Akkor ha már így felvetetted, akkor meg is indokolnám véleményemet, hogy miért vagy "H..."
- A rádió sercegése az sercegés és nem muzsika.
- Ha a rádió sercegése muzsika egyes lelkileg beteg embereknek, akkor az útbontó légkalapács is muzsikál.
Tehát egy rakás skrizofrén elmebeteg között nehogy már az orvossal legyen a baj, mert ő nem látja, vagy hallja azt, amit nem is kell látnia, vagy hallania.
Hát... egyfelől elméleti szinten szeretem a technikát. Kömlődi barátom jól nyakonvágna, ha azt mondanám, hogy nem :-) A technika izgalmas dolog, kaland - de hogy ezek a csodák valóban hasznosak-e ? Hm. Megpróbálok egyszerűen gondolkozni - jó az, ami boldogságot hoz. Akkor úgy néz ki, hogy például a mobil inkább csak a stresszt növeli, a tévé ugyan segít abban, hogy a különféle diktatúrák rémtettei kellőképpen felingereljék a világ közvéleményét és ezáltal elősegíti a demokráciát, de emellett csak arra jó, hogy elhülyítse az embereket, stb... persze ezek mind jók lennének, ha normálisan használnánk őket. Ha a tévé tényleg ablak lenne a világra: ha nem f*sztarisznya szappanoperák mennének, hanem valóban az lenne, mi eredeti célja: mintha elküldenéd a szemed a világ más részeire, egy friscói zöldségeshez, egy nepáli kolostorba, egy dél-afrikai házibuliba... DE nem mondanám, hogy neoluddita vagyok, mert tarkómon érzem Kömlődi papa rosszalló tekintetét, aki mindjárt rám ICQ-z :) nem, izgalmas dolog a technika, csak nem biztos, hogy többet segít, mint árt :)
Légy óvatos, a természettudományokat is le lehet ugyan "vallásozni", de ennek a vallásnak van egy vitathatatlan előnye:
Semelyik más vallás nem produkált annyi kézzelfoghtó "csodát", mint a természettudományok. Rádió, TV, CD, mobil-telefon, PC, stb. Ilyen repertoire-t semmilyen szekta, semmilyen egyház vagy vallás nem tudott ill. tud fölmutatni - szóval a szimpátiádnak azért van némi (khm; materialista) alapja.
A zenei részhez szólnék hozzá: nem mindegy persze, mit nevezünk modern zenének. Amit én annak tartok, az a hatvanas-hetvenes évek minimalistáitól - Steve Reich, Philip Glass - a kilencvenes évek - nem a tévérádiódiszkógagyi, hanem az "underground" - technójáig tart. Az viszont nem csak egyszerű tagadás, hanem a múlt újrafelfedezése: visszatérés a régmúltba, amikor a sámán verte a dobot monotonon és extázisban táncolt a törzs, a régi, ősi, törzsi felszabadító monotónia és repetitivitás, a Nagy Szellemtánc extázisa... bár eszközeiben ultramodern - minden kor legnagyobb művészei koruk legfejlettebb eszközeit használták - lényegét tekintve ősi...
Azon népek, akik még nem vesztették el a kapcsolatot a természetes látásmóddal, például az indonézek, azoknak tök ilyen a népzenéjük...
Na ez nem túl eredti ötlet. Miután Bolyai, Gauss és Lobacsevszkij egy Euklidészi axióma megfordótaásával (tagadásával) új geometriát alkottak, divat sorba letagadni a többi axiómát is. Csak úgy sportból, lássuk mi gyün ki belűle...
A XX. századi (ún. modern) zene tkp. semmi egyéb, mint az összhangzattan korábbi elveinek (axiómáinak, dogmáinak - nem kívánt törlendő) letegadása, megfordítása. Aki nem elég "magasröptű" és fefájást kap tőle - azt egyszerűen leparasztozzuk és passz.
A régi (csöves) rádiókban nem volt zajszűrés. Adásszünetben komoly sustorgást lehetett hallani mondjuk KH-on a Kossuth-adó hullámhosszán. Ha az ember lusta volt kikapcsolni a rádiót, akkor (s ez sokak élménye, nem csak az enyém) a sustorgás "mögöttt" v. "alatt" néha összeállt egy távoli dallam - többnyire ismerős, esetenként új, sosem hallott. Ha az ember megpróbált odafigyelni rá, akkor azonnal eltűnt. Vissza kellett fordulni a korábbi tevékenységhez (ez nálam többnyire tanulás volt a vizsgákra) s akkor majdnem mindig visszatért a dallam. Meg is maradt - ha az ember nem akarta "elcsípni".
Nos, azt hiszem a hívők azok, akik hallják a muzsikát. Az ateisták meg megmagyarázzák, hogy miért nem hallhatják - sem ők, sem sem más.
A két tábor csak látsólag beszél azonos nyelven (mondjuk magyarul). Axiómarendszerük annyira különböző, hogy semmi esély sincs értelmes kommunikációra. Kár minden szóért. Nem hogy meggyőzni - megérteni sem tudják egymást soha.
Vallásalapítói föllépésed végre megmutatja, hogy a tradícionélis Isten-fogalom elleni kirohanásaid kicsinyes konkurrenciaharcnak értelmezendők. Kár, néha egész ügyesen érveltél.
Nem is kell: a modern természettudomány a Felvilágosodás korától kezdve minden babonát sikeresen lerombolt, kivéve a "tudományos módszer", szemlélet c. babonát. Azaz hiába mondja magát empirikusnak, nem teljesen az. Így aztán a tudomány bár OK, szeretem, minden, de csak része a megismerésnek - igaz jó nagy része - , nem teljessége.
fizikailag alapvetően hiba az unuiverzum úgy elképzelni, hogy van egy k*rva nagy üres tér, és néha van benne egy kis anyag szanaszét. Üres tér nem létezik, mindenhol kószál egy-két hidrogénatom, ezenkívül még mesterséges vákuumban is folyamatosan létrejönnek ("az üresség jelenséggé lesz") és eltűnnek ("a jelenségek ürességgé lesznek") részecskék. Azaz minden vákuum ideiglenes, tulajdonképpen mindenhol van anyag, csak a sűrűsége változó. Nincs üresség valójában. Azaz másképpen minden üres, hiszen a nincs = a mindennel, nem ? Elvégre mindkettő a nem megkülönböztethetőséget fejezi ki. OK tudom, hogy ez furán hangzott, de gondolj bele, hogy minden szó, fogalom, állítás a dolgok egymástól megkülönböztetését, elválasztását szolgálja: ha ez alma, akkor minden más nem alma, ill. nem ezen alma. Ha minden alma, akkor nincs alma , mint mgkülönböztethető entitás. És persze fordítva is.
Ha pedig nincs üresség, azaz amit ürességnek hiszünk, az csak ritkább anyag, azaz az üresség anyag, az üresség forma, akkor a forma is üresség... úgy értve, hogy ha az amit ürességnek hiszünk, nem különbözik lényegében az anyagtól, csak sűrűségében, akkor ez a nem különbözés, egyenlőség visszafele is igaz. ("a jelenségek nem különböznek az ürességtől, az üresség nem különbözik a jelenségektől")
Aztán ott van nekünk a relativitáselmélet is. Legjobb egyenletként nézni (mivel az) : anyag = energia, anyag = tér. (asszem az előbbi a speci, utóbbi az ált., de lehet hogy fordítva) Nekem jobban bejön a tér = energia = anyag, vagy energia = tér = anyag felírás, jobban átérezhető. Ugyebár logikailag mindegy, hogy írjuk fel, de ez így jobban elképzelhető.
Na így jut el az ember a fizikától a buddhizmushoz. :-))) (Az idézetek a Szív-szútrából vannak.) Ajánlott olvasmány: Fritjof Capra: a fizika Taója.
ha ezzel azt akarod mondani, nem hiszel istenben, akkor félreértetted a kérdést. nem azt akartam kérdezni, szerinted milyen isten. és nem kérdezek istenhívőt, mert per pillanat épp nem érdekel, ők mit gondolnak, de így is biztosan lesz néhány, aki gyorsan a lelkünkre akarja kötni.
szóval, a kérdésem arra vonatkozott, hogy milyen érzések töltenek el, amikor magad és az univerzum viszonyára gondolsz. nit gondolsz arról, mire jó, hogy az ember képes magára, a tudatára, az érzelmeire gondolni, mi az, amitől egyéniséggé válik?
faszikám, én nem istenről beszélek, hanem rólad. aszondod: "az emberek szeretnek álmodozni" akkor te most nem vagy ember, vagy valami más problémád van? végső soron nem kötelező itt kitárulkozni, sem komolyan társalogni, de akkor mér pont a valfilin csetelsz?
ez egy kicsit indulatosra sikeredett, de megzavart, hogy feldobsz egy témát, majd folyton kitérsz előle. szóval, ha felteszem, hogy isten csak egy érzelem, akkor szeretném tudni, mit gondolsz erről az érzelemről. (nem szükséges azonosítani a templomi szentképekkel) a te érzelmeiddel kapcsolatban kérdezlek, saját magad és a nagyvilág viszonylatában.
jó, induljunk el ezen a fonalon. legyen érzelem. az általad elébiggyesztett "csak"-ból viszont arra következtetek - lehet, hogy helytelenül - hogy te meglehetősen egyszerűen lerendezted viszonyodat a természettfölöttivel kapcsolatos érzelmeiddel. "ha isten csak egy érzelem, akkor ott a helye a többi érzelem közt, nem érdemel külön említést sem." na jó, nem akarom eljátszani a helyes megfejtőt, viszont kiváncsi vagyok továbbra is, ha isten érzelem, a te érzelmed milyen?
ez attól is függ, te hogyan szólítod meg. ha először elnézést kérsz, hogy élsz, miért várod, hogy egyenlőként kezeljen? ha szó nélkül lenyilatkozod, miért várod, hogy szóbaálljon veled?
csak egyre vigyázz! mindig nézz körül, mielőtt megszólítod! nálunk furcsán kezelik azokat, akik beszélnek a fagylaltjukhoz. :-)
