelem, hogy majd egyszer több márkát futtatok, külön minden nagy vevőnek. Ez ha nagyobb gond nélkül kivitelezhető, komoly stabilitást adna a cégnek mert így módomban állna a "márkáim" között ár és minőségi különbségeket teremteni. Az az nem kell megmagyaráznom, hogy az a termék miért drágább.
Ennek a variűciónak nyilvánvalóak az előnyei. A hátrányai elenyészőek. Illetve csak több munkát és szervezést igényel.
Sajnos ez nem a high end világ hanem egy sokkal kisstílűbb közösség. Mint az írásomból kiderült, a szerződések itt nem mindig tartathatóak be. Hogyan venném rá, hogy vegye át a megrendelt árut, és fizesse is ki. /nem akarok verőstábot tartani, ezért ezt a kockázatot be kell vállalnom/
Az általad leírt dilemmát számos szakma ismeri. A legkeményebb világ a high tech termékek forgalmazása, ahol magam is kitanultam az üzlet csínját bínját. Innen hozok példát, így te is egyszerűen átlátod majd a helyzeted.
Adva van egy gyártó, mondjuk a Hewlett-Packard, aki kitűnő termékeket (pl.: nyomtatók) gyárt. Hogyan fog hozzá termékeinek terjesztéséhez? Keres egy-két disztribútornak nevezett céget, akik vállalják komoly szerződéses háttérrel, hogy ennyi és ennyi terméket ilyen és ilyen áron (disztibútori ár) átvesznek. Ezek nagyon komoly 100 oldalas szerződések!!! A disztribútorok (CHS, Tech Data, RCE, HRP) ezek után eladják a cuccot a dealereknek nevezett cégeknek (kiskereskedők), akikből több száz van (dealer ár). Az ő boltjaikban tudod megvenni te, mint végfelhasználó az árut (végfelhasználói ár). Tehát összegzésként a lánc: Gyártó, Disztibútor, Dealer, Végfelhasználó. Gyakorlatilag nálad is eről van szó, csak te vagy a gyártó. Fontos megjegyeznem, hogy nagyon ritka (én még nem láttam Mo-on), hogy egy high tech gyártó kizárólagos jogot adna egy disztribútornak a terjesztésre. Ez megölné az árversenyt. Előfordul persze, hogy az első terjesztő kap 6 hónap - 1 év „kizárólagosságot” a piacon megjelenéskor (!!!), de utána, mindig kineveznek 2., 3. disztribútort. A te esetedben sem javasolt kizárólagosságot adni senkinek. Gondolj bele, ha kiesik az egyik, nem tud fizetni, stb. akkor a másik autmatikusan átveszi a kiskereskedőket és ő szolgálja ki őket, amíg te nem találsz egy új disztibútort a csődbe ment helyett. Nem véletlen, hogy amikor a CHS-el gondok voltak, a HRP-vel elkezdődtek a tárgyalások és végül meg is kapta a jogokat. Ennyit a két lépcsős rendszerről. (disztr, dealer: két állomás van közted és a vevő között, azért hívják így). Ja és ugye, ha csak egy disztibútorod van és ő kihal, akkor a jó kis viszonteladói hálózatodat (akit nem is ismersz) egyből megtámadhatja a konkurencia az ő termékével!!!
Nézzük az egy lépcsős értékesítést: Ekkor kimarad a disztibútor. Ennek mik az előnyei és a hátrányai.
Előnyei:
1. Közvetlenül kommunikálsz a vevőiddel. Ez felbecsülhetetlen érték. Azonnal tudod őket tájékoztatni az akciókról. Azonnali visszajelzést kapsz a piacról (mi megy, mi nem).
2. Nagyobb árrés a részedre. Kiesik egy láncszem, az ő haszna nálad lesz.
3. Jól tervezhetőek a darabszámok. Mivel tudod, hogy a boltokban hogy megy cucc, elég pontosan be tudod lőni a fogyást. Ergo a termelés előrejelzés pontosabb lehet.
Hátrányok:
1. Finanszírozni kell egy raktárkészletet. Most te raktározol nem a disztribútor. Ehhez lóvé kell. Persze a pontosabb piaci előrejelzések miatt ez jobban is kontrollálható.
2. Plussz embereket kell alkalmazni. (raktár, kereskedők).
Számtalan mélysége van ennek a dolognak, de dióhéjban csak ennyi.
És végül van a közvetlen értékesítés, amikor a gyártó maga adja el a terméket. Az ilyen nagyon ritka, csak kezdő cégek csinálják vagy óriások, akik „megengedhetik” maguknak.
Az igazán profi cégek, mind a három módszerrel eladnak. Pl.: Compaq. Elad a disztibútoroknak. (ők terítik a PC-ket, notebookokat). Elad közvetlenül a partnereknek (nagyobb projekteknél, pl. állami megrendelések, ő a fővállalkozó, ekkor a disztibútor, hogy „ne sértődjön meg” lebonyolítja a logisztikát vmi pénzért). Illetve elad a Compaq depoban közvetlenül a végfelhasználónak is. (Ekkor a teljes vertikum árrése az ő zsebében marad, hiszen ő csak végfelhasználói áron adhat el.)
A három módszerből szerintem el tudod dönteni melyik tetszik neked. A két lépcsős kényelmesebb. 1,2,3 vevő maximum, de itt jó kell szerződni. Az egy lépcsős sokkal munkásabb, de több az árrés, illetve jobban látod a piacot.
A leírás így is hosszúra sikerült bár sok dolog kimaradt belőle. Mint tudjuk a lényeg a részletekben van.
-A függőségi helyzettel tisztában voltam, sokat rágódtam is rajta, de a megkeresés egy olyan időszakban történt, amikor nem sok választásom volt. Ezért "kénytelen" voltam belemenni.
-Természetesen a haszon tetemes:) Ezt a továbbiakban nem részletezném.
-Az üzleti elveimet igyekszem a leg optimálisabbra fejleszteni, ezért mindent megteszek az ügyfél érdekében./hogy az üzlet haladjon igyekszem rugalmas lenni, még ha ez néha előnytelen is a számomra. A lényeg, hogy olyan helyzetbe hozzam a vevőt, hogy másnál ne kapjon olyan feltételeket mint nálam. Az az a józan ész határain belül kielégítem az óhajait, így valamivel nehezebben talál másik vevőt az igényeihez.
-Az ő konkurenciáival természetesen versenyeznie kell, akár tőlem vásárol akár mástól. Én azzal tudok neki "segíteni", hogy olyasmiket építek a termékbe, amikért mások felárat számítanak fel. Védem valamilyen szinten a konkurenciától azzal, hogy biztosítok neki olyan alapanyagokat amiket más nem tud megszerezni. Az az monopolt kérek bizonyos tipusu alapanyagokra.
-Ezzel el is jutottunk az alapanyag rendelés gondjaihoz. Ugyanis a monopolt a beszállítóm limithez köti, vagyis komoly mennyiséget kell rendeljek hogy csak én kapjak belőle. Ez ugyan kockázatos neki is meg nekem is, mert a divatáruban a következő szezonban a tavalyi anygból készült terméket csak olcsón, az az akciósan lehet eladni. Ha rajtam marad az az én veszteségem ha rajta marad akkor az övé. Ez üzleti kockázat, bele van számolva. Ez felvet egy másik gondot vagyis, hogy ha ő nem kér már abból az anyagból akkor kénytelen vagyok eladni másnak. Vagyis abban a piaci körben jelenik meg ahol ő továbbadja. Ez nekem is rossz meg neki is, mivel konkurálnia kell az árban. Ekkor megint az történik, hogy felveszem a kapcsolatot olyan vevőkkel akik lehetnek akár az ő vevői is, és ezt nem tudom kizárni. Hiszen nem kiváncsiskodhatok egy vadi új vevőnél, hogy kicsoda, micsoda, miféle, hol adja el és kinek, stb. Ezzel az ő következő évi eladási statisztikáját rontom, aza az tülem is kevesebbet fog vásárolni. /persze tudom: több lábon kel állni stb. De mivel nem lehet minden nőt megdugni, azért törekedni kell rá:) /
-Kizárólagos szerződést azért kötöttem vele, mert biztosította a nagy mennyiséget. Előleg meg biztosíték természetesen volt, de ekkora összegeket amekkora kellene ennek az üzletnek a teljes finanszírozásához igen kevés ember tundna csak előteremteni. /én nem vagyok köztük/ Ezért csak a forgalomból tudom fedezni a megrendelt alapanyagokat. Ez folyamatos rendelés, tehát nem egyszerre jön be, hanem kissebb tételekben. De mivel a gyártás viszonylag rövid idő alatt történik ezért viszonylag hamar is kapom meg az árut. Vagyis hamarabb mint ahogy eladnám, ez természetes. Fel kell halmoznom az alapanyagot, ráadásul azért mert a beszállítóm sem valami megbízható, az az neki is össze kell várnia a többi gyártó alapanyag rendelését mivel ő is csak akkor tud a gyártótól olyan áron vásárolni amivel versenyképes maradhat. Így nem biztosított az anygok időbeni beérkezése, az az túl kell rendelnem magam. Szóval sokkal bonyolultabb a helyzet mint amilyennek látszik. És akkor még nem mondtam el mindent:)
-A több lábon állás szerintem is biztonságosabb DE: be kell valljam kicsit lustaságból is meg másért is kényelmesebbnek láttam ha nem sok vevővel állok kapcsolatban hanem csak egyel. Hozzá tartozik a dologhoz, hogy a feleségemmel ketten csinálunk szinte mindent, mert nem bízunk fontos dolgokat másokra, és a nyereséget is komolyan csökkentené ha valamilyen nagy stábbal dolgoznánk. Meg különben is dolgozni kell:)
Még azt szeretném kérni, hogy mi a véleményed rólam mint üzleti partnerről?
Érezzem magam tisztességtelennek, vagy ez nem ilyen fekete-fehér dolog?
A függőségi dolgon kívül követtem e el hibát?
Ui.: Azóta van egy komoly fejlemény. Mégpedig az, hogy kiderült, ill. átgondolva néhány eseményt és megbeszélést, arra következtetésre jutottam, hogy ő azt hiszi, hogy az általa lerakott előlegből gyártottuk le a másik vevő áruját. Természetesen ez nem igaz, mivel mint írtam az a két szezon kozott készült el.
Kérdés: érdemes e ezek után tisztáznom ezeket a dolgokat vele, vagy felejtsem el és nézzek másik vevő után? Bár úgy érzem ez csak mosakodás ízü lenne és még kiszolgáltatottabb lennék mint előtte?
Akkor megkezdem a vélemények sorát :))
Érdekes üzleti történet volt, kösz szépen, hogy leírtad.
A legelső általános benyomásom, hogy ebben a történetben a kritikus pont szerintem az, hogy függőségi helyzetbe hoztad magad egy ideálisnak nemigen mondható üzleti partnertól. Az üzleti életben az egyoldalú függőségi helyzetek (mikor az egyik partner helyzete erősen függ a másiktól, míg a másiké nem függ tőle) önmagukban is általában kockázatokat ill. bizonyos típusú hátrányok lehetőségeit hordozzák magukban a függőségben lévő felek számára. Erre még rátesz, ha ráadásul a másik fél, akitől függünk, megbízhatatlan, vagy erősen önérvényesítő irányultságú és nem kooperatív, amit szerintem a Te nagy vevődről el lehet mondani.
Szerintem igen tetemes haszonnak kell lennie annak, amiért érdemes belemenni egy ilyen helyzetbe.
Kizárólagos szerződést szerintem azért akar kötni, hogy így ergo kizárólagos disztribútorként működhessen a Te termékeddel. Ez egy egyszerű és kényelmes feladat, csak a korlátozott számban lévő többi nagykereskedőt kell megkeresnie, akik nagyobb tételekben veszik tőle az árut. Így kevés munkával biztos haszonhoz jut, és megspórolja a kulimunkát, a kiskereskedők felkeresését (ill. az áru részükre történő terítését). A nagykereskedelemben mindig ez utóbbi az, ami nehéz, és tetemes ráfordításokkal jár.
Ha viszont nem tud Veled kizárólagos szerződést kötni, akkor a többi nagykereskedő természetesen nem fogja tőle, az ő hasznával növelt áron venni a termékedet, hanem megkeres Téged, mivel akkor az általa rátett árréstől mentesen, termelői áron veheti a terméket - ahogy ez be is következett. Ezzel elromlik az ő "disztribúciós üzlete". Sőt ha már csak egy-két másik nagykereskedő van rajta kívül a Te termékeddel, már akkor is időnként esetleg versenyeznie kell az ő vevői felé, ezt pedig az, aki viszonylag könnyen, viszonylag nagyot akar kaszálni, nem szereti. (Annak kevés valószínűséget adnék, hogy bosszúból eljátssza a rendelést, inkább szerintem vagy a vártnál nehezebben tudott előrehaladni az értékesítésben, vagy más, jobb lehetősége támadt, ezért rúgta fel a megállapodásotokat.)
A Te oldaladon egyik alapkérdés az, hogy érdemes-e ilyen kizárólagos disztribútori rendszerben piacra vinned a termékedet. Szerintem egy ilyen kizárólagos disztribútorral való szerződéshez minimum az alábbi 2 feltételt érdemes megfogalmazni a disztribútorként működő nagykereskedővel szemben:
1. hatékonyan és tisztességes igyekezettel helyezze el a termékedet a piacon;
2. legyen teljesen megbízható.
Szerintem e két feltételtől szerintem csak egy esetben érdemes eltérni: ha olyan helyzet van, hogy nagyon nehéz eladni a terméket. Például, ha a termék versenyképessége meglehetősen rossz, vagy pedig akkor, ha túlkínálat és nagyon éles piaci verseny van, amelyben mindegyik szóbanforgó fajtájú terméket nehéz eladni. Itt szerintem egyik esetről sincs szó, hiszen írtad, hogy éppenhogy kifejezetten versenyképes a termék.
A Te nagy vevőddel azonban én legalábbis semmiképpen nem kötnék kizárólagos szerződést, sőt olyan gyártást sem indítanék be rá, amelyet nem tudok saját tőkéből megfinanszírozni. Írtad, hogy többször nem tartotta be a szavát, ergo megbízhatatlan és éles helyzetben abszolút nincs Rád tekintettel, csak a saját érdekeit érvényesíti, a Te rovásodra is. Ebben a megállapodás megszegése sem tartja vissza. Ezért nevezem erősen önérvényesítő irányultságúnak. Ha újabb kritikus helyzet jön, vagy esetleg valami más jó üzleti lehetősége lesz, és arra kell neki a pénz, akkor megint fel fogja rúgni a megállapodást, és megint benthagy a vízben. És megint szerencse kérdése lesz, hogy sikerül megoldanod a helyzetet vagy padlózol. Az sem igazán érdekes, hogy milyen mennyiséget mond az elején, mert ha úgy adódik, úgysem tartja be.
Ezért szerintem ilyen partnerre semmiképpen nem szabad függőséggel járó üzleti kapcsolatot építeni. Sok vállalkozás bukott már bele a rossz megrendelőkbe. Érdemesebb megbízható és tisztességes partnereket keresni és ezekkel kiépíteni kapcsolatokat. Ez az út csak hosszabb távon jön be, és jóval több erőfeszítéssel jár, de nagyon valószínű, hogy idővel jobban bejön. Disztribútort Te is játszhatsz, bármikor felkeresheted a különböző nagykereskedőket (pl. azokat, akik annakidején megkerestek Téged), sőt ha nincs időd/kedved ehhez, bármikor fel is vehetsz egy ügyes kereskedelmi munkatársat, aki kialakít kapcsolatokat, és értékesíti a termékedet. Az egyetlen hátrányodat azok a kapcsolatok jelentik, amelyekkel a nagy vevőd rendelkezik, Te meg nem - de ez csak idő kérdése. Időbe kerül a kapcsolatok, az értékesítési csatornák kiépülése és az értékesítés felfuttatása, de ha jó a termék színvonal/ár aránya, akkor meghatározott idő alatt ki lehet építeni a szükséges kereskedelmi kapcsolatokat, és el lehet érni a hasonló volumenű értékesítést.
Azaz én mindenképp a több lábon álló megoldást választanám. Egyébként is előnyt jelent Neked, ha minél több vevőd van: a kisebb kockázaton túl több a kapcsolatod, nagyobb a mozgástered és a kedvező árak elérésében is segíthet. Asszem egyébként általában a valóságban is a gyártók többsége ezt az utat követi.
Elvileg egy másik ötlet a kockázat csökkentésére (ha egy ilyen megbízhatatlan partnertől függsz) az, hogy nem lehet-e esetleg kisebb darabokra felbontani az alapanyag-megrendelést. Illetve, átfogóbban fogalmazva, lecsökkenteni az egész készletszintedet, az alapanyagok és a késztermékek vonatkozásában is. Ugyanis, ha jól értettem, a probléma abban jelentkezik, hogy te megrendeled a sok anyagot, a Te vevőd leállása miatt pedig rajtad marad, akár alapanyag-készlet, akár késztermék-készlet formájában. Na most, elvben, ha ki lehet alakítani egy olyan termelési láncot, hogy ritkább nagy tételek helyett sűrűn (folyamatosan) kicsit rendelsz, és sűrűn, kis tételekben is értékesítesz, akkor ha leáll a termékek átvétele, sokkal kisebb készlet marad a nyakadon problémának (csak a munkaerő marad ott üresjáratban). Persze ez a gyakoribb szállítás stb. miatt többlet ráfordításokkal jár, és nem is biztos, hogy megvalósítható a Te terméked tipikus gyártási körülményei között, illetve hogy található-e hozzá alapanyag-szállító.
Leírnék egy történetet és szeretném ha véleményeznétek a dolgot, ill. mit tanácsoltok nekem, mit tegyek?
A történet 4 évvel ezelött kezdődött amikor egy üzleti partnerem megkeresett egy ajánlattal. Egy kis cégem van, divatárut gyártunk.
A partneremet, illetve vevőmet, megkereste egy másik kereskedő, hogy vásárolna ill. gyártatna viszonylag nagy mennyiségben a mi termékünkből.
Be is indult az üzlet, de pár hónap vagyis inkább néhány hét mulva kezdődtek a gondok. A Nagy vevő megtalált bennünket, és válszhelyzet elé állított, miszerint ha nem közvetlenül neki adom el az árut akkor nem vásárol többet. Én az általa vagyis a partnerem által megrendelt áruhoz az alapanyagot már megrendeltem és azt át is kellet hogy vegyem. Ki is kellet volna fizetnem, de mivel nem volt rá fedezetem, ezért a bevételből tudtam volna csak kifizetni.
Az elött ilyen nagy mennyiségben nem gyártottunk, ezért nem is tudtam volna hirtelen vevőt találni ekkora mennyiségü termékre. Kénytelen voltam belemenni.
Természetesen a régi vevőm ezek után nagyon bizalmatlan lett velem szemben. Ezt meg is értem.
Szezonális termékről van szó, tehát az eladása pár hónapra szűkül le.
A következő szezont már úgy kezdtük, hogy csak vele álltam kapcsolatban. A szezon kezdete még csak csak ment, de aztán kezdődtek a gondok. Ilyen olyan indokokkal nem vett át annyi árut mint amennyit megbeszéltünk a szezon elején. Megint abban a helyzetben találtam magam mint az előző idényben. A munka folytatódot, de közben rettegtem attól, hogy nem fogom tudni kifizetni a megrendelt alapanyagot. Az év elején jött egy új rendelet ami azt írta elő a gyártóknak, hogy "kezelési útmutató"-t kell az áruhoz mellékelni, rajta a gyártóval, címmel, mindennel. A dologhoz hozzátartozik még annyi, hogy ez a nagy vevő egy viszonylag szűk piacon adja el az árut.
A kezelési útmutatónak "köszönhetően" az ő vevői megtaláltak engem! Mondanom sem kell, hogy ekkor még nem tudtam, hogy azok az Ő vevői, ill konkurenciái. Természetesen nagyon megörültem a dolognak, így ugyanis úgy tűnt, kezdenek oszlani a felhők a fejem fölül. Pár nap elteltével megjelent a nagy vevőm és azt kérte, hogy ne adjak másnak árut csak neki! Bizosított arról, hogy mindent átvesz s még meg is fejelte az eredeti rendelt mennyiséget. Jócskán. Nagyon jó ajánlat volt, hát belementem. Kellemetlen volt ugyan hogy el kellett küldenem az ujdonsült vevőket, de nem godolkodtam sokáig a dolgon.
Természetesen a termelés növekedésével jöttek az apróbb, nagyobb gyártási gondok: emberek, gépek, ...stb.
Le is ment a szezon annak rendje és módja szerint. A következő évi szezon megbeszélésekor már úgy indított, hogy írjunk egy szerződést, mely szerint csak neki stb, stb. Eddigre a régi vevőim nagy részét elvesztettem, mivel minden legyártott terméket elhordott tőlem ez a nagy vevő. Ezért belementem, aláírtam a szerződést. Tudni kell azt, hogy ezek a szerződések elég nehezen vagy egyáltalán nem tartathatók be. Gondolom logikus hogy miért.
A két szezon közt valahogy átvészeltük. Kezdődött a következő szezon.
A kezdeti belendülés után megismétlődött ami az előző években. Ijedtemben visszahívtam az előző évben kirugott vevőt, és adtam árut neki nehogy bennemaradjak. Természetesen pár nap múlva jött a nagy vevő, hogy így meg úgy, és hogy csak neki, stb. Megint kiegyeztünk, annak ellenére, hogy a tavaji vevő ekkor már nagyobb mennyiségekről beszélt, de nem bíztam benne ezért inkább megint elküldtem. Gondoltam soha többet nem látom.
Lement ez a szezon is. Nagyon jó szezont zártunk, kinőttük magunkat. Már az alapanyag kereskedő is komalyan vett, sőt az egyik legjobb vevője lettem. A szezonvégi szerződéskötéskor nem erőltettem ezt a "csak nekem csak neked" dolgot. Ekkor már okasabbnak hittem magam és ki is hagytam a szerződésből ezt a tételt, gondolván, hogy legyen sanszom ha beüt a krach. /Mint említettem már, ezeket a szerződéseket gyakorlatilag nem lehet érvényesíttetni, betartatni./
Aláírtuk a szerződést.
Eddigre már nem maradtak vevőink, mivel nem tudtuk őket kiszolgálni, és mivel nem is hírdettük magunkat
nem jöttek az újabbak sem. Ezt nem tartottam nagy rizikónak, mert ha a fele mennyiségel szerződök is még akkor is megéri. Persze ez ujabb gondot okozott, az az, nem tudtunk munkát adni az embereknek, el kellet küldeni sokat. Ez munkadóként lelketlen dolog, de nagyon jól megfizettük őket, és következő szezonkezdésre biztosítottuk nekik a helyet nálunk. /és vígasztalt a megkeresett pénz/
Teltek múltak a hónapok, és egyszer csak megjelent az időközben nagyobbá vált elküldött vevő.
Szerződni akart ő is. /itt megjegyezném, hogy az általunk gyártott terméket nagyon jó áron adtuk és az ahhoz tartozó minőséget jócskán felülmúltuk, ezért hihetetlenül kelendő lett./
Szerződni vele inkorrekt lett volna ezért először azt mondtam, hogy nem tudok szerződni vele mert már szerződtem mással. Ekkor jött a nagy otlet, hogy gyártsunk neki a két szezon között. Hiszen ez nem szerződés szegés legfeljebb csúsztatás. Megírtuk a szerződést, így megint elhárultak a felhők a fejem fölül, amit a két szezon közti űr okozott. Ez azért nem volt akkora mennyiség mint a másik vevőnél, de épp elég volt ahhoz, hogy kitöltse a munkaidőt.
Eljött a következő szezon.
Megint mint azelött: jó kezdés után jöttek a gondok. Ilyen olyan okokra hivatkozva csokkentette az átvételeket. Áldottam az eszemet, hogy van másik vevő akinek még talán el tudom adni a többlet termelésből adódó felesleges mennyiséget. /megint csak ott voltam, hogy megrendeltem a rengeteg anyagot, hogyan fogom kifizetni?/ Ugyan úgy mint az előző években megint kezdőtött a csak nekem dolog.
Közben kiderült, hogy ő még mindíg vásárol másoktól is. Ez bosszantott, mert ugye az az én plussz mennyiségemet csökkentette. De mint mondtam, nem lehet betartatni az ilyen megállapodásokat.
Ez a szezon eddigre már látszott, hogy rosszabb lesz mint az előzőek. Nem is javult a dolog, és amitől mindig is féltem, bekövetkezett. Egyszer csak azt mondta a nagy vevő: nem kell több áru, nem tudja kifizetni!
Rámszakadt az ég. Ott volt a rengeteg megrendelt alapanyag, kellék, stb.
A helyzet később se javult, nem vett többet át árut. A másik vevőnek még sikerült elpasszolni egy kis árut, de ez a vevő nem akkora volumenü mint a másik, ezért lassan fogyott a termék. Még azért reménykedtem, talán javul az időjárás és elfogy amit eddig legyártottunk. Az eredetileg megrendelt mennyiségnek csak a felét vette át a nagy vevő, a másik felének a fele le lett gyártva, a többi meg ott állt anyagban. Közeledett a szezon vége. Az időjárás javult, de ekkorra már mindenki telítődött az áruval ezért nem akartam új vevéket keresni, majd jövőre. Gondoltam. /taktika: rossz szezonban nem jó új vevőt keresni mert -nem fog tudni vásárolni -olcsóbbért kell adnom -következő szezonban a kezdő ár is alacsonyabb lesz./
Úgy döntöttem: inkább odaadom annak a kissebb vevőnek bizományba a megmaradt árut, hátha el tudja még adni mielött véget ér a szezon.
Közben a nagy vevővel mentek a viták, hogy mi másnak is gyártunk, ezért ő nem akar tőlünk többet venni, és különben is mi nem adunk neki jó feltételeket, nem vesznek az ő vevői, stb, stb. Egyszóval a gondjait nekünk tulajdonítja, és mitha nem is venné figyelembe a rossz időjárást.
Hozzá tartozik a dologhoz, hogy pénzügyileg ugyan megbízható, de sokat beszél mellé. Ez alatt azt értem, hogy nem stimmelnek a dolgok amiket mond. Olyan dolgokra hivatkozik amik illogikusak, stb. Tehát nem szavahihető. Ezt még megértem, hiszen védenie kell az érdekeit ezért ködösít.
Na nem ragozom tovább, így is hosszúra sikerült, de nem tudom tömörebben leírni. Még így is kimaradt sok minden.
Itt a szezonvég és úgy tűnik nem akar tőlünk rendelni többet. Az az, még nem tárgyaltunk és bizonytalannak érzem a dolgot.
A véleményeteket a következő dolgokban szeretném kikérni:
-mi az általnos véleményetek erről a történetről?
-elképzelhetőnek tartjátok e azt, hogy képes bosszúból aláírni egy szerződést, aztán közben ő leszerződik egy másik céggel, minket meg otthagy vevő nélkül? /mivel visszatérni az eredeti felálláshoz csak úgy lehetne hogy csak neki és senki másnak. Még bele is mennék újra, természetesen be is tartanám. Bár nem értem még mindíg hogy őt miért zavarja ha másnak is gyártok. Szivem szerint csak féltékenységből kéri ezt tőlem, nem pedig valós üzleti okok miatt. Bár mostmár egy kicsit kételkedem ebben, a rossz időjárást figyelmen kívül is hagyva.
-szerződjek inkább a másikkal, nehogy bekövetkezzen a fent említett dolog, és keressek mellé akár több új vevőt, hogy a mennyiséget azért tartani tudjam? Akár azon az áron, hogy ha mégis tudok szerződni a nagyobbal, persze kisebb menyiséget kérne ebben az esetben. Viszont több lábon állnék!
-vagy inkább biztosítsam arról a nagyobb vevőt, hogy ezek után tényleg egyáltalán nem gyártok másnak csak neki, és írjunk szerződést? Ekkor viszont nagyon kiszolgáltatva érezném magam. Ha megint elkezd kavarni a szezon elején nem is tudom mit csinálnék?
