Hát ahhoz sok más is kellett volna, úgy látszik, a rajzfilmzene vonulat maradt. Igazából nem csalódtam, mert ezt vártam, ezen is két nóta van, ami megállja a helyét, a két kislemez. A perfume és a day of belefér az átlagosan jó, hallgatható NW dalokba (az előzőn a Noise és a Harvest volt).
A többi mintha Elza és Anna dalai lennének, egészen rossz produkcióban előadva. A lanternes még egy gyengusabb Blackmore's night lemezre se férne fel, a többit nem nagyon tudom felidézni se, többségét végig se lehet igazán hallagtni. Kellene rá egy matrica, hogy a lemez nyomokban metált és rockot tartalmaz. Floor sincs kihasználva, nyekereg itt-ott, a mixben is alig hallani néha. Valóban nem várhatunk Slaying the dreamer dalokat, de olyan fantasztikusakat se, mint az Alpenglow vagy az Endless form.
Nem rossz, önmagában megállja a helyét, de remélem lesznek azért Nightwish számok is a lemezen. Olyan Slaying the dreamer meg Wish I had an angel típusú...
Masters Of Rock-on két topicreleváns banda is bekerült nekem a megnézettek közé - az Amaranthe-nak eleve nem akartam esélyt adni - noha az egyik elő-, a másik meg utózenekarként. Nem ilyen sorrendben, mert előbb Sirenia volt az Avantasia után - amivel úgy voltam, hogy addig úgysincs vonat haza, tehát ne csak üldögéljek valahol a sötétben - aztán másnap meg Delain a szimfonikus RAGE előtt, ahol már Peavy-ékre bebiztosítottam a legjobb helyet - első sor legközépen.
A Sirenia mintha rémlett volna, hogy már láttam őket Therion előtt, aztán kiderült, hogy csak tervezték, de lemondták a turnét. Nagy veszteség nem volt, ha a Delain a második ligát jelenti ebben a műfajban, akkor ők még mindig a harmadikat, ami több mint húsz év és tíz lemez után annyira nem hízelgő. Meg az se, hogy ennyire durván egyszemélyes házi projekt nagyon kevés élő hangszerrel - hülyén nézett ki, amikor csak a dobos meg az énekescsaj dolgozik. Utóbbi még határeset a munkahelyemen belül hallott "dekoratív negyvenes" kategóriában, a hangja pedig tisztes iparosmunka... a számokat ellenben nagyon egysíkúnak találtam (a Voyage Voyage feldolgozását pedig nem jobbnak az eredetinél), ez a "dobjunk fel némi zúzdát egy kis női énekkel meg konzerv-szimfonikusokkal". A közönség is kb. ennyire vette komolyan őket, ahogy középen ment a szokásos ökörködés (circle pit, wall of death meg néha még a teljesen oda nem illő gályázás is), a csúcspont viszont az volt, amikor még egy szemeteskukát is behoztak a pogo közepére, aztán azt is stagedive-olták.
A hollandok is a "mintha rémlett volna hogy már láttam őket", először valami Barbás koncertre gyanakodtam az utóbbi nyolc évből, de szerintem az is MOR lehetett... akárhogy is, még az előző csapattal. Nagy küzdő a kisebb Westerholt is, hogy mindig újra tudja szervezni a bandát maga körül, még ha most részben újrahasznosítva is... de az új énekescsaj hangra és kinézetre is meggyőzőbb, mint Charlotte volt. (Én persze főleg annak a gesztusának örültem, mikor a délutáni tűző napon behajított nekem egy palack vizet.) Meg egyébként is törekvőbbek, például a színpadképpel, noha a búvársisakos kolibriket nemigen tudtam hova tenni. :-) Összességében viszont mint mondtam, maradnak a második ligában kvalitás és változatosság terén is, és nem is azért, mert közben néha olyan pop-dolgokat is megpróbálnak elsütni, amiről nekem konkrétan az "Induljon a banzáj" jutott eszembe.
Majdnem napra pontosan 5 éve emlékeztem itt meg az akkor épp a helvét(tehát svájci) Burning Witches gitárosáról, aki akkor volt 21 éves. Nos ugye kiderült a holland-spanyol Sonia Anubis Nusselder, csak két évet maradt ennél a bandánál és azóta már többek közt a brazil Cryptát is megjárva jelenleg a holland-spanyol Cobra Spell kötelékében nyomul.
Ugyanakkor a rendkivül karizmatikus és meglepően jó torkú később szólókarriert építő svájci Seraina Telli énekesnő 2019-ig volt a Burning Witches kötelékében.
Ezt a svájci bandát amúgy a másik gitáros Romana Kalkuhl alapította, aki meglehetősen tehetséges dalszerőnek bizonyult az említett énekesnővel kiegészülve. Az állandó dobos, meg a basszusgitáros pedig megfelelő alapot jelentett a tiszta női banda számára.....ami egy igazán ritka együttállásnak mondható.
Nos abban a rövid időszakban(2018-2019) míg a szuggesztív szinpadi jelenlétű énekesnő és a fiatal gitárfenomén(Sonia) együtt erősítette a bandát, addig meglepően erőteljes, a klasszik Priest-Maiden vonalon mozgó koncerteket csíphetett el tőlük a gyanútlan publikum.
Ez még egy egész jó szám, de az új klip, ez a In love we rust, hát zeneileg is nagyon gyenge, a klip se tetszik.
Jó, én kivételesen erős hajfétisben szenvedek, de ez a rövidebb haj, ami nem is vörös a f-f klipben, lassított felvételű hajdobálás egy kimondottan gyengus nótában nálam skip kategória.
Ha megjelenik, mindenképp meghallgatom, Ayreon-t is kedvelem, bár nem mindent, talán lesz pár ütős dal rajta.
En nagy Battle Beast fan vagyok (foleg a korai Kabanen lemezekkel), igy Nitte nalam mindig pozitiv. Annak ellenere is, hogy Noora nekem top enekes kategoria.
Ezek a lemezek is meg vannak, becsben tartva. A Dreamtale-n meglepodtem, korabban is jok voltak a 2011 utani alumok, de noi enek nelkul.
Ezek fogalmam sincs önmagukban milyen értéket vagy színvonalat képviseltek volna, de hogy pusztán Nitte hangja helyenként az egekbe emelte őket az egészen biztos.
Mondjuk egy Toumas-Nitte kollaborációt szívesen meghallgatnék, mégiscsak egy országban élnek.
Manapsag mas egyuttesek irnak jo NW dalokat. A Dreamtale legutobbi Everlasting Flame albuma parades. A Ghostride cimu szam barmely NW albumon utne, Nitte jol enekel, a hangzasvilag meg Last ride of the day-t idezi.
Az ex-Delaines Charlotte harmadik, ezúttal már valódi hangszerekkel, stúdióban rögzített albumával jelentkezik majd szeptemberben. (Az albumon vendég lesz Simone és Alissa is) Az albumon a volt Delain tagok játszanak.
Most, hogy kijött egy egész pofás új single, végül rávettem magam, hogy meghallgassam a tavalyi Xandria albumot is, a legújabb, ezúttal görög énekesnőjükkel. Ugye itt a régi gárdát már csak Heubaum képviseli egy személyben. Ehhez képest nem is volt ez olyan rossz.
A Within Temptation látványos átváltozása pedig szerintem kimondottan jót tett nekik. A Bleed Out sokban emlékeztet a Hydrára, nem tudom, de nekem nagyon bejön. Persze nem tetszhet mindenkinek, akadnak, akik szerint ez nem is metal, hanem már-már rádióbarát zene, de mégis megtöltik a koncerthelyszíneket. Mertek lépni, változni, és még ha nem is tetszene az összes dal a Bleed Outról, akkor is előbb mennék az ő koncertjükre, mint a Nightwishéra, ahol sokadik éve ugyanaz a setlist van: Dark Chest Of Wonders, Planet Hell, Ghost Love Score, Nemo a Once albumról (ami szerintem a Wishmasterrel együtt messze a legjobb az összes közül) pár dal az EFMB-ról, egy-két dal az Oceanbornról és a Century Childról, pl. Sleeping Sun, Ever Dream, Phantom Of The Opera...
Az EFMB és a Human Nature szerintem is elég gyengék. Kíváncsi vagyok, mennyire tudja megmenteni a Nightwish renoméját Tuomas, de az az érzésem, hogy ő már inkább csak filmzenét írna. Floor szólólemeze tavaly jött ki, és egyáltalán nem metal, de ha a Nightwish végleg beadná az unalmast, szerintem megállná a helyét egyedül is, mert a saját albumán úgy engedi ki a hangját, ahogy csak akarja. Sajnos ez a Nightwish utolsó két lemezén a gyenge pont: Floor hangja nincs kihasználva. A zene meg ugyanaz az önlenyúlás, mint amit az Epica is csinál. A Nightwish katyvasz, az Epica meg steril, utóbbi csapat Omega albuma valahogy nemigen hozta azt a katarzist, amit a The Holographic Principle vagy a The Quantum Enigma igen. Kicsit mintha kezdene kifulladni ez a szimfonikus-operás metal, mondjuk a tavalyelőtt újjászületett Xandria lemeze nagyon rendben van (szerintem). Ott Ambre Vourvahis énekel, hörög, de nem viszi túlzásba ezt az áriázgatós vonalat. 2022 szeptemberében láttam őket a Barba Negrában, a csaj élőben is hozza a szintet.
Tarja és Marco közös dalt adtak elő pár napja, aminek a címe Left on Mars, és bár erősen érezni rajta Marco stílusát, sőt inkább Marco-stílusú a dal, mint Tarjás, de rendben van. Tarja pedig már szerintem túlszárnyalta a Nightwisht, de lassan Anette Olzon is itt tart, az új dala elég húzós. És aminek szerintem sokan örülnének, az az After Forever feltámasztása lenne. Na, ők tényleg metalt játszottak.
Nem rossz, el is mennek, de Gyorbol kene, mar sok volna penzben :-)
Mar voltam Beast in black/Gloryhammer-en, legutobb Battle Beast (az Induction nagyon jo volt, ahogy a Brothers of Metal is szenzacios), na meg All for Metal-Lordi jegyem is van..szoval minden nem fer bele.
