Ebben igaza volt eörsinek
ô maga az élô bizonyíték
De termékeit nem rontja az idő -
vésd mind az eszedbe, szívd a szívedbe,
hordozza a véred,
s ahogy lángja lobog,
világítson legbensőbb rejtekedbe
hogy még azt is megértsed,
amit ő már nem alkotott.
A BETEGSÉG HIRE. Az volt a legiszonyúbb
hogy elveszette a szót és öntudatát,
ki a világon a legtöbb igazságot beszélte,
arra borul a némaság,
ki e világról a legtöbbet tud, most önmagát
sem ismeri –fekszik mozdulatlanul,
remény az ágya, remény száll fölébe,
minden igaz szempárból remény száll feléje,
s egyszer az is a semmibe hull.
KÉS HASÍT ÍGY a húsba, a rádió szinte üvöltött
vagy csak én hallottam úgy?- nem, hisz az éter
megtelt a torlódó fájdalom nehezével,
gyásszal teli drótok jajszava nyöszörgött,
zörgött a csupasz fa ága a szélben,
de a sok hang és zörej
nem akart szóvá összeállani mégsem,
a hírt
aktirata ellen jajongva cipelte mind -
a házakra leszálltak fekete vásznak,
tépett madarak szárnyai, vergődve verődtek,
alattuk emberek jártak,
amott egy idősebb
férfi rángó ráncai közt révedezve, nehezen
gurult a könnycsepp.
Nem hunytam le a szemem,
benne is fénylő csillám remegett –
egymás fölé tartott
tükrök az acok,
melyekben magára ismer a kínlódó szeretet
EGYSZERRE AGYAMBA NYOMULT a képe fekete keretben
Arca minden vonását ismerem,
de így, mégis az egész mutyira ismeretlen,
hogy elszorul a szó...nem is tudtam, hogy ezerszeresen
megnő a szeretet a gyász lencséjén keresztül…
csak most, hogy nézem arcát, mely sohase rezdül
eztán mosolyra, száját,
mely nem nyílik szára, nem szívja pipáját-
és mégis e régi kép ez! Újra látom,
kisüt a keretből, szinte már kilép,
ő maradt az élet, érzem tekintetét,
arcomra száll, majd végighullámzik az elárvult világon.
MI MINDENT VESZTETTÜNK örökre el!
Gyár volt az agya, jelen és jövő
Számára a szakadatlan termelő –
és ez a gyár
nem munkál soha többe,
mert elmosta vér, lerombolta halál!
De termékeit nem rontja az idő -
vésd mind az eszedbe, szívd a szívedbe,
hordozza a véred,
s ahogy lángja lobog,
világítson legbensőbb rejtekedbe
hogy még azt is megértsed,
amit ő már nem alkotott.
A GONDOT. a MUNKÁT, sose-hűlt hitét
harcát, örömét hagyta reád,
világ,
dolgos ezernyi nép –
az ő biztató szavát
ha kiállnak a másság védelmében, akkor vagy mások (magukat védik), vagy liberálisok (annak elvét védik, hogy bárhol, bármikor, bárkihez képest lehess más)
figyeljétek ki, van, akinek bejön ez a tarlós nevű ...
varrjá fel rózsaszín háromszöget, ha nem tetszik, aztán megláttyuk mi lesz ...
csak azt nem tudom, ránk mikor kerül sor
Nyugi már. Senki nem mondta, hogy buzi. Csupán eszembe jutott ez a versike, miután megnéztem az ATV-n Eörsit. Pont véletlen ő fordította és pont egészen véletlenül olyat, amiben éppen erkölcsi standard akar lenni.
Megjegyzem, sem Villon-t, sem Rimbaud-t, sem Verlaine-t és sem a görög filoszokat nem azért szeretem-szeretjük, mert éppenséggel ffi-ffi kapcsolatok voltak az életükben és a munkásságukban. Sőt! Teljesen másért.
A gusztustalanság meg akkor is csupán az, ha a homoszexualitás belopódzik olyan társasalmi rétegekbe (a kisebbég védelmének pajzsával), ahol igazán káros hatást fejt ki. És ennél már csak az a nagyobb GUSZTUSTALANSÁG, ha mindezt magukat liberálisnak mondott egyének teljes mellszélességgel és arroganciával propagálják!!!
Javaslom akkor, hogy olvasd el a Szabad rögtönzések...-et JA-tól! Talán igazat adsz nekem!
Miért baj az, ha valaki lefordít egy világirodalmi jelentőségű verset? Akkor már buzi? És a már említett Villon, Rimbaud, Verlaine verseinek fordítói? Nagyon EGYSÍKÚ gondolkodásra vall ez a megközelítés!
És akkor még nem is említettem a görögöket! Náluk az IGAZI szerelem a férfiak közötti szerelem volt!
(Még mielőtt bárkinek "hátsó" gondolatai támadnának három fiam és egy lányom van, még csak bi.. sem vagyok!) Csak UTÁLOM, ha valaki meggondolatlanul, megalapozatlanul, von le következtetéseket! Ha valami, akkor ez az igazi GUSZTUSTALANSÁG!
"....., a mi József Attilánk is írt egy s más hasonlót!
"
Kedves xyz4567,
na azért ilyesfajta gusztustalanságot nem írt
és itt most nem Ginsbergről van szó, hanem a fordító, az ügy és a feeling egymásratalálásáról
csak egy kis ízelítő a Szivárványsátor előadóinak lelkivilágáról
Allen Ginsberg a beat-nemzedék LEGNAGYOBB költője volt! Ettől persze még nem kell őt szeretni! Meg nem is kötelező olvasni. Ahogyan Villont, Verlaine-t és Rimbaud-ot sem. Pedig még cifrábbakat is írtak, sőt tettek! Verlaine és Rimbaud pl. egymással! És képzeld, mindkettőjüket (minhármójukat) a világirodalom legnagyobb költői között tartják számon! Sőt, a mi József Attilánk is írt egy s más hasonlót!
gondolom láttátok Eörsi ámokfutását az ATV-n
aztán eszembe jutott egy versfordítása
most már összeállt a kép
************
Allen Ginsberg: Záróizom
Remélem jó öreg segglyukam kitart még
Többnyire rendben volt 60 éven át
Bár Bolíviában felrepedt s megműtötték
a fennsíki kórházból élve került ki -
kevés vér, polip nincs, alkalomadtán
kis aranyér
aktív, sóvár, szívesen fogad be falloszt
kólásüveget, gyertyát, répát
banánt és ujjakat -
Most fél az AIDStől, mindazonáltal
szolgálni vágyik -
ki a bús bélsárral, be a gumiba-bújt
orgazmusos baráttal -
Még mindig ruganyos-izmos,
gyönyörért szégyentelenül kitárul
De újabb húsz év múlva ki tudja,
az öregeknek sajog mindenük
izület, nyak, prosztata, gyomor -
Remélem a vén lyuk fiatal marad
halálomig, nyugi.
