A Within Temptation látványos átváltozása pedig szerintem kimondottan jót tett nekik. A Bleed Out sokban emlékeztet a Hydrára, nem tudom, de nekem nagyon bejön. Persze nem tetszhet mindenkinek, akadnak, akik szerint ez nem is metal, hanem már-már rádióbarát zene, de mégis megtöltik a koncerthelyszíneket. Mertek lépni, változni, és még ha nem is tetszene az összes dal a Bleed Outról, akkor is előbb mennék az ő koncertjükre, mint a Nightwishéra, ahol sokadik éve ugyanaz a setlist van: Dark Chest Of Wonders, Planet Hell, Ghost Love Score, Nemo a Once albumról (ami szerintem a Wishmasterrel együtt messze a legjobb az összes közül) pár dal az EFMB-ról, egy-két dal az Oceanbornról és a Century Childról, pl. Sleeping Sun, Ever Dream, Phantom Of The Opera...
Az EFMB és a Human Nature szerintem is elég gyengék. Kíváncsi vagyok, mennyire tudja megmenteni a Nightwish renoméját Tuomas, de az az érzésem, hogy ő már inkább csak filmzenét írna. Floor szólólemeze tavaly jött ki, és egyáltalán nem metal, de ha a Nightwish végleg beadná az unalmast, szerintem megállná a helyét egyedül is, mert a saját albumán úgy engedi ki a hangját, ahogy csak akarja. Sajnos ez a Nightwish utolsó két lemezén a gyenge pont: Floor hangja nincs kihasználva. A zene meg ugyanaz az önlenyúlás, mint amit az Epica is csinál. A Nightwish katyvasz, az Epica meg steril, utóbbi csapat Omega albuma valahogy nemigen hozta azt a katarzist, amit a The Holographic Principle vagy a The Quantum Enigma igen. Kicsit mintha kezdene kifulladni ez a szimfonikus-operás metal, mondjuk a tavalyelőtt újjászületett Xandria lemeze nagyon rendben van (szerintem). Ott Ambre Vourvahis énekel, hörög, de nem viszi túlzásba ezt az áriázgatós vonalat. 2022 szeptemberében láttam őket a Barba Negrában, a csaj élőben is hozza a szintet.
Tarja és Marco közös dalt adtak elő pár napja, aminek a címe Left on Mars, és bár erősen érezni rajta Marco stílusát, sőt inkább Marco-stílusú a dal, mint Tarjás, de rendben van. Tarja pedig már szerintem túlszárnyalta a Nightwisht, de lassan Anette Olzon is itt tart, az új dala elég húzós. És aminek szerintem sokan örülnének, az az After Forever feltámasztása lenne. Na, ők tényleg metalt játszottak.
Nem rossz, el is mennek, de Gyorbol kene, mar sok volna penzben :-)
Mar voltam Beast in black/Gloryhammer-en, legutobb Battle Beast (az Induction nagyon jo volt, ahogy a Brothers of Metal is szenzacios), na meg All for Metal-Lordi jegyem is van..szoval minden nem fer bele.
Persze kivancsi vagyok, orommel meghallgatom, de elvarasom nincs. A 2015-os Endless Formon voltak remek notak (Alpenglow, a nyito, a zaro dal), tetszett.
Ot evvel kesobb a Human nagyon gyenge lett, tulkepp a Noise az egyetlen szam, ami meg van rola. Ja meg a Harvest, de mar nagyon sok Troy van, Marco sincs, metal meg alig.
Lassuk, negy ev mire volt eleg, de gyanus, hogy turnezni se akarnak vele.
Lattam, lesz Within Temptation, de szegyen, nem fogok ra elmenni. Amilyen szuper volt a Hydraig, olyan visszaeses volt nekem az utolso 10 ev es ket album. Ez se elegge metal mar nekem.
Egytertek veletek es ha jol olvasom, ugyanazt a showt toltak otthon, mint Nemetorszagban.
van kis osszehasonlitasi alapom egyebkent az itteni fellepok kapcsan... messze ez volt a legnezpeszurbb, volt itt iden Helloween Judas Priest, Sepultura, viszont egyedul a NW nyomott full telt hazat.
A latvanyban plane letolnak mindenkit (na nem egy Rammsteint), a szamok tobbsege - ahogy Dokink is mondja - butacskabb. viszont ha megnezem a kozonseget, teljesen mas kororsztalyt es tomegeket celoznak meg. itt nagyon sok volt a tini, a tobbin meg igazi senior rockerek.
Floor Jansen viszont visz mindent. ilyen hangot basszus....
Az mondjuk igaz, hogy "butácskább" dalok dominálnak, bár elnéző vagyok, ha egyébként zeneileg tetszetős. A tegnap setlist felét elcseréltem volna másra, de ekkora életműbél nem lehet minddenkinek kedvére tenni. Nekem speciel a 7 days épp nem a bejövős, viszont a disney-barát Storytime igen, vagy éppen az Escapist, de azt meg sose játszák. Jó, megadom, a Nemo is kezd kicsit uncsi lenni, de a Dark chest jó. Sajnos Marco nélkül I wish I had an angelt sem hallunk már, de idáig legalább pár old school volt Stargazers pl.
A Ghost love score ugye a hibátlanok közé tartozik, ennek ellenére mindig van (minden live dvd-n is), nem mondom, hogy nem lehetne lecserélni. Az egyébként érdekes ötlet, hogy tematikusra felhúzni, ne csak mindig az aktuális lemezre. Nekem ez az új nem jött be, a cd2 eleve kuka, és az elsőn is a Noise meg a Harvest volt pont, ami elmegy. A Shoemaker azonban egész jó volt élőben.
Nekem kicsit jobban tetszett a Fezenes fesztiválos környezetben a műsor, bár tény, hogy a vetítés itt adja ki igazán. A Greatest Showt nagyon elképzelni se tudnám teknősök, korallok és Alexi nélkül.
(Most az ilyeneket hagyjuk, hogy a hozzám hasonlók kétszer is ruhatárazhatnak, először kinn egy ezresért a hátizsák miatt, aztán benn kabát öccá. Logisztikai bravúr.)
Azért most már eljutottunk oda, hogy a show felét már a butácskább dalok adják ki - sajnálom, én fejben a Nemót és Dark Chestet is átraktam a Disneybe. Én egyáltalán nem bánnám, ha legközelebb már valamilyen tematikus tourral, koncepcióval jönnének, vagy legalább történne valami újdonság. A 7 dayst különben jó érzékkel tették bele a műsorba, talán ez a dal az Anett-éra legértékelhetőbb darabja.
Kellemesen jó volt a NW. A produkcióval sosem volt baj, a dalok minősége esik vissza. Floor (pláne tekintettel a betegségére, műtétre) szokásos magas szinten hozta a szerepét. Az új basszerfickó valszeg még kicsit meg van illetődve, hiányzik Marco extrovertált másod frontemberkedése, de Troy legalább nem votl túlzásba vive. Az új lemzeről még épp a hallgathatók szerepeltek, de sajnos a régi Tarjás időszak nagyon kiveszik, az első három lemezről nm is volt semmi. A Dark chest, a Nemo remek, az utolsó két szám meg hibátlan. Troynak nem fekszik Marco szólamai, talán ezért is esnek ki újabbak, már nem csak a Tarjás számok, hanem a Marcósok is. Az I want my tears back meg a Last Ride is mindig jó buli. Élvezhető a show, nem bántam meg, de ha kimaradt volna, az se tragédia. A régi jó feelingek már elmúltak.
Ha hozzáveszem a kát előzenekart, mindneképp pozitív este. A TK nem olyan alakulat, akiket megnéznék direkt, de egy félórás bemelegítésre mindenképp. A nyitó Naitu meg a záró Sikiö szenzációs számok (hazafelé be is tettem a kocsiba). Nekem híresen bejön a Battel Beast/Beast in Black, mert egyrészről nagyon gagyi szintipopmetál, márészről egyszerűen zseniális Kabanen. Ez egy jó kis bets of volt a legjobb koncertdalokkal, komolyan készülök a márciusi Braba Negrás geadliner showra (ráadásul Firewind lesz a support).
01.Circus Of Doom(4:57) 02.Wings Of Light(4:07) 03.Master Of Illusion(4:08) 04.Where Angels Fear To Fly(3:56) 05.Eye Of The Storm(4:26) 06.Russian Roulette(4:16) 07.Freedom(3:44) 08.The Road To Avalon(4:30) 09.Armageddon(3:43) 10.Place That We Call Home(3:43)
CD2 Bonus CD (00:07:56)
01.The Lightbringer(4:24) 02.Tempest Of Blades(3:32)
A végén fogalmaztad meg a lényeget a két performansz között. Az Epica nagyon metal zenekar akar lenni, ennek az egyik vadhajtása például, hogy szerintük a Consign...-ra őrjöngeni, zúzni, verekedni kellene. Nem, nem kellene. Ami gyakran elrontja a beauty&beast koncepciójú zenekarokat, amikor az alapvetően egysíkúbb, urambocsá hótunalmas hörgős vokál akarja eluralni a produkciót (pl. Eluveitie), pedig ott a nő a kirakatban, aki azért van ott, hogy bámulva-csodálva legyen. :D Mondjuk itt még ez pont a befogadható szinten belül maradt, de nem, ez nem egy kemény zenekar kéne, hogy legyen, hanem mittudomén a miskolci vonatra is felülhettek volna, az a fellépés szuper volt anno. Amúgy jól összerakott műsor volt, az egyetlen, ámde alapvető problémám az egész produkció túlzott sterilitása, valahogy az volt az érzésem, hogy az utolsó másodpercig minden össze volt rakva, beleértve a színpadi mozgást, a gesztusokat, arckifejezéseket, mindent... És mintha én ezt már láttam volna, nem is egyszer. A régi számok jól estek, de amúgy inkább untam.
Már a Nightwishre is előre bekészítettem a lesajnáló arckifejezést, ők azonban megleptek. Most leszámítva, hogy kissé öregecskedő a színpadi jelenlétük (6-ból 5-en állnak végig, mint a cövek), Floor meg néha olyan sután bír mozogni, mégis sokkal több természetesség és életöröm áradt belőlük. Marco hiányzik, de meg voltak oldva a részei (hol Floor, hol Troy, de csak háttérben), az új album dalai meg kifejezetten jól szólnak élőben, a How's the Heart, Tribal, Shoemaker hármas abszolút alkalmas arra, hogy változatosságot csempésszen a műsorba, és Floor is be tudja mutatni a már rá írt dalokon keresztül, mit is tud. Még a szokásos Imaginaerum-trash blokkot is sikerült feledtetniük. A Ghost Love Score megunhatatlan, a teknősös számnak elcsalták az elejét.
Szóval ja, ez nálam már régesrég egy arénarock show, de nincs ezzel semmi baj.
Fezenre nekem ugyan a legfőbb indok a Mercyful Fate volt, még úgy is, hogy előtte már láthattam őket Lengyelországban (ahhoz képest meg a Melissa nyitását jól elkefélték), de ha már ez a két topicreleváns banda is jött, megérte bérletet venni.
Az Epica nagyon jól odatette magát, Simone még ennyi év után is nagyon kellemes jelenség minden szempontból, még ha a fellépőruhájáról inkább Palya Bea jutott eszembe folyamatosan, mint valami metal előadó. Coen meg még mindig nagyon lökött, még ha a többieket se kell félteni. Ha azt az áramszünetet nem számítjuk - amit nagyon nem érzékeltek először odafent egyes tagok - meg hogy az elején nem akart hallatszani a hörgés, akkor a hangzás is rendben volt, és az újabb számok is ugyanolyan működőképesek, mint a régiek. Azt persze még mindig nem tudok hová tenni, hogy hogy egy ilyen koncertre miért kell pogo meg circle pit.
A Nightwish-nél a legkellemesebb meglepetés minden szempontból Floor volt... olyan messzire nem álltam, hogy a látvány sokat csaljon, de hiába ahány éves, amennyi és van egy gyereke is, inkább az After Forever-es korszaka jutott eszembe, minthogy egy MILF-et lássak. Főleg hogy énekben is ugyanazt hozta, mint a három itt is sokat emlegetett honfitársnője - nem akart sem a Nemo, de még a Sleeping Sun alatt sem karajabb lenni Tarjánál, ellenben a Storytime Anett nélkül is meg tudott vele maradni annak, aminek, de utóbbi hölgyemény negatívumai nélkül.
Ha viszont ki kell választani valamit, ami a legjobban jellemzi a mai Nightwish-t, az nem Floor és nem is az egyre több hangszeren - már elektromos gitáron is (igaz, a Sleeping Sun-ban nagyon tetszett a dupla szóló) - besegítő Donockley, akiről azért érzik, hogy nem tudja Marco-t pótolni, így csak módjával énekeltették. De az, amikor Emppu sok szám alatt látványosan csak támaszkodik a gitárjára, baromira árulkodó tud lenni. Pedig nem volna muszáj ennek így lennie még egy, a teatralitásba és a filmzenékbe annyira belebuzult főnök mellett se, mint Tuomas. A minden korlát ellenére kimaxolt látvány mellett megvan még a hatékony zene, de amikor a duda már jobban viszi a prímet, mint a gitár, akkor elgondolkodhatunk, hogy ez mennyire metal még. Félre ne értse senki: nem rossz, és nem is vállalhatatlan. De annyi biztos: valami más.
Hat en nem gondolkozom, az utolso albumnal vilagos lett, hogy nem.megyek. Majd valami tarjas reunionra Marcoval.
Tonyek az Unia ota talan nem csinalnak semmit es 2 evtizede kiserik a NW-t, viszont a Turmion Katilot vicces (ajanlom a Sikiö szamot, tok jo eloben is).
Iden egy koncert tunik eselyesnek, a Beast in Black. Ha olyan lesz az uj album mint a tobbi: giccses vicc, egyben zsenialis.
Most hosszú évek óta először kell komolyabban eldilemmáznom, hogy érdekel-e a novemberi koncert.
Egyrészt az Amorphis - Sonata Arctica csere nem valami jó deal, bár én az előbbi alakulatot is kicsit unom már, de azért színvonalban ég és föld a különbség. Mondjuk elvileg Tonyék életmű setlistet játszanak mostanában, úgyhogy az utóbbi kb. 15 év időnként teljesen érthetetlen produkciója nem fogja kitölteni a teljes műsort.
Nyilván nem velük van a komolyabb problémám, hanem Marco kiválásával. Pár számot leszámítva Troyjal le tudják hozni az ő részeit. Azért ebbe elég rossz belegondolni, hogy még hangsúlyosabb szerepet kap. :D
Természetesen pofátlanul túl van árazva az egész, de ez nem újdonság.
